Verhovayak Lapja, 1940. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1940-01-11 / 2. szám
15-ik Oldali 1940 Január 11. Verhovayak Lapja Ui JULIUS» SNtEZrER WHY wm MAN,THE BW MJVR A4E NO WA PAYS 4*e ÖOOO Poft NOTHIN’! WHEN 1 WAS A BOY we MAO TO »CT OUT ANO WORN.! I MirtTOP UVCD IN A VIORK-HOl/S«t TboMT acLieee YOU eOYS know what WCCPteT arc pop) STARS ON PARADE By TONI ROSSETT W.C. FIELDS, USED TO DO A PANT' ŰMIME JUGGLING ACT. ONE DAV, ME DROPPED ONE OF THE BILLIARD BALLS HE WAS JUGGLING,AMD HE WAS FORCED TO WISECRACK HlS WAY OUT ÓFAMEM8ARASSIW6- SITUATION. HIS HUMOR SO APPEALED TO THE AUDIENCE, THAT HIS MANAGER REWROTE HIS ACT,AND HE HAS BEEN CLOWNING EUER. SINCE! <2N<nma " SWCfiftCR CAM WALK ON MER MANDS ill ODD JOES IN —-■—No.r ATHEWNE §TUBERGWS' CHIEF BUSINESS IS MARING REPLICAS OP FAMOUS MOVIE STARS. RECENTLY SHE MADE ENGINEER ROGER iMASKSfORTRERCTWe /SHALL WE DANCE*/ 4 MAGYAROK CSILLAGA Szemét keresi a szemével. Bogárka ide-oda kapdossa fejéi. Mert sok a szúnyog, a füst is csip meg minden egyéb... De hogy egyszer mégis odatéved a tekintete, fogva marad. A legény nézése kicsit szúró, kutató. A leányé kitágult,, örvénylő, hivogató. Kezük azonban kavargat tördel, munkálkodik tovább szorgalmasén. A dombok felől éktelen hujjogatás, pokoli röfögés, visongás, ostordurrogás robban bele az alkonyat csendjébe. Disznócsorda zudul le a partra, vad, szennyes pásztorok orditása közt. Beste dögök. Elől csattogó agyara ordas kan törtet, hátán vasfogu fésűként meredezik a hosszuszálu fekete sörte, alattomos apró szeme gonoszul villog s gégéjén vérszomjas hörgés gurgulázik fel. Lógóshasu nagy rüdeg kocák furakodnak utána, visítva. Szemérmetlenül marják el egymást, a kan oldalától. A kondások üvöltözve előzik s csattogó karikásokkal terelik össze a viznekfutó csordát, mig végre elfekszik a zsombékok tocsogóiban. Beő apó, Koppány ur bakonyi kondáinak számadója, lomhán ballag a csorda nyomán. Törpe, szikár ember, feje is csontraasszott kicsi fekete tök, vékony bajusza, mint a hőscincéré, kanyarodik le kétfelől a nyakába. Karjai majdnem a térdéig érnek s inasok, kemények, mint a cserfaág. Ahogy a csorda elfeküdt a sárban, odatopogott Bones gazdához, mordult köszönésül s letelepedett melléje, a csónak szélire. Rettentően szennyes, zsirbaavatott inge-gatyája ontotta a disznószagot. Bones viszont halbüzt terjesztett s megültek békén. — Megin? — hökkentett Bones. — öreg kan e meg harminc emse, a mai, — bólintott Beő. Előkotorta tüszőjéből a rovás pálcát megnézte, gyökintett. — A múltkori is ennyi vót. Az udvarbkó üzent, jövőhéten megin ennyi legyen. Vagyon hasuk az uraknak, odaát! — Lustán kólintott redves kezebütykével a túlpart felé. Hallgattak. Bones méltósággal vakarózott. Csakúgy A MAGYAROK CSILLAGA A LEGÚJABB REGÉNYIRODALOM REMEKE * * * Irta: MAKRAI SÁNDOR
