Verhovayak Lapja, 1940. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1940-03-28 / 13. szám
■■■■HR 16-ik Oldal Verhovayak Lapja 1940 Március 28. 100*> MAGYAR BESZÉLŐ FILMEK "MOZI VILÁG" HANGOS HETI HÍRADÓ SZERELEM A TANYÁN' Coraopolis-i Magyar Házban — Pénteken, Március 29-én este 8-kor Johnstown-i R.K. Temp. Hallban Szomb., Márc. 30-án este fél 9-kor Nanty Glo-i Family Theatreben Vasárnap, Márc. 31-én d. u. fél 3-kor Windber-i R.K. Templom Hallban Vasárnap, Március 31-én este 7-kor Donora-i Ref. Templom Halijában — Hétfőn, Április 1-én este 8-kor Sharon-i Magyar Házban ----------- Kedden, Április 2-án este 8-kor Crescent-i Magyar Házban --------- Vasárnap, Április 7-én d. u. 3-kor Martins Ferry-i Magyar Házban Vasárnap, Április 7-én este 8-kor Beaver Falls-i R.K. Templom Hallban Hétfőn, Ápr. 8-án este 8-kor Ellwood City-i Magyar Házban — Kedden, Április 9-én este 8-kor Jelenet a “Szerelem a Tanyán” cimü filmből “SZERELEM A TANYÁN” VIDÉKI BEMUTATÁSA Március 27-től kezdődőleg kacagtató és mulatságos filmvigjáték kerül bemutatásra. A “SZERELEM A TANYÁN” cimü legújabb magyar film. A főszerepekben Tolnay Klári és Ráday Imre tündökölnek mint méltó partnerek. A film meséje röviden a követ kező: Bimbi, a fiatal, csinos, .érettségizett leány notórius álláskereső. Hónapos szobájában az előző lakójának ajánló leveleit találja s ily módon bejut a Tormássy Müvekhez. A vezérigazgató behivatja irodájába Bimbit. Óvatosan bánnak vele, állást adnak neki, de célzásokat tesznek, hogy elegendő, lia minden elsején bejön a fizetéséért. Bimbi nem érti, igy tehát minden nap bejön a hivatalba, de munkát nem adnak neki. Egy ideig tűri. de azután panaszra megv a vezérigazgatóhoz, aki ugyan nagyon kedves hozzá, de munkát nem ad részére. Sok bonyodalom után elküldik Bimbit Tormássy vezérigazgató ur tanyájára, ahol megismerkedik az ifjú Tormássyval, akiről azt mondták neki, hogy óvatosan bánjon PITTSBURGHBAN ÁPRILIS 10 ÉS 11-ÉN lesz előadás FIGYELJE JÖVŐ HETI LAPUNKAT! vele, mert — kicsit bogaras. Ugyan ilyen értelemben értesítik a leány felől is a fiatal Tormássyt. Az ismeretségnek szerelem; majd öszszezörrenés lesz a vége és miután Tormássy meggyőződik arról, hogy Bimbi valóban jószivü, becsületes leány, aki érdek nélkül szereti a fiát, kibékíti a fiatalokat egymással s boldogságuk azután soha meg nem szakad.---------:o:--------JÖN! JÖN! JÖN! TÓTH ISTVÁN TÁRSULATA PITTSBURGH VIDÉK MAGYARLAKTA VÁROSAIBA Hosszú idő után megint new yorki színészek szerepelnek Pittsburgh vidékén. Tóth István lép fel társulatával a nagyobb magyar telepeken. Tóth Istvánt nem kell bemutat nunk, 25 éve járja a magyar tele pékét színtársulatával. Gazdag mii sort állított össze. A “Kié az aszszony" cimü parasztkomédiában fellép T. Kondor Mariska, az ame rikai magyarság kedvenc énekes nője, továbbá Gáthy Tibor teno rista, Dr. Horváth Gyula zongora kísérete mellett. Bemutatásra kerül még a legújabb cigányzenés magyar film, “HALVÁNY SÁRGA RÓZSA” ugyanazon a műsoron 35 centes helyárak mellett. Bővebb felvilágosításért figyelje jövő heti lapunkat! T.'Kondor Mariska “Kié Az Asszony" főszereplője There will always be stars to shine through the window bars if we look to see them shine. —Mabel W. Clapp. 46 MAGYAROK CSILLAGA a tarisznyát. Megszagolta a nyilat, hümmögött: — Győr ur nem, de a leány... mit tud az vérről? Szeme hirtelen ravaszul megvillant... Elvigyorodott... Jókedvűen pattintott az ujjaival. — Ez jó lesz! — kacagta el magát. Bedugta a vesszőt a tarisznyába, azt átvetette a hátán s az ijjászokhoz fordult: — Nó, fiaim, még ezt a karéjt itt járjuk meg... Hátha? ... Estére aztán fordulunk haza ... Győr urat nem várathatjuk tovább ... — Nekünk mindegy, — bólintott az egyik ijjász. — Csakis te felelsz az urnák... — Én. — hagyta helyben Beő. — Ne féljetek. A nyil meg a tarisznya elég lesz neki. — Mi nem hazudunk! — csattant fel a másik. — Ha netán azt akarnád ... — Jó-jó! ... Majd Győr ur megmondja, mit láttatok. Ismeritek az öklét, ahhoz tartsátok magatokat! Megszorította a ló oldalát s beugratott a fák közé. az ijjászok utána. Dőli még sokáig lapult, szorongott a fa tetején. Az elmúlt halálveszedelem csak azután kezdte igazán borzongatni, hogy üldözőinek zaja elhalt a rengetegben. Különös gyengeség vett rajta erőt, hidegen ömlött végig a verejték hátán, lábain. Nagynehezen oldódott fel elszorult lélekzete s megkönnyebbült mély sóhajtással, mely kitört a melléből, újszülött gyermekként pillantott körül a világon. Az erdőség végtelen zöldjét észak felé éles, hosszú sziklagerinc szakította át. Mint véres fogak meredtek ki belőle a csupasz, rozsdaszin szirtek. Legmesszibb lejtőjének nyergén fehéren villant meg a hadiut fordulója. Nagy fekete sas keringett az ég tetején, vijjogva. Alásiklott hirtelen, aztán villanó szárnyakkal kavarintva meg a levegőt, kilőtt nyilként suhant a sziklák felé, mintha az utat mutatná. Dőli Isten madarát látta benne s uj MAGYAROK CSILLAGA tf erőre kapva ereszkedett le a fáról, hogy kövesse. Később maga is alig tudott volna számot adni róla, hogy törte át gyötrődő testét, bogyókon, gyökereken rágódva, kínzó éhségben s szomjúságban, lerongyolódva, össze-vissza tépve-hasogatva, duvadaktól környékezve, lázálmokba összefolyó nappalok és éjszakák bódulatában, ezen a kegyetlen, halálos szövevényen. Ha káprázó szemei előtt nem lebegnek csillogó katonák s távolban, hogy maguk után hívják s ha Bogárka nem hajlik föléje bársonykeblével, mikor elterült valahol, hogy védelmezze s vigasztalja, biztosan ott veszett volna s olyan simára rágott, fehér csonthalom marad csak belőle, mint amilyeneket maga mögött hagyott, nem egyszer. Talán jobb is volna meghalni, gondolta néha, ha már minden elsötétült a szeme előtt s az éhség-szomjuság kínját elviselhetetlennek érezte. Bizonyára végképp el is tévedt már, ebben az őrjítően egyhangú, fullasztó zöld tengerben. Vagy talán csak mese az egész Esztergám vára, Nagyurastul, katonástul és ő hiába vánszorog mezitlenre kopott sebes talpain, soha el nem érheti azt, ami nincs ... Most már nem csodálkozott, hogy Beő nem üldözte tovább: bizonyos volt felőle a kegyetlen öreg, hogy úgyis elpusztul s Bogárka Győr ur prédája marad ... Akkor nem törődött az értelmével, de ezeken a rémes, homályos éj-napokon kikalapálódott lüktető halántékain a gyalázatos gondolat: azt fogják mondani Bogárkának, hogy lelőtték az ijjászok, tanú rá a véres nyil meg a tarisznya s az a gaz Győr vigasztalni fogja, amig el nem szédíti! ... Ez, ez égette Dőli szivét, mint a pokol lángja, felrángatta a félholtából s kergette tovább, reménytelenül is, maga se tudta már, hová, miért? Hányadik napon is történt? ... Az Isten tudhatja csak ... Álom is lehetett... Vagy csoda volt? ... Dőli ájultan feküdt egy fa alatt, ahol összeesett... Egyszer arra eszmélt, hogy sötétköpenyeges, furcsa magas sü-Mhmbbr
