Verhovayak Lapja, 1940. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1940-03-07 / 10. szám
1940 Március 7. 11-ik Oldal Verhovayalc Lapja YES sir, we RAISED how DIO YOUR WALKINGOVER THE FARM, KEEP IT MOIST? T-------------------AH-THE UROl/ND MUST BE MOIST TO GROW ANYTHING* YOU CANT FOOL ME * WHY- X USE 70 W/ILK. OVER THAT SURELY HAS ME A i“ GUESS IN') 1 T WORE A PAIR OP •pumps.* ", EVERYTHING WITHOUT TMC AID OF RAW f ON OUR FARM!___I IT? WE DID'WT NEED ANYp- RAIN.'I— LITTLE JULIUS SNEEZER BY BAKER STARS ON PARADE By TONI ROSSETT — VS ONE OF THE BEST ALL-AROUND SPORTSMEN IN HOUyWÖOD. CLARK LOVES TO SNEAK OFF TO SOME DISTANT RURAL SPOT WHERE FOLT) KNOW NOTHING OF MWIE STARS. TO THEN he is oust another city G*JY ON A VACATION. HE SAYS WE REALLY FEELS HIMSE1Í IN mfvr ATMOSPHERE-PISHING WH A LOT OF OLD CRONIES WHO DON'T REALIZE HE^THE SCREEN’S GREAT LOVER/ \ 1 (Horothy GLamour <tHon Mal I c\*> JON HALL ONCE STUDIED TO GO INTO THE DIPLOMATIC SERVICE IN THE PICTURE JON didn't have a double, he ACTUALLY MADE AU.THOSE DANGEROUS DIVES HIMSELF/ DOROTHY LAMOUR. .WHO PLAYS OPPOSITE HALL ,WAS DISCOVERED BY A STUDIO TALENT SCOUT WHILE OANONG IN A NEW >t>RK NIGHT CLUB. THE POLYNESIAN LOVERS IN'lHE HURRICANE.* JON HALL.THE HERO BAYS *1 DIDN’T MIND THOSE DIVES IN THE PICTURE AT ALL, I'VE BEEN DIVING OFF BRIDGES INTO RG. THE RIVER WHERE I LIVED IN CALIFORNIA SINCE I WAS A KlD/~ Ted Healy forgets PEOPLES NAMES SO HE CALLS EVERYONE *TÓoTS. 36 MAGYAROK CSILLAGA III. Dőli eközben mind messzebb íurta előre magát az erdőszélben, északkeletnek. Sohase járt távolabb Bőszpőrém váránál, ahová néhanapján halat szállítottak a piacra. De ezek a ritka alkalmak feledhetetlenek maradtak neki. Maga se tudna számot adni róla, mit müveit ilyenkor szeme-füle, de ezek az éles, romlatlan érzékek magukba szívtak mindent, ami érintette őket s az őserejü emlékezet felhalmozta kincstárában a legkisebb benyomásokat is. Ott benn, a tudatalatti mélyben titokzatos szövőszék munkálkodott s az ös2ftön forró motollája járt fáradhatatlanul. Igazán csak elejtett szóbeszéd foszlányaiból hallott ki egyetmást a Nagyur távoli szállásáról s váráról, Esztergámról. Szinte a semmiből képzelte maga elé az odavivő utat, bozontos hegyek között, fel északkeletnek. A böszpörémi piacon mindig lehetett találni esatergámiakat, meg vándor böszörményeket, akik onnan ide s vissza közlekedtek áruikkal. Ezek hullogatták el, véletlenül, össze-vissza, azokat a morzsákat, amik Dőli képzeletét táplálták. Ennél azonban még fontosabb volt az, hogy látott vitézeket is a Nagyur várából, könnyű lovas magyarlakat, meg vasas németeket. Az utóbbiak böffenéseiből nem értett bizony ő egy kukkot se, a magyarlak pedig szűk s kurtaszavu urak voltak. Mégis-mégis összeállott a fejében apránként valami, amire ezek egymásközt célozgattak, hogy nagyidő készül. Dőli ugyan távolról se értette az urak dolgát s mindegy is volt neki, melyik fél mit akar. De a katonákat epekedve bámulta s a csikó odabent a mellében veszett izgalommal rugdalta a bordáit, ha valamelyik a közelébe került. — Istenek ezek, nem is emberek! — szakadt ki belőle a csodálat sóhajtása. Kölyökkora óta igy volt ez: lobogótollas süvegek, ragyogó sisakok, villámló fegyverek, táncoló katonalovak MAGYAROK CSILLAGA 33 — Akkor... nem kergetné Döiit?... S kedet se büntetné? Úgy? ... — Ugylöhet... — Értem ... Azt mondta, ma még beszélünk erről... csak ketten... S én aztán meghalok! Viaszsápadtan emelkedett fel. Szava, már nem volt, csak a könnyei folytak peregve. — Jó-jó! — hümmögött Bones, hozzálépve. — Nem kell mingyárt a végire jutni. Nem gondoltam én azt... Tik csak tudtok ehhez, lányok... Hogy teljék az idő s felejtse ... ígérj neki s halogasd, nó... Hogy ne kergesse s engem ne térgyeljen... Csak úgy, érted? ... Kérges mancsával megborzolta unokája haját, simogatásképp. Az ajtóból még visszafordult: — Én lemék a dereglyéhez. S ha jő, tudjad a dolgod! Ott lenn szó nélkül megállt Győr előtt. Az se beszélt, csak kérdőleg nézett rá. Bones biccentett. Elfordult, a dereglye szélére lépett s beleköpött a vízbe. Győr azt már nem látta. Sétáló színnel indult a kunyhó felé. Egy dolog gyötörte most Boncsot erősen. Véletlen volt-e, hogy az emberek számát kérdezte ez a lator? Vagy tudta már Dőli szökését s igy akarta megfélemlíteni őt s a leányt, hogy célját elérje? Pedig Bones remélte, egy hét is eltelhetik s nem jő rá. Máskor csak elvétve, ha számolták a cselédeket. Olyan ez, mintha beárulta volna valaki... De ki... Nem tudhatta azt senki, ami történt. S ha ő küldte valamelyiket valahová, rendjin volt eddig... Hát még ha tudta volna, hogy Beő az Íjászokkal a vad sarkában cserkész!... De ez esze ágába se jutott az öregnek, ö nem voR Bulcsuvér, ahogy Beő is megállapította. Győr a leereszkedő homályban messziről látta már a leányt a kunyhó náderesze alatt állani. Ahogy az is megpillantotta őt, megindult lassan a bokros felé s ott beolvadt az árnyékba.
