Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)

1937-08-12 / 33. szám

1937 augusztus 12 11 -ilc oldal JELIGÉNK érdeklődésünk e héten, hogy a magyar reviziót sürgető olasz kormány mikor adja vissza Magyar­­országnak Fiúmét? — No, koma, az I. W. O. nemsokára lefőzi a Verhovayt — Hogyhogy? —Úgy hírlik, hogy ők is kisegítenek egy hajórako­mány magyart az óceánra. És nem csupán 25 követtel,, mint a Verhovay, hanem kerek nyócezerrel, merhogy ... . — Merhogy? — Merhogy alighanem deportálják az I. W. O. stemp­­livel igazolt kommunistákat. A CSODAGYEREK Piperke ur, a szomszédom, ma reggel különösen sápadt volt, amikor találkoztam ve­le. — Mi baja 'Piperke ur? Csak nem beteg? — kérdez­tem udvarias megdöbbenés­sel.----Nem vagyok beteg. Dehogy vagyok. Csak egész éjjel nem aludtam. — Talán a foga fájt? — Dehogy fájt, dehogy fájt. Nem volt semmi bajom. — Akkor hát dolgozott? — Dehogy dolgoztam, de­hogy ... — Hát mit csinált, hogy ilyen gyűrötten néz ki? — Képzelje kérem : tanul­tam ! — Tanult? Talán valami vizsgára készül ? — Ugyan kérem, vizsgára az én időmben ?! Sokkal rosszabbra. Sokkal nehezebb dologra. Holnap hazajön a fiam a nagynénjétől. Ezért tanulok, neki tanulok. — Nem értem. A kis fiá­nak tanul? — Igen. Egy év óta egye­bet sem csinálok, mint tanu­lok. Amikor az utolsó vizs­gámat letettem, azt hittem, hogy többé soha sem kell könyvet venni a kezembe. — De tévedtem. Most kell csak tanulnom igazán. — Hát ön maga tanítja a fiacskáját ?------ Dehogy tanítom, de­hogy tanítom, iszen még csak ötéves a fiam. •— Hát akkor mi az ördö­göt tanul? Mondja már meg! Mire Piperke ur siránkozó hangon magyarázza: — Tetszik tudni, a fiam roppant okos gyerek. Nyilt­­eszii, eleven lurkó. De egy csúnya szenvedélye van ... — Máris? — Igen már egy év óta. — És mi a szenvedélye? — Folyton kérdez. — Alit kérdez? — A legkülönbözőbb dol­gokat kérdezi és nekem fe­lelnem kell. ...— Nagyon természetes, ön az apja. —Úgy van, de azért kér­dezhetne az anyjától is néha valamit. De nem. Mindig csak engem kérdez és olyan dolgokat kérdez, hogy a ha­jam is az égnek áll. Termé­szetesen ez azért van, mert engem tisztel a legjobban. Nekem van a legnagyobb respektusom előtte. És azt gondolja, hogy én mindent tudok. Piperke ur elkeseredetten csóválta meg a fejét. — Rettenetes dolog ez, uram. Rettenetes! Sose gon­doltam én, hogy mint család­apa tanulással fogom tölteni az éjszakáimat. De csak nem mondhatom a fiamnak, ha -kérdez valamit, hogy: nem tudom. —És miket szokott kér­dezni a fiacskája? • — Oh, a legkülönösebb dolgokat. A múltkor azt kér­dezte, hogy mért visel az em­ber csak a lábán cipőt és mért nem visel a kezén is?.. Na hát feleljen erre!... — Nyomban utána azt kérdezte hogy mennyi kétszer kettő. Zavaromban alig tudtam megmondani. De végre meg mondtam : négy . . . Miért négy? — kérdezte a fiam. Na hát feljen erre! Amikor elkezdett a gyermek beszélni nap-nap után a legkinosabb perceket éltem át. Kisült, hogy nem tudok semmit. Akkor az apai tekintély ér­dekében elkezdtem tanulni. És azóta folyton tanulok. — Alost mit tanul? — Alost anatómiát és szü­lészettant. / — Ne mondja. — Igen. Holnap itt lesz a gyerek és nem telik bele egy óra, meg fogja kérdezni, hogy mi az az embrió, vagy hogy miért van a halnak ik­rája és miért nincs az ember­nek ikrája ... És amikor én előre befogom tanulni a fe­leletet, akkor egészen más dolgokat fog kérdezni. Piperke ur megtörölte a verejtékes homlokát és só­hajtva búcsúzott el tőlem! — Rettenetes ez uram! Rettenetes! Csak tudnám mit fog kérdezni. ÖNFELÁLDOZÓ APA JÓSZÍVŰ HÖLGY: Azt mondja, hogy beteg felesége és hét éhező gyermeke van. Hát miért nem dolgozik? KOLDUS: (Zokogva.) Alikor dolgozzak tisztelt mi­szisz, mikor egész nap ke­nyeret köll keresnem a csa­ládom számára ?! RIPORT AZ ŐSLÉNYRŐL Az őslénytani intézetből sétálni ment az őslelet, az őslelet, emly diluvialis címet viselt és jelleget, sétálni ment és ---- elveszett. Az eljárást megindították, a rendőrség az nyomozott, harminc detektív s próba-rendőr jár városszerte s nyomoz ott, estére már nyomot hozott? Az őslénytani ősi csontváz históriája szomorú: mert sétakőzben észrevette és vacsorára hazavitte egy W.P.A. férfiú. EMLÉK — Maradt lábtörésedből valami keleinetlenség visz­­sza ? — Sajnos. — Ali? — A feleségem. Az ápoló­nőmet vettem el. A HÉT LEGROSSZABB KÁRTYAVICCE -Sáfrány ur römizik a kávé­házban. . — Romi! — mondja és diadalmasan kiteriti lapjait. — Ali az? — válaszolják a partnerek. — Itt van még egy hetes! Mire Sáfrány ur leveszi a gallérját és igy szól: — Ez az egy hetes és a gallérom kéthetes, az Össze­sen három hetes. VÉNSÉG — Ne ve^d el a lányt. — Miért ne? — Nagyon öreg. Olyan öreg, hogy mindjárt unoká­id születnek tőle. A RENDŐRBIRŐ: ATeg­­jegyezte legalább a gázoló autó számát? AZ ÁLDOZAT aki egy hölgy: A számot nem láttam, de a hölgy, aki az autóban ült beige-sapkát és tweed­­köpenyt viselt szarvasbőr: kesztyűvel, husszin haris­nyát és kigyóbőr cipőt. Ele­­fáncsontutánzatu lánc volt a nyakában, a haja és a fülcim­pái festve voltak, a kiborot­vált szemöldök pedig igen finoman utána volt huzva. NÉPGYÜLÉSEN ■— Alit prézmitál ez, h^gy ne igyunk alkoholt? Hászen bort, sört, meg pájinkát iszok én, de ijen idegen ita­lokat eddig se ittam . .. A KÖLCSÖN — Ön öt dollárt kért köl­csön tőlem, pedig én önt nem is ismerem. — Éppen azért. Ha ismer­ne, úgyse adna. — Apukám, adj egy dáj­­mot, oda akarom adni egy szegény asszonynak. — Hol van az a szegény asszony? — kérdi az apa meghatva« — A mozipénztárban. TANÁCS — Mit csináljak, a főnö­köm azt mondja, hogy beszá­míthatatlan idióta vagyok. — Rögtön vidd el a pénztárt ha ilyen tekintélyes ember álitja ki rólad ezt a bizonyít­ványt, nincs biró, aki elitél­jen. CSIP-KE AZT MONDJÁK a politi­kusok, hogy ma Ameriká­ban nem lehet egy platfor­mon álló, miliós egység-tá­bort összehozni. Hát már eb­ben a gondolatban is megfe­ledkeznek a munkanélküliek­ről? ..„FARLEY postaügyi mi­niszter, állitólag, faképnél hagyja a postát. Hát ki fog­ja majd a Verhovayak heti­lapját szétpostázni? A KATALÁNOK két­százezer harcost küldtek a loyalisták segítségére és már is erősen ostromolják Hues­­kát. Nemszeretjük a szó­vicceket, de azt hisszük, hogy igy aztán ka-talán győzni is fognak a “loyálok”. BERLINBEN nagy tün­tetések voltak a vizsgálat alatt levő Niemöller lelkész mellett. Ez a hir. A Tótágas azonban azt hiszi, hogy a nép nem annyira Niemöller mel­let tüneteit, mint Hitler el­len. UJ “MAGYAR” napilap alapepekövét akarják lerakni New Yorkban. Nem az Uj­­előre akar benne poraiból megéledni? A NEW YORK állambeli gyárak nem hajlandók többé 40 éven felüli munkásokat foglalkoztatni. Jó, de kezd­jék talán ezt az uj rendszert az igazgató urakon. A HŐS — Uram, imponáló volt, ahogy a szirtről ruhástól a fuldokló után vetette ma­gát. . — Igen, igen . .. csak azt szeretném tudni, ki lökött meg hátulról? BALESET BIZTOSÍTÁS Julius elsejével életbe lépett a Verhovaynál egy újabb biztosítási forma. Minden tagunk, akinek életbiztosítá­sa van — kivéve azokat akik a “Veszélyes Foglakozá­sok” csoportjába sorol A- lapszabályunk — megkap­hatják ezt a kedvezményt, amely balesetből bekövetke­ző halál esetén a biztositás összegét megemeli. Ha te­hát valakinek jelenleg ezer dolláros biztosítása van és julius elsejétől tagjává válik, havi 25 cent fizetése ellené­ben annak az osztálynak és balesetből kifolyólag hal el, az örököse egyezer dollár helyett kettőezer dollárra lesz jogos. Már meglévő tagjaink is beléphetnek ebbe az osztályba, ha a megkívánt felvételi ivet kitöltik s eljut­tatják a kpi hivatalba. A julius elsejével belépő uj ta­gok, pedig felvételük alkal­mával kérjék ezt a biztosítá­si formát is. —.mmm MMMHW

Next

/
Thumbnails
Contents