Verhovayak Lapja, 1940. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1940-05-09 / 19. szám

12-ik Oldal Verhovayak Lapja 1940 Május 9. 100-/» MAGYAR BESZÉLŐ FILMEK 1 1 MOZI VILÁG f f HANGOS HETI HÍRADÓ Kabos Gyula mint Lekvár Marci vasúti fékező, a “Sárga pitykés köz­legény” táncos operett főszereplője KABOS GYULA ÉS SZÍNTÁRSULATA Hazelwood, Homestead és Mc- Keesporton fog vendégszerepelni KABOS GYULA és sziutársulata. Be fogják mutatni a “SÁRGAPITY­­KÉS KÖZLEGÉNY" cimü 3 felvo­­násos csodaszép énekes, táncos, ze­nés operettet. Kabos Gyula inellett felléptiek még a két és fél órás nagy ope­rettben a new yorki magyar mű­vészgárda következő tagjai: Ko­váéit Lily, Munkácsy Piri, Horváth Lajos, Vitéz Eddy és Simon Jó­zsef. 50 és 75 centes belépődijak mellett nézheti majd meg a ma-A “MÁRIA NŐVÉR’’, JÁVOR PÁL CIGÁNYZENÉS MULATÓS FILMJE A VIDÉKEN Soha még ilyen alkalma nem volt Pennsylvania magyarságának hogy úgy istenigazában jól kimu­lassa magát és egy olyan filmet élvezzen, amelyre büszkén mutat­hatnak majd rá, hogy mit tud pro­dukálni a művészet terén a ma­gyar nemzet. “MÁRIA NŐVÉR” — nem az, amit a einte sejteni enged. Nem vallásos a témája, hanem egy izzó szerelem történetét meséli el ér­dekesen, izgalmasan, megkapó szépséggel. A világ legnagyobb te­kintélyű angol nyelvű sajtója is megállapította, hogy a MÁRIA NŐVÉR joggal viszi el a pálmát az Amerikában eddig előadásra ke­rült összes külföldről importált filmek közül. Nagy, hatalmas, közel két óráig tartó gyönyörű szinmagyar film a MÁRIA NŐVÉR, melyet mindenütt ahol bemutatásra került — a ma­gyarság viharos tapsa fogadta. — Igazi hamisítatlan cigányzene, ma­gyar levegő, szebbnél-szebb uj ma­gyar dalok tarkítják a MARIA NŐ­­VÉR-t, amely New Yorkban és gyarság azt a darabot, mely Buda­pesten nagy sikert aratott. — Most pénteken, május 10-én a McKees­­porti Magyar Házban; szombaton, 11-én, a Hazelwood-i Carnegie Lib­rary-ban és vasárnap este 8 órakor a Homestead-i Carnegie Library­ban. szerte Amerikában minden rekor­dot megdöntő sikerrel került be­mutatásra. Ennél pompásabb, ragyogóbb ma­gyar filmet még a millió dolláros költséggel dolgozó amerikai film­ipar sem tudott produkálni. A címszereplő Szörényi Éva el­ragadóan kedves, igen finom, kel­lemes, jóleső jelenség. Olyan szép és aranyos, szebb már nem is le­hetne. A földbirtokos szerepében Jávor Pál olyan érett művészettel áll előttünk, hogy méltán Írták róla, hogy a szerepében többet nyújt, mint eddigi összes filmsze­repeiben együtt. Mellettük kapunk a filmen egy diadalmasan, mindent elsöprő hangot, Svéd Sándor hang­ját, amilyent vetitö vászonról még soha nem élveztünk, beleszámítva az összehasonlításba a világ legel­ső énekművészeinek filmen szerep­lő teljes gárdáját. Hangja lenyű­göző erővel zeng és játéka is a legtökéletesebb. Berky Lili remekül alakítja egy igaz magyar uriasz­­szony figuráját és ujjongva kell üdvözölnünk a többi szereplőket is. Stolcz Hildát, Donát Ágit. Gó­­zon Gyulát, Mály Gerőt és Halmay Tibort. PITTSBURGHBAN MÁJUS 22 és 23-ÁN lesz előadás Jelenet a “Mária Nővér” cimü remek magyar filmből MÁRIA NŐVÉR Coraopolis-i Magyar Házban ------ Pénteken Máus 10-én, este 8-kor Johnstown-i R.K. Templom Hallban, Szomb., Május 11-én este fél 9-kor Nanty Glo-i Family Theatreben, Vasárnap, Május 12-én, d.u. fél 3-kor Windber-i R.K. Templom Hallban Vasárnap, Május 12-én este 7-kor Crescent-i Magyar Házban --------- Vasárnap, Május 19-én d. u. 3-kor Martins Ferry-i Magyar Házban Vasárnap, Május 19-én este 8-kor Ellwood City-i Magyar Házban ------ Kedden, Május 21-én este 8-kor 70 MAGYAROK CSILLAGA a szájában. Nyomban utána szinte felorditott. A bar­langból két ember lépett ki: a nagy öreg s a lángüstökü kicsi kobzos. Mielőtt egyet moccanhatott volna, István kilépett a szikla mögül, amely fedte őket s szilárd léptekkel szembement velük. Az öreg táltos megtántorodott. Keze rezzenve ka­pott a tőrhöz. Aztán elengedte s nyugalmat parancsolva magára, keményen szembenézett Istvánnal: — Hát kihallgattál! — szólalt meg tompán. — Aztán hozzátette: — Mindegy. Nem titok... A várból való vagy, ugye s főember, fiatalon? — Nem ismersz? — kérdezte István, a szemébe néz­ve. — Igaz... ti nem ismertek engem... Honnan is? Hiszen rab vagyok én! ... De a hivást hallottam s itt vagyok! ... A kobzos kiterjesztette feléje reszkető kezeit. Le­hunyt szemekkel sipitotta: — Látom az Iz-eket... Öreg Árpádé lebeg körülöt­ted ... Bajk urfi! ... A táltos döbbenten hátrált: — Bajk! ... Te Bajk urfi vagy? ... István szó nélkül bólintott. Tarkács fürkészve nézte. Majd csendesen meg­szólalt: — Fel kellett volna ismerjelek. Igazi Árpád vagy. — A tietek vagyok, — mondta István egyszerűen. Tarkács összevonta szemöldökét. Hidegen szisszent a szava, mint a kés: — Nem kellesz nekünk, urfi. István, mintha megdöfték volna, rázkódva kapott melléhez: — Én? ... Nem kellek?... Nektek? ... A magya­roknak? ... Kegyetlen, sötét szemek meredtek rá: — Megmondtam, urfi... Idegen Isten szolgája, idegenek barátja, Bulcsu gyilkosainak ura... Nem kel­MAGYAROK CSILLAGA 71 lesz... Ne hidd, hogy a szabad magyaroknak nyakára hághatsz! István szédülten nézett körül. Megroggyant a térde, mintha taglóval vágták volna fejbe. Felkáltott: — Nem! ... Ez nem lehet igaz! ... Te nem tudod, mit beszélsz! ... Veletek, érettetek akarok én élni, egye­dül csak ezt akarom! ... Tarkács vadul rázta meg fejét, hogy sürü ősz haja arcába omlott. Szilajul vetette vissza s felcsattant: — Van Árpádnak romlatlan vére is! ... Koppány a mi vezérünk... Következik az ősi törvény szerint! Most dac. öntötte el Istvánt s keserű harag: — Hát összeesküvés, lázitás a Nagyur ellen, min­den magyarinak ura ellen, aki van és él?... Ez tör­ténik itt, mi? ... Tarkács végigmérte tetőtől-talpig. Pillanatig habo­zott, küzdve magával. Aztán leszegett fejjel mondta: — Tévedsz, urfi. Mi tiszteljük atyáink törvényét s a Nagyurat. Mi nem lázitunk ellene senkit. Se ma­gyart magyar ellen. Mi csak az idegen ebek ellen, a szolgáid s barátaid ellen tüzelünk. Koppány ur meg­esküdött, hogy kiirtja őket innen s aztán rájuk megy odaki, minden igaz magyarral... A Nagyur vitézei is csak ezt akarják ... Erre Ígérkeztek itt... Bulcsúért, hujj! — Apám szándéka, parancsa ellen? — Nem, — hangzott a válasz. — Értsd meg, urfi. Mindenki csak addig parancsol, amig él. A kobzos hunyt szemekkel, égreemelt arccal düny­­nyögte: Huhi madár, halálmadár esztergámi toronyra száll... Istvánnak minden vére a szivébe zudult vissza. Szürke arcából egyikről a másikra rebbent égő tekintete. Tarkács vasarca, mint a sors, meredt reá: — Amig a Nagyur él, — tagolta lassan — egyet­len kard se moccan ... Mondom, urfi! — Ti tehát... azt hiszitek ... nemsokára ... —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents