Verhovayak Lapja, 1940. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1940-05-30 / 22. szám

lO-ik Oldal 1940 Május 30 Verhovayak Lapja MINDENKOR MEPÉRI az IDŐT e rovatban levők elolvasása! A magyar kormány egyéves munkája Kárpátalja népéért Nagy örömmel vettük kéz­be a fenti címmel most meg jelent szerény és külső kiál­lításában nem hivalkodó fü­zetet, amelyben pontos ké­pét kapjuk ama nagy mun­kának, amelyet a magyar kormány végzett egy év alatt a felszabadult Kárpátalján. A füzetet a kárpátaljai te­rület kormányzói biztosi hi­vatala adta ki. Az előszóban olvassuk: “Tényeket soro­lunk fel — nem szólamokat — annak bizonyítására, hogy a magyar kormány szeretet­teljes gondoskodásával mi­lyen áldozatokat hozott, mi­lyen munkát végzett, hogy hűséges rutén véreink, Kár­pátalja egész lakosságának jólétét és boldogulását elő­mozdítsa.” Tiszta igaz. Való­ban nem találunk itt egyet­len cicomás szólamot, szépen hangzó üres frázist sem. csupán adatot, számot, ame­lyek tárgyilagosan, a tények megdönthetetlen erejével ve­zetnek rá az igazságra. S amilyen nagy az örömünk, éppen olyan forró a kíván­ságunk a müvecske elolva­sása után: részesednének bár eme tanulságban külföldön, Amerikában élő, tőlünk el­származott ruténjeink is, aki­ket gyakran ferde, ellenséges beállítású propaganda infor­mál a hazai állapotokról, hogy milyen dolguk van a felszabadulás óta itthoni testvéreiknek! Többször hallottam a ru­téneknek tulajdonított mon­dást: “Odatartozunk, ahová Nyíregyháza és Máriapócs.” Egy nép mély életfilozófiája, a magyar-rutén sorsközösség és egymásrautaltság csen­dül ki belőle. A húszéves cseh uralom semmit sem tett, hogy Kárpátalja népé­nek szociális helyzetét előre­vigye. A cseh építkezések legfeljebb a bevándorolt cse­hek kényelmét szolgálták, az őslakosságnak csupán át­meneti munkaalkalmat nyúj­tottak. viszont az a tény, hogy a cseh határ kettévág­ta Kárpátalja és az Alföld egymást kiegészítő, természe­tes gazdasági és földrajzi egységét, Kárpátalja lakossá­gának végtelen nyomorát okozta. Szálfákból összeácsolt tutajok nem ereszkedtek le többé a Tiszán, a derék ruté­nek nem mehettek le, mint szokásos volt a Trianon előtti boldogabb időkben, arató­munkásnak az Alföldre, hogy megkeressék családjuk egész télire való élelmét. A felszabadulással újra vissza­tért a régi boldog állapot. Amikor diadalmas honvéde­­ink tavaly tavasszal az ősi szentistváni határon megint kitűzték a magyar lobogót, az Alföldön a mezőgazdasági munkások szerződéseit már megkötötték. Ennek ellenére a magyar kormány több mint 7500 kárpátaljai mun­kást alkalmaztatott alföldi mezőgazdasági munkára. Egyes rutén aratók lovukkal, szekerükkel mentek le az Alföldre s munka után bú­zával teli szekérrel tértek haza. A többieknek lehetővé tette a magyar kormány, hogy aratási munkájukkal megkeresett gabonarészüket a Máv díjmentesen szállítsa el Kárpátalja egyes gócpont­jaira. Ezt a munkát a Fu­tura bonyolította le, amely­nek kárpátaljai állomásain az Alföldön dolgozott rutén mezőgazdasági munkások összesen 24,000 métermázsa (240 vagon) gabonát vettek át. A megindított útépítési és útjavítási munka is na­gyobb munkalehetőséget adott. A kormány 50 km. hosszú uj utat építtetett és 11 km-es útszakasz kapott uj burkolatot. Az e célra fordí­tott költség — mint a fü­zet megállapítja — megha­ladja a négy és félmillió pen­gőt. A környező külvilágtól elzárt Drugetháza, Lozansz­­ka és Bustyaháza községek számára hatalmas modern fahidakat építettek, amelyek élénk forgalmat nyitnak meg. Taracköz és Aknaszla­­tina között 13 km. hosszú­ságú uj vasúti vonal épült, amelynek munkájánál 2600 embert foglalkoztattak állan­dóan. A magyar királyi posta modernizálta a kárpátaljai táviró és távbeszélő vonala­kat. Az elhanyagolt postahi­vatalokat rendbehozták. A perecsenyi, nagybereznai, szolyvai központot átépítet­ték. Huszton pedig egészen uj távbeszélő létesült. Jelen­tős áldozatokat hozott a pos­ta, hogy a kiránduló helyek telefon-összeköttetését meg­teremtse. Korszerű posta­járatokat szerveztek meg és olyan helyeken is uj posta­­hivatalokat állítottak fel — így Horylon és Sóslakon — ahol a csehek idején ilyen nem volt. A telefon és rádió­előfizetéseknél kedvezménye­ket biztosítottak. A régi pos­taszemélyzetet minden jogos panasz vagy sérelem nélkül átvették. A Tarac völgyé­ben egy óriási vizduzzasztó erőmű építésének előkészüle­teit kezdték meg. A munka előreláthatólag eltart 5 évig és 2500 embernek jelent biz­tos kenyeret. A zárógát meg építésével 250,000 hold ter­mőföldet lehet majd öntözni. Ugyancsak a kormány öt­millió pengős költséggel lak­tanyákat emelt. Az öszeg nagy részét' munkadijakra fordították s a helyi ipar látta ennek nagy hasznát. A szegény nép javát szolgál­ják az újonnan épült egész­ségházak, napközi otthonok és kulturházak. Az Orszá­gos Magyar Idegenforgalmi Hivatal és a Magyar Turista Egyesület jelentősen mozdít­ja elő Kárpátalja vendég­­forgalmát. Volócon idegen­­forgalmi és népművészeti ház épült és síugró sánc, amely európai viszonylatban is az elsők közé tartozik. Budapest Körösmezőn még az idén 100 ágyas üdülőt lé­tesít. •Lelkiismertes erdőgaz­dálkodás indult meg nem­csak erdőkitermeléssel, ha­nem erdőtelepítéssel is. A bustyaházi erdőigazgatóság területén 12 km. hosszú er­dei vasutat építettek. A szü­netelő ókemencei kőbányát újra üzembe helyezték, hogy a környék lakosainak mun­kaalkalmat biztosítsanak. Ki­fejlesztették a múltban el­hanyagolt szénégetést. Mély szociális megértésről tanús­kodva, megengedték, hogy a szegény lakosok nemcsak kincstári, hanem magántu­lajdonban levő erdőkből a a hét bizonyos napjain gá­lyát és fát gyüjthessenek. A mezőgazdaság fejlesztésére 450 mázsa búza és 650 má­zsa rozs vetőmagot osztottak ki a gazdák között, vetemé­­nyekben szegény lakosok kö­zött pedig egymillió palán­tát. Húsz mezőgazdasági tan folyam volt az elmúlt télen Kárpátalján. Az állattartó gazdák helyzetén interven­ciós vásárokkal segít a kor­mány. A gyümölcstermesz­tést és értékesítést gyümölcs­­csoma golók felállításával és az áralakulására gyakorolt intézkedéssel mozdítja elő. A Kárpátaljai Mezőgazdasági Kamarát most szervezik meg. A sónak az árát Kárpátalja területén leszállították s a kormány biztosította a ruté­nek böjti ételének, a sózott heringnek vámmentes beho­zatalát és napraforgó olaj­jal való ellátásukat. Ugyan­csak a tavaly 700 vagon, az idén, a két első hónapban 240 vagon tengerit jutta­tott napi áron jóval alul a akosoknak. — “Ehhez ha­sonló áldozatot sem a há­ború előtt, sem pedig a há­ború után egyetlen magyar kormány sem hozott az or­szág egyik részéért sem” — írja a füzet. Ez igy is van. Csupán Ízelítőül kiragadott nehány adat és szám ez a magyar kormány egyeszten­­dős, rövid, de áldásos kár­pátaljai munkájából, de igen tanulságos és mindennél job­ban bizonyítja, hogy a szent­istváni gondolat, a magyar­rutén testvériség eleven va­lóság. Mihály László. (Nagyma gyarország.) FOTOQÉN Nagyanyám úgy mondta, hogy: fotogén. Ma egyszerű­en olajnak hívják, szabato­sabban petróleumnak. Ez a sürü, kicsit büdös folyadék szivárgott fel a lámpabélben is, mikor este meggyujtot­­ták, pillangós sárga lángja bevilágította a nagy ebédlő­asztalt. Együgyü írásbeli dol­gozataimat a fotogén vilá­gosságánál körmöltem, ez a világosság segítette létre a latin szószedetet és felderí­tette a könyv lapjain a kate­kizmus tanításait, amelyek­ben a keresztény ember tör­vényei foglatattak. A foto­gén világított a vacsorához, szelíden és sárgán és beara­nyozta a juhtúrós puliszka nyájas páráit. Néha fénye­sebbet lobbant, fekete kor­mot fújt ki a lámpa cilin­derén, de elég volt nagy­anyám egy szakavatott fo­gása, egy csavarintás vala­mi kiálló gombon és a láng megint megbékélten pislogott üvegbörtönében. Akkor nyolc krajcár volt egy liter fotogén és nem tud­tunk róla egyebet, mint hogy a jó Isten ebben a rejtelmes olajban küldi nekünk a vi­lágosságot. Senki se gondolt még akkor arra, hogy szub­­stanciájába Promethüsz lel­ke rejtőzött és a lázadás dü­he szítja szilaj fellobbaná­­sait. Ki tudta volna még akkor, hogy ebben a sürü, lomha lében milyen mérgek és tüzek keveredtek és mi­lyen ősi élet lappang dühö­sen, fenekedve, harcias ké­szenlétben. Pokoli hüllők és halak zsírja alvadt egybe rejtelmes kőzetek rétegei kö­zött s a molekulák laza, rob­banékony egyensúlyában a kiontott vér gyűlölete, raga­dozó gyikok vadsága, mar­cangoló fogak mohósága fe­szül. Nagy karriért futott be a fotogén egy pár évtized alatt, amig lett belőle Olaj. benzin és végül felvette gő­gös, nagyúri nevét és nevezi magát Energiának. Én akkor ismertem meg, mikor szató­csoknál lakott szerény bá­kishivatalnok, aki nyolc kraj­cárért házhoz jött a világí­tást szolgáltatni. Most óriá­sira pöffedt tartályokban la­kik s ha utrakél, külön vo­natok állnak rendelkezésére, tankhajók szállítják a tenge­ren és ezerkilométeres cső­­utak épülnek csak azért, hogy azokon járhasson, ha in­kább gyalogolni lenne kedve. Nem volt még üyen ur a vi­lágon, Attila, Dzsingiszkán, Napoleon apró stréberek hoz­zá képest és nevetséges kép­zelgő a pestis és gyermeteg okvetetlenkedő az a névtelen hatalom, aki a földet ren­geti és feljebb tolja a he­gyeket. Ez mind csak ilyen- Tmolyán ele ni csapás, sze­rencsétlenség, nmló istenve­rtbe. de a fotogen maga a sors. aki tetszése szerint szí.hja meg a népek életét. Hová lett az arany düsősége, \ szerelem mindenhatósága, hová ’ett a becsvágy, a hit, az is*cnek félték;.nykedése, hov:: lett műiden, amiért ed­dig harcoltunk, hová lett a tavalyi hó? Ami kincs volt, ami drágaság, ami indíték, ok és mozgató volt valaha, az mind feloldódott a foto­génben s mindennek sum­máját nevezzük most Ener­giának, mely az olaj mole­kuláiból kirobbanva, meg tudja hajtani a gépeket. Az olajban csordul a gépek élete és a robbanás, mellyel az élet jelentkezik, a füst és a láng viharzásában a szo­ciális problémát gyújtja fel. Az olajban feszül, lobog és robban a szociális probléma, a munka problémája, a bol­dogság és a boldogtalanság. Nem egészen igy gondol­hatta a dicső emlékű Arisz­totelész, midőn kimondta azt, hogy az embert a gépek fogják felszabadítani a rab­szolgaságból. Mikor majd az Istennek szobrait gépek hur­colják be a templomokba, akkor lesz szabad az ember, mondta Arisztotelész. Úgy képzelhette ezt a dolgot, hogy minden embernek lesz valami kézhezálló masinája,

Next

/
Thumbnails
Contents