Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1937-08-12 / 33. szám
6-lk oldal 1937 augu»ztue 12 Journal §f the Verhovay Fraternal Insurance Ass’n. Printed by STATE PRESS, 7 E. Buchtel Ave., Akron, Ohio PUBLISHED WEEKLY BY THE Verhovay Fraternal Insurance Association Editors: BENCZE JANOS és RÉVÉSZ KÁLMÁN, Szerkesztők EDITOR’S OFFICE — SZERKESZTŐSÉG: 34S FOURTH AVENUE, ROOM 80S, PITTSBURGH, PA. All articles and changes of address should be sent to the VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION, 345 FOURTH AVE. PITTSBURGH, PA. MINDEN, A LAPOT ÉRDEKLŐ KÖZLEMÉNY ÉS CÍMVÁLTOZÁS A VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION, 345 FOURTH AVE. PITTSBURGH PA. küldendő SUBSCRIPTION RATES: United States and Canada $1.00 a year Foreign Countries $1.50 a year Advertising Department (Hirdetési iroda): P. O. Box 7. — Woolsey Station — Long Island City, N. Y. Entered as second class matter January 2, 1937 at the Post Office at Akron, Ohio, under the act of March 3, 1879. NEMZETKÖZI ASSZONYHÉT BUDAPESTEN Az augusztus. 5-én Budapesten megnyílt Nemzetközi Asszonyhét e héten zárult le, mely igen kedvező alkalom volt arra, hogy a mi asszonyaink is megvitathatták, hogy a világ békéjének elérhetése céljából, mi volna az ő nemes és nehéz munkájuk. Részletes, tudósítást természetesen még nem kaptunk a pompás konferencia lefolyásáról, — de már most leszögezhetünk olyan tényeket, melyek figyelemre méltóak . . . A mai forrongással és zűrzavarral teli Európában, ahol a béke, mint valami elérhetetlen álom lebeg az emberek szeme előtt, — a nőknek is össze kell fogni annak az érdekében, hogy béke legyen a földön. Ezt a célt szolgálta tavaly és az idén is a Nemzetközi Asszonyílét. A legkülömbözőbb országok és foglalkozási ágakat képviselő nők közösen megbeszélték az általános női problémákat és megvitatták azt is, hogy melyik az a terület ahol a nő a világbéke szerves munkása lehet. Az ismerkedés bizonyára színes és érdekes volt. Minden nő, saját nemzeti viseletében jelent meg, megtekintették Budapest, a Balaton és Magyarország szépségeit, volt sportnapjuk és szociális napjuk is, mely utóbbi volt a legérdekesebb és a legértékesebb, mert azon vitatták meg a legfontosabb kérdéseket s határoztak felettük, melyrőUegközelebb mi is be fogunk számolni.— Másodvirágzás WhoimohJapjo ===== AMERIKAI MAGYAR PIONÍROK Mikor sárgulni kezdenek a fák lombjai, amikor az ősz beszökik a nagy városok falai közé — egy pillanatra megjelennek az első hírek — másodvirágzásról. így van ez főként odaát óhazánkban hol kétszer virít az akác, a lapdarózsa ... De igy van ez ideát is. Akinek a kertjében kivirágosodik a színes, illatos meglepetés, az büszke rája, gyönyörködve nézi, meg is irja, sőt, küld is szép virágos ágat mutatóba . . . így került a napokban is egy csodaszép akácvirágos ág szerkesztőségünkbe, hol bizony megcsodáltuk mindnyájan, — pedig mint értesültünk, — másod, sőt harmadvirágzásról a hirek, ebben a hónapban sűrűn fognak megjelenni, a lapokban. Mégis mindig az az érdekes., az a meglepő, az a figyelmet keltő, ami pjdonság, ami először érkezik. — * A legfrissebb pesti lapokból is most olvassuk az alábbi kis hirt: — “Az idén szokatlanul hamar következett be a “másodvirágzás-premier.” Egy körtefa jelentkezett elsőnek . . . majdnem azt mondhatnánk: a körtefa vitte el az idén a pálmát. Ez a nevezetes körtefa Balatonfenyvesen virult ki. A fa érett gyümölccsel van telistele — de a teteje másodszor is virágbaborult. És mintha csak megirigyelte volna a körtefa dicsőségét a lila akác az is virágbaborult Balatonfenyvesen. A krónikás, amidőn beszámol a másodvirágzásról, tudja, hogy a kedves hirek sorozotának nyitánya ez a körtefavirággal, lilaakácfavirággal ékes hira-Mrs. Paulina Hirschl Mayer születésnapján már esztendők óta nem tesznek gyertyákat a tortára. Tudniillik nem férnek el a gyertyák. A napokban volt 94 esztendős és hogyan lehet egy tortán 94 gyertyát elhelyezni. De ugylátszik, nem is a gyertyák fontosak ezen a napon. Mrs, Mayer barátai már régen más módon ünnepük meg az asszony születésnapját. Közelrőbmessziről sereglenek az emberek ezen a napon minden esztendőben Mrs. Mayer házába, mert jó asszony, szives és kedves volt mindig és ennyi idő alatt rengeteg, barátot gyűjtött össze ínagának mindenütt, amerre csak járt. És a baátok serege úgy ünnepli meg ezt a napot, hogy Mrs. Mayer házában valamennyien pénzt adnak össze — jótékonycélra. A gazdagabbak több pénzt, a szegényebbek kevesebbet. Ajándék helyet. Ez az asszony 86 évvel ezelőtt jött ki Amerikába szüleivel, Bécsböl. A hajóút nyolcvanöt napig tartott és a szülők hoztak magukkal egy kecskét is, hogy legyen a gyereknek friss tej az utón. Mosolygunk, amikor ilyenek ről hallunk és csóváljuk a fejünket: Istenem, még nem /__________________ dás. Az idén a magyar tenger partjának, a hullámzó Balaton partjának jutott a virágzó, sőt: másodvirágzó dicsőség, — ott kezdődött el a másodvirágzások mindig kedves, mosolygós meglepetése.” Ma midőn e sorokat Írjuk a Verhovay követektől is, akik a napokban érkeztek Budapesrte, kedves képeslapokat és. meleghangú leveleket hozott a posta . . . Ők is most készülnek a Balatonra .. . Kedves szórakozások, kellemes időtöltések egész sorozata vár rájuk ... A' mi lelkünk is ott van közöttük, a mi lelki szemeink előtt is itt hullámzik a magyar teng e r minden szépségével, minden gyönyörűségével. • Ajkunkról jedig akaratlanul is- előtör a fohász : Isten, ki adtad nékünk azt a tengert s adtál köréje szép, dicső * hazát, Isten, segítsd a csúfolt magyar embert, hadd vájja, vijja ki szent igazát. Ha majd szabad lesz újra a szép viránya s a Kárpátokig egyenes az ut, kiszáll Tihanynak riadó leánya s “Egész-hazánk” ölén viszhangja zug! is olyan nagyon régen milyen elmaradott volt a világ. . . Nolcvanöt napig úszott a hajó azon az utón, amit most játszva megtesz öt-hat nap alatt. És a mostani hajókon hogy kényeskediink, válogatunk, kritizáljuk az ételeket, boszankodunk, ha ráz a hajó és az utolsó napokat — a hatodikat vagy nyolcadikat — már alig tudjuk kivárni. És eszünkbe sem jut, hogy az előttünk levő generáció hogyan jött ki Amerikába. Nem kell épen visszamenni nyolcvanhat esztendőre, beszélhetünk a háború előtti évekről is. Amikor még a bevándorlók nagy része azon a bizonyos “sztiridzs”-en jött ki, az ég tudja, hány napon át s utána a “Keszegárdá”-ban vesztegeltek! Nem volt az kéjutazás, kirándulás, hanem pionirut volt, tele keserűséggel, megprobáltatással, nehézségekkel. Nagy dolog volt akkortájt Amerikába jönni. Vájjon a bevándorolt magyar szülők amerikai születésű gyermekei tudják-e, hogy milyen bátorság, mennyi tűrés, elszántság és pionir-sz illem kellett ahoz, hogy ők amerikainak legyenek? . . . Tudják-e, hogy hogyan jöttek ki ide a szülők? . .'.'Talán nem ártana, ha a magyar szülők részletesen elmesélnék amerikai gyermekeiknek azt az utat, ami tulajdonképen nekik a büszke és boldog amerikai nemzetséget adta . . . Nem kell szégyelni a gyerekek előtt a szegénységet, ami a “steerage”-re kényszeritette az utasokat, mert hiszen Amerika demokratikus ország s a pionírok szelleme itt lebeg még gyakran idézett emlékekben, ünnepekben. Pionírok voltak a magyar szülők is, akik háború előtt kijöttek, s mert amerikai születésű gyerekekbe beleneveli az iskola a pionir-szellem tiszteletét, a második generációs gyermekek ezért még külön tisztelhetik szüleiket, mert hiszen ők is honfoglalók voltak, mint a régi amerikaiak, ők is végigjártak a pionírok keserves és bátorságot igénylő útját. A második generációsok egy nagy csoportja most indul Magyarország felé. Nem tart nyolcvanöt napig a hajóút, s nem kell magukkal kecskét vinni, hogy tejet kapjanak, mert ott van a jégszekrény s az asztalra adják mindennap a jó tejet. A szülők útja fáradságos, megpróbáltatásos pionir-ut volt, a gyerekek útja mulatságos, kalandos kirándulás. Tánc és zene, bőségesen terített asztalok, bál és mozielőadás, az egyik tengerparttól a másikig tartó végnélküli piknik. “Jaj, milyen ruhát vegyek fel ma estére a tánchoz” — mondja majd a fiatal lány, s virágot tűz a hajába. . . A szülei nagykendőbe bugyolálva ültek a kietlen fedélközön s sokat imádkoztak, hogy szerencsésen érjen véget ez a kinos, hosszú tengeri utazás. Hány gyereknek fog ez eszébe jutni az utón? . . . De hát jól van ez igy. Csak élvezzék az utat a fiatalok, csak mulassanak, szórakozzanak, ezt kívánják nekik a szülők is. De egyszers* másszor, amikor abbahagyják a táncot a kivilágított, s feldíszített bálteremben, talán gondoljanak a szüleikre, szüleik útjára s érezzék azt a hálát, ami kijár a szülőknek, hogy boldog és büszke ország felé vándoroltak verejtékes-könnyes utakon által, hogy gyermekeiknek a világ legnagyobb, legszebb s legjobb országát adhassák szülőhazául . . . Bizonyos, hogy az uj generáció, a fiatalság általában hálátlan. Mi is azok voltunk. Mi is természetesnek találtuk, hogy rohanó vonaton utazzunk, rázós szekér helyett, s az élet minden kényelmet adó technikai csodáját mi is könnyedén, és természetesen fogadjuk. De a mai, amerikai magyar második generációnak olyan rengeteggel több köszönni valója van, mint bármely más előző generációnak! Szülőnek lenni nehéz és fájdalmakkal teli sors mindenütt a világon. De Amerikában magyar szülőnek lenni kétszeresen súlyos élet, mert könnyek tengerén keresztül vezetett el az ut ide. Tulajdonképen minden házban úgy kellene megünnepelni azt a napot, amelyen a szülők ideérkeztek, mint ahogy Amerika ünnepli a Fourth of July napját. Az ideérkezés napja is pionír ünnepet kellene, hogy jelentsen a gyerekek szemében, szivében. Ünnepelni kellene minden magyar szülőt ideérkezése évfordulóján, mert nagyon megérdemelnék ! (Amerikai magyar gyerekek, csináljatok egy kis öszszeeskiivést és rendezzetek egy lelkes, kedves iinnepies “surprise party”-t szüléiteknek azon a napon, amely évfordulója ideérkezésüknek. Meglátjátok, hogy a szülők öröme megéri azt a kis fáradtságot ! . . . ) Fülöp Ilona PÁRTOLJA LAPUN HIRDETŐIT. PÁRTOLJUK MI IS, AKI BENNÜNKET TÁMOGAT
