Verhovayak Lapja, 1940. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1940-05-23 / 21. szám
1940 Május 23 Verhovayak Lapja. 11-ik Oldal LITTLE JULIUS SNEEZER STARS ON PARADE __________M___________________ By TONI ROSSETT COME AND OH IT (Dining ooiunJtk iWL UworUDtdLfOU/L mine. SPENCE'S GREATEST T«RILL,»S TO COOH A WEAL FOR ALL THE MEMBERS OP MIS CAST VIMEN THEY ARE ’f WORKING ON MIS SET-- AND LET WE TELL YOU THAT_ TRACY CAN CERTAINLY FRY A MEAN STEAKGOOD ENOUGH TO TICKLE _ ANY PALATE. DICK FöftAN LIKES TO MAKE HIS OWN on fl»«t with SPence fCIiútM. «ff«-am> he urn rr p.p« hot. AND MADE IN AN ORDINARY PFRCOLATEft WMILE CEASAPt ^ ROMERO, likes to make ^ WIS OWN COFFEE IN A S1LEX . COFFEE POT-BOTM BOYS GET WONDERFUL RESULTS... IS ONE OF FILMDOMS BEST SPAGHETTI MAKERS AND GLADYS WILL MAKE IT FOR YOU Anytime oapt-Ace.... 80 MAGYAROK CSILLAGA MAGYAROK CSILLAGA 77 meg ne látná azt, amit akar. Meglátta Dölit is, az ághoz lapulva. Meg is tett mindent, amit tehetett, hogy teljesítse a parancsot. Ha az a veszett kiállotta az ijjászok lövöldözését s nem esett a nyakukba félelmében s el se találták: ember hogy merjen az ilyen ellen tovább erősködni? Nincs még egy a világon, aki megmenekült volna a helyében. Különben is: a Bakony on át nem juthat étlen-szomjan s fegyvertelenül. Vissza meg nem fordul semmiért, amig vitézként nem teheti. Egyébre tartogatja azt az öreg Isten, nyilván, nem arra volt rendelve, hogy ő fordítsa ki a bőréből. Célhoz érhet igy Győr ur is, ha van hozzá esze s mersze. Beő megszolgálta a maga és fiai szabadságát. Győr is belátta ezt, némi káromkodások után. El is csitult, ahogy az öreg előadta, mit akar. Dölitől nem félt. Ha tán élve bujt is ki az erdőből, hóbortos álmát el nem érheti. S ha csodamód el is érné valamiképpen, mikor lesz fegyverben járatos? Győr kölyökkora óta gyakorlott s nem ijed meg egy otromba halászlegénytől. Most maga zárta el magát Bogárkától, a marha s ez a jó. A többi a Beő dolga, meg az övé. Az ijjászok hallgatni fognak, van eszük. Ártatlan pofával cammogott Beő apó a konda után, egy nap, a halászfaluban. Boncshoz szegődött s szóközben elővette condrája alól Dőli tarisznyáját. — Hol kaptad? — hörkent fel Bones, mert rögtön megismerte. — Róla vettem le, szegényről! — pillogott Beő szomorúan. — Böszpörémtől félnapi járásra, benn az erdőben feküdt... Kár érte, kemény szép legény vót... De hiába, elvette az Isten az eszit... Biztosan a böszpörémi várnagy ijjászai lőtték meg... Osztán elföldeltem, tisztességesen... Bones reszkető kézzel tapogatta a száraz fekete vért a vason. Megszagolta. De szaga már nem volt. A tarisznya pedig kétségtelenül a Dölié, még benne bűzlik István komoran szólalt meg: — Krisztus!... Miért áll köztem s népem között? Vecelin tisztelettel vetett keresztet: — Krisztus némelyeket fejedelemnek rendelt és sokakat szolgáknak. István egy reggel János atyjához, a vén baráthoz menekült vergődő szivével. Még Piligrim püspök papjaival került az ide, mikor a nagy keresztelő volt. De hamar meglátta az igazat. Csak máz maradt a magyar urakon a keresztvíz, alatta vad pogány szív vert tovább s folyt az istentelen ragadozó élet, mint azelőtt. János atya csendesen elhúzódott a várból, a hegyek közé. Ott egy barlangban durva keresztet s oltárt rótt össze fából. Csakhamar gyűltek oda a szegény rabok s cselédek, akiknek egyedül az édes Jézus s az ő égi országa maradt vigaszul, sorsuk vasökle alatt. Krisztus Ur sovány, kicsi rabja, csipogva imádkozott a kereszt alatt térdepelve s énekelt boldogan, mint az elhullott magvakból élő kismadár. Neki semmi se kell ebből a világból, nem is látja, csak a mennyországot, ahová dalolva készül. S ha mégis érdekli valami itt, csak ezeknek a szegény idegenvérü cselédeknek s raboknak vigasztkereső szenvedése az. Jézus kicsinyei az ő öröme a földön. Szinte mámorosán szökdécsel szennyük, sebeik körül. Égi illatokat szagol állati verejtékbüzükből. Ráveszi őket, hogy örvendjenek nyomorúságuknak, mert ilyeneké a mennyeknek országa... Igen, sokszor látta is arcukat ragyogni István. Kár, hogy féltek tőle s ha ott találták, riadtan kotródtak el, hamarosan. Nem ment bele a fejükbe, hogy mit kereshet a Nagyur fia a szegények templomában? ... Pedig tudták róla, hogy keresztény s nem bántja őket. De úgy látszik, ők is azon a véleményen vannak, hogy két Krisztus van, egyik az uraké s az olyan, mint ők: parancsoló s haragos. A másik: Isten szelid báránya s ez az övék, szegény, üldözött, tűrő, akárcsak őkmaguk. Amaz az uj templomban lakik, ahová csak gazdagok járnak, ez azonban itt
