Verhovayak Lapja, 1940. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1940-01-11 / 2. szám
144k ölűai Verhovayak Lapja M li\DEl\KOH MEGÉKI a/ IDŐT e rovatban levők elolvasása! 1940 Január 11. NEWS FACTS GEORGE LOMOM, ENGLAND. AN ENGLISH CONCERN IS PRODUCING THESE NEW flYlNG FLEAS BY THE HUNDREDS IT IS A FRENCH DESIGN, SELLS FOR ONLY *800 AND CAN BE BUILT BY AN AMATEUR. IT IS _ VERY POPULAR. ROBERT WILDER. ACE IO, RAN INTO A WELL-KNOWN BOXING CHAMP, AMD RECEIVED A BLACK EYE----HE SPENT ALL WEEK SIGNING AUTO-GRAPHS FOR HIS PALS.“ SAYS HIS GATHER, ' HERMÁM WILDER. AZT HITTEM, MÁR LEHET Ez az apró eset akkor történt meg, amikor a rejtekhelyeken tartogatott magyar-zászlókat mind gyakrabban simogatták a Csalóköz magyarjai és naprólnapra várták, hogy mikor lengetheti szabadon azokat a sokáig pihent lobogókat a szigeti fuvalom. A magyar szabadság szelét érezhették már az állam rend fenntartó közegei is, mert mindgyakrabban jelentek meg a kocsmában egy kis bufelejtő itókára. A besenyői eredetű faluban állomásozó pemák finánc tartott főleg nagy mulatósokat s letéve kardját, puskáját és szétgombolva zubbonyát, busán fújt egy znaimi dalt, amikor két magyar gazda az ivó másik sár kában összehunyoritva, egyszerre csak rázendített, hogy: “Kossuth Lajos azt üzente”... A zenei hallású rendfenntartónak, úgy látszik, kottára volt szedve minden tilos magyar nóta, mert rögvest tiltakozni kezdett a rebellis ének miatt, amiből parázs nézeteltérés keletkezett. Ennek pedig az lett a vége, hogy a cseh rendfenntartót kardja és puskája hátrahagyásával szabályszerűen kibillentették a kocsmából a besenyő ivadékok, sőt a kocsmáros kissé kelekótya kondása még a lábbelijével is segített a fenti műveletet végrehajtani. Néhány napon belül bíróság elé kerültek a derék magyarok, hatósági közeg bántalmazása miatt. Nem tagadtak semmit, csak a fináncnak hatósági közeg mivoltját nem akarták elismerni, mert hogy nem volt szolgálatban és magánvendég állapotát a fogasra akasztott és otthagyott puskája és kardja is mutatta. A biró nagyokat hümmögött, rosszalólag nézett a fináncra, majd hirtelen a kidobásban segédkező, gyen ge eszű kondáshoz fordult mérgesen: ' — Hát maga meg miért bántalmazta a föl jelentőt bizonyos testrészén a lábával? — Azt hittem, hogy már lehet, tekintetes biró ur — mondta végtelen nyugalommal a mulyának tartott kon dás. — Hát csakis ezért igyekeztem én is kiljebbiteni a finánc urat... Természetesen szigorú elzárásbüntetés lett az ügy vége, amit azonban a vádlottak nem értek rá leülni, mert egy közeli reggel magyar lobogókkal lett valóban tele a falu és a cseh rendfentartók sietve szöktek hazafelé, nehogy a “már igazán lehet” büntetlenül bekövetkezzék rajtuk.. . Nyéki Méhes Mózes----------------o---------------EMBERÉLET A TÖRHETETLEN ÜVEGÉRT A régi romiak ismerték az e 1 e fántcsont megpuhitásának a titkát. El is vitték magukkal ezt a titkot. A régi Róma nagy dicsőségének tovatűnő évszázadai rejtik ezt a titkot. Megpuhitották, gyurhatóvá tették az elefántcsontot és csodálatos dísztárgyakat készítettek belőle. A puhított elefántcsont titkát még ma sem tudták kitalálni. A régi rómaiak és az arabok — ha igazak a feljegyzések — az egyiptomiak is használták már a törhetetlen üveget. Azonkívül hajlítható üveget is tudtak készíteni. Európában 1875 óta készítenek törhetetlen üveget. Az 1610-ik esztendőben Abbas, perzsa sah követeket küldött Spanyolország királyához, III. Fülöphöz. A dús gazdag perzsiai uralkodó pompás ajándékokat küldött III. Fülöpnek. Többek között hat törhetetlen üveg bői készült csodaszép poharat is. “Trimalchio lakomája” a cime a halhatatlan műnek, amelyiknek ötvenedik fejezetében elmondja a költő, hogy megjelent a császár előtt egy iparosmester. Csodaszép üvegből készült kelyhet mutatott neki. A császár és az udvarnokai megcsodálták a kelyhet, kézről kézre adták. Később az iparosmester kezébe vette a megcsodált kelyhet és odavágta a földhöz. Az udvari emberek legnagyobb csodálkozására az üveg nem tört el, csak egy kicsit elhajlott. Az iparos finom kalapácsot vett elő, megveregette a sérült részt és az üveg újból kiegyenesedett. A császár ismét a kezébe vette az üvegkelyhet, nézte sokáig és figyelmesen. Azután megkérdezte az iparostól, tudja-e valaki más is a törhetetlen üveg készítésének titkát? Az iparos büszkén felelte: “Nem, a titok egyedül az enyém”. A császár összesúgott udvari embereivel, azután parancsot adott, hogy vezessék el az iparost. Azt gondol ta a boldogtalan, hogy a kincses kamrába viszik és dús, gazdag ajándékot fog kapni. Tévedett. A császár fejét vétette a feltalálónak. Azt mondta, mivé lesz az arany és az ezüst, ha versenyre kél vele a törhetetlen üveg? -----------o---------------A NÁNÁSI TORONY Hősei voltak minden nem zetnek, de a világháború 1 e gigazibb strapa-katonáia mindvégig a magyar volt. Beválós volt mindenre és mindenütt. A monarchia haditengerészetének javát s erejét nem az adriaparti legénység, hanem a duna- s tiszamenti magyarság adta. A magyar bakának pedig szárnyai voltak. A Kunság s Hajdúság sikpusztajáró, délibábnéző magyarjait ezek vihették fel Tirol fellegszaggató havasainak szédítő magasságába. Ott is úgy állták helyüket, mint Doberdó poklában s Rokitnó ingoványában. Ahol nagy baj volt s nagy cselekedetek kellettek, oda a magyart küldötték. A lengyel síkságról a debreceni hármasokat is az alpesi had szintérre vezényelték. Félnapi pihenő után az egyik század mingyárt megkapta a parancsot. Több mint kétezer méteres magasságba kellett állásba menniök az alföldi hajdúknak. Valamilyen eltaláló beszéddel kell megbiztatni az embereket — hányta-vetette magában Kola Sándor vitéz őrmester ur. Felállította a századot. Jó kétharmadban hires Hajdunáns város szülötteiből állott a legénység. Kola őrmester ur, tehát eme a körülményre alapította orációját. — Hajdú atyámfiai! — igy szólította meg embereit. Rámutatott a kijelölt hegyre s aztán folytatta: — Nézzétek azt az ánti-nagy vakondtúrást. Oda kell fölsétálnunk, szarkatojást szedni. Hanem azt mondom: megéri a nemes fáradságot! Látunk onnan egy olyan tor nyot, amelyik akkurátus ha sonmása a hires nánási toronynak ... Villámos igyekezettel szeoelkőzött a század, öreg népfelkelők, 18 esztendős gyerekkatonák e g y f o r ma nagy kitartással mentek előre s azzal az egy gondolattal hogy minél előbb meglássák a nánási torony hasonmását s hogy egy-két homályos vonal lelkűk elé hozza az édes szülőföld képeit. Hét-nyolc torony is látszott a hegytetőről, de bizony a kis hegyi faluk harangtartói sehogy sem hasonlítottak a nánási sugármagashoz. Meg is szólalt egy csalódott öreg népfölkelő: — Na, őrmester ur, hun van hát a nánási torony hasonmása? — Hát igy becsüli kend a mi szép hazai építményünket? — fakadt rá Kola őrmester. — Nánási torony csak egy van! Rómában tán akad egy megközelítő. de senki ne sértse meg a kedves szülőföldjét azzal, hogy itt, ezen a girbe-gurba fér telem-tájékon keresse a nánási torony hasonmását! Itt a kulacs s igyék kend a feljutás dicsőségére. Nagy igazat mondott rá mindenki s utána csöndes hallgatással s nagy hazavágyással méláztak a síksági magyarok. Mégis lelkűk előtt volt a nánási sugártorony, a tedelyi puszta kalászosa s a nagypiac, a hol most sok régi visszavágyónak neve tündöklik a halott hősök márványán s esténkint szelíden kongja utánuk a sirató “ta.karodót” az öreg harang... Keéky István, ------------s—o--------------ARPÓSÁGOK A vidékről Pestre került színész azzal henceg a társalgóban, hogy milyen ‘nagy legény’ volt ő ott, ahol régebben játszott. — Bizony Isten, gyerekek, ha csak kiléptem a színpadra, körülöttem forgott minden! — jelenti ki nagyhangon. — Úgy kell neked — jegyzi meg csöndesen egyik kollégája, — minek ittál anynyit. * * * S z ámolási tudományáról nevezetes a kitűnő iró öt és féléves kislánya. Úgy fújja az egyszeregyet, mint a vízfolyás. A kislánya tudományára büszke apa szívesen produkálja kislánykáját. A napokban, mikor már sokszor kellett számolnia a vendégsereg előtt, apjának arra a kérdésére, hogy mennyi kétszer kettő, a kislány fáradtan legyintett: — Amennyi szotott lenni!----------------o----------------Drawn up some 200 years ago, a lease for 20,881 years is held on a farm in the parish of Kirkhill, in Scotland. * * * The lowest temperature ever recorded in the United States was 65 degrees below zero, this occuring at Fort Keough, Montana, in 1888. The highest temperature was recorded in 1913 in one of the interior valleys of southern California, when the thermometer reached 134 degrees
