Verhovayak Lapja, 1940. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1940-06-20 / 25. szám

16-ik Oldal

LITTLE JULIUS SNEEZER

.Verhovayak Lapja.

1940 Junius 20.

BY BAKES

VW5 YOU IN I WRECK^lSTER.?!

1 NOT EXACTLY1 [HOWIM THE DICKENS DIO YA6ET YOdft

I FELL OVER THE SIDE OF A SHIP AND ASHARK. CAME ALONG ANO GRABBED ME LEG If

LET HIM HAVE THE LEG, Of COURSE I T NEVER. ARGUE WITH SHARKS'!

STARS ON PARADE

By TONI ROSSETT

Mrs. Tarzan

mm muss

HOLLYWOOO'S'MEXJCAN JUMPING BEAN" IS AN UNUSUAL HOSTESS* SHE TURNS HANDSPRINGS FOR.

DINNER GUESTS!

SHE'S EXCITABLE,

BUT REALLY OME OF FILM- dom's MOST CHARITABLE PERSONS/

'baseball player"

j@S.Go(SR©WltM

SHOWN HERE ENJOYING AN APPLE INONE OF HIS COMEDY ROLES“ HE WAS ONCE A PROFESSIONAL BALLPLAYER—HE ALSO WAS A CIRCUS CLOWN AND AN ACROBAT BEFORE HE BECAME A MUSICAL COMEDY AND SCREEM STAR /

'Army man"

(Lawns $mm

HE HAS PLAYED MANY PARTS AS SOLDIER AND OFFICER.... A FINE PHYSIQUE FITS HIM TO THE PART PERFECTLYBEFORE ENTERING THE MOVIES, LEWIS E. STONE SERVED FOR MANY YEARS AS AN OFFICER IN THE UNITED STATES ARMY-HE STILL TRAINS AND LIVES SIMPLY TO KEEP FIT/

94 MAGYAROK CSILLAGA MAGYAROK CSILLAGA 95

veivel. Mióta itt lakik, a Nyirkon éjjel-nappal erős őrség vigyázza az utat és környékét.

Innen még jó néhány ezer lépés maga a várhegy s ekkora távolságot sem lehet csak úgy egy hoppra átugrani. Előbb az ingoványos, mély és széles patakot kell meggázolni, azután át kell valahogy surianni két jókora domb mellett s úgy torpansz meg a Héviz-tó füstölgő, iszapos partján. Mert a Nagyur vára még ezen is túl, közvetlenül a Dunánál fölmagasodó, meredek sziklakupon áll. És köröskörül és túl a Dunán mindenfelől erdőbori tóttá hegyek ölelik ezt a dús, ragyogó síkot, mely csak nyugat felé tárul ki, a folyó két partján. Maga az Úristen alkotta ezt a helyet tápláló menedéknek, bizton ringató bölcsőnek s a nagyidők viharsarkának.

Szép' gazdasága virul itt a Nagy urnák, fehér árpaföldek s arany búzatáblák, tágas legelők gulyáinak, méneseinek, édes szénát termő kaszálók. Makkot a tölgyrengeteg ad kondáinak, halat a Kisdunaág házanépének.

Délnyugat felé, a várhegy alatt, szétszórt sárputrikban lakik a cselédnép, meg a rabok turmája. ők művelik a földeket. Nagyrészük a foglaláskor behódolt szlovénség maradéka. A rabok között mindenféle nemzető van, apáikat vagy anyáikat még a nyargalok hurcolták ide, nyugatról, délről. A várhegy keleti lábánál, túl a forró tavon, a katonák hosszú, alacsony szállásai s istállói terpeszkednek. A két telep között, a palánkhoz támasztva húzódik el a bazár, böszörmény, német, zsidó és morva kalmárok mindig zsibongó árusítóhelye. Embernek, állatnak menedéket adó színek környezik.

Már a pásztorok: a lovak, marhák, juhok, disznók őrei és gondozói künn tanyáznak állataikkal erdőnmezőn. Ezek nagyrészt magyari emberek s lovasok, csak a juhászok, a disznópásztorok között akad idegen, többnyire rab.

Mindezeket kipróbált főemberek vigyázzák, udvarbiró, béresbiró, bazármester, számadók s mindenekfelett lovastisztek, főlegények és katonák.

Délkeletről, a patak mellől, hajnaltól sötétig esengcsattog a fegyverkovácsok műhelyeinek lármája.

Az életnek ez a sok keze-lába azonban csak a palánkon kivül jár-kél, dolgozik, zajong, a világra való felírásától kezdve nyomtalan földbekorhadásáig. A palánk két sor vesszőből font, agyaggal bedöngölt, hatalmas gerendáktól tartott magas fal, átöleli az egész várhegyet, kétfelől a Dunáig. Mögötte, belül a Nagyur s a belső emberek világa van, csend és titok. Földreszegzi szemét s legörnyed alázatosan a pórnép, ha onnan lerobogó, csillogó urak vágtatnak el mellette s csak messziről mer utánuk bámulni. Legtöbbnek nem is látja soha tündöklő orcáját, csupán hátukról ismeri őket. Ami leszáll közéjg éjszakai szellők szárnyán, mind találós mese s furcsa, néha borzongató, néha csiklandozó álom.

Maga a Nagyur, akár az öregisten: inkább azon imádkozz, hogy meg ne lásd. Elég, ha az ő nevében parancsol mindenki, aki teheti.

A palánk keleti kapuja rakva fegyverrel, akár sötét van, akár világos, őstölgyek sürü lombsátora borul az enyhén emelkedő útra, mely a fejedelmi épületekhez vezet. Előbb a nagy kőfalba ütközöl, amit tán tiz esztendeig is raktak, a keleti lejtő védelmére, két saroktoronnyal, A belső oldalán az őrség s a vári cselédség házai bújnak meg a fák között. Fenn, egészen a tetőn, a hegy megmunkált laposán áll a Nagyur palotás-háza s tőle jobbra, ismét sürü fákkal elválasztva, az uj templom, melyet most fejeztek be a görög mesterek. Kívülről nem sokra becsülnéd, de benn a homály megnöveli s a kerek kupolájából áradó fény egyenesen a Keresztrefeszitett orcájára hull, az oltár felett, úgy, hogy csak ez az arc világit a sötétben, félelmesen s térdrogyasztó fenséggel. Mintha magából a megnyílt mennyből nézne Radla urra, figyelmesen vigyázva, hogy’ misézik?

így, a kaputól jövet, csak a hátát láthatod a Nagyur házának. Terméskőből rakott hosszu-hosszu falat, itt-ott