Verhovayak Lapja, 1940. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1940-01-18 / 3. szám
15-ik Oldal 1940 Január 18. Verhovayak Lapja N ^ LITTLE JULIUS SNEEZER Ivy ELL THEN— [COME" FORTH? T BY BAKER now are you sore you KNOW THE DIFFERENCE BETWEEN an fSL/SNP TO NVAKE A LONGSTORY SHORT, YA GET TWO GLASSES FILL ONE WITH VtWTER AND THE OTHER WITH MILK» STARS ON PARADE By TONI ROSSETT QUEEN OF THE CINEMA,!* ONE OF THE HIGHEST PAID ACTRESSES IN THE WORLD. SHE RECEIVES. 1300,000 FOR EVERT PICTURE IN WHICH EHE APPEARS-PAUL MUNI, IS THE ONLY ACTOR ON THE WARMER LOT THAT 19 ALLOWED TO SELECT HIS OWN) STORIES. PAUL MEMORIZES HIS LINES WITH THE AID OF A DICTAPHONE!! (LEFT, PAUL MUM I, AS EMIL ZOLA) T-'V^ssert STAR OF THE STAGE AND SCREENED MORE RECENTLY OF RADIO, WORE A COSTUME IN THE STAGE PRODUCTION OF'THE WARRIORS HÚSBAN THAT WEIGHED TWENTYSEVEN POUNDS. SHE USED TO LOSE ON AN AVERAGE OF TWO POUNDS, AT EVERY PRESENTATION OF THE plat 1, «rffo» 8 MAGYAROK CSILLAGA — Nincs neked orrod, uram? — vigyorgott Beő szemtelenül. — Vagy virágot szagoltál? — Majd nem lesz neked mindjárt, ha beverem a fejedbe! — ordított rá Győr. — De dolgod az lesz ma éjjel, mondhatom. Az udvarbiró üzeni: öljétek le őket mind. ördögök ezek a tieid, nem tisztességes disznók. Majd felfordították múltkor a dereglyét. Hát azért. És pörzsölitek, vakarjátok is őket, érted? Takarjátok lombbal. Reggel dereglye jön a husért. Beő elszontyolodott. Egy ilyen besta kant s harminc kocát leölni, porzsolni, vakarni reggelre!... Káromkodott magában éktelenül. Győr ur továbblépett, de mindegyre tekergette a nyakát jobbra-balra. Hova a csudába lett az a leány? ■Ujja begyében bizsergett az emlékezés. Mintha tüzes tűkkel ingerelnék... Egyszerre a fejéhez kapott, pattintott utána az ujjaival s elfüttyentette magát: >— Tisztára megháborodtam! — hült el. Hátrafordult, rikkantott Beőnek: — Hé! Gyere csak! ... Az öreg kényszeredetten cammogott oda. — Te izé ... hogy is hinak? ... Ide hallgass! A legfőbbet nem mondtam ... Hogy a vért fogjátok fel s rakjátok kártyusba. A beleket meg a halászasszonyok mossák ki... A beleket meg a vért el ne feledd! ... Fejed rajta, vén lator, érted-e? Hogyne értette volna Beó! Egyszerre megvillant a szeme s elpárolgott minden buja. — Belek meg vér?... Hát háború lesz, uram? Győr ur körülpillantott, dühösen ripakodott reá: — Fogd meg a szád! ... Ki beszélt háborúról? — Csak gondoltam, — sunnyogott Beő. — Belekbe töltött alvadt vér... Háborúzó katonák kenyere ... Nyargalóké... — Hallgass! ... Mi közöd hozzá? ... Te igen sokat tudsz... te büdös! Beő a tiszt arcába hajolt, rekedten, tompán sziszegte: MAGYAROK CSILLAGA é szökdeltek át rá a bolhák a disznók atyjáról. Beő merengje szemlélgette lyukas bocskorát. Később a halászgazda bökte oda: — Háromszáz öreg halat visz ma a dereglye. De a tiszt szitkozódik, hogy csekély. — S túl? — Semmi. Mind erre húznak a sekélyből. Itt mély. De kieszik innen is, ha igy megy. — Ezen sokáig rágódtak. Beő pillogva mordult egyszer: — Én is ott lehetnék... — Ott? — Ott. Koppány urnái. Bulcsu-maradék vónék örökös rab... Bones csak nézte. Nem szólt. — Nem jő a dereglye, a hal megbüdösödik, — ez járt a fejében. De Beőben már nagyon benne volt a mondóka. kikivánkozott, kiadta: — Szabadságot tülköltetett az ur a Bulcsu-maradváknak, ha a zászlóaljhoz állnak. — S mér? — Valami löbög. — ügy, — hümmögött Bones. — Löbög valami S mentek hát? — Mentek. Sokan. Alig maradt szegénylegény a Ba konyban. Mások is gyűlnek oda, ha igaz. Más törzsbéliek ... Botondiak, Ondiak, Kendék, Hubák ... — Urak dolga, — legyintett Bones. Beő oldalról pislogott rá. Látszik, hogy nem Bulcsuvér, gondolta. De csak magyari ember mégis. Hozátette hát: — Böszpörémbe láncüngösök gyüttek. Németek Esztergámból... Bones csakugyan felkapta a fejét erre: — Fene a csontjukba!... — Fejérvárba meg, — kapott a szón Beő, — afélék, akiknek vasfazék van a kobakjukon s bárddal csapkod
