Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1937-08-12 / 33. szám
12-ik oldal 1937 augusztus 12 Verhova'ßkJapjQ $.......... .......— — '■ —... —<s> FALUVÉGI GYÖRGYÉK Irta: SZENTIRMAI MÁRTHA Egy asszony vágódott el ájultam llamar kivittek. A majori éli béresgazdáné volt akinek 4 fia esett el a báboruhán. — Minek jön ilyen helyre, aki szívbajos? — hibáztatták sokan. A megzavart ünnepség végétért. A sikoltás tovább hangzott György lelkében. “Mán széjjel tépték, sokfele tépték” — jaj. nincs azok számára szabadság; egyenlőség, testvériség, akik akaratuk ellenére idegen állampolgárok". Igen elkomorodott. A hajón még azt hitte, falujában ttgy lehull róla minden átélt szenvedés emléke, mint bokorról a harmat, ha megrázzák. Es már ilyen rövid idő után sehogy se érezte magát. Marta lelkét az Óhazára szakadt szenvedés, mely ellepett mindent és mindenkit, mint néha a ragya a szépen éréi gyümölcsöt. Hiába vonogatta vállát. — Én úgyse segíthetek azon ami történt! Tűzvészkor, árvízkor örüljön, aki megmentette saját cók-mókját. Otthon, mivel húga fürkésző tekintete gyakran pihent rajta, vidám nótát fütyörészett. Anélkül, hogy tudta volna: angolt. De azért nem a legjobb hangulatban készüléídött az esti mulatságra. — Veled megyek ! — ígérte Sári. A kislányhoz áthivom a Maris nénit, mert én nem kínozom dohányfüstben, lármában, mint sok érteden anya. Nem szoktam ugyan soha senkire se bízni, itthon kuksolok véle, de most elmegyek, büszkélkedni aka*rok a bátyámmal! — Ládd-e. — nevetett Bekecs. Így házasodj, meg. Én mán nem i.s számítok a feleségem előtt. György átölelte húga derekát. — Ne bántsd Lajcsi! Ő a tied, — csak kis ideig az enyém. Elindultak s mivel úgyis Kamarásék előtt kellett el* haladniok, Bekecsné beszólt Esztiért. Már felöltözött fehérbe s éppen egy szál rózsaszinü muskátlit vágott le az ablakban nyílóból, hogy hajába tűzze. — Adj nekem is egy szálat, ha nem sajnálod, — kérte Sári. Eszti nyomban letörte a legszebbet. — Tessék! — Köszönöm, majd kapsz érte téliem olyan virágot, amilyen Kerkán csak nekem, van. Hanem hallod, a muskátlit nem magámnak kértem, hanem valakinek, aki nagyon rajtad felejtette a szemét. Beletiiznéd a gomblyukába ? — Kinek? — Gyuri bátyámnak. — Szívesen! — felelte Eszti s lesütötte szemét. — Akkor gyerünk. Künn vár a kapu eléitt az urammal. — Tessék körülnézni, nincs-e valami rendetlenül rajtam ? — Nincs. Olyan a ruhád, mint a hab! Kamarásné meghallotta a beszélgetést, bejött. — Én maradok itthon házőrzőnek, az emberek mán régen a kocsmában ülnek. Eszti, eszeden légy! Felmelegedve ne szaladgálj ki, ne igyál vizet! Tartsa egy kicsit szemmel Sárikám! Elköszöntek. A kapuban Eszti szó nélkül Gyuri gomblyukába tűzte a teljes muskátlit. Forró kis barna keze érintésétől az amerikás házasulandó menten vissza is fiatalodott 15 évvel. Útközben a Virrasztó leány is csatlakozott hozzájuk. Ő meg Eszti jobban összetartottak, mintha testvérek lettek volna. A Diibögőben már szélit a muzsika s állt a tánc. Előtte, az árokparton asszonyok és gyermekek füleltek s tettek dicsérő vagy csufondáros megjegyzést a kocsmába igyekvőkre. Egy-egy “csuhaj-haj, haj — lábtoppantás kihallattszott. A belépőket borszag dohányfüst és felver t^por keveréke fogadta. György, amint illik, megtáncoltatta valamennyi ismerős lányt, menyecskét. Később már csak Esztivel táncolt, ha megkaphatta. Mert a többi legény is hivta, bár korántse volt olyan kapós, mint a Virrasztó lány. — Pedig ő a legszebb! — gondolta György, mig boldog büszkén karjaiban tartotta. Még reumájáról is megfeledkezett. Úgy cifrázta a csárdást, hogy Sári meg a többi néző csudálkozott. — Esztike szemérmesen simult hozzá. Nem durcáskodott, ha kelleténél kissé erősebben szorította magához. — És György reménye hirtelen nőtt, mint a--hindu bűvészek virágmagva, mely alig, hogy kikelt, szárija szökken, levelet hajt, virágot bont. gyümölcsöt érlel. Jóval éjfél után egyszer csak eltűnt a Virasztó lány s véle Eszti, mig György limonádét r itt bugának. — Csak nem szöktek haza? — döbbent meg Gyuri. — Á nem! Biztosan lűitődzni mentek . .. pedig tiltotta az Eszti anyja. — Eredj utánuk, hidd be őket. Györgynek nem kellett kétszer mondani. A Dübögőnek eléil drótkerítése volt oldalt pedig valami lugasforrna húzódott ahová nyáron kiülhettek a borozók. György kilépett a drótkerítés kapuján. A szél elállt. A csillagok tisztán fénylettek, a hold keskeny sarlója éppen hogy látszott. Sötét volt. A lugasban lányok járkáltak s beszélgettek. Ggörgy nem volt kiváncsi természetű, jól tudta, hogy aki hallgatódzik, többnyire pórul jár. De most, mintha az ördög bujt volna belé, annyira Turkálta, ugyan mit beszél Esztike barátnéjával? A szemérmes ártatlanka. A ház sötét sarkába lapult meg, a lugas mellett. Virrasztó Julis mintha dór gálta volna Esztit. — Mindenkinek feltűnik, hogy belegabalyodtál az ame ri kasba! — Ha úgy volna is: kinek mi köze hozzá? — Majd még azt hiszik, olyan megszorult lány vagy akinek vén legény is jó, csak bekösse a fejét. — Jó hát. Még vén ember is. Azt se bánnám, ha egy csomó gyereke lenne, csak ne kék annyit tűrni nagyapámtól, apámtul. Szegény Esztikém, a keserűség beszél belőled. — No ha tudod, mit keseritsz te is? — Féltelek, mert szeretlek. Ne dobd el a szép fiatal életedet. — Nincs nekem életem, csak égek. Majd akkor lesz éltem, ha nagyzsebii uram lesz. Azt mondják, mentül öregebb valaki, annál többet költ az asszonyra, annál jobban keresi a kedvit. Csak vegyen nekem szép ruhákat, mit bánom én, ha- annyi ránc van is a homlokán, mint barázda a szántóföldeken. — Kis szamár, nem lesz boldogságod. Meghasad a szived ha megtetszik más. — Dehogy hasad! Legfeljebb megcsalom az uramat! — Nem félsz az Istentől, hogy igy beszélsz ? — 'iNm én lennék az első aki megteszi? Majd leimádkozom öreg koromban, amit vétek .. . mint a többi. — Majd megunod a vén embert amikor nem szabadulhatsz tőle. — Arra is van orvosság- Olvastam az újságban, mire használták a légypapirost a tiszazugi asszonyok. György eleget hallott, ment volna beleié, de szinte földbe gyökerezett. A két lány visszatéri a terembe. Ő csak pár perccel később. Leült Sári mellé Sápadt volt. Húga ránézett. — Ugy-e, hogy kiszöktek a haszontalanok? — Igen. Mondok valamit. Szeretnék hazamenni, ha nincsen ellenedre. TÖBB GYERMEKES APA. — 'A gyermek osztály nagy kedvezménye mindazokat a gyermek osztálybeli tagokat érinti, akiknek havi 15 vagy 25 centes kötvényük van. Az Ön gyermekei 1936. december 31-én már három éves tagjai voltak a gyermekosztálynak, ha tehát szeptemberi zárlattal nem lesznek hátralékba, úgy három havi dijuk azaz az október-november és december havi javukra lesz írva. Másszóval ebben az esztendőben kilenc havi befizetés ellenében 12 havi befizetés lesz nyugtázva. PÉTER ANDRÁS. — Figyelmét elkerülte hivatalos lapunk több száma. Ebben az évben is fizetünk osztalékot minden olyan tagunknak, akinek a kötvénye 1936. december 31-i zárattál már három éves volt, ha szeptemberi zárlattal nem lesz hátralékba. Az Ön kötvénye 1934. január 1-én kelt, 45 éves kora után fizeti a havidiját, osztaléka tehát, lévén “C” osztályú $2,000.-os kötvénye — kettő dollár és 96 cent lesz. Arra a kérdésére, hogyha mi tudunk osztalékot fizetni, miért nem tud a többi egyesület — feleletünk a következő: Mi csak a saját dolgainkkal törődhetünk s igazán nem érünk rá, hogy más egylet üg.vé.yehis foglalkozzunk. NAGYJÓ KÁLMÁN. — Az illető egylet tagsági igazolványai éppen olyanok mint a tüzbiztositási kötvények. Amíg fizeti addig érvényben vannak — amint megszűnik fizetni, a biztosítás is érvényét veszti. Tegyük fel házát bebiztosítja tűz ellen, húsz esztendeig pontosan fizeti a tüzbiztositási dijakat. A 21-ik évben nem fizet s a háza leég. Egy cent biztosításra se támaszthat igényt. FIÓKTITKÁR. — A “Double Indemnity” biztosításért fizetett havidijak, a rendes havidijakkal számolandók cl. Ha valakinek a rendes havi dija $2.40, ehhez hozzá kell venni a “D. I.” 25 centes havidijat is, s a havi jelentőn az illető tag nevével egy sorban $2.65-t kell beírni. A kiküldött forma, amely igazolja, hogy az illető tagja a baleset biztosítási osztálynak, a tag kötvényébe ragasztandó bele. CLEVELANDI. — Gyermekei után, ha ez esztendő folyamán 10 havi dijat megfizet — 12 havi dij lesz nyugtázva. Mivel gyermekei havi dija, december végéig máris x-endezve van, január és február havára nem kell havidijakat, fizetnie. FIGYELŐ. — Minket is meglepett a “színváltozás”. Most csak arra vagyunk nagyon kiváncsiak, hogy végleges ’’megtérésről” van-e szó, vagy csupán az ünnepi alkalom kivételes kedvéért történt az? Jó volna tudni, hogy miért éppen az illetőre esett a választás? Ez különben az ő egyéni dolguk. Nekünk nem lehet beleszólásunk. Elvitathatatlan azonban, hogy kifogástalanul teljesítette a reábizottakat, csak egyetlen egyet felejtett el — hogy a “jób’■! is megárt — ha sok!” KECSKEMÉTI P. — Küldje be nyugtakönyvét kpi. hivatalunkba, annak alapján megállapíthatjuk, hogy miként áll befizetéseivel. Nyugta nélkül sohase fizessen. A fiók pénztárnoka által nyugtatott havidijért a kpi. hivatal felelős. NYILATKOZAT A VERHOVAYAK LAPJÁNAK legutóbbi számában megjelent egy néhánysoros "Write up”, ami a Református Egyletet propagálja. A különös tévedés, természetesen, érthető feltűnést és meglepetést keltett Verhovay-körökben. Szükségesnek látjuk tehát annak eredetét a Verhovayak lapjában is megmagyarázni. A kérdéses "write up”-ot' — természetesen, a Verhovay Egylet nevével és a Verhovay lap számára — hónapokkal ezelőtt, a lap szerkesztősége küldte le hozzánk. És pedig állandó használatra. Azóta többször meg is jelent a Verhovayak Lapjában. És mi továbbra is készenlétben tartottuk a VERHOVAY LAP ÁLLANDÓ SZEDÉSANYAGÁBAN. De nálunk, a STATE PRESS-nél, más lap is készül. Mi nyomjuk például a Reformátusok Lapját is. Ennek a lapnak a szerkesztője, május havában, — kétségtelenül zavaró szándék nélkül, de — A MI TUDTUNK ÉS BELEEGYEZÉSÜNK NÉLKÜL — a Református Egyesületre átjavitva,. leközölte lapjában ezt a “write up”-ot és egy nyomdai munkásunk IGY helyezte vissza helyére, az állandó Verhovay szedések közé. A legutóbbi lapszámban szükség volt rá és mi — NEM TUDVÁN A TÖRTÉNTEKRŐL — minden további nélkül elővettük és — mint már annyiszor tettük — ismét leközöltük a Verhovayak Lapjában. EZ A PONTOS IGAZSÁG! Szinte kivédhetetlen nyomdai baleset történt tehát velünk, aminek eredői tőlünk egészen távol és a nyomdai ellenőrzés lehetőségein is túl feküsznek. Mégis teljesen átérezzük felelősségünket és illő tisztelettel kérjük a tévedéssel érdekelt Verhovay tábor minden fórumának megértését és elnézését. Akron, O. 1937 évi augusztus hó 11-én. a STATE PRESS IGAZGATÓSÁGA.
