Verhovayak Lapja, 1940. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1940-01-25 / 4. szám
20-ik Oldal Verhovayalc Lapja 1940 Január 25. 100r° MAGYAR BESZÉLŐ FILMEK "MOZI VILÁG'' HANGOS HETI HÍRADÓ 66' A Pittsburgh-i Grand Színházban SZERDÁN és CSÜTÖRTÖKÖN, JAN 31 és FEBR, 1-ÉN Nanty Glo-i Family Theaterben Vasárnap, Febr. 4-én d.u. fél 3-kor Windber-i R.K. Templom Hallban Vasárnap, Febr. 4-én este 7-kor Donora-i Ref. Templom Halijában Hétfőn, Február 5-én este 8-kor Sharon-i Magyar Házban —--------- Kedden, Február 6-án este 8-kor “KI A TISZA VIZÉT ISSZA, VÁGYIK ANNAK SZIVE VISSZA” TISZAVIRÁG a címe annak a ragyogó uj magyar filmnek, mely január 31-től kezdve Pittsburgh és vidékén lesz bemutatva. Az kétségtelen, hogy a Tiszavirág bemutatása olyan emlékeket fog hátrahagyni a magyar filmbarátok szivében, amelyeket valójában soha elfelejteni nem fogunk. A magyar filmgyártás remekműve ez a film, a magyar föld szivének eddig soha le nem fotografált forró dobbanása. Ahoz, hogy ez a film létrejött, olyan rendezőre volt szűk ség, mint Bolváry Géza, aki már 30 éve ott állott a magyar filmgyártás bölcsőjénél és aki most külföldről hazatérve, odahaza, a Tisza partján elkészítette a TISZAVIRÁG-ot. Bolváry Géza első magyar filmje a “leggondosabb művészi alkotás, amelynek hangulata, levegője, minden alakja hamisítatlanul magyar. Cselekménye a tiszaparti halászok között játszódik, főhőse a csavargó vándorlegény, a végtelen országutak szerelmese, akit egy baleset sodor a halászok közé. A mindenhez értő derék legény a halászok között marad s felcseréli a földi országutat a vizi országuttal, amiben része van annak is, hogy vonzódik az egyik halász feleségéhez. A halászt egyszer holtan találják a Tiszában, egy cigánylegény ölte meg féltékenységből, azonban a csavargót gyanúsítják, de ártatlansága kiderül. A halász felesége, aki nem találta meg a boldogságot a Tisza partján, visszamegy a csikósok közé a Hortobágyra, ahonnan származott. Hangulatos és magyaros Buday Dénes nívós kisérőzenéje és sok szép magyar dala, amelyeket Babay József verseire irt. A “Vizét a Tiszának, aki egyszer issza, vágyik annak szive vissza” kezdetű dalt és a cigányleány nótáját tövidesen szerte Magyar-Amerikában énekelni fogják. A TISZAVIRÁG CIMÜ FILM DALAI Vizét a Tiszának . . . Vizét a Tiszának, Aki egyszer issza, Vágyik annak szive oda vissza. Mint a babám csókját, Ajkam úgy issza, Vágyik is a szivem ide vissza. Szőke Tisza vize messze kanyarog, Elszakadni tőled sohasem akarok, Vizét a Tiszának, Aki egyszer issza, Vágyik annak szive ide vissza. Száll a levél át a Tiszán . . . Száll a levél át a Tiszán A szél szárnyán, Messzire száll, arra ahol a babám vár rám, Csolnakom is arra repül, Szivem tele szivárvány! Száll a levél itt a Tiszán. A szél szárnyán! Jelenet a “TISZAVIRÁG” című szenzációsan ragyogó szinmagyar filmattrakcióból. Toinay Klárit, Juhász Józsefet, Rózsahegyi Kálmánt és Lehotay Árpádot ábrázolja képünk “ROZMARING” Crescent-i Magyar Házban — Vasárnap, Január 28-án d. u. 3-kor Martins Ferry-i Magyar Házban, Vasárnap, Jan. 28-án este fél 8-kor Beaver Falls-i R. K. Templom Hallban Hétfőn, Jan. 29-én este 8-kor Ellwood City-i Magyar Házban, Kedden, Január 30-án este 8-kor 10 MAGYAROK CSILLAGA uj kondával... Igen, szólok felőled s a fiaid felől Koppány urnák... Eredj, megügyelnek! ... Beő hálákodva csókolta Győr ur köntöse szélét, szeme nedvesen csillogott s visszakullogott a kunyhókhoz Izgalmas éjszaka következett a parton. Senkise akart aludni, még az apróságok sem. Asszonyok, lányok, suhancok, kölykecskék egész kazalt hordtak össze száraz nádból a viz szélére, jómesszire a kunyhóktól, hogy hátán szél kerekedne, bajt ne okozzon a disznók máglyája. Ekkor öldöklés gyönyöre lázbahozta a legkomorabb halászt is. Hát még a nagy tüzipompa látványossága! Pásztornép, halásznép imádja a tüzet. Bográcsmelegitő, szalonnát sercegtető apró esti tüzecskéi odabüvölik szemét a titokzatos lánglelkecskék tündértáncára, szivét csiklandja a szertepattogó szikrák csillaghullása, kimondhatatlan édes mélabuval tölti el a lassan hunyó parázs játéka, melyben múltak képei s jövendők sejtelmei váltakoznak. Nemcsak azért gyújtja őket, hogy főzzön s melegedjék, saját napkeleti leikével játszik s beszélget általa. Játszani a tűzzel, játszani ismeretlen önmagával: magyar gyermek s gyermek-magyar örök szenvedélye. Ma pedig nagy tűz lesz, pmos kardok, láncsák, nyilak süvöltözése, sárga lángkarikások durrogása, szikrázó horgok s szigonyok röppenése. Lélekszabadulás, lélekszámyalás ünnepe. Magyar ünnep: tűz és vér, a két nagy titok együtt. Ennyi szilaj disznó megöldöklése nem kicsi dolog. Tudta ezt Beő apó előre. De sejtette még a pendelyes kölyök is, sikongatva nyargalt le valamennyi a partra. Cikáztak össze-vissza az izgalomtól, mint a fecskék vihar előtt. A csorda mit sem sejtve túrt, röfögött, hentergetf a zsombikok sarában. Ha észrevenné mi készül, világgá futna. A kan meg is bőszülne, agyarral védené a kocákat. Hát nem szabad észrevennie! Beő azért úgy rendelkezett, hogy a kondások maM AGY ÁROK CSILLAGA 11 radjanak a csorda körül s ha neszeznek majd, karikásokkal tartsák össze őket. Az áldozatokat egyenként kell kiszakítani s a vesztőhelyre terelni. Valamennyi halászlegény vállalkozott, hogy a lefogásban résztvegyen. De mikor az elsőt, az iszonyatos nagy busa kant látták véres szemmel loholni Beő karikása előtt, megtorpantak. Egyik se mert volna hozzákapni, hogy lefogják s kihúzzák alóla a földet. Nem ok nélkül féltek, hogy majd oldal tcsapkod szörnyű agyarával s felhasitja, akit elér. Beő apó nagy elégtétellel kacagta magában a halásznép nyámnyilaságát. — Most láttok majd valamit! — hebegett befelé gőgösen. Kedves mulatsága volt a Bakonyban, hogy meglovagolta a kanokat. Hozzánevelte ehez őket s a pásztorok nagy hahotájára szokta gyakorolni. No, rugkapált eleinte valamennyi. De ő, ha egyszer a hátukon volt. megmarkolta a sörényüket s lábaközé kapta a véknyukat, úgy tudta szorítani, hogy hamar elállt a lélekzetük s engedelmeskedtek, mint a bárányok. Veszedelmes játék volt, tudta jól. Ha hörgött már a hajszolt állat s ő könyörült, engedve a szorításon, csak megvillant a kan ördögi szeme, lesunyta hosszú orrát s csodálatos hajlékonysággal felvágott agyarával az ágyéka felé. De nehány seb árán kitanulta Beő ezt a fogást s nem hitt többé a halálos fáradást színlelő bestiának, szorította irgalom nélkül, amig megbicsaklottak a lábak s térdreesett a disznó. Olyankor villámgyorsan csuszszant le róla s ugrott félre, mert a dög tüstént felpattant, ordított, csapkodott s veszett dühében felszaggatta köröskörül a gyepet, mintha megszántották volna. Most hát a közönség rémületére, csodájára és gyönyörűségére vetette fel magát a nagy kan hátára akkor és úgy, hogy az egyenesen a vizbe rohant vele. Épen
