Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1937-08-12 / 33. szám
UfrhovayakJhp/Q Journal of Verhovay Fraternal Insurance Association VOLUME XX. 1937 AUGUSZTUS 12 , NO. 33 SZÁM BESZÉLHETÜNK ISMÉT MAGYAR KIVÁNDORLÁSRÓL A mult héten érdekes és figyelemreméltó hir járta be az amerikai magyar sajtó berkeit. — Olyan dologról van szó, mely amerikai magyarságunk portáján ismét felgyújtja a reménység mécsét, hogy belevilágítson az — ha még gyönge fénnyel is — a kietlennek tetsző magyar éjszakába, hol már elmúlásról, halálról huhognak az éjszaka bus madarai. Jól értesült helyről 'kapott híradás alapján azt írja az A" merikai Magyar Népszava, hogy évek óta az idén először eresztenek ki Magyarországból az Egyesült Államokba annyi kivándorlót, ahány csonka óhazánkat, az amerikai kvóta szerint, megilleti. E szerint évente 869 ember illetve család vándorolhat ki Magyarországból. — Utoljára 1930-ban kapott Magyarországon ennyi ember kivándorló-útlevelet A- merikába. — Az Egyesült Államok kormánya ugyanis rossz gazdasági helyzet következtében arra utasította konzulátusait, hogy ne adjanak ki annyi amerikai bevándorlási engedélyt, illetve vízumot sem, mint amennyit a kvotatörvény engedélyez. Magyarországból 1930 óta tehát csak igen kevesen vándorolhattak ki. Most azonban már az amerikai kormány annyira'jónak ítéli .a gazdasági helyzetet, hogy utasította konzulátusait: adjanak bevándörlási vízumot a kvóta törvényben előirt számban. 1938. január elsejétől kezdve a budapesti amerikai konzul tiz hónap alatt 869 embernek engedélyez hát amerikai bevándorlást, illetve adja ki majd a vízumot. -— A várakozókat sorrend szerint hívják be és minden hónapban a kvótának megfelelő tiz százalék tényleg be is jöhet majd Amerikába. Hét év óta ez lesz az első eset, hogy 869 ember vándorol ki majd ide Magyarországból. — * * Midőn a magyar kivándorlásról óhajtunk írni, lehetetlen vissza nem gondolnunk a legelső kivándorlóra: Budai P. Jánosra, aki több millió magyarnak mutatott utat akkor,- amikor, több mint 350 évvel ezelőtt, — egy ragyogó szép és szines álmokat Ígérő júniusi reggelen elindult Amerika felé, hogy eljusson az “Ígéret földjére.” Azért kell róla megemlékeznünk, mert hiszen Budai P. János, az első magyar volt, akinek lábai először érintettek amerikai földet, harminchét évvel megelőzte az oly sokat emlegetett “Mayflower”-t s ha a ‘'Mayflower” leszármazottjai olyan büszkén verik a mellüket, midőn emlegetik Amerikába érkezésük régi dátumát: 1620 december 21.-ét, — miért ne tekinthetnénk mi is vissza tisztelettel és hódolattal az 1583. esztendőre és Budai P. Jánosra, akinek neve aranybetükkel van beírva az amerikai magyarság és Ujhazánk történelmi könyvében is! Budai legendás alakjára -azonban már csak úgy tekinthetünk vissza, mint Árpád apánkra. Ugyanis csak a XIX. században indult meg tulajdonképen a tömeges magyar kivándorlás, mert Magyarországból 1871* től 1913-ig, az európai kikötők statisztikája szerint, 2 millió 38 ezer 233 ember vándorolt ki ide, az Egyesült Államokba. — Egyik évben magasra (1907-ben pl. 209,- 169-re:) szökött a kivándorlás, — s más években lecsökkent (1873-ban alig néhány lélekkel volt több, mint a mostani kvótánk, mert abban az esztendőben csak 962 volt a magyar kivándorlók száma). Volt idő, hogy odaát “nemzeti csapás”-nak és' “szükséges rossz”-nak Ítélték a magyar kivándorlást, pedig láthatták, hogy sok vármegyében nagy területeket a kivándorlók dollárjai alakítottak át a jólét s a haladás vidékeivé s bizonv a nemzeti vagyon jelentős részét tették ki az Amerikától hazaszálló, szép zöldhasu dollárok. Ma a kivándorlás- problémáját és minket magyar kivándorlókat is más szemmel néznek odaát. — Hiszen elmúltak régen azon idők is, midőn a letelepülés iLt az Ujhazában valóságos gyötrelem volt; mint jil. az Ur 1850-ik esztendejének forró nyarán, tehát 87 évvel ezelőtt, midőn a magyar történelem ama legmegrenditőbb uj honalapitási kísérlete zajlott le a Wild-Westen az úgynevezett “Sir-mezők”-ön, ahol olyan kemény volt a munka, oly sok volt a könny és oly keserves a visszaemlékezés az óhazára, melyből az az ötvenöt magyar száműzött, a szabadságharc után kiszakadt . . . Ma más pennával Írunk! Mi magyarok ma egy öt részre tépett, lefegyverezett kicsiny n'emzet fiai vagyunk. — Ezt tudjuk mindnyájan, de viszont azt is tudnunk kell, hogy jelenleg a legújabb kimutatások szerint 12 millió 165 ezer 365 magyar ember él a világon. Közülök csak 8 millió lakik a mai Csonkamagyarország határain belül, — mig négy millió — (az összmagyarság egyharmada! ) — idegen uralom alatt él. Népünket fölemelni és megerősiteni, az ország gazdasági helyzetén javítani, okos és becsíi(Folyt. a következő oldalon.) A CÉL: MINDIG A SZÍVJ Valahol felettünk, ég és föld között, közel a mennyei kékhez, gyönyörű istenmezőkön angyalok játszanak. Épp úgy, mint mi cselekedtük vala, amikor még hasonlatosak voltunk hozzájuk. És aki megírja majd egyszer a kivándorlók mithoszát, megírja majd azt is, hogy ezek a ‘‘kivándorolt angyalok”, ---- miként mi, földi vándorok, ---- sorstalan sorsban, két világrész között lebegnek az űrben. Ám: folyik a játék. Az angyalok nyilaznak. Széthullott vseszöket szednek össze a réten és azokkal nyilaznak. A CÉL: mindig a SZÍV, Természetesen vannak köztük poéták is —- miként közöttünk vannak — és ezek a poéták zokogó verseket imák arról, hogy az istenmezőkön szétszórt vesszők tulajdonképpen világnak eredt emberek, akiken titkos isteni jelek jelzik már csak, hogy hová tartoznak. És a mithoszi lények pontosan abba a szívbe lövik őket vissza, amiből ---- a sziveket rengető életviharokban —- világnak vetődtek. A magyar vesszőket például egy olyan kis szorongó szívbe, amiben kettős a kereszt, hármas a domb és sokezres a szenvedés. És különös csodák történnek a nyílvesszőkkel. Mindegyik a célba ér. Pedig nemegy közülök százszor is megkerülj a világot és 9L legkalandosabb kanyargásokkal tör át fényeken, felhőkön, mélyeken, magasságokon, dusságon, szegénységen, örömön, könnyeken é* végül »s, mint a nyil —— hiszen valóban nyil is ---- bevágódik süvítve és zokogva a szivbéli célba. Most is folyik a játék. És érdekes, hogy a röpködő nyilvesszőkön, csaknem mindegyiken, V-BETÜS a titkos isteni jel. A poéták szerint nem véletlen ez, hanem pontos, kivédhetetlen rendeltetés. És suhognak a nyilak a kettőskeresztes szív felé. Őszfejü magyar vándorok térnek CÉLBA a kilőtt nyilakkal: fényeken, felhőkön, mélyeken, magasságokon, dusságon, szegénységen és könnyeken, könnyeken, temérdek könnyeken át. És a cél: mindig a SZÍV« A V-BETÜSEJCNEK az a szív, amin kettős a kereszt, hár más a domb és sokezres a szenvedés. ÉrtKÉMItfftaHBCBMI
