Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)

1937-08-12 / 33. szám

UfrhovayakJhp/Q Journal of Verhovay Fraternal Insurance Association VOLUME XX. 1937 AUGUSZTUS 12 , NO. 33 SZÁM BESZÉLHETÜNK ISMÉT MAGYAR KIVÁNDORLÁSRÓL A mult héten érdekes és figyelemreméltó hir járta be az amerikai magyar sajtó berkeit. — Olyan dologról van szó, mely amerikai ma­gyarságunk portáján ismét felgyújtja a reménység mé­csét, hogy belevilágítson az — ha még gyönge fénnyel is — a kietlennek tetsző ma­gyar éjszakába, hol már el­múlásról, halálról huhognak az éjszaka bus madarai. Jól értesült helyről 'kapott híradás alapján azt írja az A" merikai Magyar Népszava, hogy évek óta az idén elő­ször eresztenek ki Magyar­­országból az Egyesült Álla­mokba annyi kivándorlót, a­­hány csonka óhazánkat, az amerikai kvóta szerint, meg­illeti. E szerint évente 869 ember illetve család vándo­rolhat ki Magyarországból. — Utoljára 1930-ban kapott Magyarországon ennyi em­ber kivándorló-útlevelet A- merikába. — Az Egyesült Államok kormánya ugyanis rossz gazdasági helyzet kö­vetkeztében arra utasította konzulátusait, hogy ne adja­nak ki annyi amerikai beván­dorlási engedélyt, illetve ví­zumot sem, mint amennyit a kvotatörvény engedélyez. Magyarországból 1930 óta tehát csak igen kevesen ván­dorolhattak ki. Most azonban már az ame­rikai kormány annyira'jónak ítéli .a gazdasági helyzetet, hogy utasította konzulátu­sait: adjanak bevándörlási vízumot a kvóta törvényben előirt számban. 1938. január elsejétől kezd­ve a budapesti amerikai kon­zul tiz hónap alatt 869 em­bernek engedélyez hát ame­rikai bevándorlást, illetve adja ki majd a vízumot. -— A várakozókat sorrend sze­rint hívják be és minden hó­napban a kvótának megfe­lelő tiz százalék tényleg be is jöhet majd Amerikába. Hét év óta ez lesz az első eset, hogy 869 ember vándo­rol ki majd ide Magyaror­szágból. — * * Midőn a magyar kivándor­lásról óhajtunk írni, lehetet­len vissza nem gondolnunk a legelső kivándorlóra: Budai P. Jánosra, aki több millió magyarnak mutatott utat akkor,- amikor, több mint 350 évvel ezelőtt, — egy ra­­gyogó szép és szines álmo­kat Ígérő júniusi reggelen elindult Amerika felé, hogy eljusson az “Ígéret földjére.” Azért kell róla megemlé­keznünk, mert hiszen Budai P. János, az első magyar volt, akinek lábai először é­­rintettek amerikai földet, harminchét évvel megelőzte az oly sokat emlegetett “Mayflower”-t s ha a ‘'May­flower” leszármazottjai o­­lyan büszkén verik a mellü­ket, midőn emlegetik Ameri­kába érkezésük régi dátu­mát: 1620 december 21.-ét, — miért ne tekinthetnénk mi is vissza tisztelettel és hódo­lattal az 1583. esztendőre és Budai P. Jánosra, akinek ne­ve aranybetükkel van beírva az amerikai magyarság és Ujhazánk történelmi köny­vében is! Budai legendás alakjára -azonban már csak úgy te­kinthetünk vissza, mint Ár­pád apánkra. Ugyanis csak a XIX. században indult meg tulajdonképen a töme­ges magyar kivándorlás, mert Magyarországból 1871* től 1913-ig, az európai kikö­tők statisztikája szerint, 2 millió 38 ezer 233 ember ván­dorolt ki ide, az Egyesült Ál­lamokba. — Egyik évben magasra (1907-ben pl. 209,- 169-re:) szökött a kivándor­lás, — s más években lecsök­kent (1873-ban alig néhány lélekkel volt több, mint a mostani kvótánk, mert ab­ban az esztendőben csak 962 volt a magyar kivándorlók száma). Volt idő, hogy odaát “nemzeti csapás”-nak és' “szükséges rossz”-nak Ítél­ték a magyar kivándorlást, pedig láthatták, hogy sok vármegyében nagy területe­ket a kivándorlók dollárjai alakítottak át a jólét s a ha­ladás vidékeivé s bizonv a nemzeti vagyon jelentős ré­szét tették ki az Amerikától hazaszálló, szép zöldhasu dollárok. Ma a kivándorlás- problé­máját és minket magyar ki­vándorlókat is más szemmel néznek odaát. — Hiszen el­múltak régen azon idők is, midőn a letelepülés iLt az Uj­­hazában valóságos gyötre­lem volt; mint jil. az Ur 1850-ik esztendejének forró nyarán, tehát 87 évvel eze­lőtt, midőn a magyar törté­nelem ama legmegrenditőbb uj honalapitási kísérlete zaj­lott le a Wild-Westen az úgynevezett “Sir-mezők”-ön, ahol olyan kemény volt a munka, oly sok volt a könny és oly keserves a visszaemlé­kezés az óhazára, melyből az az ötvenöt magyar számű­zött, a szabadságharc után kiszakadt . . . Ma más pennával Írunk! Mi magyarok ma egy öt részre tépett, lefegyverezett kicsiny n'emzet fiai vagyunk. — Ezt tudjuk mindnyájan, de viszont azt is tudnunk kell, hogy jelenleg a legújabb kimutatások szerint 12 mil­lió 165 ezer 365 magyar em­ber él a világon. Közülök csak 8 millió lakik a mai Csonkamagyarország hatá­rain belül, — mig négy mil­lió — (az összmagyarság egyharmada! ) — idegen u­­ralom alatt él. Népünket fölemelni és megerősiteni, az ország gazdasági helyze­tén javítani, okos és becsíi­(Folyt. a következő oldalon.) A CÉL: MINDIG A SZÍVJ Valahol felettünk, ég és föld között, közel a mennyei kékhez, gyö­nyörű istenmezőkön angyalok játszanak. Épp úgy, mint mi cselekedtük vala, amikor még hasonlatosak voltunk hozzájuk. És aki megírja majd egyszer a kivándorlók mithoszát, megírja majd azt is, hogy ezek a ‘‘kiván­dorolt angyalok”, ---- miként mi, földi vándorok, ---- sorstalan sorsban, két világrész között lebegnek az űrben. Ám: folyik a játék. Az angyalok nyilaznak. Széthullott vseszöket szednek össze a réten és azokkal nyilaznak. A CÉL: mindig a SZÍV, Természetesen vannak köztük poéták is —- miként közöttünk van­nak — és ezek a poéták zokogó verseket imák arról, hogy az istenmező­kön szétszórt vesszők tulajdonképpen világnak eredt emberek, akiken titkos isteni jelek jelzik már csak, hogy hová tartoznak. És a mithoszi lé­nyek pontosan abba a szívbe lövik őket vissza, amiből ---- a sziveket ren­gető életviharokban —- világnak vetődtek. A magyar vesszőket például egy olyan kis szorongó szívbe, amiben kettős a kereszt, hármas a domb és sokezres a szenvedés. És különös csodák történnek a nyílvesszőkkel. Mindegyik a célba ér. Pedig nemegy közülök százszor is megkerülj a világot és 9L legkalando­sabb kanyargásokkal tör át fényeken, felhőkön, mélyeken, magasságo­kon, dusságon, szegénységen, örömön, könnyeken é* végül »s, mint a nyil —— hiszen valóban nyil is ---- bevágódik süvítve és zokogva a szivbéli célba. Most is folyik a játék. És érdekes, hogy a röpködő nyilvesszőkön, csaknem mindegyiken, V-BETÜS a titkos isteni jel. A poéták szerint nem véletlen ez, hanem pontos, kivédhetetlen rendeltetés. És suhognak a nyilak a kettőskeresztes szív felé. Őszfejü magyar vándorok térnek CÉLBA a kilőtt nyilakkal: fényeken, felhőkön, mélye­ken, magasságokon, dusságon, szegénységen és könnyeken, könnyeken, temérdek könnyeken át. És a cél: mindig a SZÍV« A V-BETÜSEJCNEK az a szív, amin kettős a kereszt, hár más a domb és sokezres a szenvedés. ÉrtKÉMItfftaHBCBMI

Next

/
Thumbnails
Contents