Verhovayak Lapja, 1940. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1940-05-02 / 18. szám
1940 Május 2. LITTLE JULI ITS SNEEZE* Verhovayak Lapja ll-ik Oldal BY BAKEm WHAT SEEMS TO AtU THE TROUBLE YOUfTCr MAN? T CAKT GO HOME UNLESS I HAVE A SPAT.' (HFm- thatt) H ^TRANGE't ---GEE- WHAT TO 6\V£ IF I ONLV HAD ANOTHER. YOU SHOULD NOT THINK OF QUARm-ll INfrVqONG MAN! WHO* TALKIN'ABOVr gjuarrelingp CANT YASEE I NEED ANOTHER SPAT.' **** -STARS ON PARADE--------------------------------------/—1 __ By TONI ROSSETT tIhe fiery, vivaciouj, TEMPERMLNTAlVáTiE ' WITHER 5FEETSINCHEE OF INDEPENDENCE HAS BEEN CJUfTEA PROBLEM 1b HOLLYWOOD. SHE IS VERY FRANK. And Outspoken. HATES INTERVIEWS, dooces cameras AND HOLDS HERSELF ALOOF BECAUSE OF HER ATTITUDE SHE HAS BEEN CRITICIZED SEVERELY. Miss HEPBURN IS 29 HAS RED HAIR, GRA/ SREEN EYES, freckles ,and weighs na Rounds, she is always full KATIE HAS FREQUENTLY BEEN Dismissed from The cast of SEVERAL PLAYS-USUALLY FOR ARGUING WITH 1HE DIRECTORS BUT MORE THAU ONCE, "THOUGH HAS SHE BEEN RE HIRED AGAIN BY THE SAME DIRECTORS/ OP vitality and does nothing By HALVES. I XT r SHE OWNS A CHEAP CAR. AND USUALLY DANES IT AT A FAST CUP/ !rc/ KAIHLRINE IS ONE of the 8EST SPORTSWOMEN IN HOLLYWOOD. SHE Rides, swims,plays golf, Tennis, NEVER WORRIES ABOUT AND LOVES "TO’ FLY. her dignity, she smokes, KATHARINE HEPBURN BUT DOESN’T DRINK. ALTHOUGH SHE HASNTTHE BEAUTY OF MOST S1ARS 5HES RtACHLDThETbP/ 68 MAGYAROK CSILLAGA MAGYAROK CSILLAGA 65 Vérös Bulcsu, Hujj!... István felegyenesedett a sötétben s meredten, előreszegett nyakkal fülelt oda. Dőli kezét érezte a karján: — Nagy uram! ...- — Csend! ... — Nagyuram! ... A Véres Bulcsút hívja!... Nem téged.. . Koppány űrért énekel, ellened! ... — Hallgass! ... Megbolondultál? A rikoltás szabályosan megismétlődött s utána valami dongás, dübörgés. Mintha sokan ismételnék, mintha bűvöletben esküdnének: Véres Bulcsu, hujj! ... Közelebb, közelebb... István már nem tud várni, most már látni, ismerni akar, mindent. Dőli viszorgó hátt:l, de elszántan csúszik utána. Mert ellenség van ott, t udja már... ő százszor is meghalna uráért, ha kell. Nem magáért fél. De mi lenne, ha lebirnák? Fogai összecsikordulnak s vér önti el a szemét. — Én elől! ... — sziszegi s ura elé lendül. De tüstént megállnak mindketten. A doboló vér zaján át, mely fülükbe lüktet, most már a szót hallják. Félig mondja, félig elnyújtott, idegtépő hangon énekli s a végén üvölt a kobzos, szerszámát zöngetve hozzá; Vaj te taljánország, négyszer miér reszkötsz, Vaj te Némötország, hármul miér nyissz te? Császár aranyvára, sarkodból mér röndülsz, Mit vacogsz, szerecsöny, az nagy hegyeken túl? Óperenciásba kinek lova ferdik, Maga vérbe, lángba ahun mosakodik: Vérös Bulcsu, hujj! ... — Akkor volt mér élni! — döndül egy mély hang, mintha magyaráznál. — Nyitva állt a gyepű.. .Röpülhettél a zsákmányra, mint a héjjá... Nem kellett ebként vinnyogni idegenek rúgását! ... Rá valaki: — így van, a teremtésit!... S rá sokak ordítása: — Vérös Bulcsu, hujj!... A kobzos belevágott, sikongva: tutajozza lefelé az atyafiságát, cselédeit, zsoldosait. Ez már elhatározta, hogy magyar lesz. De különb magyar a magyarnál. Cseppenként megőrzi vérét az unokái unokáiban is, oktatni fog, vezetni s parancsolni. Még a magyar ló is ein-zwei-ra lépdel majd az ő földjein. Barátja a fiatal hercegnek, hü szolgája, igazán. Ha kardra kerül a sor, vágni fogja előtte a pogány rendet, pontosan, az utolsó szálig. Mert megesküdött erre a Nagy urnák, Krisztus keresztjére tett kézzel. Krisztus lovagja ő s szent hite, hogy Krisztus csakis a németeket rendelte ráncbaszedni a fene pogányságot. Mindenre csakis őket rendelte, tudnivaló. Ki csodálhatná, ha nem értik a tréfát? Odább, a béklyózott lovak mellett az az egyenes árnyék nem fa, hanem nagydarab ember. Dőli, — igy mondja Deodátó. Egyszer, hogy a herceg, szokása szerint, ismét megugrott előlük, ott kapták vele ezt a legényt, mikor rátaláltak. Olyan volt, mint egy piszkos medve. De a hercegnek akkor ismét feljött volt a holdja. Ottfogta s katonát csinált belőle. Ejtett róla néhány furcsa szót, hogy töménytelen ilyen vadállat él a gyepűn túl s azok küldték ezt hozzá, vagy valami ilyest. Meg kell- adni, hogy elrémitő szép katona lett a fenevadból s imádja urát. Éjjel-nappal rajta a szeme. Igazi árnyéka: zajtalanul, elvál hatatlanul tornyosul mögötte. Különös, de az urfi kedvét leli benne, hogy fennhangon gondolkozzék előtte s ez a nagy barom teszi magát, hogy érti: bólogat hozzá. Mióta itt van, a herceg vele tűnik el ideoda. Deodátó voltaképpen örvend ennek: nagyobb biztonságban tudja s a saját felelősségét kisebbnek érzi. A herceg is ott fekszik egy bokor alatt. Talán alszik. Egész nap járták az erdőt, vad után. De az urfi egyszer se lőtte ki nyilát. Alkonyatkcr egyszer csak felfigyelt valamire s megfutamodott Dölijével. Csak sötétben tért vissza a kürtszóra. Deodátó hirtelen kerekre nyitotta már-már leragadó pilláit. Valahol, nem tudná megmondani, közel-e ■MNflttMHBI P
