Verhovayak Lapja, 1940. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1940-01-11 / 2. szám
1940 Január 11. 13-ik «'dal Verhovayak Lapja________ A Szemtanú Naplója BRANCH 439, Johnstown, Penna. Today, January 7th, the Branch 439 of Johnstown, Pa., held their monthly meetings at the Church Hall of the Hungarian Catholic Church on 6th Ave., and Chestnut St. Where a committee of eight were voted on to discuss and make final arrange ments for the coming party which will be held January 28th. The committee will meet on January 22nd at the Church Hall. There was a slight commotion today at the meeting, of the 439 Branch, the topic of the meeting was “Who Is The Fox.” It got you guessing to Mr. Balogh? My little article awoke the members from their slumber. (Mr. William Vince, your opera prelude wasn’t so hot, a little practice might do you good. D—LD D—K is looking for a companion to play South of the Border terribly.) The names of the committee members will be given to you by Mr. Vincent, our Publicity Agent. So watch for his column. This is the sly old fellow. “FOX”.--------------------O-------------------BRANCH 434, South Bend, Indiana Attention Parents: If you are the proud parents of a bouncing baby boy or a cute baby girl enter them in the Verhovay Baby Popularity Contest at'the Verhovay Home, 1204 West Indiana Avenue. Remember there is no entry fee. You may register your baby on the entry sheet on the bulletin board at the Verhovay Home anytime during the day. There will be many beautiful and useful prizes for the winners, there will be good entertainment. Come and watch your youngster walk away with the prize. Correspondence Sec’y Irene Sary.--------------------O-------------------DAYTON, OHIO Branch 362. All members of Br. 362 are hereby urgently requested to attend the meeting of the Branch to be held on Sunday, January 21st, at 2:00 P. M. Important businesses are to be transacted as well as new officers elected for the coming year. The meeting will be held in the Verhovay District Office. Dr. Joseph II. Prince, President. Mae Alberty, Secretary. JOHNSTOWN, PA. Branch 439. Here I am again ladies and gentlemen bringing you news from JOHNSTOWN, BRANCH 439. It seems that my little column which appeared twice in our VERHOVAY NEWS did not do much awakening among the members, I am sorry to say this that the way the 439 is acting it seems it does’nt want to get out of the rut and get to work or does it hate work? You other BRANCHES why dont you try, what I am trying to do. Let them know what a fine bunch they really are, think of it ladies and gentlemen about 150 members which at least the 439 could boast of and no sign of them in our paper which is printed for this purpose to let other BRANCHES know what one another is doing. If this does’nt do any good then I’ll give up. Here is a little bit of news I could pick up, also what my spies also could get to me. A certain young man, whose about 5ft 2 inches tall is on the verge of matrimony, lets say is about to tie himself to a nice young woman. The gents name is JULIUS ........ you figure out the rest. When is the date? JULIUS? Thats about all for now, watch for my column again. This is the “Fox” signing off.----------------o---------------LIVE, TODAY! If all that we could know of life Need he hut for a day, If life were really one day long, We’d make that one day gay; We’d never take the time frown To worry, or to sigh, We’d get the good we could from life Before the day went by. Some flowers grow that open wide At dawn to bloom ’til night, They keep their faces to the sun Reflects its beaming light; They shed their beauty— perfume sweet On all who pass their way, And all they ever know of life Is but a single day. Really we’ve but today to live, The present moment’s all; Tomorrow never seems to come, It e’er eludes our call. We need to get the good we írja: TÖRÖK SÁNDOR És az állatok? ó, az állatokkal is sok minden furcsa dolog történik most. Közel 2 hónapja gyűjtöm az adatokat róluk — tetszenek még emlékezni, mikor az elején a franciák a disznókondákat hajtották a Senki földje aknamezőire? — s fényképeket szedtem össze róluk a napisajtóból. Itt van előttem a gázmaszkos angol pincsi fényképe; aztán a drótszőrü foxi, gazdájával, a német pilótával, amint éppen felszállanak. Itt vannak előttem a munkába fogott állatok, például a kedves tarka ló — egy dán városka főterén, — amint teherautót húz! Egyetlen kis tarka lovacska huzza a nem tudom hány lóerős gépkocsit s mintha orra alatt ironikus mosoly játszadozna... egyetlen lóerőm van, ugy-e, de aztán megvan! Hiszen a ló régi munkás. De ime, itt látható gyűjteményemben a hamburgi Hagenbeck állatkert elefántja, amint az őszi szántásnál segédkezik s ez már más. ő ehhez- nem volt hozzászokva. Primadonna volt. Bámultatta magát s kiflit, meg perecet kapott. Most szánt. Sőt, Berlinben a téli segélyakció gyűjtésre használták őket, perselyeztek a derék elefántok, mint nálunk a közéleti hölgyek a gyermeknapon. A londoni állatkert dromedárja visszatért eredeti mesterségéhez, terhet cipel. Hiszen szállítómunkás volt úgyis azelőtt. Munkáját eddig oldalkocsis motorkerékpárok végezték, de azok bevonultak s most ő szállítja az élelmet állattársainak. Dolgoznak az állatok, dolgoznak szorgalmasan. A lovak kutyák és postagalambok bevonultak csapattesteikhez, ők régi, kipróbált hadfiak. A vadállatok kalandokba keverednek a kalandos időkben. A lengyelországi harcok idején egész farkascsordák rontottak át Szlovákiába s a varsói állatkert sasmadarát Olaszországban, Genova környékén fogták el. Nem bírta idegekkel a bombázást ez a kitűnő sas és egyhujjában ezerkétszáz kilométert repült Varsótól Genováig. Angliában a rókák hamar beletanultak az uj helyzetbe s a légoltalmi sötétség leple alatt falkákban can From all today can give, So let’s resolve that we today Will love, rejoice and live. Josephine Anderson járják a falvakat, vidáman kirabolva a tyukfarmokat. De megható — és meghatóan cinikus — az is, a hogyan az egymást marcangoló ember az állatot védi. Kedves dokumentum volna száz év múlva egy mai német kutya vagy macska élelmiszer jegye. Mert ilyen is van, igaz, hogy csak “hasznosnak minősített állatok” kapják, a vakot vezető kutyák, a rendőrkutyák, házőrzők s az élelmiszerraktárak és áruházak macskái, az egerészőrjáratok. Fejadagot kapnak szépen. Londonban háromszáz segélyhelyet állítottak fel az esetleges légibombázásoknál megsebesülő állatok számára. Külön őrség gyűjti öszsze a sebesült állatokat. Ezenkívül be kell jelenteni a háziállatokat, fémtáblácskákat kapnak “személyazonossági lapot”. A fémtáblácskán rajta van az illető kutya vagy macska neve, lakása és telefonszáma. De a legkedvesebb és legérzékenyebben cinikus valami, hogy amig___szóval, amig mindez van, ami van — hát közben bizonyos Henrick Holden buxtoni lakost öt shilling pénzbüntetésre ítélték, mert kegyetlenül bánt az aranyhalaival. S a cotswaldi falkavadásztársaság világhíres, remekül betanított, előkelő rókaüldöző kutyái? őket az Egye sült Államokba küldték át, nehogy valami bajuk történhessék. Az előkelő mene külteket luxusgépkocsik várták a new yorki kikötőben. És a visszatelepitett vadállatok? Mert ez a kérdés is felmerült; az amerikai állatvédők egyesülete mozgalmat indított, hogy a veszélyeztetett európai fővárosok állatkertjeiből a vadakat szállítsák vissza illetőségi helyükre, az őserdőkbe, tengerekbe, ki hová való. Remek. Tessék elképzelni, miket mesélnek majd ezek otthon — rólunk.----------------o----------------The purchase of Alaska was one of the most profitable investments the United States ever made. In addition to its fisheries, which have repaid its purchase price more than 10,000 times, Alaska is extremely wealthy in minerals. Its coal deposits are estimated at about 19 billion tons, and gold is more than plentiful. Approximately three million dollars worth of furs are taken annually in this territory. * * # British law forbids children under the age of 14 to appear in moving pictures. AZ EGYIK PESTI LAP RIPORTERE a karácsonyi ünnepeket Kassán töltötte s a következő kedves kis jelenetet örökítette meg lapjában, melyet mi is átveszünk, tekintettel arra, hogy sok Verhovay testvérünk mondja szülővárosának Kassát... Töpörödött anyóka, töpörödött apóka utaznak a vonaton. Kassát voltak meglátogatni, mert nem látták már jóideje. Ezt veszem ki a szavukból, amint velem szembeülnek és beszélgetnek. Odavalósiak lehetnek, de elvetette őket a sors s most ott voltak egy kicsit vizitelni. A város nem sokat változott — mondják —, olyan a nagytemplom, amilyen volt, olyan ez a ház, az a ház. Csak mások laknak mindenütt. A régiek már elmentek. — A Tücsök-kocsmában is más van már — mondja az öregember. — Tücsök, úgy látszik, meghalt azóta. Mikor is voltunk otthon utoljára? — Nyolcvanhétben — mondja az öreg asszony. — Tóniről tudom, a keresztfiunkról, aki akkor született, nyolcvanhétben. Most mull ötvenegyesztendős. Az öregembernek, úgy látszik, a Tücsök-kocsmán jár az esze. mert megint előhozza. — Becsületes ember volt az a Tücsök. Milyen finom borjupörköltet ettünk nála legutóbb is. Hogy is mondtad? Ötvenegy esztendeje? — Annyi. De nem borjúpörkölt volt az apjuk, hanem marhapörkölt. Utána farsangi fánk. — Az igaz, a fánk az tényleg fánk volt, de a pörkölt az borjúból volt. — Ha én mondom, hogy marhapörkölt volt — kardoskodott az öregasszony, — akkor az úgy is van. — Hát most mégis tévedsz, lelkem, ezt már én jobban tudom. Ülve nem sokáig bírják, felállnak, szembefordulnak, úgy vitatkoznak. Végre leszállnak egy kis állomásocskán, de még ott is mondják. Az öregember feltolja homlokán a báránybőrsapkát, kigombolja a kabátját, piros az arca a méregtől, mint a piros rózsa. Olyan az öregasszonyé is. A vonat elindul, már nem hallani őket, de látom, hogy még mindig az állomáson vannak és vitatkoznak. Azon, hogy Kassán, a Tücsök-kocsmában, marhapörköltet ettek-e, vagy borjupörköltet. ötvenegy esztendővel ezelőtt, mikor Tóni született, a keresztfiuk.
