Verhovayak Lapja, 1940. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1940-02-01 / 5. szám

1940 Február 1. Verhovayak Lapja 5-ik Oldal oooooooooooooooooooooooo OOOOOOO írja: Kemény György OOOOOOO A “BEVÁNDORLÓ TRAGÉDIÁJA” Dante, az olaszok nagy költője, a túl világi bünhödé-s­­ről mesteri tollal megirt “Po­kol” című müvében festi meg az örök bünhödésre kár­­hoztatottak szenvedését a pokolban. Madács Imre, a nagy magyar író “Ember tragédiája” pedig a földi em­ber vergődését irja meg ha­talmas erővel. Amikor csónakomban vé­­gigfekve halászgatok a gon­dolatok, a visszaemlékezések tavain és folyóin: Dante pok­lának és Madács embertra­gédiájának jelenetei vállnak valóra akkor, amikor végig­tekintek az amerikai ma­gyarság történetén. Idestova csaknem félszá­zada látom, figyelem a ki­vándorlás tragédiáját. Lát­tam a kivándorlót pokol fe­nekén, láttam véres kereszt­fán. Borzadva láttam a ré­gibb időben gyakorta ismét­lődő bányaszerencsétlensé­gek feketére puffadt, eltor­zított áldozatait. Láttam a youngstowni acélgyári ros­tává lyukasztott áldozatait kórházakban és koporsók­ban. Láttam a nyomorult bányaviskóban félve meghú­zódó népet himlő- és más •járványok idején. Láttam, éppen eleget láttam a sem­mibe vett, az évekig “külső setétségre vetett” bevándor­ló poklából. Évtizedeken át ujságirói foglalkozásból kifolyó köte­lességem, azután pedig a munka mezején szétszórtan élő magyar véreim sorsá­nak tanulmányozása közben benszorult, lelki sirással si­rattam meg a cartereti “bü­dösgyárban”, a south bendi ekegyár gyilkos köszörűinél a “fehér halál” rémes ara­tását, amely nehány év alatt temetőket töltött meg azok­kal, akik a napsugaras ma­gyar ég alól hozták ide acélos izmaikat és nótás lel­kűket, hogy egy-két éven be­lül hitvány bérért halványra meszelje őket a “fehér ha­lárának nevezett tüdővész nagy meszelő je. A south bendi áldozatok sorsát “South Bendi köszö­rűsök” cimü versemben pa­naszoltam el és ez a panasz sztrájkba vitte a magyar kö­szörűsöket, akiknek életbiz­tonsága valamivel javult a sztrájk után, talántán napi­bérük is javitódott valamen­nyivel, de sorsuk továbbra se volt valami irigylésre méltó. A bevándorlók lelki és tes­ti kálvária-járásáról sokat énekeltek már az amerikai magyar költők. Jómagam is megírtam nehány sort erről a kérdésről, sőt “Vas And­rás” cimü könyvemben igye­keztem megírni a vándorma­darak époszát, bár a tárgy hatalmas voltánál fogva in­kább csak a kivándorlás okai és a kivándorolt magyar lelki vüágának bizonyos ha­tárig való megváltozása jut­nak szóhoz a közel hatezer­nyi sort kitevő, verses Írás­ban. Amikor Daragó József, a “Verhovayak Lapja” szer­kesztője és az egyesület köz­ponti elnöke, valami másfél évvel ezelőtt abbeli óhajtá­sának adott kifejezést, hogy írhatnék valamit a régibb és újabb sztrájkokról és az amerikai munkásküzdelmek­ről, akkor hirtelenül meg se láttam azt, hogy milyen nagy horderejű dolgok rejle­nek az óhajtás megett. Ak­kor még abban a hiedelem­ben voltam, hogy négy év­tizedes világjárás és tapasz­talat után ismerem az ame­rikai magyarságot, annak tövises múltját és az ameri­kai nemzettestbe való beil­leszkedését. Mikor azonban az óhajtásként feladott lecke megoldására került a sor, akkor döbbentem rá arra, hogy még a negyven évnél tovább tartó vándorlás és tapasztalat közben se tanul­tam meg igazán azt a vé­res-könnyes leckét, amin át kellett esnie az árvaságra került bevándorlónak és a cigánysorra került “Hunkey­­ville”-knek. A munka és tőke között lefolyt “negyvenéves háború” véres csatáinak rémes és embertelen történései még a bányaszájakból feketén ki­­vcnszolt és a rostává lőtt vasmunkások látásánál is jobban megrendítettek s any­­nyira megviselték minden idegszálamat, hogy valóság­gal belébetegedtem ebbe a lec­kébe, de még igy tépett ide­gek árán is “hálás vagyok azért, hogy tanulmányozás révén beletekinthetem abba a nagy küzdelembe, ami az emberi sorsok megváltozta­tásáért, az emberségesebb jövőért folytatódot itt golyó és halál, hatalom és árulás ellenében. A nagy lecke tanulása köz­ben még a réginél is jobban megsajnáltam, megcsodál­tam s megszerettem azokat, akik velem együtt vándor­bottal kezükben kerültek a kivándorlás tövises csapásán idegen ugarra s nekifeszült Lmokkal, véresre karmolt lélekkel járván a vértanuk útját: vagy magukban, vagy fiaikban nagy-nagy ajándé­kot adtak ennek a nemzet­nek. A Wilson-kormány egyik nagyon kiváló minisztere, a drágaemlékü Lane, örökszép írásában tett tisztességet a bevándorlóknak, akik mind­nyájan hoztak ide valami értékes külső, vagy belső ajándékot a szülőföldről, hogy gazdagabbá és szebbé tegyék azokkal a fogadott hazát. A magukkal hozott ajándékokon kívül azonban odaadták acélos izmaikon kívül a demokráciáért, em­berjogokért és szabadságért vágyakozó telkeiket is a kö­zös, nemzetépitő munkára még akkor is, amikor a tu­datlanság, a rosszakarat és a határtalan pénzvágy ke­reszthordásra ítélték őket s legalább egyelőre “nem lelt hont a honban” az idegen ösvények botorkálója. És a kereszthordásban tes­tileg s lelkileg véresen gör­nyedő bevándorlónak ez volt a legnagyobb és legszentebb ajándéka. A “Hunkeyvillek” félreismert, kigunyolt, kisem mizett és mészárszékre do­bott népe minden árvasága mellett is élő hittel hitt a fogadott haza szebb és jobb jövőjében s az átmeneti ván­­lor népségéből átlépvén az ál­landósulás mesgyéjére: bízva bizakodó lelke a szűkös ke­reset garasaiból Amerika jö­vőjéért is meghozta önzetlen lelkű áldozatait. És ez a bevándorlók, a le­nézett “Hunkeyville”-k leg­nagyobb érdeme, legszebb ajándéka. És amikor a nagy áldozathozatalra, az eleinte kitaszított vándorok csodás ajándékaira gondolok: jajga­tó vágyak szólalnak meg lel­kem mélyén, hogy akár egy “Hunkeyville” cimü történe­ti korrajzban, vagy pedig a “Kivándorló Tragédiája” ci­mü verses műben szóljak az emberiség leikéhez azok ne­vében, akik az újabb kor “menedékkövé"-nél a szolga­sorból is szabad emberekké tudtak válni s akiknek sza­badságvágyát, az emberjo­gokért való lelkesedését még a pénzváltók és farizeusok se tudták kiölni a testi és lelki vérzések keresztfáin. De már nagyon hullanak életfámról az őszi levelek és apró kenyérfalatokba tördelt időm és csekélyke irókészsé­­gem miatt nem igen vágha­tom lelki fejszémet ebbe a nagy fába, hiszen csak a kérdés tanulmányozása és lelki átgyúrása is nagy-nagy feladatokat rónak a vállal­kozóra. De lehetséges, hogy talán a korban fiatalabbak, a tehetségben izmosabbak, a kenyérrel jobban ellátot­tak akár az első, akár pedig a második vagy harmadik nemzedékből: írásban, kép­ben vagy szoborban odaállít­ják az amerikai “Hunkey­­ville”-k áldozathozóit a világ lelkiismerete elé és megtanít­ják tűrve tűrni, remélve re­mélni, hivő hittel hinni az egyre jobban kétségbeeső emberiséget. A bevándorlók tragédiáját, a “Hunkeyville”-k áldozatos ajándékait igazán mesteri­­leg bemutató irás, kép, vagy szobor: hatásban, értékben és időálló képességben mél­tán odasorakozhatnak majd a “Pokol”-hoz és az “Ember tragédiájáéhoz. A másfél évvel ezelőtt fel­adott leckét csak nagyon is vázlatosan, inkább csak in­­r.en-onnan kikapott képek­kel tudtam elintézni ezek­ben az egyszerű írásokban, amikben a leckék szükresza­­bottsága miatt nem térhet­tem ki sokmindenre. Nem szólhattam arról, hogy a mindjobban izmosodó gép­korszak idején miként válto­zott a helyzet a tőke és munka között s milyen esz­közökkel folyik a harc, a régi harc, amelynek az ülősztráj­kokkal se szakadt vége. Csak a harcmodor, csak a harci eszközök változtak meg a mindjobban tökélete­sített gépek korában, de a harc alapvető okai ugyan­azok. A polgárháború után az olcsó rabszolga-erőt használ­ta ki a tőke a munkával szemben, később a helyzettel ismeretien bevándorló igába­­vonásával és az emberi ku­tya-halak felhasználásával verte vissza a munka jogos követeléseit áz előjogaihoz ragaszkodó és hatalmában elbizakodott tőke, amely előtt vajmi keveset számított az évente milliós számokban ideözönlő emberélet. És amikor a gépek csodás teljesítő képessége nagymér­tékben feleslegessé tette az emberi erőt: az emberész ál­tal kitalált és tökéletesített gépeket használta ki az em­ber ellen a haszonlesés, amely rövidlátásában nem volt haj­landó húsosabb hasznából csak valamicskét iis juttatni azoknak, akiket tízmillió számra juttatott kenyérte­­lenségre a gép. A gépkorszak beálltával megváltozott a harcmodor a tőke és munka között, de miután az emberi erőt tel­jesen kizáró gép-embert még nem tökéletesítette annyira az emberi találékonyság és tudás, hogy minden embert kenyértelenül hagyhassanak az iparvállalatok, igy azután a régi kutyahal-emberek szerepe se szűnt meg egé­szen, csupán csak durrogő puskák helyett a gyanúsítás büzbombáival ütik le mosta­nában azokat a munkáso­kat, akiket egyelőre még nem tehetett ki az utcára a gépieket tökéletesítő ipar. Most: a gépkorszakban, aa ülősztrájkok idején, már nem puskával, de a kémke­dés, a besugás, a gyanúsítás igazán piszkos fegyvereivel dolgoznak az összes “vörös" és fekete ördögök, akik az egész országot ellepve olyan általános kémhálózatot álli-. tottak fel, amelyhez hasonló nem volt eddigelé ezen a földön. Ma már mindenkit ellenőriznek, szemmel tarta­nak, ma már csaknem min­denkit megvádolnak és meg­gyanúsítanak egyrészt anya­gi előnyökért, másrészt pe­dig hatalmi törekvésből vagy bosszúvágyból és ha ettől a szégyenletes kémhálózattói meg nem szabadulhat ez az ország, akkor a test helyett lelket ölök, a mindenkit gyanúsnak feltüntető ké­mek gyalázatossága révén a minden diktatúránál hatal­masabb és rettentőbb Pénz aiKos kezeben alkotmanyad­­ta emberi és polgári jogait elvesztheti egyszer a Világ legnagyobb, legértékesebb nemzetének indult amerikai nemzet. Valamikor talántán módot találhatok arra is, hogy rá­mutassak a kémrendszerek-; re, a most már lelket gyil­koló kutyahal-emberekre és a tőke meg a munka között úgynevezett “modern eszkö­zökkel” folytatott harcra, amelynél a lelkekre vadászó adom-veszem aljasságai ré­vén erkölcsi alapjait tá­madták meg ennek az or­szágnak, amely pedig a “The sweet land of Liberty” sze­retne maradni a világvaju­­dásban ide meg oda lökdö­­sött emberiség szebb Jövő­ben bizó reményének és hitének örök biztatására. ^Itching Cerfíeuí^ ThisFastWty, ___ -orMonerBwfc For quick relief from itching of eczema, pimples* athlete’s foot, scabies, rashes and other ex­ternally caused skin troubles, use' world-famous; cooling, antiseptic, liquid D.D.D.Prespipttonu, Greaseless, stainless. Soothes irritation and quickly stops intense itching. 35c trial bottle proves it, or your money back. Ask you* druggist today for D. D. D. PRESCRIPTION«, PAIN IN BACK MADE HER MISERABLE Read How She Found Blessed Relief Muscles were so sore site could hardly touch é them. Used Hamlins Wizard Oil Liniment and found wonderful relief. Try it today if yout muscles are stiff, sore, achy. Rub it on tliorough« ty. Feel its prompt warming action ease pains bring soothing relief. Pleasant odor. Will not stain. Money-back guarantee at ail drug 6torea« HAMLINS WIZARD OIL LINIMENT For MUSCUl.AH ACHES and PAINS RHEUMATIC »’ A I N —*• l UMB AG O _____ HI

Next

/
Thumbnails
Contents