Verhovayak Lapja, 1940. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1940-06-27 / 26. szám

1940 Junius 2 /. 19-ik Oldal Verhovay ak Lapja JULIUS 21-ÉN, VASÁR­NAP LESZ A “VERHO­­VAY NAP” NEW YORKBAN Az összes new yorki Ver­­hovay fiókok — még pedig a 35, 83, 394-ik (ifjúsági) és 453-ik (astoriai) — julius hó 21-én, vasárnap a Kane’s Parkban és Casinoban kö­zösen Verhovay Napot ren­deznek, melyre egy 150 tag­ból álló rendező bizottságot küldenek ki és a környék­beli Verhovay fiókokat is be fogják vonni er Verhovay Nap rendezőségébe. Kitűnő ételek, italok, sütemények igen olcsó áron lesznek áru­sítva. Elsőrendű program és a lehető legjobb tánczene­kar lesz a Verhovayak ezen közös szép ünnepén. A bizottság eddigi tagjai a következők: A 83-ik fióktól: Andrew Bai, Michael Olcsvary, Mrs. Paszty, Paszty Bertus, Mi­chael Szűcs, Géza Kocsis, Louis Hirling, Kalman Pa­­langi, Joseph Hatayer, Mr. és Mrs. Andrew Galya, Ste­phen Gerzanich, Mrs. Mol­nár, John Balló. A 453-ik fióktól: J. Vezeny, Julius Horvath, Mrs. Lip­­chak, Mrs. Toth. A 394-ik fióktól: Mrs. Gi­zella Komondy, John Majus, James Emődy. A 35-ik fióktól: Balló Já­nos, Mészáros Béla és neje, Orbán Victorné, Járossy Ist­ván, Várady Miklósné, Mó­­zser Józsefné, Rose Änderte, Simon Bertalanná, Felber József és neje, Gaál Zsig­­mond és neje, Mahali Edéné. A bizottságban benne van a négy fiók összes tisztikara. Tagtársi tisztelettel Tihor Ödön és Siket Imre, társelnökök.--------------------O-------------------­ELŐZETES BEJELENTÉS! A Hazleton, Pa. és Scran­ton, Pa. környékét felölelő Verhovay fiókok és Egyhá­zak megbizottai junius 9-én, vasárnap délután McAdoo, Pa.-ban a magyar r. kath. templom gyűlés termében megtartott értekezletén nagy szerű programmal kidolgo­zott Verhovay Magyar Nap megrendezését 1940 AUGUSZ TUS Hó 18, vasárnapra tűzte ki a mindenki által is­mert mcadooi parkban, ahol fedett helyek vannak min­den eshetőségre, ahová a környékről a bus és magán automobilok sorakozása már is folyamatban van. A helyi bizottság azon­nal hozzá lát a részletek ki­dolgozásához, amit állandó­an közölni fogunk. Minden esetre a bizottság gondol arra, hogy a Verhovay köz­pont is jól érezze magát ezen a nagyszabású ünnepélyen a “Verhovay 13” leszárma­zottai között. ~--------------------O-------------------­ÉRTESÍTÉS South Rendben működd 132-ik fiók össztagságához Úgy mint a múltban, eb­ben az évben is meg rendez­zük a 132-ik fiók gyermek osztályának örömére a “Gyér mek Pikniket”, a mindenki által ismert Rum Village Parkban (Studebaker Erdő) JUNIUS HÓ 30-ÁN, VASÁR­NAP délután egy órai kez­dettel. Tisztelt tagtársak! Most, hogy nyilvánosan bejelent­jük a mi ifjúsági osztályunk részére rendezendő pikniket, szeretettel kérjük tagtársain­kat, miszerint erre a gyer­mekeink kirándulására tart­sa kötelességének minden tagtársunk az azonvaló meg­jelenését akár van hozzátar­tozó gyermeke a gyermek osz­tályban, akár még nincsen. Különösen is szép és fel­emelő látványt fog nyújtani az ifjúsági osztályunk gyer­mektagjai részére, ha látni fogják a felnőtt tagoknak hozzájuk simuló szeretetét! . Egyben pedig jegyezzük meg, hogy az Ifjúsági Osz­tályunk, Verhovay Egyesü­letünk szemefénye, jöven­dőnk nagy reménysége. Nem nagy áldozat, amit gyermekseregünk megörven­­deztetésére kérünk tagtársa­inktól, de annál gyönyörűbb lesz a gyermekek Öröme, amikor majd látják a felnőtt tagokat velük együtt örven­deni az ők mulatságán. A gyermekek mulattatása válogatott programmal, szó­rakozásból fog állani. A ve­zetőség törekedni fog arra, hogy a gyermek sereg és a szülők jól érezzék magukat junius 30-án, a Rum Village Parkban. Jöjjenek el tehát a szülők egész családjukkal és hozzák el ismerőseiket is és legyenek tanúi a Verhovay ifjúsági osztályunk gyönyörű mula­tozásának és ezzel tegyük érdemessé önmagunkat is gyermekeink előtt. Ki ne örvendene látni a Verhovay gyermeksereg bol­dog pillanatait? Szeretettel vár mindenkit junius 30-án Rum Village Parkba a Ver­hovay Segély Egylet 132-ik fiók vezetősége. Tagtársi tisztelettel Hesler Gyula, elnök. Nyers István, tiktár. ALLENTOWN, PA. 90-ik fiók TISZTELETTEL ÉRTESÍ­TEM ez utón az össztagsá­­got, mint Allentown és kör­nyékének magyarságát, hogy a nyár folyamán fiókunk NYÁRI MAGYAR ISKOLÁT log fenntartani központunk hathatós támogatása mellett az itteni Magyar Házban (520 Union Street.) Az is­kola JULIUS ELSEJÉN, dél­előtt kezdődik. Egyben szi­ves tudomására adom a szü­lőknek, hogy az iskola ve­zetését a legkiválóbb tan­erőnk: Nagytiszt. Ormay Já­nos, bethlehemi ev. lelkész vállalta el. Azon szülők, akik gyermekeiket még nem Írat­ták be, jelentsék azt nálam személyesen, vagy • Írjanak címemre: 727 South Genesee Street, Allentown, Pa. Tagtársi tisztelettel Pongrácz Károly, titkár.----------------o---------------­WYANDOTTE, MICH. 435-ik fiók Jó karban lévő 15 öltöny­ből álló baseball suit, a hoz­závaló catchers outfittel ju­tányos áron eladó. Érdeklődők jelentkezzenek vagy írjanak bővebb felvilá­gosításért a fiók tikárához: JULIUS MAYOROS 554 Superior Blvd., 100 MAGYAROK CSILLAGA István lelkén e szókra ismét átnyilallott a félelmes öreg táltos kegyetlen Ítélete: Te nem kellesz nekünk! ... S keserűség futott a torkára... ő s a szabad magyarok? Hogy is kellene nekik? ... Sohase látták, nem ismerik ... Mit remélhetnének tőle ők, kiket világnyargaló álmok szédítenek? Tőle, idegenek tanítványától s barátjától? Az apja hurkot vetett a nyakukba s most ő szorítsa össze?... — Be kell végezned a. munkámat! — hallotta apja fáradt hangját. — Mindent előkészítettem... — Hirte­len érdes, kemény lett s megcsattant a szava: — Paran­csolom, Bajk... Nincs többé széthúzás s apróka hadna­gyok külön fejedelemségei! ... Utánam csak egy ur lehet: te s csak egy akarat: a tiéd! Mert különben... nincs többé magyart nemzet! ... A fiú kínlódva tépte magát s aztán kirobbant belőle: — Nem kellek nekik, Nagyuram! ... Már tudom, nem akarnak!... ónszürke lett a Nagyur arca s az oldalához kapott. Beteg szive vadul meglódult, a bordáit verdeste... Na­gyot nyelt aztán s lerázva a fájdalmat, merőn szegezte szemét István szemébe. — Fegyver kell hozzá! — sziszegte. — Sújts le akárkire, aki ellenszegül! ... Magyarok lesznek, tudha­tod! ... De átkozott légy, ha tétovázni fogsz! ... Miért fogadtam be ide melléd az idegen lovagokat? — Igen! Tudom, Nagyuram! ... — kiáltott fel István gyötrődve — ők fognak megvédeni! A véreim... a ma­gyarok ellen. . — Pártütők, rablók, farkasok ellen! — csattant fel a Nagyur. — Bajk, Bajk, érts meg engem! A lovagok keresztények... István meghökkent. Zavartan pillantott apjára. Mi ez?... Az öreg barát halk, szomorú szavai jutottak eszébe: Látod, csak a szolganép talál benne vigaszta-MAGYAROK CSILLAGA 97 kékek. Másik kezét baloldalához szorítja. Ez megrán­dul néha s görcsösen tép az ingbe, tiltólag, mintha a halál csontujját akarná lefogni. Beteg a Nagyur. Életederekán, hirtelen roppant meg, mint a legtöbb Árpádfi. A halál titkos lehellete ott borongott ezeknek magasra fölnyuló nagyszerű teste s zordonfenségü sötét feje körül. Talán ezért is csodálta ösztönös hódolattal ezt a különös családot minden ma­gyar. Torkában érezte szivét a legvadabb is, ha rájuk nézett. A faj végzetét hordozták: határtalan lehetősége­ket, melyekre irigyen vigyorog a halál. Érezte ezt a Nagyur is magáról s ma különös bizonyossággal, mintha hívták volna. Reggel a nagy fa alatt heverve, az udvaron, fiát nézte, amint a meleg fényben ragyogó testét gyakorolta. A lovagokkal vívott, előbb tőrrel, aztán karddal. Deodátó, az olasz, könnyed, szökellő ugrásokkal kerülgette a fiút. István derekasan forgolódott, de ahhoz a fekete pár­duchoz képest nehézkesnek, lassúnak látszott. A tőr végére erősített kis vasgömb többször megkoppant mel­lén, karján, mig az övé a levegőbe szúrt, a villámgyor­san lebukó ellenfél fölött. Bosszankodva dobta el a tőrt: — Nem magyarnak való! Csupa hazugság, csalás! Az olasz nevetve hajlongott. Fekete arcából vakí­tóan villogták ki a fogai. — Kardra! — kiáltotta István Vecelin felé. A csontos, nyúlánk német rostélyos sisakokat, köny­­nyü láncingeket s kétélű, egyenes kardokat vett át a szolgáktól. Felöltöztek. A Nagyur szeme érdeklődéssel csillant fel. Vecelin fürgébb volt, de István erősebb, biz­tosabb. A játék mögül félelmesen érzett ki karjának rettenetes ereje s csapásainak ellenállhatatlan súlya. De Vecelin is mester volt, kitünően hárított s merészen támadott. István szinte mozdulat nélkül küzdött. Állta a rohamot, mint a kőfal. Támadó lendülete csak a vállá­­ból indult. Éppen ezért volt megdöbbentő. S ahogy a Nagyur önfeledt gyönyörködéssel nézte,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents