Verhovayak Lapja, 1940. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1940-02-29 / 9. szám

16-ik Oldal 1940 Február 29» Verhovayalc Lapja 100^0 MAGYAR BESZÉLŐ FILMEK MOZI VILÁG f f HANGOS HETI HÍRADÓ A “VÉA GAZEMBERE Johnstowni R. K. Temp. Hallban Szomb., Márc. 2-án este fél 9-kor Nanty Glo-i Family Theaterben Vasárnap, Márc. 3-án d.u. fél 3-kor Windber-i R.K. Templom Hallban Vasárnap, Március 3-án este 7-kor Donora-i Ref. Templom Halijában, Hétfőn, Március 4-én este 8-kor Sharon-i Magyar Házban ----------- Kedden, Március 5-én este 8-kor Crescent-i Magyar Házban — Vasárnap, Március 10-én d. u. 3-kor Martins Ferry-i Magyar Házban Vasárnap, Mars. 10-én este fél 8-kor Beaver Falls-i R.K. Templom Hallban Hétfőn, Márc. 11-én este 8-kor Ellwood City-i Magyar Házban — Kedden, Március 12-én este 8-kor BÁRSONY RÓZSI, A “VIKI’ FŐSZEREPLŐJE ÉS HAL­Kálmán halhatatlan regényének filmváltozata. Boldog békeidők vi dám hangulata elevenedik meg a MAY TIBOR A ”VÉN GAZ­EMBER” FŐSZEREPLŐI KÖZÖTT A “VÉN GAZEMBER” Mikszáth filmen egy édesbus, feledhetetlen románc keretében. A legkiválóbb magyar filmszínészek kitűnő alko tása ez a film, melyben közremű­ködik a budapesti első honvéd­gyalogezred zenekara és az egye­temi énekkar. PITTSBURGHBAN MARCIUS 13-ÁN és 14-ÉN lesz előadás. FIGYELJE JÖVŐ HETI LAPUNKAT! A new Yorki rocleo Mostanában tartották a Vadnyugat lovasai évenkén­ti saokásos meeting] ükét a felhőkarcolók közepette. A “rodeok” amelyeken a cow­boy ok mutatják be ragyogó tudásukat a blazirt nagy­városiaknak, nemcsak afféle kópiája azoknak a meet­­ingeknek, melyeket Pendle­­tonban, Cheyenneben és más nyugati helyeken rendez­nek. A new yorki rodeo a ma­ga szinte valószínűtlen lo­vas romantikájával az álla­moknak legnagyobb ilyen­fajta ünnépe. Vad kiálto­zás és fütyülés tölti be az arénát. Tompán dong a padló a szabadjára eresztett “broncok” patái alatt. A “bronco” a vad, még be nem tort esztendős csikó, amely a mezőkről hosszú vasúti utazás után érkezve^ az ag­godalomtól és idegességtől remegve, áll a mesterséges világításban az aréna kö­zönsége előtt. Külsőleg min­den másnak inkább mond­hatók ezek a broncok, mint szépeknek, — kicsik, bozon­tosak — de arányaikban tö­kéletesek s valamennyi igazi gyűjteménye az izmoknak, az idegeknek, az erőnek és a bátorságnak. A cowboyok feladata, hogy a vadul tomboló, ágaskodó és ugráló lovon, amelyik mind a négy lábával egy­szerre rúgja magát a leve­gőbe, ahol hirtelen meggör­bíti a hátát, mint a macska, hogy a másik pillanatban vadul forogjon maga körül s a következő másodpercben újabb b o s z o r k ánytáncba kezdjen, legalább 10 másod­percig a nyeregben marad­jon, de fék, kantár és ken­gyel nélkül, egyszerűen csak a csikó fejére húzott kötél­szárat tartva. S ezt a kö­télszárat is csak egyik kezé­vel tarthatja, másik kezét magasan a feje fölé emelve kell tartania s a sarkan­tyúval “dolgoznia” kell a bronco vékonyát, még pedig előírás szerint “hasítani, mint az ördög”. Közben pedig a lábujjhegyet úgy irányítania, hogy mindig készen legyen az elkerülhe­tetlen leugrásra a nyereg­ből. A lovaknál még nehezeb­bek a bikák. Úgynevezett “Brahma-bikák”, India szent templombikáinak i v adékai. Texas vad legelőire és északi Florida parti mezőire tet­ték ki őket, ahol teljesen el­vadultak. A cowboyok azt állítják, hogy nincs szivó­­sabb, vadabb és veszedelme­sen ravaszabb állat, mint ezek a pompás, fehér Brah­ma-bikák. Éppen úgy meg kell lovagolni őket, mint a broncokat. A száguldó lóról veti rá magát a cowboy, elkapva a szarvát s a fel­adat, a lehető legrövidebb idő alatt hátára kényszerí­teni s összekötni a négy lá­bát. A rekord a 10 másod perc körül van. A rodeo résztvevői igazi cowboyok, akik inkább itt teszik életüket k o c kára, mintsem hogy havi 25 dol­lárért valamelyik Ranchon (törjék magukat. ♦ Mert mint Amerikában minden, a fes­tői, kalandos rodeók is kom­­merciálódtak. S a Rodeo Association of America a cowboyoknak rendes kere­setük legalább háromszoro­sát biztosítja. 30 MAGYAROK CSILLAGA bent s a leány odatántorodott a falhoz. Látta, figyelte már előbb is ideges keringelését. Vigyorgott a bajusza alatt. Bones is megrezzent, a leányra lőtte tiltó tekin­tetét s lódult az emberekért. Győr állt egy helyben, moccanás nélkül Bogárkára nézett, összehúzott szemmel. A leány meglapult. Kezei ösztönösen tapogattak hátra, a falhoz, mintha védel­met keresne. S igézetten szegezte tekintetét a tiszt szemeire. Győrnek vadul ugrált a szive. Gyönyörű őzike, a vadász előtt... Már csak a kezét kéne kinyújtania ... Meg se tud moccanni a rémülettől... Enyém, enyém! Mogorván közeledtek a halászok. Félkörbe álltak az ur előtt. Győr leteremtette őket cudarul s fenyegette hogy megbotoztatja, ha nem igyekeznek. Aztán végig­futtatva rajtuk szemeit, Boncshoz fordult: — Tizenegy... A tizenkettedik hol s ki? A halászokat ette a méreg a mocskolásért. Az egyik dühösen odavakkantotta: — Dőli hibázik, uram... Pedig a legtöbbet bir köztünk. Nem láttuk még ma s te miatta piszkolsz minket. — Hol az a Dőli? — dobbantott Győr, Boncsra villantva szemét. Izzadt az üstöké Boncsnak. Pillogott. Veresedett. Makogott. — Izé ... én küldtem el... Böszpörémbe... haj­­nalosan ... — Nagyot nyelt, aztán: — Horgokér ment... meg szigonyér ... egyetmásér, no ... Csak holnapra gyühet vissza, csak ... — Úgy? — szegte le a fejét Győr sötéten. — Bösz­pörémbe? ... S te küldted? Jó... Hirtelen felkapta az állát, keményen szólt: — Hol­nap este elém állítod, itt. Holnap este, értetted?... S ha nem: az Urnák számolsz róla, gazda! ... Bones kínlódott, sötéten meredt a földre:-— Netán, ha ... — nyögte — mert sok a dolga ... MAGYAROK CSILLAGA 31 Adj még rá egy napot, uram... — Egy pillantást se! — csattant fel Győr. — Nincs hal s a legerősebb legény csavarog! ... Holnap este, hallottad! — Leeresztette a hangját, tompán dörmögte: — Ha pediglen úgy véled, hogy megszökött, legkésőbb akkor jelentek... Mert különben annyi, mintha rej­tenéd s egyenlő vagy vele... Tömlöc az, gazda, vagy hegyes karó! Bones feje lekókkadt. Bogárka ezt már nem bírta. Hiába, nem tudott tovább parancsolni magának. Ott térdelt Győr csizmája előtt: — Uram... ne büntesd nagyapámat! ... Dőli nem jöhet meg holnap estig... — Takarodj! — ordított rá Bones dühödten s el­rémülve. — Az én unokám ez, uram... féleszű! — li­hegte Győrnek. Megint Bogárkára ripakodott: — Fe­nébe eredj! ... Győr színlelt közönnyel szólt le a lánynak: — Állj fel. Maradj s beszélj. Miért nem jöhet? — Bö ... Böszpörémbe ment... ahogy . nagyapó mondta ... azér ... Csakhogy én is kértem ... nekem is hoz valamit... idő kell... — Ugyhát a szeretőd, mi? Bogárka lángbaborult: — Izé ... Bátyóm ... ösmerősöm ... Bolonditóan szép volt a zavarában. Győr alig fé­kezhette magát. — Úgy... Az már más! — bólintott s rámosolygott. — Ilyen szép leányhoz bizonyosan visszajön... A halászokra ordított: — Lóduljatok s kezdjetek hozzá. Reggelig, ha kell! Ötszázat akarok holnap estére a nagyjából!... Vagy annyit kaptok a feneketekbe, amennyi hibázik! ... Az emberek véres szemmel kotródtak, dühöngve belül. — Te, — hajolt Bogárkához suttogva s lobbanó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents