Verhovayak Lapja, 1940. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1940-06-27 / 26. szám
A 20-ik Oldal Verhovayak Lapja 1940 Junius 27, "MITTLE JULIUS SNEEZER YWNG MAN-1 YYÓULD LIKE TO SEE *OU feftOU&WT OP TO BE A GREAT MAN ? 7 YES. I OFTEN THOUGHT OF BEING A GARBAGE MAN.1 T DONT VOU KNOW THAT IT'S BETTER TO BE ALONE THAN IN BAD COMPANY! 7— YES SIR! GOOD-BV SIR! DONV runawa/.i WHEN t WAS A M5UNG MAN, T VWVS KNOWN AS TMR WORST PRON KARO (N MOCKLE RATSO 1 HAD TO LEAVE TOWN! T BUT FINC6 i HAWli COME BACK. T DONT SEB HALP THB PEOPLE THAT 1 ÜSC "TO I 1--BY BAKER YOU HAVE'NT QUIT PRINKIN'-1 HAVE YOU* %&z HAD THE DISTINCTION OF BEING THE ONLY BOY PUPIL IN AN EXCLUSIVE HOLLYWOOD SCHOOL FOR, YOUNG LADIES)! oy TUN I ROSSETT STARS ON PARADE June 1LANC AT ONE TIME VMS UNDER CONTRACT TO ONE OP THE LARGE STUDIOS, BUT SHE WAS NEVER GIVEN A PART TO PLAT SHE WAS RELEASED WHEN HER CONTRACT' EXPIRED.THEH 20^ CENTURY-FOX GAVE HER A SCREEN TEST. SHE PASSED . AND WAS GIVEN A STARRING { ROLE IN HER FIRST PICTURE» RECEIVE--------?A THREAT NOTE TO SEND MONEY TO A CERTAIN P.O.BOX IN LESS THAN SHOUS FROM THE TIME THE NOTE WAS SEETHE G MEN HAD ARRESTER SENDER, AN 18 Yd OLD GARAGE MECHANIC 98 MAGYAROK CSILLAGA egyszerre, akárha hangosan mondta volna valaki a fülébe, megértette, hogy eljött az idő. ő is kész a halálra s a fiú is az életre. Eddig gyermek volt, úgy kezelte, talán nagyon is sokáig. De most, itt, ebben a ragyogó reggeli fényben megjelent a férfi, az utód... Miért is várt eddig, hogy mindent elmondjon neki s átadja hosszú, fáradságos munkájának terhét, gyümölcsét, ígéreteit? . .. Hiszen imádta ezt a nagy, zord, fojtott lángolásu gyermeket! ... S kemény volt hozzá, semmit se magyarázó, mindent parancsoló, engedelmességet követelő ... Éppen azért, mert annyira féltette ... mert ezt az egyet, ezt a legcsodásabb Ígéretet ki akarta tépni a végzet vaskarmából... Hiszen azért is kerészteltette meg, mert az idegen pap azt állította, hogy a keresztség újjászületés feredője, mely elmossa.az átkot, a halált... őmapa nem sokat remélt tőle, magának... hanem a fiun mindent meg kell próbálni! ... Neki épített országot. mennyi bajjal s csellel, csak az Isten a megmondhatója! Még nincs kész minden, még nem kapart össze minden erőt körülötte s tudja, hogy nagy ellenséges akaratok feszülnek szembe vele... De most az a legfontosabb, hogy végre beszéljen előtte világosan, őmaga, mint férfi férfival, előd az utódjával... Hogy magyarázatát adja béklyózott ifjúságának s felszabadítsa a sasmadarat, szabad repülésre. S hivatta a Nagyur a fiát, Istvánt, esti csillaggyulásra, a palotásházba. — Nagyuram! — jelentkezett István, megállva előtte s tisztelettel emelte homlokához jobbkezét. Az apa sokáig nézte, összehúzva élespillantásu sasszemeit, mint aki nagyon meászire kémlel. Úgy is volt. A maga egész életét, meg a fia egész életét röpülte be a lelke. — ülj ide a lábamhoz, szembe velem, — mondta aztán tompán. — Beszédem van veled, Bajk. — Még mindig a régi, pogány nevén szerette szólítani. István ráemelte várakozó tekintetét s hallgatott. MAGYAROK CSILLAGA 99 — Nekem, — kezdte a Nagyur lassan — más volt a rótám, mint a hires nyargalóknak ... Itthon kellett megmaradni s úrrá lenni... Érted? István elmerengve bólintott. Szemei tisztelettel néztek apjára, de a gondolatai még torpanva várakoztak: — Itthon ... — mormogta halkan. — Még nem jártam Esztergámtól háromnapnyi nyargalásra! — Kemény, kpmor arca elsötétült s fekete tűz lobbant meg a tekintetében. A Nagyur félig csukott szemhéja alól figyelte s ráfelelt: — Én is szerettem volna ... Repülni, hódítani... Csodákat látni... Hogyne! ... István összerezzent. Meleg hullám csapott fel a szivéből. — S te is, — folytatta az apa, — Értem. Hogyne _ érteném. Ketrecben éltél. Semmit se láttál. Ha egyet futamodsz, a gyepűbe botiasz... S nem volt szabad ez sem, az sem ... Rejtettelek, mintha csomás volnál! ... Bajk, szegény fiam! ... — Nagyuram! — kiáltott fel a fiú. — Most... — Most mindent meg fogsz érteni, — bólintott az apa zord mosollyal. — A vad is összehuzódik, mielőtt ugrana, Bajk... A régi szállás, ott a Dunasikon tág volt, szabad... De magam hoztam ide, ebbe a zugba ... Téged dugtalak el a hadnagyok elől... Amig megnősz ... Most már megnőttél. A fiú keze önkénytelenül kinyúlt s rátévedt apja hideg kezére. A Nagyur odapillantott s ujjai megrándultak. — Úgy, úgy, — dörmögte s megcsillant a szeme. — Már messze künn vannak ma a körmeim, Bajk... Minden gyepüközben van, ahol megvetheted a lábad... Birtokok, őrségek a törzsek között... Vejeim parancsolnak a kabaroknak s Lél népének... Az erdőelvi vajda az anyád testvére... Jól markold meg, hogy minden magyar ura légy!
