Verhovayak Lapja, 1940. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1940-05-02 / 18. szám
12-ik Oldal Verhovavak Latyja. 1940 Május 2. 1007c MAGYAR BESZÉLŐ FILMEK \ \ MOZI VILÁG f f HANGOS HETI HÍRADÓ A Grand Színházban SZERDÁN ÉS CSÜTÖRTÖKÖN, MÁJUS 8-ÁN és 9-ÉN A FÉRFI MIND ŐRÜLT" és ugyanazon a műsoron a "A FALU ROSSZA" “A FÉRFI MIND ŐRÜLT” JÁVOR PÁL REMEK CIGÁNYZENÉS FILMJE ÉS A “FALU ROSSZA” közkívánatra újból be lesz mutatva Jelenet a “Falu Rosszá”-ból a Grand Színházban Jávor Pál, Lázár Mariska, Pá ger Antal. Három ragyogó csillag a magyar filmgyártás egén. Egyik jobb mint a másik. Jávor Pál, a délceg bonvivan ebben a filmben a szokottnál is jobb. Lázár Mária a magyar filmjátszás legszebb és legszimpatikusabb egyénisége és Páger Antal ebben a szerepben hódított meg mindenkit. Érdekes és fordulatos története “A FÉRFI MIND ŐRÜLT”-nek egy szegény —- de olyan szegény festőről, — aki szegényebb, mint a templom egere. Ezt a szegény festőt Jávor Pál játsza. A szegény festő miután becsületesen nem tud zöld ágra vergődni, elhatározza, PUSZTÁI KIRÁLYKISASSZONY A McKeesport-i Magyar Házban Szomb., Május 4-én d. u. 2,5 és 8-rko Crescent-i Magyar Házban ------ Vasárnap, Május 5-én d. u. 3-kor Martins Ferry-i Magyar Házban Vasárnap, Május 5-én este 8-kor Ellwood City-i Magyar Házban, ------ kedden, Május 7-én este 8-kor MÁRIA NŐVÉR" Coraopolis-i Magyar Házban ------ Pénteken Máus 10-én, este 8-kor Johnstown-i R.K. Templom Hallban, Szomb., Május 11-én este fél 9-kor Nanty Glo-i Family Theatreben, Vasárnap, Május 12-én, d.u. fél 3-kor Windber-i R.K. Templom Hallban Vasárnap, Május 12-én este 7-kor hogy más utón próbál érvényesülni. Vagyonának roncsaival, kölcsönkért pénzből szobát vesz a legelőkelőbb, legdrágább budapesti szállodában és ott beleszeret a Délamerikából éppen látogatóban levő dúsgazdag magyar asszonyba, — aki szépsége mellett özvegy és milliomos is. Itt kezdődik a film Jávor Pál. mint szerelmes ifjú festő, Lázár Mariska a hóditó nő szerepében, Páger Antal mint egy ügyefogyott kotnyeles hotelszolga fogják Pittsburgh magyarságát szórakoztatni. — Ugyanazon a műsoron “A FALU ROSSZA”, a magyar filmgyártás gyöngye. A magyar föld élete. Soha magyar film nem volt ilyen magyar, soha még nem szólt igy a magyar nóta. Május 10-én, Pénteken este 8 órakor A McKEESPORT-1 MAGYAR HÁZBAN 309 Market St. Május 11-én, Szombaton este 8 órakor A HAZELWOOD-I CARNEGIE LIBRARY-BAN Kabos Gyula és Társulatának személyes felléptével “SÁRGA PITYKÉS KÖZLEGÉNY” zenés, énekes, táncos operett. Szereplők Kabos Gyulán kivul: Kovács Lily, Munkácsy Piri, Vitéz Eddy, Horváth Lajos. Karnagy Rudnyánszky Sándor. Május 12-én, Vasárnap este 8 órakor A HÓMESTEAD-I CARNEGIE LIBRARY-BAN 10th Ave BELÉPTI DU 75c és 50c 66 MAGYAROK CSILLAGA vagy távol, kísérteties vonitás nyitt bele az éjszaka neszeibe. A hideg végigfutott tőle a hátán. Éneklő farkas, rémült el. Gonosz lélek! Mert akármilyen volt is, de ének volt, szabályosan szállt fel-le s ismétlődött. Állat nem is tudná ilyen fülszaggatóan. A sötétség különös vibrálásában úgy képzelte, a herceg zajtalanul felül, talpra szökken s Dölihez surran. Kis zörrenés. Nyeregben mind a kettő. Álomként suhannak el a fák között. — Nem kötelességem, hogy sötétben lássak! — mormogta Deodátó. — A kötelesség német dolog. — Vecelin felé pillantott s már aludt is. — Hallottad? — suttogta István, mikor már künn jártak a gyepűnél, egy dombtetőn. — Hallottam, Nagyuram! — dörmögte vissza Dőli. — Először, mikor a nap lement, akkor hallottam. Má sodszor most, abban a pillantásban, mikor felültél. — Ki az, mit gondolsz? — A szent kobzos, Nagyuram, akit az Iz-ek lovagolnak. Én már hallottam régebben is, a Bakonyból. Mert ott bódorog. Kiénekli a nagyüdőt. — Láttad is valamikor? — Azóta, hogy a Bakonyon áttörtem magam, mindinkább gondolom, ő ült a fejemnél akkor éjjel az erdőben. ő adta az égi tejet a nagy öregnek, hogy megitasson s ő énekelt az Iz-ekhez, hogy segítsenek. Fehér láng ég a fejebubján, mintha az üstöké volna, ő lehet csak ... István mellére szorította öklét, robbanó szivére. — Végre! — lihegte. — Nem vártam hiába; Tudtam, hogy hívni fognak; — Kik, Uram? — kérdezte, inkább csak a feje mozdulásával, Dőli. — Hívnak! — ismételte István, rebegve. — Engem hívnak! ... A szabad magyarok, Dőli! ... Az enyimek, túl a gyepűn... Ahonnan te is jöttél, elsőnek... Jere, jere! ... Dölinek rándult a szája. Nagyot nyelt. A sötétben MAGYAROK CSILLAGA Ö7 kereste ura arcát a szemével. — Arra! — sürgette István. — Csak ott lehetnek a szikla alatt, a barlangban. Amit mutattam neked... Hányszor vártam őket oda! ... Végre, most! Utánam! Dőli szó nélkül nyomta sarkát a ló véknyába s lesuhantak a dombról, a sűrűnek. De az erdőszél bokros volt, a lovak torpanva tiltakoztak. — Leszállunk. Kösd őket amoda, a nagy fához, Dőli. Körülpillantott a feketeségben. Minden talpalatnyi helyet ismert itt. A csillagokra nézett, tájékozásul. Aztán szilárdan mondta: — Tudom. Vigyázz az ágakra s ne üss zajt. Dőli éjjeli vadként suhant ura után. Mindketten értettek hozzá, hogyan kell zörrenés nélkül lopakodni előre a bozót között. A talaj emelkedni kezdett. — Jó helyt járunk! — lehellte István. — Mindgyárt sziklák következnek, a meredekig. A pereme alatt, túl, nyílik a barlang... Még alig mondta ki ezt, összerezzenve álltak meg. Ismét felsírt a különös ének. Most már közelebbről, előttük, de mégis tompábban, mintha a föld alól jönne. — A barlangban vannak, — suttogta István izgatottan. — Oldalt kell keresnünk, hogy szembe menjünk velük. Dőli megmarkolta tőrét. — A tüzes pokolba is! — gondolta elszántan. Nagy félkört téve, kerülték meg a meredeket, a barlang felé lopózva. Egyszer csak szemükbe lobbant a parázs fénye. A barlang mélyén égett, azért nem láthatták eddig. Most már csak meg kell bizonyosodni, kik beszélnek odabenn, izgatott dörmögéssel. Elmaradtak a bokrok is. Kövek közt tapogatóztak előre, a barlang tisztásán. S egyszerre ismét hallották az éneket. Az, ami távolról ritka, szaggatott rikoltásnak hangzott, most monoton éneksorok vijjogva felkapott végévé csattant ki. Élesen, tisztán csapódott a fülükbe:
