Verhovayak Lapja, 1940. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1940-04-18 / 16. szám
2-ik Oldal 1940 Április 18. tengődnek még a WPA. kenyerének keserves morzsalékain? Nem lett kielégítve az én kíváncsiságom s hiszem, hogy velem együtt sok-sok másé! Hozzá az is megeshetik, hogy azok felé a munkásvezérek felé fordított kíváncsiságom is meddő marad, akik pedig már előre beüzenték a Temporary Economic Committeenek, hogy rámutatnak majd, miként szorítja ki a gép a munkáskezet a termelésnek minden ágából, miért semmisülnek meg a kisebb vállalkozások, az 1936 és 37-ben megemelt munkabéreket hogyan olvasztotta nemzetgazdaság tekintetében számot nem tevő semmivé a rettenetesen megerősödött géptermelés, munkabíró kifejlett ifjúságunknak magasabb képzettségük dacára, miért nincs helye a keresettel birók között. Úgy tetszik nekem, hogy ezek a beígért Economic vizsgálatok is elkorhadtak, s nemcsak, hogy tüzük nincs, még füstjük sem száll — annyira pislákolnak. Nem Kandi Klárának kíváncsisága irányította figyelmemet az uj évben közhírré tett intézkedések irányába; a szénégetőnek szeme akadt meg azokon a tőkéken, amelyeknek hasznát véltem. Most látom, hogy nem sok tűzrakásra érdemes szén kerül ki a mi zsákunkba belőlük és nagyon ajánlatos Verhovay Testvéreim, hogy minél szorosabban húzódjunk egymáshoz, mivel a reménységnek lobbanó lángja csak arra jó, hogy kívánságra és kíváncsiságokra világítson, de didergő állapotunkban ma még, csak a mi portánkon heverő tőkének tüze melegíthet közvetlen bennünket. DARAGÓ JÓZSEF. Ne tessék, mert esalótlás lesz a vége! Ma olyan időket élünk, hogy nemcsak a háborús feszültséggel telitett légkörben — szinte kábultan — várjuk minden áldott nap, hogy milyen meglepetést hoz a holnap, hanem a fantasztikus hírek mellé felsorakoznak most a fantasztikus elgondolások és tervek is . . A Kárpáti Magyar Hírlap március 24-iki kettős száma került e héten a kezünkbe, melyben a következőket olvasom: Báró Perényi Zsigmond, Kárpátalja kormányzói biztosa, a Magyarok Világszövetségének elnöke részéről megindult óhazánkban egy erőteljes mozgalom, melynek a célja nem más, mint a Magyarországról kivándoroltak visszatelepítése. A cikk leszögezi azt is, hogy “ez a visszatelepítési propaganda a hazaszeretet és a magyar testvériség érzésének lelkeket átformáló erején alapul.” Nem tudom, hogy ki irta a cikket, de meg kell állapítanom, hogy a mai viszonyokat ismerve, az ilyen megállapítások nem mások, mint légből kapott jámbor látomások, hogy ne mondjam kézzel fogható valótlanságok ... Hiszen újságot olvas ma itt mindenki, rádiót is hallgatnak minden amerikai magyar családban s igy tudhatja mindenki, hogy milyen világot él ma Európa és abban a szerencsétlen világrészben a mi óhazánk népe is ... . Nincsen ma se ott, sem egész Európában egyetlen egy halászkunyhó, mely biztonságban volna! A háború borzalmas polipja lehet, hogy már holnap kiterjeszti vaskarjait olyan területekre és olyan népekre is, melyek békében szeretnének élni, de nem lehet, mert a lehetőséget sem adják meg nekik, hogy békére gondoljanak! Kell erre eklatánsabb példa, mint a közelmúltban leigázott országoknak egész sorozata. Ma nincs kormány, ma nincs földi hatalom, mely biztosítani tudná egy európai országnak függetlenségét, biztonságát, fennmaradását, békéjét . . . Nagyon szerencsétlen gondolatnak tartom tehát éppen most előrukkolni holmi visszavándorlási akciókkal. Ugyan kinek van ma kedve a visszatérésre? A “vak tyuk is talál szemet” elvére lehet talán épiteni, de semmi másra nem, mert hogy egy ilyenfajta propagandával ma hat hónap alatt legkevesebb ezer amerikai magyart vissza lehetne telepíteni, az olyan fantasztikus állítás, mely minden alapot nélkülöz' . . . Még valótlanabb a másik állítás, hogy tudniillik a visszavándorlók koponyánként vinnének magukkal haza legalább is 3000 dollárt, ami fél év alatt három millió dollárnak Magyarországba való beönilését jelentené, mely az ország gazdasági helyzetére leírhatatlan kedvező hatást gyakorolna . . . Borzasztó fantasztikus elgondolás mindez! S valóban meg vagyok lepődve azon, hogy ilyenekre odaát még nyomdafestéket és — abban a rettenetes papirhiányban — még papirost is pazarolnak . . De én, aki ismerem jól Perényi bárónak a higgadt és bölcs gondolkozását, nem tartom lehetségesnek azt, hogy ez az elgondolás és fantasztikus terv tőle származnék, ő ismeri annyira az amerikai magyarokat, hogy lehetetlenségekkel nem kábítja el soha az óhazai közvéleményt . . . Mert ezt a tervet nem lehet másnak nevezni, mint közönséges kábításnak . . . Az amerikai magyarság helyzetét anyagi és erkölcsi tekintetekben mi már csak jobban ismerjük, mint bárki is odaát. Ma innen nem hiszem, hogy bárki visszavándorolni kívánkozna s ha elvétve akadna is egy-két olyan család, mely, színes ígéretekre hallgatva, előnyök és kedvezmények elnyerése reményében a biztos kenyerét fel is cserélné a bizonytalansággal, hol van az a bizonyos ezer család? Szerencsétlen gondolat ilyennel még foglalkozni is manapság és ne tessék az ilyen visszavándorlási akciót most még csak meg sem kísérelni, mert CSAK CSALÓDÁS LEHET ANNAK A VÉGE ÉS SEMMI MÁS . . . • Tudja az itt élő magyarság, hogy ma odaátról nem is ezrek, hanem milliók szívesen menekülnének át ide a szabadság és a megélhetés boldog földjére, mert Európában ma semmi sem biztos, az emberek élete, az ingatlanok épsége legkevésbé . . . Mire támaszkodhatna hát a propaganda? Nevetséges az az elgondolás is, hogy film segítségével, vagyis felvilágositó, kulturális és gazdasági elő-' adások tartásával lehetne itt célt érni. Ki hisz ma a mozgóképeknek? Nem; — ilyen eszközökkel lehet a béke boldog napjaiban kísérletezni, de a háboruszülte mai viszonyok mellett az ilyen propaganda csak a csalódás érzületét válthatja ki azokból, akik azt elkezdték, vagy meg is indították . . . Nem hiszem, hogy bárki is visszakivánkoznék ma Magyarországba s igy az ilyen fantasztikus terveket legjobb volna elejteni véglegesen és sürgősen, nehogy végzetes csalódás legyen a vége. Nekem röviden csak ez volna a válaszom a visszavándorlás érdekében megindított “széleskörű” akcióra ... Ne tessék, mert csalódás lesz a vége! DARAGÓ JÓZSE£. SZÁZ ÉVVEL EZELŐTT: Verhovayak Lapja___________________ Samuel Kiér, a sóbányász, felfedezte és gyógyszeres palackokba töltötte a petróleumot (A Kárpáti Magyar Hírlapból) Most múlt száz éve annak, hogy az első petróleum Pennsylvaniában előbugyborékolt a földből. Száz éve ... Szinte hihetetlen, hogy a folyékony gyémánt ilyen fiatal. Miután a petróleum a mindennapi élet legszervesebb része, mindenki — önkéntelenül is — abban a meggyőződésben él, hogy használata visszanyulik az emberi ismeretek legősibb idejéig. A valóságban azonban erről szó sincs. Az igaz ugyan, hogy mielőtt Kolumbusz felfedezte volna Amerikát, az indiánok már ismerték a petróleumot, de petróleum-iparról, vagy akár a legprimitivebb kiteimelésről szó sem volt, miután az Ujföld őslakói kizárólag gyógyszernek használták a bűvös folyadékot, ott kerítvén elő a csudaszert, ahol éppen előbuggyant a föld mélyéből. Az őslakók kiirtásával párhuzamosan aztán teljesen elfeledkeztek a petróleumról s mint medicinát sem használták többé. Ujabbkori felfedezése kerek száz évre, kitermelése pedig még ennyire sem nyúlik vissza. Ez a történelmi szempillantás elég volt arra, hogy a petróleumbányászat a világ leghatalmasabb iparágává, a petróleum pedig az ipari kultúra leglényegesebb elemévé erősödjék. A petróleum felfedezésének dicsősége egy Sámuel Kiér nevű kereskedő nevéhez kapcsolódik. Kiér 1839 elején koncessziót szerzett a pennsylvaniai sómezők kitér melésére. Egy évvel a munka megindulása után Kiér észrevette, hogy a kiásott só-j áratok mélyén furcsa, olajos folyadék gyűl össze, amely — indián regék szerint — különösen reuma és bőrbetegségek ellen gyógyszerül használható. Kiér elhatározta, hogy megpróbálja a folyadékot gyógyáruként értékesíteni. Megkezdte tehát a petróleum palackolását és megjelentek az első hirdetések, amelyek igy kezdődtek: Nincs többé beteg csont Használja a Kiér-féle földi medicinát! Ez az üzlet, aránylag virágzónak bizonyult. Mégis kis boltocska volt, Kiér sóvállalkozásának egyik mellékágazata. A kereskedő nem vette észre, hogy a szagos, olajos folyadék brilliánssal ér fel. Még akkor sem jött rá arra, mily hihetetlen vagyont tart a kezében, amikor a vevők a Kier-féle gyógyáruval világitani kezdtek. Buzgón folytatta a sóbányászatot és megelégedett annak a petróleumnak az KIMERÜLT . . . Feje fáj... Nincs energiája? AMIKOR a nehéz ételek, tulbő étkezés lelassítja beleit, kellemetlen gázt, rossz leheletet, epésséget és a székrekedés felfújt érzését okozzák ... rágjon FEEN-AMINT-et, a kellemes rágógummi hashajtót. Ize zamatos. Segiti, hogy belei simán, kellemesen működjenek. Enyhén hat, mégis biztosan, hogy áldott enyhülést adjon és hogy az élet normális örömeit élvezhesse. Az egész család kedveli a kiadós FEEN-A-MINT-et, a felnőttek csak úgy, mint a gyermekek. Milliók támaszkodnak a FEEN-AMINT-re. Vegyen FEEN-A-MINT-et ma. Emlékezzék erre a dobozra. FIATAL LÁNYOK akik ASSZONYKORBA lépnek Lydia E. PinkharrTs Vegetable Compound EZREKEN segített! A fiatal lányok ezrei, akik serdülő korba léptek, “igaz barátot” találtak a Lydia E. Pinkham’s Vegetable Compoundban, amely keresztül segítette őket “mosolyogva” a nyugtalan, ideges, nyomott hangulaton s fej- és hátfájás, görcsök, ájulási rohamok ellen bizonyult jótékony hatásúnak, melyek mind a női szervek rendellenességeinek a következményei. • Pinkham’s Compoundot “ezekben as időkben” használva, az eg€*szség és a boldogsághoz szükséges feltételeket találhatja meg. A hatván esztendő óta hires — Pinkham’s Compound a legjobban ismert és egyike a leghatásosabb szereknek női rendellenességek esetében. 1,00#,000-nal több nő sikerrel használta. Érdemes mejfprébálnia! SZENTMARIAY & HILPERT Magyar Hentesek Hazai módra készített hurka, disznósajt és debreceni kolbász frissen kapható 1540 Second A ve., New York (8öth SL “L" állomásnál) Telefon: REgent 4-3713 A Verhovay Egylet tagja )ENGÖ—i LEI és DINÁR áfatalósokat csak hivatod«« ■<•«, «I* jóval a hivatalét ír«* alul ctxhőzlvnk. # FAN AMERICAttTRÜST COMPANY HARBOR STATE BRANCH i Alapított.: KISS EMIL FOtMYH AVE. AT tth ST., NEW YORK Member FederalDepo3ÍtlDöuranceCorpor.ition értékesítésével, ami a járatok aljában bugyborékolt föl. Röviddel ezután egy élesebb eszü utazó, Drake ezredes, akinek reumás fájdalmai voltak és találomra meg vett egy üveget a Kier-féle csodaszerből, felismerte a folyadékok jelentőségét, s rájött arra, hogy a föld mélyén milliárdok fekszenek. Azonnal nekilátott a fúrási munkálatoknak és Pennsylvania-ban, Titus-város mellett csakhamar ontani kezdte kincsét az első petróleumkut. A felfedezés azután az ipari forradalom erejével hatott. “Anglia a petróleummal győzött!” — mondta Curbon lord 1918-ban.
