Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)

1937-08-05 / 32. szám

tev »m«i

1937. »ttgioctu* S

*--------------------1— ------------------------------------—--------------«■

FALUVÉGI GYÖRGYÉK

Irta: SZENTIRMAI MÁRTHA

,— A szőke 'Kamarás Eszti, a barna Virrasztó Julis. Apjukra, anyjukra emlékszel?, Szoktak emlegetni.

Hogyne! El is megyek hazzájuk látogatóba. Lám, Eszti, meg J u 1 i s még hosszuhajat viselnek. Menynyivel különbek a többinél!

— Esztinek a nagyapja parancsol. Megmondta, hogy egy tii nem sok, de annyit se hagy rá. ha le meri nyiratni a haját. Julisék meg sokan vannak, nincs a szülőknek tehetségük hozzá, hogy a lányuk divatul jón, hát az édesanyja lánykori holmiját viseli.

Te mindent tudsz iit mindenkiről ; A'ufre man valasz tot tjük ?

— .Julis a Szerencsés fiúra számit. Eszzti nem tudom kire. Egyik dncs még több tizenhatesztendősnél. Ráérnék még.

— Jó lányok?

— Azok. Dolgosak.

— Nekem az Eszti nagyon tetszik.

— Lehet, hogy ő is kapna rajtad. Nagyapja iszik s bizony anyját meg ót is bántál mázzá olyankor. Apja megvakul' a háborúban ... sokat keli tűrnie.-— Szegény ártatlan.

1 >merősok fogtak okét körül. Gvörgy iskolaiarsaí, mind családapák. A fel lábú Karimás Péter is. Kezeltek vele s szives szeretett« 1 hiv* tá'k magukhoz egy pohár borra.

“Ha ur létedre meg nem veted”. *

— Ti vagytok urak. ki ki a maga portáján. Én nem vagyok ur. csak ide oda vándorló bányász.

— A ruhád nem azt mutatja.

— Ez a ruha. Csak nem jöhettem haza » rongyos

mu tikász ti bbonyomba ?

Beszél get t ek. Össze melegedtek. Mondhatott akármi t hányódás-v etűdéiről, nem c-orbitota tekintélyét. Tudták, hogy szerzett. Az pedig magától értetődik, hogy ingyen nem adnak semmit se.

Délután sor került a látogatásokra. Úgy osztották he idejüket, hogy Kamaráséknál időzhessenek legtovább. Kamarás, a nagyapa, magas; kövér, borvirágos orrú ember volt, vak **a is szép szál férfi, felesége ijedt szemű. korán hervadt asszony. ]<.szíi inkább az apjához hasonlított. A két ember már iszogatott, mikor beléptek. A vak is csak borban keresett vigasztalást. Faluvégit hangos örvendezései fogadták. Eszti félénken szorított

vele kezet, de ragyogó pillantást vetett rá. Lenvirág szinii kék szeme volt. A beszéd persze a világ keservesre fordult sorsa körül forgott. A férfiak az asztal mellett koccintgattak, Eszti anyjával az ablak mellett ült. Hallgatott. Egy szál vérpiros muskátlival játszott s lopva viszonozta az amerikai rá rátévedő pillantását. Kis vártatvu György hozzá intézte egyenesen a szót.

— Ott leszel-e Esztike húgom a március 15-diki nnr lastágon ?

— Ha engednek.

— Hogyne engednék!

— Nem olyan biztos! — bömbölte nagyapja. Táncra friss, de másnap olyan kókadt, mint a locsolatlan cserepes virág. Jobb ha itthon marad!

— Ne mondjon ilyet bátyám ! Akkor én kivel táncolok ?

— Lesznek ott elegen, — mondta Kamarásné.

— De én csak azért jöttem át a nagy vizen, hogy Esztikét megtáncoltassam.

Esztike kacagott, mintha csiklandozták volna.

Ne mondj neki ilyeneket, mert amilyen kis huta, még elhiszi, — szólalt meg a va k.

—- Ugyan édesapám ... értem én a tréfát... — durcáskodott Esztike.

Bekecsné megsimogatta arcát.

— Eljössz. Az én kedvemért elenged édesanyád.

I gaz-e ?

Kamarásné csak a szemével intett. Az ő szava nyomott legkevesebbet a latban a háznál.

— Jól találtad magadat? — kérdezte Bekecsné, mikor hazafelé ballagtak. Én már alig vártam, hogy elköszönjünk. Mindig szorongatja szivemet, valahányszor azt a vak embert látom. Emlékszel-e rá, milyen vidám. dolgos legény volt?

— Emlékszem, — sajnálom is. Hanem azért én mégis jól találtam magamat. Tetszik nekem ez az Eszti.

—^ Lám, lám ... nem hittem volna, hogy ilyen hamar tüzet fogsz!

— Arról szó sincsen. Csak hát házasodni akarok s véle beérnem. Mit gondolsz, ideadnák? Elengednék velem?

— Ha az én eszezmmel gondolkoznának, szerencséjüknek tarthatnák, mert Eszti módos kérőre nem igen számíthat, ámbár most még tehetős a nagyapja. De ha soká él, nem marad utána

semmi. Elissza mindenét pár év alatt.

— Puhatolódzál kedves Sárikám, mit szólnának az emberek. A kislánnyal majd hamarosan tisztába jövök magam. Sajnos, soká udvarolni nincs időm!

— Bajos pedig ilyen életbevágó dolgot hirtelen dűlőre juttatni. Ki se ismerheted, mi lakik benne.

— Bizd csak rám, tapasztalt róka vagyok én. Azér kell nekem fiatal lány, aki még könnyen hajlik. Hiba mindenkiben akad, de ebben a korba-n még leszoktatom arról, ami nem tetszik benne. Asszony persze, akármilyen fiatal, engem akarna az ujja körül csavargatni.

— Te tudod a magadét.

F.n csak a boldogságodat kívánom és elősegitem, amivel tudom.

— Köszönöm Sárikám, ezt el is várom tőled.

— A március 15-iki tánc még mindig a Dübögőben szokott lenni?

— Ott. De gazdát már többször cserélt, mióta elmentél. Most magyar a gazdája. de komiszabb mint a zsidó volt. hitel nincs nála. csak, hoci. .. nesze!

Március 15-ikén szélvihar rázogatta a kerkai kis ablakokat, rügyező fákat. Hajnalban esőt is verdesett hozzájuk s a borús ég további esővel íenyegetődzött. — Györgynek csizmahuzás közben fájdalom nyilallott végiglábszárán, lel egészen csípőjéig.

— Érzi az időt! — boszszankodott magában. Pedig én ma csárdást akarok járni. Mér van éppen máma rossz '.dő? Mióta az eszemet tudom. Kerkán ezen a napon mindig napsütéses csendes időben vonultak ki az oskolások zászlóikkal. Mér más most minden, még az idő is?

Az iskolaépületen vígan röpködött egy fakó nemzetiszinii zászló. György gyerekkorában nem vót szabad azt oda kitűzni, csak a kezükben szorongattak fiuk lányok apró papirzászlókat. Most az ünnepség is az iskolában volt. A tanító ur magyarázta el a nap jelentőségét.

‘'Szabadság — egyenlőség —- testvériség”.

Szomorúan, egyhangúan ejtette ki ezeket a nagy szavakat. mint aki nem hisz bennük. Sápadt arcával, kifényesedett, nagyon kopott ruhájában rabhoz hasonlított.

Az apróságok ügyesen szavaltak és saját gyermekét mindegyik apa, anya boldog mosollyal hallgatta. A hyninu-szt mindnyájan énekelték. Amikor odáig értek "balsors akit régen tép" valaki felsikoltott:- Jaj, mán széjjel is tépett! -7— és zuhanás hallatszott.

Folytatjuk.

=VfrhovayokJgpja—

HERNAD VÖLGYI: Levele értelmében irtunk a fiók titkárának s felhívtuk figyelmét arra, hogy az Ön által fizetni akart kamat részletet a jövőben fogadja el. A kölcsönök után esedékes kamat, tetszés szerinti részletekben fizethető. Ha valaki nem tudja egyszerre befizetheti akár 12 havi részletben is.

CLEVELANDI: Az Insurance Dept.-hez hiába fordul panaszával, a levelében említett IWO tag, felvétele után 90 napon belül halt el s így az örökösök nem voltak jogosak a haláleseti összegre. Arról mi igazán nem tehetünk, hogy amikor a “földi paradicsommal” egybekötött biztosítást eladták, a szervező elfeledte megemlíteni, hogy az IWO biztosítás csak három havi tagság után lép érvénybe, vagyis ha a tag 90 napon belül elhal —— akkor az örökös nem kap semmit.

Abban tökéletesen igaza van, hogy a Verhovay biztosítás, amint a kötvényt, az életben lévő tagnak kézbesítik s az legalább egy havidijat befizetett — azonnal érvénybe lép.

KOVÁCS PÉTER: Ha figyelte volna lapunkat, úgy a baleset biztosításra vonatkozó összes részletekkel tisztában lenne. Önnek 1,000 dolláros életbiztosítása van, ha kiveszi a “Double Indemnity”t, akkor ezért havonta még külön 25 centet kell fizetnie. Viszont ha baleset következtében akár azonnal, akár a balesetet követő 90 napon belül elhal úgy az örökös nem $1,000, hanem 2,000 dollárt fog kapni. A fiók titkáránál vannak a “Double Indemnity” felvételi ivek, tessék egyet kitölteni és a fiók titkárán keresztül hozzánk eljuttatni

NAGY ISTVÁN. Kérésének készéggel teszünk elleget s levelét továbbítottuk a Külföldi Magyarok Világkongresszusa Állandó Szervezeti Irodájához, ahonnan minden bizonnyal rövidesen részletes választ fog kapni.

CLEVELANDI: Nagy érdeklődéssel olvassuk a “Szabadság”ban megindult cikksorozatot. Csak a legnagyobb elismerés illetheti a magyarság legrégibb lapját, hogy ezt a régen égető problémát szőnyegre hozza. Nem tudjuk ki Írja a cikkeket, meg kell azonban állapitanunk, hogy a kérdés minden részletét alaposan ismeri. Nemcsak az ohioi hanem más álVtmok törvényei i» kényszerítik a helyi, kis egyletekéi, hogy térjenek át a törvénye» tartalék alapra. Kíváncsian várjuk a cikksorozat visszhangját, Minden fajtája sorsát szivén viselő közéleti tényezőnek hozzá kellene szólni a kérdéshez. Az egyéni érdeket a közérdek alá kell rendelni.s nem szabad egyéni hiúságból útját állani a fejlődés lehetőségének. Ezt hisszük az illetékesek is megértik.

RÉGI TAG, DETROIT, MICH: Tudtunkkal kötvénykölcsönök után minden más intézménynél többet kell kamat cimén fizetni, mint a Verhovaynál. Mi 4 per centes kamatot számítunk csupán és 10 cent kezelési költséget. Ez is az egyik előnye a Verhovay biztosításnak. Ha az Ön esetét vesszük, kölcsöne után $8.10-t fizet évente, mig ha egy biztositó társaságnál lévő kötvényére vette vo'na fel a $200.-t, úgy arra $ 12.-t kellene fizetnie, hat százalékos kamatot számítva. Egy másik kedvezményt is adunk a kamatot is fizetheti részletekben. Ha a $8.10-t minden évben megfizeti, akkor tartozása 10 év múlva sem lesz több — mint most.

FŐISKOLÁS, ST. LOUIS, MO. Tanulmányi segélyt csak olyan tagok gyermekei kaphatnak, akik szintén tagok. Egy másik feltétel az, hogy az első évet az egyetemen sikkerr 1 befejezze az illető. .Tói teszi, ha haladéktalanul beáll a Verhovay tagok sorába s akkor mielőtt tanulmányait bevégezné, lévén még négy éve hátra számíthat a segítségre két esztendei tagsága után.

KENDER PÉTER, önnek két darab ötszázdolláros kötvénye van s ha mind a két kötvényre vesz ki “D. I.” biztosítást, akkor havonta 30 centtel kell többet fizetnie. Ötszáz dollár után 15 cent a külön díj.

KIS KÁROLYNÉ. Köszönjük az elismerő sorait. Örvendünk annak, hogy regényünk megnyerte tetszését. Ha csak a hely megengedi, a regény folytatás egyetlen egy számból sem fog kimaradni. A regény eredeti, eddig sehol sem jelent meg. Ha esetleg a* eddigi folytatásokra szükség« lenne — szívesen küldünk.

CLEVELANDI TAG: Levelében azt kérdezi, hogy ha valakinek

“Double Indemnity” biztosítása is van s egy kirándulás alkalmával meghűl, megbetegszik s tüdő gyulladásban elhal -— jogos lesz-e aa örökös a kétszeres biztosítási öszszegre? Tekintettel arra, hogy a tüdőgyulladás nem baleset — az örökös csak ezer dollárra lesz jogosult.

GONDOLT-E MÁR ARRA

hogy holnap munkája közben szerencsétlenség éri, családja ott marad kenyérke reső nélkül? Azt mondja, hogy van egy ezer dolláros biztosítása! Gondolkozzon egy kicsit! A temetés elvisz két-háromszáz dollárt, asszonyának, a kis apróságoknak alig marad szambavehető összeg. Gondolt-e már arra, hogy mi vár családjára, ha az ezer dollár utolsó centje is elfogy?

Ezer dollár biztosítás nem elég olyan ember számára,

— aki családja sorsával, jövőjével komolyan törődik. Segítsen a dolgon! Emelje fel a REFORMÁTUS EGYESÜ LÉTNÉL a biztosítását lega lább kétezer dollárra. Azt mondja erre — nem telik! Ugyan ne állítson már ilyeneket. Ha telik mindenre, ruhára, dahányra, italra, szórakozásra, mozira, patikára

— hát hogyne telne a legfontosabbra. a BIZTOSI TÁSRA!