Verhovayak Lapja, 1940. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1940-04-04 / 14. szám

■ V'V- ■

1940 Április 4.

Verhovayßk Lapja.

5-ik Oldal

OOOOOOO írja: Kemény György OOOOOOO

COMPANY UNIÓK ÉS EGYEBEK

Amikor a Roosevelt kormány megkezdte a szociális reformok behozatalát és kiterjesztette gondját a munkásvédelemre, az iparvállalatok kézzel-lábbal tiltakoztak minden ujitás ellen, de különösen is az ellen, hogy elismerésre találjanak a munkások szervezetei. Ezért azután mindenféle utón és módon keresztül vitték azt hogy az iparvállalatok megalakíthassák és törvényesen is elismertessék az ugyneve zett “Company Unio”-kat, amikben a munkásokon kívül a munkáltatók is képviselve legyenek.

Ezek a “Company Uniók” csaknem teljesen az iparvállalatok befolyása alatt állanak, a vállalatok tartják fenn azokat vagy egészen nyíltan, vagy titokban, sőt vezetésük ha nem is nyíltan, de mégis azok kezében van, akik a vállalat javára kémkednek. Ilyen körülmények között azután nem csoda, ha ezeket az úgynevezett Uniókat egyáltalán nem tartják magukból valóknak a mun kások és bár a külső nyomás alatt bele is tartoznának ezekbe a szervezetekbe, belse jükben nem tartják az üyen szervezkedést a munkásra nézve hasznosnak.

Az iparvállalatok legnagyob része azonban görcsösen ragaszkodik a “Company Uniok”-hoz, mert ezek a kémkedés terén sokszor olcsóbbak és célravezetőbbek, mint a gyári kémszervezetek, vagy pedig a hivatásos kémek.

A minden eszközt és módot megragadó ügyesek már ezeket a uniókat is felhasználták üzletük előmozdítására és vannak olyan vállalatok, amelyek csaknem kizárólag a “Company Uniók” megszervezésével foglalkoznak, ezen a téren fejtenek ki “szakértő” munkát. Ezek egyike Clevelandban az “American Plan,” azután meg a Sherman Agency.

A “Company Uniók” szervezésének főfészke mégis New Yorkban van “Industrial Relations Counselors, Inc.” címen. Ezt a vállalatot elsősorban John D. Rockefeller Jr., pénzeli és a vállalat névleges feje H. A. Tiedmann, de vezető csillaga mégis Arthur H. Young, az egyik muníció gyár elnöke, aki az Illinois Steel Company és az

oooooooooooooooqoooooooo) is a munkáltatók emberei lehetnek.

A vizsgálatot vezető bizottság jelentése szerint 1934- ben harmadfél millió munkást “szerveztek” ilyen alapon, de a szervezkedés költségeit majdnem minden esetben a gyárosok ’fizették és igy már eleve is kizáródott annak lehetősége, hogy- ezek a mondvacsinált szervezetek teljesen függetlenek lehessenek a munkáltatóktól.

A detektiv-irodák elszapo rodásával és a “Company Uniók” életbeléptetésével a Bergoffok és a többi sztrájktörő-vezérek szolgálataira egyre kevesebb szükségük lett az iparvállalatoknak, de azért még igy is kerültek néhanapján üzletek, de ezek már nem voltak olyan kiadósak, mint a régi időkben. Azonkívül pedig nem is sikerültek már a sztrájktörések úgy mint hajdanában. A “vörös ördög” legzsirosabb üzlete az akroni (Ohio) gum migyárösok meghívása kö vetkeztében kacsintott rá 1935-ben.

Ennél a sztrájknál már nem a régi, durva alapokon akarta elintézni a munkásokat a “vörös ördög”, nem is sokba kerülő “scab”-ekkel és “fink”-ekkel, de úgynevezett polgárőrséggel. Beadta a gyárosoknak azt, hogy ő majd Akronban és környékén ötezer polgárt szed össze lend és béke fentartására. Ezt az egyesületet a szépen hangzó “Citizens Law and Order Association of Summit County” névvel ruházta fel és az egyesület az ő elgon dolása szerint a hirlhedt “Ku Klux Klán” mintájára mü ködött volna, vagyis elsősor ban az idegen származású munkások ellen szította volna a gyűlöletet.

“Phoney” Lou Cohen, Big Sam Clark, Arthur Bergoff és más alvezérei egy hónapnál tovább dolgoztak Akron környékén, hogy összeszedjék a polgárőrség tagjait. A gyárosoknak tetszett az uj gondolat és egyelőre 50 ezer dollárt gyűjtöttek össze maguk között a célra. A “vörös ördög” boldog volt, mert remélte, hogy a szűk esztendők után végül leszed legalább egynegyed milliót, de korai volt öröme, mert a sztrájk a kormány közbelépésére hirtelenül elintéződött és odalett a nagy kereset.

Körülbelül ugyanabban az időben egyéb dolgai se mentek jól. A porterdalei (Ga.) textil-sztrájknál is busás keresetre volt kilátása, de Talmadge kormányzó állami katonasággal kergette ki Bergoff ot bitangjaival együtt az államból. De ez nem segített a sztrájkotoknak, mert a katonaság a bitangok kizavarása után is ottmaradt és összefogdosta a sztrájkolok vezéreit, a leghangosabb

International Harvester Com pany belső unióit szervezte. Érdemei elismeréséül aranyérmet kapott a gyárosok országos szövetségétől s gyönyörű ráadásul a United States Steel Corporation alelnöke lett 1934-ben.

Arthur H. Young szerint a “Company Unio”-k felelnek meg a kereszténység tanításának legjobban. Ez a tanítás azt mondja, hogy_“amit nem kívánsz magadnak, te se tedd embertársadnak.” A Young véleménye szerint ez az “aranyszabály”, amit Jézus Krisztus hirdetett és “amihez ő tett valamit a modern idők követeléseinek megfelelőleg.” Hát ebben igaza lehet, csak az a nagy baj, hogy az általa hozzáfűzött “valami” alaposan megváltoztatta a* kereszténység “aranyszabályát” és az egyik embert, ebben az esetben a munkást, teljesen függővé tette a munkáltatótól és ez a “kis külömbség” kihúzta az “aranyszabály” alól az alapot.

Amikor 1934 április havában a szövetségi szenátus egyik bizottsága vizsgálat tár gyává tette a “Company Unio”-kat, egészen mások voltak a vizsgálat eredményei, mint amiket Young állított azokról és az a bizottság a legjobb akarat mellett se tudta elfogadni a “Company Uniók” apostolának abbeli kijelentését, hogy azokat egyenesen “isteni sugalatra” alakították meg és igy közelebb hozták egymáshoz a munkást és a munkaadót.

Csak azt nem mondotta a “Company Unio”-k apostola, hogy ezekkel az uj alakulatokkal valójában a kémrendszert akarják törvényesíteni a munkaadók, akik szerinte “csak bizonyos határig való befolyást akarnak gyakorolni ezekre a szervezetekre.” Ez a bizonyos határig való befolyás azonban csaknem minden esetben azt jelenti, hogy a “Company Unio”-k valójában semmit se tehetnek a munkáltatók nélkül a munkásság érdekében.

Egy másik alapos vizsgálat, amely 134 különféle Company Unio” terveit vizsgálta meg, egyszerűen kijelentette, hogy ezek az alakulatok egyáltalán nem felelnek meg a sokat hangoztatott “collective bargaining” alapelveinek, mert a munkáltatók vagy közvetlen, vagy közvetett befolyást gyakorolnak azokra és vezetőik csak-Bartók és Arányi koncert április 17'én, szerdán lesz

A világhírű magyar zeneszerző, Bartók Béla Pittsburghban Arányi Ferenc hegedű művésszel együtt lépnek fel

Mindössze két hét választ el bennünket ennek a szezonnak magyar szempontból legnagyobb jelentőségű mü vészi eseményétől, a Bartólc- Arányi koncerttől. Amint azt már megírtuk, április

17-én, szerdán este a Schenley Hotel koncerttermében két kiváló magyar művész játékában lesz alkalmunk gyönyörködni. Bartók Béla, a világhírű magyar zeneszerző, a budapesti Zeneakadémia kiváló tanára, aki a zongorának is mestere, valamint Arányi Ferenc,~ a duquesnei egyetem hegedű tan szakának vezetője, a nagy sikereket elért hegedű művész lépnek fel együttesen, hogy felejthetetlen művészi élvezetben lehessen részünk.

A koncert műsora úgy van összeállítva, hogy mindkét művész tehetsége és tudása legjavát mutathassa meg. Hallani fogjuk MOZART hegedű és zongorára irt hires szonátáját (Koechel No. 296), mely Mozart tizenhét hasonló mesteri alkotása között talán művészi szempontból a legelsők egyike.

Azután Bartók zongorára és hegedűre irt első számú szonátájának dáliamai éleve nednek meg, a két művész kezei alatt. Ezt a szonátát Arányi professzor 1936-ban már bemutatta itt Pittsburghban. Művészi élmény

lesz számunkra azt újra hallani s ezúttal zongorán, magának a szerzőnek, Bartók Bélának interpretálásában.

Végül Beethoven világszerte ismert Kreutzer szonátája kerül mesteri előadásban elénk. Beethoven 10 hegedűre és zongorára irt szonátája között a Kreutzer szonáta a legmonumentálisabb alkotás.

A koncert elé nagy várakozással tekint Pittsburgh és környékén zeneértő, művészet pártoló közönsége t nekünk magyaroknak is mindent meg kell tennünk, hogy ez alkalommal bizonyságát szolgáltassuk annak, hogy amerikai testvéreinkkel egy nívón állunk művészi értékelések tekintetében. Ez, ebben az esetben annyival is inkább kötelességünk, mert hiszen két kiváló magyar művész koncertjéről van szó s igy elsősorban, nekünk, magyaroknak kell meg mutatnunk, hogy azon ott leszünk mindannyian.

A Bartók-Arányi koncert jegyei elővételben May Beegle-nél, 551 Union Trust Bldg. Telefon ATlantic 3051 kaphatók. Természetesen a koncert előtt is meg lehet váltani majd azokat a Schenley Hotelban. Tekintettel azonban a nagy érdeklődésre, jól teszi mindenki, ha jegyét élőre megvásárolja s igy helyét biztosítja.

sztrájkolókat és elvitte azokat gyűjtő-táborokba. így azután a kormányzó kegyes jóvoltából elbukott a sztrájk.

A legsommásabban mégis Milwaukeeben bántak el a “vörös ördöggel.” A villamos társulatnál kiütött sztrájk letörésére őt hívta meg a társaság, de a város szocia lista polgármestere, Daniel

W. Hoan, kiadta a rendőrségnek a parancsot, hogy a Bergoff bitangjait azonnal zavarják ki a városból.

A polgármester egyben megizente a társulatnak, hogy az N. R. A. “collective bargaining” rendelkezésének áthágása miatt törvény elé állítják az igazgatóságot. Egyben pedig a város lakossága óriási tüntetéseket rendezett a társulat ellen, amely egy hét múlva teljesítette a munkások követeléseit. Ezt a sztrájkot” nem törte le a vörös ördög”, de azért egy heti fájdalom-dij címén közel ötvenezer dollárt vasalt be a villamos társulattól.

A megnehezült idők járása miatt a munkás szervezetek vezetőit gyávasággal vádolta “vörös ördög,” aki szerint

“a mostani vezetők elárulják a munkásokat és már csak a kommunistáknak van még némi bátorságuk.”

A “Company Unio”-k miatt is keserűen kifakadt a de rék férfiú, de ezek a kifakadások már nem sokat használtak az ülő-sztrájkok idején, amikor a “scab”-ek és “fink”-eket vajmi bajos bevinni a gyárakba. Az ülösztrájkok ellen való védekezésről már maguk az iparvállalatok gondoskodnak első sorban az ipari kémekkel, akiknek besugása következtében mindenkiről mindent megtudnak a munkáltatók, azután pedig ott vannak az “aranyszabály” alkalmazására való “Company Unio"-k, amelyeknek tagjai minden külön díjazás nélkül szembe kerülhetnek ülősztrájkot kimondó munkástársaikkal.

A munka uj módszerekhez folyamodott az ülő-sztrájkokkal, de viszont a munkáltatók is megtalálták annak a módját, hogy miként álljanak ellen a munkásság jogos követeléseinek. A harcmodor megváltozott, de a kérdés még mindig a régi maradt.