Verhovayak Lapja, 1940. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1940-02-08 / 6. szám
14-ik Oldal Na^arországi Mókák Verhovayak Lapja 1940 Február 8, A pesti lapokban a múlt héten igen érdekes mókákat olvastunk, melyek közül néhányat átveszünk most mi is olvasóink felderítésére. Báró Bánffy Dezső, a nagy magyar miniszterelnök lent járt egyszer a régi jó időkben Kolozsvárt, a székelyek fővárosában, ahol több nagy szerű magyar intézményt látogatott meg s látogatásával megtisztelte a Székely Katolikus Státus intézményét is. Utján a polgármester kalauzolta. Az intézmény székházban várta már az apátplébános, aki székely eredetű volt s akihez Bánffy barátságosan a következő kérdéssel fordult: — Ki tartja fenn ezt a gyönyörű templomot? — “Műk, Kegy elmes Uram!” — Hát a gimnáziumot? — “Esmeg műk, Kegyelmes Uram!” — Hát a leány nevelőt? — “Meges műk, Kegyelmes Uram!” A miniszterelnök megcsóválta a fejét. A polgármesterhez fordult és igy szólt— Én azt hittem, tudok magyarul, de ezt nem értem! ... A mai időkben, amikor rendeletek korlátozzák a húsfogyasztást, k ü lönösen hat, hogy valamikor mint párbaj-fegyver szerepelt a hús. Bismarck kancellárnak egyszer afférje támadt Virchow német professzorral, a hires antropológussal. A kancellár provokáltatta a tudóst. — Rendben van — mondotta Virchow a megbízottaknak — én vagyok a kihívott fél, tehát engem illet meg a fegyverválasztás joga. Itt vannak a fegyvereim — és rámutatott a laboratórium asztalán két pár virslire. Az egyik inficiálva van trichinosis csirával, amely halált okozhat, a másik rendes virsli. A kancellár ur választhat: az egyiket megeszi ő, a másikat én. A megbízottak egy negyed óra múlva visszatértek. A kancellár ur azt üzente, hogy a tudós kijelentéseivel elintézettnek tekinti az ügyet NYÉKI MÉHES MÓZES, akinek a Pesti Hírlapban több igen kedves humoros cikke szokott megjelenni, a napokban arról irt, hogy mennyire terjed a “finomság” odaát... “Arról beszélgettünk egy járásbiró ba rátommal, hogy az emberek érintkezésének kifejezésbéli formái a örvendetesen finomodik a társadalom minden rétegében. Hogy ez valóban igy van, barátom a következőket beszélte el: — Csendőri feljelentés alapján könnyű testi sértés vétsége miatt került elém egy palóc legény. A kihallgatás igy történt: — Elismeri-e Pogány Ferenc a vádbeli cselekményt? — Tekintetes biró ur, nem mondom, heles a feljelentés, csak az hiányzik, hogy nincs benne az eset környülállása. — Hát mondja el röviden, hogy történt? — Tekintetes biró ur, ez igy vót. Súlyom Jóska táncszünet közben aszongya nekem: Feró te, megcsókótam a Julcsát. Julcsa tunnivalóan az én kiszemelt jövendőbélim. — Ne tréfájj, Jóska, tudhasd, hogy illenbe nem ismerek játékot, mondom neki. — Bizon meg csókótam, oszt a Julcsa nem is nagyon ficánkót érte. — Meglátom a jányt, intek neki, erre odagyün. — Julcsa, igaz, hogy a Jóska megcsókót és te hatad? — A hátam mögü csókót meg, de ollan jobbkezest is kapott mingyárt, hogy csak úgy csattant. — Hazudik a muzsikaszó, bolondság az élet, feleli erre Jóska. — Hátha hazudik, akkor én veszem föl veled az érintkezést, mon dók neki. — Honnan tanulta maga ezt a mondást? — Tekintetes biró ur, a magyar királyi rádió is úgy mondja, ha a németek meg a franciák egymásnak mennek. — Hát intek a Jóskának, gyere csak ki a sénki fődjire. Amint kilépünk az udvarra, abba a minutomban ollan horgast irányoztam az állkapcsára, hogy rögvest kiugrott egy szemfoga, Én már abba is hagytam vóna a párviaskodást, merhogy a Julcsa belem csimpaszkodva éktelenül visitott, de a szemfog után a tisztöt ellenfelem elő vette a bicskát. A nemjóját, gondótam, ennek igy furcsa vége lesz, mer az enyimet bennhagytam az ivóba. Letessékeltem hát magamra a Julcsát, hogy menten hanyatt esett, aztán előkaptam az udvarról egy karót, amivel ippeg hogy kivédtem a Jóska ofenziváját. — Mert a karóval betörte Súlyom József fejét és nyolc napon belül gyógyuló sérülést okozott. így történt az eset, Súlyom József? — Igen is, igy, biró ur, csak az hamis benne, hogy Julcsa a csók miatt pofon vágott. — Ez nem tartozik ide. Pogány Ferenc, tud esetleg felhozni valami mentő körülményt? — Hát ha gondutam vóna hogy itt is lesz rá szükség, biz elhoztam vóna azt a karót, mer tessen elhinni, ha az akkor nem akad gyorsan a kezembe, ma már csúnya hótszagom lenne. — Van még valami előadni valója? — Nincs, tekintetes biró ur, csak a Julcsa meghazuttolása miatt női ' becsület megsértése okából kérem a tisztőt ellenfél megbüntetését, merhogy tagadásba veszi a pofont, noha hárman is látták. A becsületnek pedig nem szabad tótágast állni---Ezek után valóban el kell ismerni, hogy a kifejezések finomodása Magyarországon már a vidéken is érezhető.”-----------o----------FIATALKORÚAK BŰNÖZÉSE Szomorú statisztikai adatok kerültek napfényre az elmúlt héten Az elriasztó számok arról szóinak, hogy az Egyesült Államokban mennyire elfajult a fiatalkorúak bűnözése. 1939-ben NAPONTA a következő bűntényeket követték el az Egyesült Államokban: 20 gyilkosság, 23 sexuá lis erőszak, .122 megtámadás, 12 gondatlanságból okozott emberölés, 2258 lopás, 996 rablótámadás, és 516 autólopás. A statisztikai kimutatás szerint 1939-ben a bűnözés miatt letartóztatottak EGY ÖTÖD RÉSZE 21 éven aluli volt. Ami annyit jelent, hogy fiatalkorú volt a gyilkosságért letartóztatottaknak 12 százaléka, a betörésért letartóztatottak 29 százaléka, a rablásért letartóztatottak 46 százaléka és az autólopásért letartóztatottak 54 százaléka. Nincs olyan amerikai börtön, ahol fiatal arcokat ne látna a látogató. Akiknek az iskolában lenne a helyük, azok a börtönben tanulják meg, hogy igen rossz business a bűnözés, a betörés, a lopás, a gyilkosság, mert a törvény megsértőket, előbb, vagy utóbb, utoléri végzetük és rájuk sújt az igazságszolgáltatás. Fogadott hazánknak a büntető eljárás, az igazságszolgáltatás igen sok pénzébe kerül. Laikusoknak arról fogalmuk sincs, hogy például az 1939-ik évben a bűnözők 15 ezer millió dolláros kiadást jelentettek az ország számára. Ha ezt a hatalmas összeget elosztjuk, látjuk, hogy minden egyes amerikai polgárra ebből havi tiz dollár kiadás esik. A Óra A Pesti Hirlap legfrissebb számában olvassuk az alábbi kis elmélkedést: Egyik elmúlt éjszaka meg állt az órám. Ha igaza van a néhai jó Loewe hires német balladájának és az óra csakugyan az emberi szívhez hasonló, akkor az én órám éjszaka szélhüdést kapott, mert este még semmi baja sem volt, reggelre pedig meg szűnt szívverése, még pedig pontosan negyed kettőkor. Ahogy fölkeltem, felöltöztem, rohantam az óráshoz, aki ugyan már csak a beállott halált konstatálhatta — mint mondani szokás — mégis kezelésbe vette az órát, mert jaj, annyira sajnos mégsem hasonló az óra a szívhez, ahogy azt a Loewe-ballada állítja... az óra, ha megáll, csak tetszhalott és életre lehet kelteni. Dehát nem erről akarok itt most beszélni, hanem arról, hogy ez az időmutató szerkezet milyen borzasztóan tud hiányozni az embernek, pedig... Pedig vagyunk bizony eleden, akik félünk a múlandóságtól, annyira, hogy én, például, szándékosan elrontottam két szép antik órám — egy fali és egy álló óra — szerkezetét, mert serény tiktakolásuk, úgy éreztem, olyan az éjszaka csendjében, mintha az életem fáját fűrészelnék titokzatos karok. És mégsem élhetek óra nélkül, napjában százszor fölemelem a bal csuklómat, hogy megnézzem: mennyi az idő és sehogysem tudom megszokni, hogy órám egyelőre szanatóriumban várja gyógyulását. A jó öreg Loewe igazi biedermejer zenepoéta volt, azért hasonlította az órát a szívhez. Mi nem vagyunk ennyire romantikus kor gyér mekei, tehát inkább hasonlíthatjuk az órát az olyan élettárshoz, aki azt hiszi, nincs egyéb kötelessége, mint egyre csak ... kötelességünkre figyelmeztetni bennünket. Siess, mert elkésel! — mondja az óra kajánul, miközben kényelmesen megbújik a zsebünkben, vagy ide-oda viteti magát a csuklónkon. És azt is hiszi, hogy minden, amivel az embernek tartozik, csak tárgyilagos, józan őszinteség, minden gyöngédség nélkül. Rápillantunk és meg állapítjuk, hogy megint egy óra és megint és megint egy bűnözést tehát nekünk kell megfizetnünk. Hajmeresztő adatok ezek s megdöbbentenek minden tisztességes embert ,.. újabb óra elmúlt az életünkből. Az órának sohasem lehetünk elég fiatalok, az órának percről-percre öregebbek vagyunk és ő ezt nem is titkolja, valósággal visszaél vele, hogy kötelessége bennünket az idő múlására figyelmeztetni. “őszinte vagyok, — mondja az óra hideg nyugalommal — de hiszen ezért tartanak oly nagy becsben.” Mi vagyunk az okai, igen, csak mi vagyunk. A pontos órát dédelgetjük, dicsérjük, de ha egyszer megpróbál ellágyulni és késni kezd, dühösen szidjuk és óráshoz visszük. A kegyetlenül pontos órára mondjuk: jó óra, pedig — azt hiszem — igazán jó óra csak az, amely ha kell, késik, ha kell, siet, szóval ember, mint mi vagyunk ... (—thy)--------------O-------------A budapesti Operaház együttesének nagy sikere Milánóban Milánóból Írják. A magyar Operaház vendégjátéka a müánói Scala színpadán, Respighi “A láng” cimü operájának magyarnyelvű előadásával teljes sikert hozott és Olaszország művészeti és társadalmi életének kiemelkedő, jelentős eseménye volt. A bemutatón a helyi előkelőségek Marzili prefektus és Pavolini minisz tér képviseletében megjelent dr. Nicolo de Pirro, az olasz színházak főigazgatója vezetésével, a magyar vendégek a magyar kormány kép viseletében megjelent Fáy István, kultuszállamtitkár, Haász Aladár miniszteri osztályfőnök, Takách Menyhért és Gerevich Tibor vezetéséyel a díszpáholyokat foglalták el. A sajtópáholyokban a vezető olasz és külföldi lapok tudósítói szinte teljes számban ott voltak. A díszelőadást az olasz királyi himnusz, a magyar Himnusz, a Nemzeti Hiszekegy és a Rákóczi-induló akkordjai vezették be, amelyet a frakkos, estélyiruhás közönség állva hallgatott végig és fergeteges tapssal honorált. A kitűnő előadáson a kimagasló magyarnyelvű áriákat nyiltszini, hosszantartó taps fogadta és a felvonásközökben vége hossza nem volt az ünneplés nek, amiből kijutott a főszereplőknek, Roubal Vilmos karnagynak és Oláh Gusztávnak, a díszletek tervezőjének is.--------------o-------------Harness attached to a metal bar has been invented by an Iowa father to protect babies from drowning in bath tubs.
