Verhovayak Lapja, 1940. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1940-05-30 / 22. szám

1940 Május 30 Verhovayák Lapja ll-ik Oldal ami helyette a munkát el­végzi s az ember csak pipál és szellemét műveli, mialatt a gép dolgozik. De nyilván­való, hogy a munka bérét az ember kapja meg, mert ha nem igy lenne, akkor az em­bertől nem a rabszolgasá­gát, hanem a kenyérre va­lót vette el a gép. Arisztote­lész bölcs volt, de az ember ember és a dolgokat nem a bölcsesség, hanem az ember igazítja. Ezt az alapvető kér­dést is sikerült odacsavarin­­tani, hogy a munka bérét mégsem az ember kapja meg, hanem a gép. A gép nem azt tette, hogy most már az em­ber kevesebb munkával sze­rezheti meg kenyerét, hanem azt, hogy az ember harcolni kénytelen a munkáért, ami a kenyér és ami annál keve­sebb, mentői több a gép. Minthogy pedig a gép meddő ócskavas, ha nincs energia, mely meghajtja, a hatalom azé lett, akié az energia. így lett az energia maga az/élet és maga a harc és igy lett az energia birtoklása és el­osztása maga a szociális probléma s igy lett gyermek­korom kis büdös fotogénjé­ből a mindenható olaj, ami­dőn kitűnt, hogy benne van az energia, a hatalom, a boldogság és érte harcolni annyit tesz, mint harcolni a munkáért, mely maga a ke­nyér. A fotogén fekete tor­nyokban születik és a mély­ségekből hozza fel zugó ár­adással a rettentő gyikok vad ösztöneit. A zsir, amiből a természet kipárolta,, falánk vágyak kielégüléséből lett, élet, halálharcok zsákmányá­ból, felfalt áldozatokból s a bozót erkölcse halmozódott a tömérdek dögökből párolt olajban, mely a hatalom nagy elixir je, az élet kincse, a gazdagság bájitala és tö­mény oldata mindennek, amit az ősi múltból örököl­tünk s amiért harcolunk s amiből élünk s amiért meg­halunk. azon tűz, mely itt élet, amott harc és halál. Úgy látszik, mégsem a fotogén a hibás, tüze lehet ilyen is, olyan is, lehet a tizanozaurusz vadsá­ga, de lehet halk ige, édes, emberi lélek. A tűz ilyen vagy olyan, nem az anyag­tól van, hogy milyen, ha­nem, úgy látszik attól, hogy kinek a nevében gyújtják meg. MÁRKUS LÁSZLÓ. O---------------­NÁLUNK AMERIKÁBAN Valahol Magyarországon pedig húsvéti vacsorához ül­nek, a gazda meggyujtja a lámpát, fellibben a fotogén pillangós lángja és a tanya ablakán sárga fény buggyan ki a maradék hóra. A ma. gyár csendesen imádkozik és kimondja a Krisztus ne­vét. És lámpájában ott ég ugyanaz a tűz, mely a tan­kok és a bombázók motorjai­ban robban és amely bőgve hajtja a Termelés végzetes gépeit. A fotogén szelid vilá­gosságában nem a bozóti harcok emléke ég, hanem az isteni béke, melyben elcsitul­tak a ragadozó ösztönök. Az Energia alázatosan munkál egy szerény lámpabélben és csendet hint az emberséges ember asztalára, ahol a hus­­vét megjelent. Itt jóságos fotogén, valahol a tengeren pokoli olaj, mely a csataha­jók motorjában dörög. Egy­alig van divatosabb szó ma­napság, mint a “gag” (ejtsd g-eg). A gag hirtelen kipattant szellemi sziporka. Időszerű tréfa, helyi vicc, rögtönzés, szójáték, szellemes csevegés, pattogó párbeszéd, ötletes beugratás — mind belefér a gag fogalmába, hogyha rö­vid, meglepetésszerü és azon­nal kacagásra fakasztja a közönséget. A közönség lehet egy em­ber^, asztali kompánia, elő­kelő szalontársaság, színházi publikum és milliókat szám­láló rádióközönség. Ezen a ponton a gag pompás kere­seti fonásnak bizonyult. Az amerikai rádió gag-mondói — amint az a New York Timesban olvasható, heti tíz­ezer dollárt, sőt többet is megkeresnek. Igaz, hogy ke­servesen meg kell dolgozniok, amig pontosan megszövege­zett rögtönzésükkel a közön­ség elé állhatnak. A gag-gel ezek szerint le­het pénzt keresni, de nem lehet eljutni az örökkévaló­ságba. Ezzel szemben a gag megalapítója eljutott a hah hatatlansaghoz, pénzt azon­ban keveset keresett. Joe Millernek hívták az illető urat, akinek összegyűjtött tréfái Vicc-vádemékum cím­mel ezelőtt kétszáz évvel je­lentek meg Londonban. Miller Jonatán a tréfa Shakespeareje. ő is színész volt, rendkívül elmés és sok életismerettel rendelkező. Komikus szerepeket játszott s jómaga ki nem fogyott az adomákból. Ezeket mások je gyezték fel, mert Müler nem tudott sem írni, sem olvasni. Ezért vett feleségül írástudó hölgyet, aki szerepeit egy­­szer-kétszer elolvasta neki. Jóénak ez elég volt színpadi sikereihez. A kulisszák mögött még nagyobb közkedveltségnek örvendett. Ezt rövid, csatta­­nós tréfáinak köszönhette, íme egyik: “Egy gavallér összetűzés közben enyhe se­bet kapott. Orvost hivatott, aki szolgáját hazaküldte gyógyszerért. A páciens el­sápadt. “Csak nincs veszély? — kérdezte. “De van! — fe­lelte az orvos. — “Ha a fickó nem köti fel a sarkát, ön meggyógyul a kezelés előtt.” Egy másik: “Egy társa­ságban egy hölgy elmondta, hogy ő negyvenéves. Ennek bizonyítására a vele lévő urat szólította fel. “Én elhiszem, — felelte ez, — mert már tiz éve hallom.” — Egy har­madik tipikusan angol tréfa szerint két angol úriember azon vitatkozott, hogy me­lyik a vallásosabb, “öt Gui­­nea-ben fogadok, mondta az egyik, hogy ön nem tudja elmondani a Miatyánkot!” — A másik állta a fogadást és elkezdte: Hiszek egy Is­tenben ... — És végigmond­ta a Hiszekegyet. — “Vesz­tettem” — vallotta be az első. “Nem tételeztem fel ennyit magáról.” Joe Müler elmondja a pa­rasztember dolgát, aki nem akarta kihúzni a kocsiból árokba zuhanta képviselőt, mert megfogadta, hogy soha politikai dologba nem avat­kozik. Joe könyvében lehet megtalálni az ir ügyvéd ese­tét, aki ezt az írást hagyta hátra a szolgájának: Lemen­tem a kocsmába. Ott megta­lálhatsz. Ha pedig nem tud­nád elolvasni ezt a cédulát, vidd a boltoshoz, az majd elolvassa. Joe Miller angol ember volt, de itt Amerikában van nagyobb becsülete. 247 tré­fáját jegyezték fel annak­idején s most ezeket több­szörösen átfésülik és moder­nizálják. A mai élet nagyon kevés igaz humorral szolgál. Jóleső és hasznos dolog tehát visszamenni a régiekhez. A modern gag javarésze szójá­ték, de ha ügyesen mondják el, bombasikert arat és ara­nyat ér. Mutatóban álljon itt egy szójátékos, de lefor­dítható gag: — Az öcsémnek Samu a neve, de az anyám Lajosnak hívja. — Aztán miért? — Mert ő volt a tizen­negyedik. KONZULI HIVATALOS ÓRÁK KELET­­PENNSYLVÁNIÁBAN VILÁGVISZONYLATBAN IS ELSŐ A MAGYAR KÖZEGÉSZSÉGÜGY A budapesti Statisztikai Tudósitó legutóbbi száma ér­dekes adatokat közöl az or­vosok százalékos megoszlá­sáról az egyes országokban. Kitűnik ebből a jelentésből, hogy a lakosság orvosi ellá­tásának terén ma Magyaror­szág áll az egész világon az első helyen. Nagyjelentőségű és örvendetes ez a jelenség, hiszen köztudomású, hogy a világháború előtt állandó panasz tárgya volt közegész­ségügyünk elmaradottsága és a néporvoslás hiányossága. A magyar orvosi nevelés ala­pos és lelkiismeretes mun­kájának következménye, hogy ma nem elfogult félre­magyarázás, hanem a sta­tisztika csalhatatlan számai bizonyítják a magyarság kul­turális fölényét ezen a téren is. Az 1938-ból származó sta­tisztikai adatok szerint a bé­csi döntés előtt a következő volt a helyzet a diplomás orvosok százalékos megosz­lásában: százezer lélekre esett Magyarországon 116.9 orvos, Svájcban 109.1., Ausz­triában 99.3, Olaszországban 83.2, Észtországban 82.8, Ja­pánban 81.0, Dániában 79.0, Lettországban 79.0, Belgium­ban 77.1, Norvégiában 76.3, Csehszlovákiában 74.5, Né­metországban 73.4, Hollandi­ában 68.0, Franciaországban 65.3, Szovjetben 50.0, Bulgá­riában 45.0, Svédországban 44.2, Lengyelországban 37.0, Jugoszláviában 35.0, Litvá niában 34.5, Finnországban 33.6 orvos. Érdekes összehasonlítani a magyarországi közegészség­­ügyi állapotokat az utódálla­mokéval. A táblázat szerint az utódállamok közül első helyen állt Csehszlovákia 74.5 arány számmal, sorrend­ben a ll-ik helyen, Jugoszlá­via utána következik 35.0 arányszámmal, sorrendben a 19-ik helyen, vagyis feltűnő­en rosszabb arányszámmal, mint Magyarország. Romá­nia nem szerepel az első húsz ország között. Ha figyelmet fordítunk a régi magyar orvosi ellátott­ságra, meglepetéssel vesszük észre a rohamos fejlődési menetet, amelyben a magyar közegészségügy az első helyre tört. 1913-ban a mostani 116.9-es ezrelék helyett az arányszám 31 volt, mintegy negyedrésze csupán a mosta­ninak. A trianoni békeszerző dés következtében ez az arányszám egyszerre felszö kött, miután mindig tulnyo mó százaléka az orvosoknak a fővárosban élt, viszont az ország kintebb eső területei orvosokban szegényebbek vol tak. Az orvosilag gyengén ellátott területek elcsatolásá­­val 1920-ban az arányszám 58.3-ra javult, ám ekkor még csak hetedik helyen álltunk vüágviszonylatban Francia­­ország, Olaszország, Német­ország, Svájc és Dánia mö­gött. Ennek megfelelően, termé­szetesen változás állott be a bécsi döntés és később a Kár­pátalja visszaszerzése nyo­mán. A visszacsatolt Felvidék 674 orvosát is figyelembevéve, vagyis beszámítva a gyen­gébb egészségügyi szervezet­tel rendelkező visszatért te­rületeket, különösen a nagy orvoshiánnyal küzdő Kárpát­alját, a magyarországi orvos­arány 109.1, ül. kb. 106.0-ig szállott vissza. Tekintve a magyarországi egyetemek egyre fokozódó or­vostermelését, remélhető, hogy ez az arány rövidesen ismét eléri az 1938 évi ki­tűnő ezreléket. Keletpennsylvaniában élő tagtársaink és olvasóink szi­ves figyelmébe ajánljuk a clevelandi m. kir. főkonzu­­átus kiküldöttjének alábbi hivatalos közleményét: A VERHOVAYAK LAPJA m. t. Szerkesztőségének, Pittsburgh, Pa. Tisztelettel értesítem, hogy f. é. junius hó folyamán a szokásos hivatalos napok megtartása végett a követ­kező helyekre utazom: JUNIUS 10-ÉN ALLEN­­TOWNBA, ahol 520 Union Street cim alatt a Hun­garian Home-ban leszek. JUNIUS HÓ 11-ÉN BETH­­LEHEMBE, ahol 512 E. 4th Street cim alatt a Beth­­iehemi Híradó szerkesztősé­gében kereshetnek fel honfi­társaim. JUNIUS 13-ÁN, 14-ÉN és 15-ÉN délig pedig PHILA­DELPHIÁBAN, 509 Morris Building, 1421 Chestnut St., cim alatt Stein ügyvéd iro­dájában leszek. E lap utján arra kérem tehát azokat, akiknek kon­zulátusi elintézést igénylő ügyeik vannak, hogy enge­­met a fentjelzett helyeken és időben felkeresni szíves­kedjenek. Kiváló tisztelettel: HOBEK HENRIK, a küldöttség vezetője. A magyar közegészségügy itt említett fejlett voltának köszönhetők azok az örven­detes adatok, amelyek a ra­gályos és egyéb gyakori nép­betegségek visszaszorulásá­ról számolnak be. Ahol Ma­gyarország az első helyen állott a halálozási arányt te­kintve, pl. a vörheny-beteg­­ségnél, ott ma egyike a leg­kedvezőbbeknek. A hasihagy­­máz-, gümőkór-halálozás is óriási mértékben visszaesett. A kórházi ápolás is nagy fejlődést mutat. Százezer lé­lekre ma 540 kórházi ágy esik Magyarországon az 1913 évi 251-gyel szemben. Nagy és szép eredmények ezek, melyekre ma a magyar orvosi élet visszatekinthet s nem kétséges, hogy a külföld előtt is nagy mértékben fog­nak szolgálni a magyar mű­velődés propagandájául.----------------O---------------­DO YOU KNOW that Nicholas Fejérváry, a wealthy Magyar nobleman, donated his beautiful estate to the city of Davenport, Iowa, to be used as a public park? * * * Saying and proving are entirely different.

Next

/
Thumbnails
Contents