Verhovayak Lapja, 1940. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1940-02-01 / 5. szám
Becsüljük Meg Érdemeik Szerint a Verhoyay Fiókok Titkárait Akit ki éa bejárnak a mi portánknak kapuján, talán rá sem hederitenek a kapuszárnyak sarokvasaira. Pedig hát sarok-vasak nélkül nem tárulnának, nem csukódnának a kapuszárnyak és nyílásukon át aligha járhatnánk könnyedén hol ki, hol be . . . Átvitt értelemben a Verhovay Segély Egyletnek fióktitkárai a mi portánk kapuján a sarokvasak s meg kell vallanunk, hogy az ö teljesítésük nélkül úgy nézne ki a Verhovayak épülete, mint a beszegezett ablaku ház, amelynék környékén nem lakik más, mint az elhagyottan meghúzódó csönd . . . A Verhovay fióktitkárok ugyanis az eleven egyesületi életnek a levezetői s mint a szívből kiinduló véredények ellátják az emberi testnek a sejtjeit pirosló, meleg nedvvel, a fióktitkárok is azon mód közvetítik azt a folyamatot, ami nem más, mint az Egyesületben megnyilvánuló közös életnek fenntartója. Ki volna más, mint a fióknak titkára, aki már belépésénél szolgálatára áll tagtársainak? Felvételre szolgáló iratok kitöltésénél első, aki közreműködik, a kellő magyarázatok megadásában nem fösvény, a szükséges felvilágosításokat készséggel adja, szóval segédkezik mindenekben, amik bátorságot és biztatást nyújtanak ahhoz, hogy a Verhovayak testvéri zászlaja alá álljon, aki az élet megpróbáltatásainak ellenében védelem és támasz után néz. Nincs a fióknak egyetlen tagja, akinek az élet normális viszonyai között a fióktitkár segítséget ne nyújtana, mert hiszen az Egyesülettel szemben történő kötelezettségnek lerovását a fióktitkár tartja nyilván, a befizetéseket elösmeri s nagyon sok setben ő is továbbítja azt az Egyesületnek központi pénztárába. Ha pedig a sors mostohasága betegágyba dööt valakit, a fiók tagjai közül a titkár az, aki legelőször szemét feléje fordítja, aki látogatja, vagy látogattatja. állapotát jelenti és bizonyítja s a kezéhez érkezett segélypénzt részére át ts szolgáltatja. Sirbahanyatló tagtársaink esetén még a szemfedőt is gyakorta a fióktitkár borítja az elköltözöttre a a szükséges iratok beszerzésével sietteti, hogy az özvegyek és árvák könnyeit szárítsa, az idejekorán megérkező Verhovay segítséggel. A fióknak nemcsak könyveit vezeti, nyilvántartását és levelezését végzi, hanem az igazat szólva, testvére tanácsadója és szolgája is ő egy személyben a fiók tagjainak. Ebből minden tévedés kizárásával bizton következtethető, hogy amilyen az ügykezelő titkár, olyan a gondjaira bizott fiók is. Jó titkár jő fiókot, erős tagszaporodást, józan ügyvezetést jelent. Gyenge titkár kezén pedig elsenyved, elsorvad a legjobb, a leg virágzóbb, a legnagyobb taglétszámot számláló fiók is. A fióktitkár cselekvéseiből kifolyó eredmény, avagy hátraesés már az egész egyesületi életre is kiható, azért bátran mondhatjuk, hogy á fióktitkár az egyetemleges Verhovay érdekeknek is fontos támogatója és segítője is. Nehogy a nálunk tulkifinomodott érzékenység ahhoz a téve# feltevéshez vezesse a fióknak más, érdemes tisztviselőit, mintha az ő munkájuk a fióktitkárok kiemelt ilyetén teljesítése mellett eltörpülnének, avagy értékükből veszítenének. Mert ez nem áll! Nem, az áll ugyanis a fiőkiigyek intézésében, mint a zenekarok különféle hangszereinek együttes előadásában: az egyetemes kifejezés, ami a lejátszott darabnak teljes értékét megadja. De ott is kihangzik az első hegedűnek siró melódiákban zokogó hangja, vagy nevető kedvben talpatcsik landozó prímje. Nem fontosabb azonban a megkövetelt összhangnak megteremtésében, mint a szaggatott hangon őt kisérő kontra, avagy a bariton vastagján ütemet tartó bőgő. Itt is ott is a kifejezésre képesülő összhang az, ami a megkívánt sikert eléri s így a fiók ügyek intézésénél is az orchestrák előadásaihoz hasonlóan az együtemű munkakifejtés a legfőbb föltétel s eredményt-mutató. Ne tévesszen meg tehát senkit, mikor a fiók titkárok teljesítéseiről kiemelve szó esik. mert nem lekicsinylése az a többi tisztviselők teljesítéseinek, de nem is lealázó, mint ahogy nem bántó egy zenészre se. ha hires annak az első hegedűsnek a játéka, akivel ő egy zenekarba tartozik. A kapuszárnyak sarkaihoz hasonlítottam a Verhovay titkárok teljesítését s úgy hiszem, meg is van abban a hasonlatban a kellő vonatkozás. Mert hiszen a fióktitkárok sürögnek-forognak a Verhovay teendők végzésében s nagy részük van dfbban, hogy nyitott kapura találnak azok, akik közénk valók s ugyancsak tényezők abban, ha bezárul a Verhovay portának ajtaja olyanok előtt, akiknek hozzánk való közelsége nem ajánlatos. Á fióktitkárok megbízatásában sok a tennivaló s igy fáradságot és időt igénylő» munkateljesítésüket mérlegelve nem is ütközhetünk meg azon, bogy közülük többen hangos szótól kisérve mutatnak ré VERROYAYSTÁk EGYÜTT ült az Igazgatóság és, ha az Igazgatóság együtt ül, — ahogy Magyar Miska szokta mondani Silverriveren, — mindig jön valamelyes “ukáz." Hát most is jött “ukáz.” Az jött, hogy “Tisztelt titkár ur, hirdesse meg Silverriveren <• az idei nagy Verhovay-versenyt.” Magyar Miska sokáig ókumlálta az írási avagy inkább talán a “dolgok ténybeli mikéntjét,” — ahogy ő szokta mondani ilyenkor, — és hát bizony nem azért cselekedte ezt, mintha nem tudott volna elég jól olvasni a papirosról vagy az igazgató urak gondolatából, — hanem leginkább azért, hogy: miképpen is lehetne a temérdek kincses nyereményből néhányat Silver riveren marasztalni? Mindenekelőtt, átment a szomszédba Magyar Pestáékhoz és kedvesen, mosolygósán be szólt az ajtón: — Pesta te, csak nyúzd el mielőbb az öreg “Lizit”, mer amúgy is uj autód les* jövő ilyenkorral Be se várta a Pesta szomszéd elámulasát, már is tovább ment, — ahogy ő szokta mondani ilyenkor, — “kiaggatni a Verhovay ukázt.” És a Magyar Miska falujárása valóban jelentett any nyit, mintha valamelyik kóneren, — ahol a legtöbb magyar fordul meg naponta, — öles plaká tokát akasztott volna ki hatalmas, rikitó, nagy behemét betűkkel, a Verhovay igazgatóság üze Hetével: FEBRUÁR 1-TŐL DECEMBER 31-IG. Minden magyar portára bekiáltott valamit az üzenetből: — 1000 bankó az első dij, testvér! Aztán meg, egy házzal tovább: — Öt valóságos otomobil . . . csak úgy, ráadásul) És még tovább:----Miska koma, azt kérdezteti a Verhovay központ, hogy mennyi pénz kell? 500, 300. 200, 100 bankó-e vagy csak ötven dollár? Hát bizony a legtöbb ember megfordult “ezekre” a saját tengelye körül és mingyárt. neki is indult gondolatban a “Verhovay munkának”, ami — legalább Silverriveren, — mindig egyenlő vala a valóságos munkálkodással. Igy cselekedett végül maga Magyar Miska is és “kiaggatván az ukázt”, egyenesen hazament, hogy — miként ő szokta mondani ilyenkor, — szétossza a versenydijakat. Ilyeténképpen: — Ide hallgassatok, kedveseim, az Urban Mind a két markom tele bankóval és egyéb drága holmival. íme ni, neked Misu, adok egy “brand nyu” igazi autót. Amúgy se mehet el melletted csak egy is anélkül, hogy utána ne szagolnál. — Neked, Zsuzsókám, édes lyányom, — nehogy üresen maradjon a tulipános ládád, — kerek 500 bankót . . . néztem ki a versenydijakból és az 1000 dolláros első dijat, azt meg mi nyerjük meg lelkem, — fordult a feleségéhez. — ha ... te is úgy akarod. — Meg, ha más nem nyeri el elölünk, ugy-e? — szólalt meg az asszony. — Hát igy no, de most aztán dologra! Kiki mozogjon bele ebbe a versenybe minden erejivel, mert az nemcsak nekünk lesz jó, de az egyletünknek is. És hát miért volnánk máskép Verhovay sták? Igy szállt le az este Magyar Miskáéknál, Silverriveren. De úgy mondja a Verhovay újság hogy másutt is, nemcsak Silverriveren. Egész Verhovay országban. Tengertől — tengerig, «mbertől — emberig. (T.)
