Verhovayak Lapja, 1940. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1940-04-04 / 14. szám
1940 Április 4. LITTLE JULIUS SNEEZER Verhovayak Lapja 11-ik Oldal BY BAKER STARS ON PARADE By TONI ROSSETT ODD JOBS IN \N0A>MQd0*2 Herbert Pkw$, WOULD WAR VETERAN AND FRIEND OF THE EX-KING OF ENGLAND, IS NOW A'HAND PROP' MAN. UIS JOB IS TO PRODUCE ON THE SET WHATEVER THE DIRECTOR ORDERS-WHETHER IT BE A LLAMA OR. AN INKWELL!. Victor Moore, RKO. COMEDIAN,USED TO DO A VAUDEVILLE SKIT WEARING THE PICTURED COSTUME. HE IS SHOWN HERE AT R. ICO/S ANNUAL STUDIO GOLF TOURNAMENT, WHERE THE VERY SIGHT OF HIM CAUSED MANY A QOLFER TO SLICE INTO THE ROUGH.* 1 DE LUXE ANGLERS. ABOVE IS A SPECIMEN HE CAUGHT AFTER Aß HOUR BATTLE 52 MAGYAROK CSILLAGA — Tudod, hogy ki vagyok? — A Nagyurról tudom, hallottam, hogy öreg ... De mégis, csak te lehetsz a magyarnak Nagyura. — Miből gondolod? — Itt belül súgja valami! — mondta Dőli egyszerűen. A szeme azonban áhitatosan ragyogott. Az ur arcán komoly mosolygás suhant át: — A magyariak Nagyura az én apám ... s te engem fogsz szolgálni. 2. FEJEZET. I. Azon az éjszakán, mikor Tarkács ur született, a Fiastyuk csillagcsirkéi mind az anyjuk szárnyai alá bújtak. Bömbölő tüzes sárkánybika nyargalt el mellettük, közibük csapkodva lángfarkával. A fene szörnyeteg a fiút akarta elnyelni s csak azért nem tehette, mert a Tejuton égi lovasok vágtattak utána s belenyilaztak a farába. Nagy dörgés-csattogás közt puffant a sárkány a meghasadt földbe, a Balaton közelében. Kiszakadó párája forró vízben ugrott kukra belőle s máig is ott zuborog. , Ugyanakkor kelt ki tojásból, a százesztendős Gyök hóna alatt, a lüdérc. Boszorkamester volt az öreg Gyök, mindenki tudta s ellensége a születendőnek. Nó, a lüdérc igyekezett is kivágni a gyermek szemét, de ott állott az őrző íz, a fiúcska egyik ősének lelke s elbillentette a fejecskét a gonosz csőre elől. így a lüdérc az anya szivét vágta csak keresztül, az meg is halt egy sikkantással, de a csecsemőnek nem lett egyéb baja, hanem hogy a nyaka maradt kicsinység félre billentve ezmáinapig. A szakállas farkast Tarkács apja űzte el a küszöbről, pofájába vágta a holt anya vérét. Attól kisült mindakét ördögszeme s vonyitva került a föld aiá. Csupán félfülére siketült meg Tarkács apja az üvöltéstől, más kára nem esett. MAGYAROK CSILLAGA 49 árama. A Nagyur gyepűjénél van!... Megérkezett!... Nem álom volt mégse, amit látott... A gyepű őrei kergették ezt a szerencsétlent... Talán kém volt, vagy csak tolvaj... Nem állott meg a kiáltásra, meg kellett halnia ... De őt nem szabad meglátniok, elfogniok... Neki egyenesen a Nagyurhoz kell jutnia, különben minden hiába!... Most rendült belé igazán, hogy micsoda bolond vakmerőségre szánta magát! ... Bozontosán, rongyokban, mocskos baromként ténfereg itt s azt hiszi, hogy a Nagyur színe elé kerülhet!... Igaz, tiszta őrültség... De hát nem csoda s intés mindaz, ami eddig történt vele?... Nem isteni hatalom vezette-e át idáig a halál minden tőrén?... Nem sugta-e valami szellem folytonosan, a láz s a kétségbeesés örvényében is, hogy tovább kell mennie, mig célját eléri? Utolsó elszánással tovább vonszolta magát. S lám, gombákat talált és forrást. Nem akármilyen forrás volt ez. Sustorogva buggyant ki bőséges üde vize a sziklák közül s emberi kezek által mélyített, kikövezett medencébe folyt. Köröskörül a nyomok sokasága mutatta, hogy az erdő vadjai idejárnak inni s hogy a Nagyur vadőrei éppen ezért csinálták a medencét. Még ivott Dőli, nem győzve betelni az üdítő gyönyörűséggel, mikor egyszer csak érces lónyeritést hallott. Nem messziről hangzott, egy-két nyillövésnyiről csak, de fentről, mintha valami csúcson állana a lovas. És sokkal távolabbról egymásután két másik ló nyerített vissza rá. Dőli riadtan ugrott a sűrűbe. — őrjárat! — nyilallott belé a rémület. Talán éppen a forráshoz tart, itatni. Meg kell lesnie őket, hogy elkerülhesse... Óvakodva kúszott előre a bokrok, fák között. Az erdő csakhamar megszakadozott. Ritkulni kezdtek a fák. Sziklakoloncok szakították át magukat a talajon. Aztán szétszórt, magányos bokrok következtek s az erdőszél
