Verhovayak Lapja, 1940. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1940-05-09 / 19. szám
TWO SECTIONS VOL. XXIII. ÉVFOLYAM 1940 MÁJUS 9. NO. 19. SZÁM A NYAK FEJTSD MEG. kedve* olvasóm, a “tyuk és a tojás” problémáját és azonnal felmentelek attól, hogy velem elmélkedj a; édesanyákról. Fejtsd meg, hiszen a dolog olyan egyszerű. Tyuk és tojás, tojás és tyuk ... és nem is kell tovább jutnod, csak az első tyúkig vagy az első tojásig. De. ha mégsem jönnél rá ezen a nyomon az élet legnagyobb titkára, akkor csak menj ki a kiskertedbe egy ilyen májusi hajnalon, amilyenek most ragyognak rá a földre, — és okvetlenül találkozni fogsz. — ha nem is a nagy titok megoldásával, — de az isteni magyarázat legcsodásabb jeleivel: az édesanyákkal. Találkozni fogsz a fával, aki anyja a rügynek. A rüggyel, aki anyja a virágnak. A virággal, aki anyja lesz a gyümölcsnek. És talán a te édesanyáddal is, aki ott ásogat a kertben és ültetgeti a gyönyörű titkok egyszerű magvait. És talást már olyan fészket is találsz valamelyik ágon, amiből sárgaszáju madárfiókák kukucskálnak ki az édesanyjuk után. aki épp ügy feltálalja nekik a mindennapi reggelit, mint néked a te édesanyád. Tovább töprengeni nem nagyon tanácsos a dolgon, mert vájjon hol állsz meg? A Földnél, a Napnál vagy valahol azon túl? De álmodni, ha tudsz és szeretsz, álmodhatsz tovább is. Es ne is hagyd terméketlenül az éjszakáidat ilyenkor, hanem úgy hajtsd fejedet a puha párnára, mintha édesanyád szivére hajtanád és — mindegy hogy tiz éves vagy-e vagy hatvan — meglásd, az édesanyádról fogsz álmodni, aki még egy-két éve, vagy jaj, sokkal előbb, éppen úgy ringatott téged a bölcsődben, mint ahogy a barackfa ringatja most a virágait. És eljön hozzád az éjszaka ködében újra, aki életet adott neked és aki az életedet telerakta gondoskodással. Kenyérrel, erővel, a gondolatok és érzések ragyogóival, főképpen pedig: szeretettel, mert az édesanya, — óh, minden édesanya, — csodálatosan hasonlít Máriához, “Istennek szent anyjához", aki magának a Szeretetnek és Jóságnak adott életet a bethlehemi jászolban. Az ilyen álom mindig a te életed filmje és mindig a bölcsővel kezdődik és mindig a holnap reggeli ébredéssel fejeződik be. Es közben annyi gyönyörű kép sorakozik eléd, hogy meghökkenve sóhajtassz fel: — Jaj, mennyi minden van az anya szivében! Mert az anya szivében minden ott van, ami értelmet ad az életnek. A jóság, a szeretet, a megbocsátás, a mindennapi kenyerünk sója, minden, de minden, ami Istentől való, mintha csakugyan Mária gondoskodott volna arról, hogy minden földi családnak jusson egy szelet az ö szivéből és egy korty a fia véréből. Most és mindörökké. Ezért találkoznak talán össze az anyai szívben az érzések legszélsőbb végletei is. Az öröm és a szenvedés. Gyönyörű legendákat írtak már az édesanyákról. A zokogó anyáról épp úgy, mint a fiókáit sirató madárról. És a bölcsődalokról is. Épp úgy, mint a fészek fölött elhangzó alkonyati vagy hajnali madárénekről. Mert: bölcső vagy fészek, mindegy az, kedves olvasóm. És közben ring a bölcső és a barackfa ága. Mióta? Az első édesanya óta. Hogy ki volt az? Nem tudom, de azt hiszem, hogy maga a Nap. Hogy honnan gondolom? Onnan, hogy — annyi, de annyi bűnös ezredév után is , — még mindig ránkragyog. Es, mert . . . egyikünk sem láthat messzebb a Napnál. A fű, fa, a madár, a bogár, a kő, a tenger, az ember, a föld, — mindannyiunk közös édesanyjánál. TARNÓCY ÁRPÁD. “Isten áld meg mind a két kezeddel , ” A jövő vasárnap Anyák Napja lesz, — s ismét testet ölt a nemes lélekben fogant gyönyörű gondolat: rohanó etetünk egy napját az édes anyának, a hitvesnek szenteljük! ... A mosolygó május egyik szép napját adjuk oda az gnyáknak a sok gondban, aggodalomban töltött napokért, hetekért és esztendőért. Egyik kiváló amerikai írónk azt mondotta, hogy “AZ ANYASÁG Ä LEGSZENTEBB DEMOKRÁCIA"... ÉS valóban az, mert az Anyák Napját nem hivalkodó, hangos ünnepséggel, nem közéleti előkelőségek és hangos zenekarok felvonulásával ünnepeljük, — hanem halkan, a lélek mélyéből, igaz belsőséggel: aranyszegélyü meghívó nélkül: — a házi tűzhely zárt falai között. Ezen a napon szivünk megtelik melegséggel anyánk, hitvesünk iránt, aki egész életünkön át a legszorosabban hozzá van nőve a szivünkhöz. S ezen a napon gondolunk arra is, hogy mennyi szent és csodálatos rendeltetés, méltóság és kiváltság rejlik a világ és az élet szeme előtt ebben a fenséges szóban: — ANYASÁG/.. Az anyaság előtt kalapot kell emelnünk, mert az a nemzetek életében faji és társadalmi kötelességeket is jelent s kihat a saját fajunk, népünk és társadalmunk jövőjére is!... így hirdették azt már a rómaiak idejében is Róma nagy tudósai és szónokai... Amikor a kereszténységet gyűlölő és a pogányságot visszahozni akaró Julianus császár munkája 1600 évvel ezelőtt hajótörést szenvedett, Libanius rhetor, a császár nevelője igy kiáltott fel: — “óh, ezek a keresztények, — micsoda asszonyaik vannak!" ... Igen, azok az őskeresztény anyák tették lehetővé, hogy az anyaság elsöprő győzelmet arathatott a pogányság felett. Azért történt ez meg, mert az őskeresztény anyák tudták már, hogy az anyaság sokkal több örömmel, mint szenvedéssel jár!.. És mennyivel könnyebb lenne maguknak az anyáknak, asszonyoknak sorsa manapság is, ha az egész emberiséget az anyaság fokozottabb megbecsülésére rá tudnák nevelni!... Hiszen az asszony keresztje néha nem is egy, hanem, három. — Mert anyaságának erényeit — megfelelő neveltetés hiányában — nem becsüli meg a férje, — majd később a fia sem és végül érzéketlenül megy el mellette a világ is!.... Ilyen szomorú eset az élet nagy árvaságát hozza el számára, amelyben gyakran a lelki hervadás még előbb lép be az életbe, mint a testi, — holott az anyaság megbecsülése a lelki hervadást egész bizonyosan az egész életen keresztül megakadályozhatná ... Anyák Napjá-nak örömei közepette, gondolnunk kell erre is ... A magyar az édes anya tiszteletében a legelső helyen áll az összes kultumemzetek sorában. Népdalaink legtöbbje egyetlen igaz szívről szólnak, mely a síron túl is vigasztal, simogat, szeret: — az ÉDES ANYÁNKRÓL!. Becsüljük hát meg édes anyánkat, akire itt Amerikában kétszeres feladat vár. Mert nemcsak otthont kell teremteniük, hanem a magyar anya abban egy kis Magyarországot is teremt, ahol édes anyanyelvűnkön csendül fel a bölcsődal, az imádság, a jóság, a szeretet .. Az egész világon elterjedt szokás, hogy karácsonykor, születésnapkor megajándékozzuk szeretetteinket, — de nem minden nemzetnél van meg az Anyák Napja, amikor minden gyermek az édes anyjára gondol, amely napot minden gyermek az édes anyjával tölti és ezen alkalom kor szeretetét apró figyelmességekkel is kinyilvánítja ...
