Verhovayak Lapja, 1940. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1940-06-20 / 25. szám

1940 Junius 20. Verhovayák Lapja HOGY NE LEGYEN FÉLREÉRTÉS Az Amerikai Magyar Szövetség központi irodájának Washington­ban való felállitása óta, mely rö­vid hajt hónappal ezelőtt történt, cl Szövetség munkája annyira ki­terjedt, hogy nem volt módunk­ban minden lépésről nyilvánosan beszámolni. Az elmúlt napokban tudomásunk­ra jutott, hogy magyar szárma­zású amerikai testvéreink nincse­nek mindenütt helyesen informál­va az Amerikai Magyar Szövetség céljáról. Hogy minden félreértést kikerüljünk, ezennel van szeren­csém azt a levélváltást nyilvános­ságra hozni, melyet az Egyesült Államok elnökével folytattam. Amikor fogadott hazánk elnökének tudomására adtam az Amerikai Magyar Szövetség központi irodá­jának megnyitását, a Szövetség célját és törekvését is ismertet­tem. Minden félreértés elkerülése végett, valamint magyar testvé­reim felvilágositása szempontjából levelem szövegét közlöm: March 4, 1940. Dear Mr. President: May I respectfully call to your attention that the various Hungarian organizations throughout the United States decided to establish a central organization with headquarters in Washington, D. C. The Ame­rican Hungarian Federation represents those Americans who emigrated to the United States prior to the World War from historical Hungary, as well as those who emigrated after the World War from Trianon Hungary. Their total number — on which we do not have accurate figures as yet —1 is well over one million. The main objective of this organization is to inculcate in the hearts and minds of all members love of their adopted Country, understanding of the institutions and laws of the United States, and absolute loyalty to the Constitution. It is therefore the natural duty of the Federation to help Americans of Hungarian origin in their efforts of becoming good citizens, to help those who suffer want, or in any way need understanding support. My duty, as executive secretary, is to call this Organization to your attention, to ask your kind support of our patriotic work, and assure you that the Ame­rican Hungarian Federation is at your disposal, eager to serve, eager to cooperate. The Federation also wishes to promote closer cultural relation­ship between the United States and Hungary; a better under standing among native Ameri cans of he historical develop­ment of the Hungarian people in the belief, that by these means the peace of the world and the preservation of peace in the United States can better be served. In the present chaotic inter­national situation we parti­cularly wish to call your at­tention to the plight of Hun­gary, the oldest parliamentary country on the European Con­tinent, wedged between totali­tarian states, desperately striv­ing to maintain her indepen­dence. Would it be possible to call the attention of the people of the United States to this fact? Would it be possible to arouse a better understanding for the difficulty of Hungary before the fate of her sister nation, Finland, becomes her fate? Any word of understand­ing from you, Mr. President, would quiet much anxiety and turn many thankful hearst to you. With the expression of per­sonal high regard, I beg to re­main, Respectfully yours, DR. TIBOR KEREKES, Executive Secretary of the A. H. F. Professor of History at Georgetown University. Az Egyesült Államok elnöke uta­sítására a Külügyminisztérium Európai Osztályának főnöke a kö­vetkező választ adta: March 23, 1940. My Dear Dr. Kerekes: The receipt is acknowledged, by reference from the White House ,of your letter of March 4, 1940, to the President con­cerning conditions in Central Europe. You will doubtless have noted in the press the speech made by the President on March 16 in connection with the Chris­tian Foreign Service Convoca­tion. For your convenience I quote an excerpt from this address. “Today we seek a moral basis for peace. It cannot be' a real peace if it fails to re­cognize brotherhood. It can­not be a lasting peace if the fruit of it is oppression, or starvation, or cruelty, or hu­man life dominated by armed camps. It cannot be a sound peace if small nations must live in fear of powerful neighbors. It cannot be a moral peace if freedom from invasion is sold for tribute. It cannot be an intelligent­­peace if it denies free passage to that knowledge of those ideals which permit men to find common ground. It can­not be a righteous peace if worship of God is denied.” Sincerely yours, For the Secretary of State: PAUL T. CULBERTSON Assistant Chief, Division of European Affairs. Dr. Tibor Kerekes, Executive Secretary, A. H. F. 1726 Pennsylvania Ave, N. W. Washington D. C. E válasz hangos bizonyitéka an­nak, hogy az Egyesült Államok elnöke megérti és méltányolja a mi törekvéseinket. Nekünk tehát mint jó amerikai polgároknak, szent kötelességünk , hogy az Egyesült Államok elnökének el­gondolását magunkévá tegyük. Minden magyar származású tisz­tességes és becsületes amerikai polgár, valamint aztfk, akik meg­győződésből és ez ország iránti sze­­retetből folyamodtak polgárlevél­ért, az amerikai magyarság, vala­mint fogadott hazájuk érdekét szol­gálják, amikor az itteni egységet képviselni hivatott Amerikai Ma­gyar Szövetség tagjai sorába lép­nek. DR. KEREKES TIBOR.--------:o:--------­UJ HÁZAT VEHET, valóra válthatja régi ál­mát, ha szorgalmas mun­kájával tagszerzési verse­nyünk első nyertese lesz. Ezer dollár készpénz pom­pás uj otthonhoz juttatja. A jegygyűrű A “Life”, közismert maga­zinból igen érdekes adatokat olvasunk a jegygyűrű erede­téről, valamint arról, hogy milyen változatokban hasz­nálják az eljegyzést emlékez­tető kis csillogó fénytárgyat a világ különböző részeiben? Ezen adatokból kitűnik, hogy a férfi részéről a jegy­gyűrű ajándékozásának a szokása álig száz esztendős. Régebben éppen megfordít­va használták a jegygyűrűt, vagyis a nők adták azt a választottjaiknak. A középkori lovagvilágban keletkezett a szokás, hogy a nők nem egyszer a leginti­mebb ruhadarabjukat, ha­­risnyakötőiket, vállpántjai­kat, fűzőik egy részét adták oda lovagjaiknak, mikor azok barangolásra, vagy csa­tákba indultak. A lovagok éppen az aján­dékoknak intim voltára va­ló tekintettel a legképtele­nebb dolgokra is vállalkoz­tak s nem volt nagyobb szégyen, mintha párviadal­ban egy másik lovag elszed­te ezeket attól, aki kapta. A lovagok inkább meghal­tak, vagy világgá bujdostak, de nem tértek vissza többé hölgyeikhez, — ellenben gyakran előfordult, hogy a kis ruhadarabbal a győztes jelentkezett, mire a hölgy kötelességének tartotta hogy a tulajdonát felmutató fér­fit vőlegénnyé fogadja. Az úgynevezett “erkölcs­törvények” meg izmosodása idején és a keresztes hábo­rúk korában kezdődött az­tán az eljegyzés reformja is. Vállpántok és hímzett harisnyakötők helyett vas­­gyűrűt, majd ezüst- s végül aranygyűrűt adtak a nők választottjaiknak. Az eljegyzés ma világszer­te divatos és a vele össze­fogó szokások rendkivül ér­dekesek. Az inka nép egyenes le­származottja itt Amerikában a sokoko indián törzs. Ezen törzs — közel húszezer tag­jának egyetlen jegygyűrűje van. Ezt tekintik itt a jegy­gyűrűk ősének. Ez a jegy­gyűrű nem más, mint egy művésziesen kidolgozott, ha­talmas, közel féltonnát nyo­mó ezüst karika, mely egyik imaházuk falán függ és azt nagy kegyelettel őrzik a munkaképtelen öreg indiá­nok. Ha a sokoko férfi kiválasz­totta magának jegyesét, összehívja a rokonságot, a törzs papját, biráját és a nyilvántartó hivatalos köze­get. Felvonul velők leendő­jével együtt a templomba, leveszi a gyűrűt a falról és a menyasszonya nyakába akasztja. A boldogtalan nő tizenkét óráig: holdkeltétől­­holdnyugtáig kénytelen ci­11-ik Oldal ORSZÁGOS MAGYAR NAP A VILÁGKIÁLLÍTÁSON Az amerikai magyarság körében nagyon sokan voltak, akik sajnálkozásuknak adtak kifejezést afelett, hogy 1939 folyamán nem volt magyar szereplés a Világkiállításon. E mulasztás pótlására az Amerikai Magyar Szövetség vezetésével augusztus 18-ikán dél­után országos “Magyar Nap”-ot fogunk tartani a Vi­lágkiállítás Igazgatóságának külön meghívására. Fel­kérem az összes magyar egyházakat, egyleteket és in­tézményeket, hogy szíveskedjenek lehetőleg legrövi­debb időn belül értesíteni, hogy miként óhajtanának szerepelni. Különösen a jelen válságos nemzetközi helyzetre való tekintettel fontos, hogy a magyar tehetséghez méltó műsort állítsunk össze, valamint az is, hogy az amerikai magyarság minden magyaxlakta helyről nagy számban vegyen részt ezen a napon, amelyen fogadott hazánk elismerést akar adózni az amerikai magyarságnak. A magyar nyelvű újságokban majd részletes ter­vet fogunk közölni, addig is szíveskedjenek minden Írásbeli közleményt az Amerikai Magyar Szövetség Központi Irodájához küldeni: DR. TIBOR KEREKES, Exec. Sec’y Am. Hungarian Federation 1726 Pennsylvania Avenue, N. W. Washington, D. C. pelni a félmázsás ezüstöt. Mikor az idő letelt, a meny­­aszony egy kis rovátkát ha­sit az ezüstgyürü anyagába, még pedig úgy, hogy a ro­vátka kiegészítő része le­gyen egy rajznak, melyet az Isten tudja melyik ősi meny­asszony kezdett meg évszá­zadokkal ezelőtt a törzs papjának és birájának szi­gorú ellenőrzése mellett, hogy idővel a gyűrűn csodá­latos ékítmények keletkez­hessenek ... Ezt a gyűrűt az indiánok féltve őrzik, idege­neket csak nagy felügyelet mellett engednek közelébe s a múlt hónapban le akarták fényképezni, de a sokoko­­törzsbeliek még százezer dollárért sem akarták azt megengedni... A katangai (afrikai) né­ger hölgyek hasonló módon jegyzik el magukat, de nem ezüst, hanem rézkarikával. Náluk ugyanis az a szokás, hogy a lányok nyakára a szépség és megbecsülés ará­nyában — s az apa gazdag­ságának megfelelően, — bi­zonyos számú rézkarikát ko­vácsolnak. Egy-egy gazdag katangai leány néha 45—50 font karikát hord. Az el­jegyzési rézkarika egymagá­ban harminc fontot nyom. Mikor az asszonyvételt meg­előzően hat héttel a kivá­lasztás megtörténik, ezt a karikát is a menyasszony nyakára forrasztják. Van úgy, hogy a szerencsétlen nő hat hétig csak ülni, vagy feküdni tud, mert a rettene­tes megterheltetéstől mo­zogni sem bir. Hat hét után leveszik az összes karikákat s ettől kezdve a rézsulyok az uj otthon diszét képezik. A Skjoresby-fjord mentén lakó eszkimó törzseknél az a szokás, hogy a férfi, mikor kiválasztotta jövendőbelijét, c s ó n a kjának legkopottabb evezőskarikáját helyezi a menyasszonya balcsuklójára. A karikának azért van annál nagyobb jelentősége, minél kopottabb, mert azt bizo­nyítja hogy a vőlegény bá­tor fókavadász s szorgalma oly nagy, hogy asszonyát bő­ségesen el tudja tartani. Az eszkimó asszonyok a megle­hetősen nehéz evezőkarikát egész életükön át viselik s semmi áron nem válnának meg tőle! ..--------------o--------------DO YOU KNOW that Eugene Juszkó made Kay’s statue in front of the Borough Hall, Brooklyn? The statue of Orton, the South American explorer, erected on the boundary of Peru and Bolivia, is the work of another Hungarian, John Ettl; he was the one who executed the likeness of an indián chief, for the Hecken­sack Historical Society and also worked on the Kansas City War Memorial. Charles Illava was another widely recognized Magyar sculptor in America, while the versa­tile Alexander Finta’s master pieces are literally scattered around the globe. Edward Kilényi is known as the creator of Benjamin Frank­lin’s plaque on the editoriál page of “Saturday Evening Post” magazine, as well as that of the late President Coolidge, also of Admiral Byrd. Géza Kende, and Stephen Gaál are another two of the many Hunga­rian artists who have chosen the United States.

Next

/
Thumbnails
Contents