Verhovayak Lapja, 1939. július (22. évfolyam, 28. szám)
1939-07-13 / 28. szám
Journal of Verhovay Fraternal Insurance Association VOL. XXII. ÉVFOLYAM 1939 JULIUS 13. NO. 28. SZÁM A HAJÓ indul. Pilsudski nagy neve újra átussza az óceánt. Márványzó fehér utón, kék szelekben, ragyogó csillagok alatt. És huszonöt magyar követ a hajón. A Verhovay egylet huszonöt követe, vándormagyarok piros szivének álomfehér mandátumával. Tulnantul a hosszú viziuton: Lengyelhon és jószomszéd Magyarország. Arrafelé néz a huszonöt követ, mert minden utas, mindig a cél felé tekint merengő szemeivel. És mindegy: felhős lesz-e az ég, vagy a nap és hold fényes derűje ragyog-e rá a tengerekre: az üt mindenképpen szép lesz. Szép. Mert nagy Pilsudski rajongó lelkekkel ússza át az óceánt. Rajongó magyar lelkekkel. Híjába verné vihar a hajót, híjába szaggatnák szelek lobogóját, akkor is kék boldogságban uszná át Pilsudski az óceánt a huszonöt Verhovay követtel. Mert minden ut olyan, amilyen az utas lelke. Szép lesz az ut, nagyon szép. A habok mesélni fognak, a szelek muzsikálni fognak és a csillagok üzeneteket hoznak nektek, derék Verhovay követek, mindenfelől. Nyugatról azt, hogy “Isten legyen veletek”, keletről azt, hogy “Hozzon Isten benneteket” és délről, északról csakugyan maga a Jóisten néz majd rátok csillagszemével, mert: jóban jártok, szép céllal jártok, szegény öreg Édesanyátokhoz tértek meg mindannyian, a gyermeki szív tiszta hűségével. Hát csak nézzetek előre, kedves testvéreim, Verhovay követek, a viszontlátás vagy első találkozás gyönyörű érzésével. De nézzetek néha . . . hátra is, visszafelé is. Errefelé, mifelénk, ahonnan elindult a hajótok. Mert errefelé is van látnivaló, éreznivaló számotokra. Errefelé is van ég. erre is van földi szép. Vastagerü, bökinfcsü ősi tanulság. Mert nagynevű Pilsudski, a ti hajótok, nem is a temérdektornyu világvárosból indult el veletek erre az útra, hanem olyan vizekről, aminek forrása apáitok küzdelmeinek verejtékéből való és olyan földi és lelki mélységekben van, ahová érdemes néktek is leszállani néha. Hajótokat a Verhovay erő indította útnak és ehez az erőhöz azok adták az első lendületet, akik az egylet alapjait lerakták. Meg kell tanulnotok ebből, hogy a munkának soha nem kallódhatik el a termése. A Verhovay ősök küzdelme végül is hajókat tolt alátok, hogy megismerhessétek apáitok földjét, véretek eredőjét, magyar hazátokat. És a ti munkálkodástok. amit éppen ezzel az úttal jutalmazott meg az egylet, újabb és újabb nemzedékeknek fog nyújtani testvérséget, biztonságot és uj lehetőségeket. A világot munkálkodó kezek tartják. Ilyen tenyerekben forog a Föld. Ami szép és jó ami embernek jut a földön, a munkálkodó kezek ajándéka. Az izmos, becsületes, dolgos munkáskezeké. Az ernyedt, lomha, dologtalan kezek csak bánatokat, keserveket és borús reménytelenséget adhatnak a világnak. Azt a glóbust, amin ti hajóztok át a magyar haza, közös édesanyánk szivébe, Verhovay kéz tartja a markában. A ti utatok ennek a dolgos kéznek az ajándéka. Becsüljétek meg. Becsüljétek meg legfőképpen azzal, hogy sziveteket jól megmeritsétek a tisztavizü, égrenézö magyar kutakban. TARNÓCY ÁRPÁD. ISTEN VELETEK! Elérkezett az indulás órája . . . Mire lapunk ezen száma olvasóink kezébe kerül, elhangzik már a búcsúszó is! — “Isten veletek! Szerencsés utat és boldog visszatérést!” És a Verhovay Zarándok-uton megindulnak revíziós nagy versenyünk boldog nyertesei és a hozzájuk csatlakozott magyar és amerikai testvéreink ... És Isten áldása van a Verhovay Zarándokuton, melyhez azt kívánjuk, (mint már azt három esztendő i át minden nyáron megtettük,) hogy — Legyen ez a szép Verhovay ut “Derült magyar mosolygás! ... És napbanéző, tisztavizü, Miként az ősi forrás . . .” Én pedig, mint nagy Egyesületünk családfője, ismét meghatott lélekkel és felhevült szívvel küldöm útra gyermekeinket — a nagy Verhovay verseny koszorús győzteseit. Legyen a megérdemelt ut szép és boldog, mindanynyitoknak teljes öröme és ebben a nagy örömben legyen a legszebb, a legfontosabb és legjobban átérzett élmény, hogy küldetésiekben ismét uj összekötő híd cölöpéit veritek le, a magyarországi és amerikai magyarság testvéri életében . . . A “Verhovay” név, amit mi közös, nagy intézményes élettel neveltünk naggyá: ma már nagy tisztességet jelent — odaát, Magyarországon, mert egyletünk népének dolgos, szorgalmas élete mellett, benne van származásunk megbecsült dicsősége is. Ne felejtsétek el, hogy ezzel a névvel nagy tisztesség követségbe járni, de számunkra is megtiszteltetés, hogy ebbe a magyar küldetésben Rátok, a nagy verseny legjobbjaira bízhattuk a Verhovay nevet! És ne felejtsetek el valami más sem! Azóta, mióta az utolsó Verhovay zarándokutról a múlt esztendőben visszatértünk, — visszatért Szent István koronájának egyik legszebb gyöngye, a Felvidék is, melyet a ni. é. november 2-án megtörtént bécsi döntés visszajuttatott Magyarországnak; utána rövidesen visszatért Ruszinszkó is. Visszatért az annyira megsiratott Kassa, továbbá Komárom, Munkács, Ungvár, Léva, Losonc, Beregszász, Huszt stb., minden rögével. A magyar történelem s a magyar kultúra és minden, de minden odaát, a magyar lélek dicsőségéről fog Nektek beszélni. Édes Gyermekeim és kedves Testvéreim! Adjátok át a mi köszöntésünket s örömünk és boldogságunk kinyilvánítása mellett mondjátok meg, hogy mi ideát rendületlen hittel várjuk nemzetségünk történelmi óráját, mert az a mi erős hitünk, hogy Nagy-Magyarország már csak rövid idő kérdése. Az idő pedig nemzetségünk barátja, mert irgalmatlanul megőröl minden hatalmi rendszert, mely hazugságon épült. Nemzetségünk nagy adósai sejtik, hogy nincs már messze a fizetés napja. Szabódnak és kertelnek, — végül azonban fizetni fognak, mert nemzetségünk vezetői bizonyára a legmegfelelőbb időben nyújtják majd át nekik a történelmi számlát! És a revízió meg lesz, mert meg kell lennie. Ebben a szent gondolatban bízva rendezzük meg mi is most nagy revíziós társasutazásunkat. — A Verhovayak magyarságát nem áshatja alá senki és semmi sem. Köszöntésünkkel és üdvözlésünkkel együtt vigyétek át magyar sziveteket is . . . Testvéreink várnak a közös lengyelmagyar határon s meghatott szeretettel ölelnek magukhoz, hogy kar a karban haladhassunk ezután is Magyarország felkelő csillaga, a jobb jövő felé!! Az M. S. Pilsudsky szirénje tülköl már ... A nyugtalan tenger hátán tovasiklik az úszó palota — Kelet felé — szép Magyarország felé . . . Érezzétek magatokat jól, tanulva szórakozzatok . . . Isten veletek! Szerencsés utat és boldog viszontlátást! DARAGÓ JÓZSEF.
