Verhovayak Lapja, 1940. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1940-04-18 / 16. szám
1940 Április 18. LITTLE JULIUS SNEEZER Yerhovayak Lapja ll-ik Oldal BT BAKÉI STARS ON PARADE By TONI ROSSETT ...DORIS NOLAN ONE OF HOLLYWOOD'S NEWEST STARS, WORE A DRESS IN HER FIRST PICTURE THAT COST ilßOO TO MAKE. WHEN SHE TRIED THE DRESS ON IT PROVED TO 6ET00TIQHT. IT WAS TOO EXPENSIVE TO MAKE OVER-SO THEY SUT THE SACK. DORIS WAS ONLY SEEN FACING THE CAMERA WHEN SHE WORE-THAT DRESS IN A SCENE! if WAS ABOUT to Quit PICIURETYORR AND RETURN TO CANADA WHEN HE GAVE LON CHANEY A RIDE INTO HOLLYWOOD FROM A STUDIO- CHANEY'S STORY OF HIS OWN EARLY STRUGGLES CAUSED KARLOFF TO STAY AND BECOME A STAR! MERLE OBERON, DARK-EYED BEAUTV OF THE SCREEN, USES A MAKEUP CONTAINING IS KARAT GOLD GROUND INTO GREASE PAINT. IT PRODUCES BEAUTiFJL PHOTOGRAPHIC HIGHLIGHTS' , CONCEIVED THE CONTINENTAL" AT A DINNER AND MADE A NOTATION OF HIS IDEA ON HIS CUFF-WHICH WAS SENT TO THE LAUNDRY.FRED HOPPED INTO HIS CA--AND STARTED TO CHASE THE DELIVERY WAGON.HE SAVED THE SHIRT-ANDTHE IDEA!. 4 60 MAGYAROK CSILLAGA MAGYAROK CSILLAGA 57 táltos, emberi észtől ilyen nem telhetett, őmaga soha, egy szóval nem mondta neki, az se érintette ezt a lehetőséget előtte. S most egyszerre milyen világos" milyen mindent megoldó ez az izenet! ... Ha a Nagyur meghal, a legidősebb Árpád, akit pajzsra emelnek, köteles feleségül venni özvegyét! ... Kötelesség ez, ősi törvény, melynek gyakorlására ugyan száz esztendeje nem került sor, de a vének jól tudják, hogy igy van s igy kell lennie, ha a körülmények úgy hozzák ... S most úgy fogják hozni! ... Koppány tekintete fürkészve szúrt a táltos sötét szeme mélyére... Észrevett ez valamit emberi módon, vagy csakugyan földöntúli rendelést tolmácsol?... De Tarkács ur .szeméből senki emberfia nem olvashatott ravas': mesterkedést... Koppány megborzongott a csodától ... És egyszerre elöntötte a forró bizonyosság, hogy győzni fog. De Tarkács még egyebet is hozott magával az árnyak világából... Magyar ne öljön magyart, ez volt a parancs. Minden erőt, együtt, a német ellen, gyepűn innen s gyepűn túl! ... Véres Bulcsu izenetét a Nagyur népének is meg kell hallania s akikben igaz vér lángol, meg is hallja! Elindult hát Tarkács ur, a táltos s vele a szent kobzos, aki látja az Iz-eket. Arra fel tartottak, a Nagyur felé... A szó, meg a rögélés áthalíik a gyepűn is... s a magyari vér megforrik tőle... II. Deodátó megunta a gitár halk pengetését, félrelökte s hanyatt vágta magát a gyepen. Kicsit még vigyorgott magában, éles fehér fogait simogatva kunkoritott nyelvével, mint a jóllakott ordas. Nem kell kényeskedni. Lám, sikerült ma is elcsípnie a “mindennapit.” Mig a herceg Vécéimnél a vadat űzte, ő alkalmasan félrekanyaradott egy birkanyáj kolompja annak idején olyant, aki kiteszi majd a szűröket ezeknek a jöttmenteknek s az uj hittől nincs mit félni: cselédek, rabok kapnak azon csak, nekikvaló, még jó is, alázatra s engedelmességre tanítja őket. Szabad ember sohase vállalja az effélét, az biztos... Hogy pedig egy fiú is volna, akit a nyakukra akarnak ültetni?... Akit senkise látott, aki nem evett-ivott, vadászott, barátkozott senkivel, hogy lehetne az mindnyájuk fejévé? . .. Meggárgyult az öreg táltos, ez az igazság. Nem igy Koppány, ő Tarkács bölcs szavait, jó tanácsait, buzdító nevelését mélyen a leikébe fogadta. Elszánta magát, készült a vezéri hivatásra. Az igazat megvallva, Bajkra nem volt kiváncsi. Kölyök az hozzá képest. Neki magával a Nagyurral s a Nagyasszonnyal kell leszámolni. Zárkózott életükbe ugyan csak egyszer-kétszer pillanthatott be s azokat meglepni nem lehetett. A fiút mindig eldugták jóelőre. Hozzá, mint rokonhoz, szívesek voltak, dús vendéglátók, a szavaikra azonban nagyon tudtak vigyázni. Koppány csak a Nagyin- rejtelmes szeme mélyén vélt valami ravasz csillogást látni s a Nagyasszony... Igen, a Nagyasszony!... Az első érzése az volt, mikor meglátta, hogy mindennek ott a titka, ennek a nőnek szivében... Ahányszor hazajött tőlük, lerázta, le akarta rázni magáról zsibbasztó bűvöletét a hirhedt boszorkánynak, a rettenetes és gyönyörű Saroltnak... Mégis, miért nem beszélt erről soha a táltos előtt? Férfibüszkesége összemarkolta a torkát... Később gondolt reá: talán ez az Iz-ekkel ismerős öreg segíthetett volna... Mert minden világos egyébként előtte, csak egy tompa nyomás a mellén, ha az asszonyra gondol, szorongatja: mintha volna valami hiba, valami lekicsinyelt, elhessegetett fenyegetés az egészben... Aztán nagyot fújt s más gondolatokkal erősitgette magát. Mert a tekintélye, becsülete egyre nőtt, az bizonyos. Nem is szólva Mihály úrról, aki erősen kedvelte s csodálta, lassanként benne látták az igazi Árpádot olyan főurak, mint Bács a Botondiak, Szemere a Hubák, Barsa
