Verhovayak Lapja, 1940. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1940-05-30 / 22. szám
lO-ik Oldal 1940 Május 30 Verhovayak Lapja MINDENKOR MEPÉRI az IDŐT e rovatban levők elolvasása! A magyar kormány egyéves munkája Kárpátalja népéért Nagy örömmel vettük kézbe a fenti címmel most meg jelent szerény és külső kiállításában nem hivalkodó füzetet, amelyben pontos képét kapjuk ama nagy munkának, amelyet a magyar kormány végzett egy év alatt a felszabadult Kárpátalján. A füzetet a kárpátaljai terület kormányzói biztosi hivatala adta ki. Az előszóban olvassuk: “Tényeket sorolunk fel — nem szólamokat — annak bizonyítására, hogy a magyar kormány szeretetteljes gondoskodásával milyen áldozatokat hozott, milyen munkát végzett, hogy hűséges rutén véreink, Kárpátalja egész lakosságának jólétét és boldogulását előmozdítsa.” Tiszta igaz. Valóban nem találunk itt egyetlen cicomás szólamot, szépen hangzó üres frázist sem. csupán adatot, számot, amelyek tárgyilagosan, a tények megdönthetetlen erejével vezetnek rá az igazságra. S amilyen nagy az örömünk, éppen olyan forró a kívánságunk a müvecske elolvasása után: részesednének bár eme tanulságban külföldön, Amerikában élő, tőlünk elszármazott ruténjeink is, akiket gyakran ferde, ellenséges beállítású propaganda informál a hazai állapotokról, hogy milyen dolguk van a felszabadulás óta itthoni testvéreiknek! Többször hallottam a ruténeknek tulajdonított mondást: “Odatartozunk, ahová Nyíregyháza és Máriapócs.” Egy nép mély életfilozófiája, a magyar-rutén sorsközösség és egymásrautaltság csendül ki belőle. A húszéves cseh uralom semmit sem tett, hogy Kárpátalja népének szociális helyzetét előrevigye. A cseh építkezések legfeljebb a bevándorolt csehek kényelmét szolgálták, az őslakosságnak csupán átmeneti munkaalkalmat nyújtottak. viszont az a tény, hogy a cseh határ kettévágta Kárpátalja és az Alföld egymást kiegészítő, természetes gazdasági és földrajzi egységét, Kárpátalja lakosságának végtelen nyomorát okozta. Szálfákból összeácsolt tutajok nem ereszkedtek le többé a Tiszán, a derék rutének nem mehettek le, mint szokásos volt a Trianon előtti boldogabb időkben, aratómunkásnak az Alföldre, hogy megkeressék családjuk egész télire való élelmét. A felszabadulással újra visszatért a régi boldog állapot. Amikor diadalmas honvédeink tavaly tavasszal az ősi szentistváni határon megint kitűzték a magyar lobogót, az Alföldön a mezőgazdasági munkások szerződéseit már megkötötték. Ennek ellenére a magyar kormány több mint 7500 kárpátaljai munkást alkalmaztatott alföldi mezőgazdasági munkára. Egyes rutén aratók lovukkal, szekerükkel mentek le az Alföldre s munka után búzával teli szekérrel tértek haza. A többieknek lehetővé tette a magyar kormány, hogy aratási munkájukkal megkeresett gabonarészüket a Máv díjmentesen szállítsa el Kárpátalja egyes gócpontjaira. Ezt a munkát a Futura bonyolította le, amelynek kárpátaljai állomásain az Alföldön dolgozott rutén mezőgazdasági munkások összesen 24,000 métermázsa (240 vagon) gabonát vettek át. A megindított útépítési és útjavítási munka is nagyobb munkalehetőséget adott. A kormány 50 km. hosszú uj utat építtetett és 11 km-es útszakasz kapott uj burkolatot. Az e célra fordított költség — mint a füzet megállapítja — meghaladja a négy és félmillió pengőt. A környező külvilágtól elzárt Drugetháza, Lozanszka és Bustyaháza községek számára hatalmas modern fahidakat építettek, amelyek élénk forgalmat nyitnak meg. Taracköz és Aknaszlatina között 13 km. hosszúságú uj vasúti vonal épült, amelynek munkájánál 2600 embert foglalkoztattak állandóan. A magyar királyi posta modernizálta a kárpátaljai táviró és távbeszélő vonalakat. Az elhanyagolt postahivatalokat rendbehozták. A perecsenyi, nagybereznai, szolyvai központot átépítették. Huszton pedig egészen uj távbeszélő létesült. Jelentős áldozatokat hozott a posta, hogy a kiránduló helyek telefon-összeköttetését megteremtse. Korszerű postajáratokat szerveztek meg és olyan helyeken is uj postahivatalokat állítottak fel — így Horylon és Sóslakon — ahol a csehek idején ilyen nem volt. A telefon és rádióelőfizetéseknél kedvezményeket biztosítottak. A régi postaszemélyzetet minden jogos panasz vagy sérelem nélkül átvették. A Tarac völgyében egy óriási vizduzzasztó erőmű építésének előkészületeit kezdték meg. A munka előreláthatólag eltart 5 évig és 2500 embernek jelent biztos kenyeret. A zárógát meg építésével 250,000 hold termőföldet lehet majd öntözni. Ugyancsak a kormány ötmillió pengős költséggel laktanyákat emelt. Az öszeg nagy részét' munkadijakra fordították s a helyi ipar látta ennek nagy hasznát. A szegény nép javát szolgálják az újonnan épült egészségházak, napközi otthonok és kulturházak. Az Országos Magyar Idegenforgalmi Hivatal és a Magyar Turista Egyesület jelentősen mozdítja elő Kárpátalja vendégforgalmát. Volócon idegenforgalmi és népművészeti ház épült és síugró sánc, amely európai viszonylatban is az elsők közé tartozik. Budapest Körösmezőn még az idén 100 ágyas üdülőt létesít. •Lelkiismertes erdőgazdálkodás indult meg nemcsak erdőkitermeléssel, hanem erdőtelepítéssel is. A bustyaházi erdőigazgatóság területén 12 km. hosszú erdei vasutat építettek. A szünetelő ókemencei kőbányát újra üzembe helyezték, hogy a környék lakosainak munkaalkalmat biztosítsanak. Kifejlesztették a múltban elhanyagolt szénégetést. Mély szociális megértésről tanúskodva, megengedték, hogy a szegény lakosok nemcsak kincstári, hanem magántulajdonban levő erdőkből a a hét bizonyos napjain gályát és fát gyüjthessenek. A mezőgazdaság fejlesztésére 450 mázsa búza és 650 mázsa rozs vetőmagot osztottak ki a gazdák között, veteményekben szegény lakosok között pedig egymillió palántát. Húsz mezőgazdasági tan folyam volt az elmúlt télen Kárpátalján. Az állattartó gazdák helyzetén intervenciós vásárokkal segít a kormány. A gyümölcstermesztést és értékesítést gyümölcscsoma golók felállításával és az áralakulására gyakorolt intézkedéssel mozdítja elő. A Kárpátaljai Mezőgazdasági Kamarát most szervezik meg. A sónak az árát Kárpátalja területén leszállították s a kormány biztosította a rutének böjti ételének, a sózott heringnek vámmentes behozatalát és napraforgó olajjal való ellátásukat. Ugyancsak a tavaly 700 vagon, az idén, a két első hónapban 240 vagon tengerit juttatott napi áron jóval alul a akosoknak. — “Ehhez hasonló áldozatot sem a háború előtt, sem pedig a háború után egyetlen magyar kormány sem hozott az ország egyik részéért sem” — írja a füzet. Ez igy is van. Csupán Ízelítőül kiragadott nehány adat és szám ez a magyar kormány egyesztendős, rövid, de áldásos kárpátaljai munkájából, de igen tanulságos és mindennél jobban bizonyítja, hogy a szentistváni gondolat, a magyarrutén testvériség eleven valóság. Mihály László. (Nagyma gyarország.) FOTOQÉN Nagyanyám úgy mondta, hogy: fotogén. Ma egyszerűen olajnak hívják, szabatosabban petróleumnak. Ez a sürü, kicsit büdös folyadék szivárgott fel a lámpabélben is, mikor este meggyujtották, pillangós sárga lángja bevilágította a nagy ebédlőasztalt. Együgyü írásbeli dolgozataimat a fotogén világosságánál körmöltem, ez a világosság segítette létre a latin szószedetet és felderítette a könyv lapjain a katekizmus tanításait, amelyekben a keresztény ember törvényei foglatattak. A fotogén világított a vacsorához, szelíden és sárgán és bearanyozta a juhtúrós puliszka nyájas páráit. Néha fényesebbet lobbant, fekete kormot fújt ki a lámpa cilinderén, de elég volt nagyanyám egy szakavatott fogása, egy csavarintás valami kiálló gombon és a láng megint megbékélten pislogott üvegbörtönében. Akkor nyolc krajcár volt egy liter fotogén és nem tudtunk róla egyebet, mint hogy a jó Isten ebben a rejtelmes olajban küldi nekünk a világosságot. Senki se gondolt még akkor arra, hogy szubstanciájába Promethüsz lelke rejtőzött és a lázadás dühe szítja szilaj fellobbanásait. Ki tudta volna még akkor, hogy ebben a sürü, lomha lében milyen mérgek és tüzek keveredtek és milyen ősi élet lappang dühösen, fenekedve, harcias készenlétben. Pokoli hüllők és halak zsírja alvadt egybe rejtelmes kőzetek rétegei között s a molekulák laza, robbanékony egyensúlyában a kiontott vér gyűlölete, ragadozó gyikok vadsága, marcangoló fogak mohósága feszül. Nagy karriért futott be a fotogén egy pár évtized alatt, amig lett belőle Olaj. benzin és végül felvette gőgös, nagyúri nevét és nevezi magát Energiának. Én akkor ismertem meg, mikor szatócsoknál lakott szerény bákishivatalnok, aki nyolc krajcárért házhoz jött a világítást szolgáltatni. Most óriásira pöffedt tartályokban lakik s ha utrakél, külön vonatok állnak rendelkezésére, tankhajók szállítják a tengeren és ezerkilométeres csőutak épülnek csak azért, hogy azokon járhasson, ha inkább gyalogolni lenne kedve. Nem volt még üyen ur a világon, Attila, Dzsingiszkán, Napoleon apró stréberek hozzá képest és nevetséges képzelgő a pestis és gyermeteg okvetetlenkedő az a névtelen hatalom, aki a földet rengeti és feljebb tolja a hegyeket. Ez mind csak ilyen- Tmolyán ele ni csapás, szerencsétlenség, nmló istenvertbe. de a fotogen maga a sors. aki tetszése szerint szí.hja meg a népek életét. Hová lett az arany düsősége, \ szerelem mindenhatósága, hová ’ett a becsvágy, a hit, az is*cnek félték;.nykedése, hov:: lett műiden, amiért eddig harcoltunk, hová lett a tavalyi hó? Ami kincs volt, ami drágaság, ami indíték, ok és mozgató volt valaha, az mind feloldódott a fotogénben s mindennek summáját nevezzük most Energiának, mely az olaj molekuláiból kirobbanva, meg tudja hajtani a gépeket. Az olajban csordul a gépek élete és a robbanás, mellyel az élet jelentkezik, a füst és a láng viharzásában a szociális problémát gyújtja fel. Az olajban feszül, lobog és robban a szociális probléma, a munka problémája, a boldogság és a boldogtalanság. Nem egészen igy gondolhatta a dicső emlékű Arisztotelész, midőn kimondta azt, hogy az embert a gépek fogják felszabadítani a rabszolgaságból. Mikor majd az Istennek szobrait gépek hurcolják be a templomokba, akkor lesz szabad az ember, mondta Arisztotelész. Úgy képzelhette ezt a dolgot, hogy minden embernek lesz valami kézhezálló masinája,