Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)

1937-07-22 / 30. szám

1937. Julius 22. VAN ESZE A PIÓCÁNAK Orvosi megfigyelés 11 -ik oldal ‘VfrtiovayJournal ■ JELIGÉS töprengésünk e héten: Vájjon hány követ fognak majd küldeni a Verhovay 25 követ ütán az Ujelő­­risták ? — No, komám, most már aztán nekünk is lesz köve­tünk Magyarországon. — Hogy-hogy? v — Hászen huszonöt követet küld haza hónap a Ver­hovay. — Hát a többi egylet mit küld haza? — Minisztert. CSIP-KE A SECONHAND GYEREK Az-apja kereskedő. Nem­rég kis húga született. A gyerek csodálkozva nézi a nyolcnapos pólyás aprósá­got, de nem nagyon tetszik neki. — Miért néni szereted a kis húgodat? — kérdi az apja. — Mert leány. Hogyha fin volna ő is, akor jó volna, mert akkor játszhatnánk együtt, ha megnőne. Az apa tréfál: — Hát tudod mit? Kicse­réljük. Visszaadjuk, aztán kérünk helyette egy fiút. A kis fiú blazirtan int: — Nem veszik azt vissza, hisz már nyolc napig hasz­náltuk. LOGIKA A logika tanárjának hi­ányzik a pápaszeme. Nem tudja, ellopták vagy elrak­­ta-e valahová? . .. Töpreir kedik, okoskodik. — Ki lop?... A tolvaj. Ha tolvaj pápaszemet lop, akkor vagy rövidlátó vagy ivem. Ha rövidlátó, akkor vagy van pápaszeme, vagy nincs. Ha van, minek neki az enyém? Ha nincs, akkor nem is találhatja meg az enyémet, mert hiszen rövid­látó. Tehát nem rövidlátó. Ha nem rövidlátó minek neki pápaszem? Tolvajnál tehát nincs, ennélfogva el­raktam valahová. Ha azon­ban elraktam, akkor látnom kell: hol van. Látom, hogy a pápaszem nincs itt s ha lá­tok valamit, akkor az orro­mon kell lennie. Tehát: a pá­paszem az orromon van. (És ott is volt.) A PAPAGÁLY Mister X. most temette el a feleségét s nagy busán gubbaszt otthonában, ami­kor belálüt hozzá Mister Y., a ház régi barátja egy papa­­gálylyal. — Hoztam neked egy pa­­pagályt, Joe — mondja sze­rényen — meglátod, hogy. soha se fogod érezni a fele­séged hiányát. HIMNUSZ — Mégis csak gavallér ember az én szerkesztőm -— mondta egy derék szaktár­sunk. Mikor száz dollár elő­leget kértem tőle, szó nélkül a markomba nyomott tiz dollárt... Pedig csak öt dol­lárra számítottam. KATASZTRÓFA — Hallom, az anyósát el­ütötte egy automobil. — Biztosan önvédelem­ből. ... JAPÁN ÉS KÍNA között valószínűleg kitör a háború. És ennél alig van természe­tesebb dolog, hiszen testvé­rek. NAGYLELKŰ és szép­­szivü Szalay Emil emlékére jegyezzük fel azt az ötletün­ket, hogy a “Justice for Hungary” után küldjünk át Magyarországba egy másik repülőgépet is. Ezzel a név­vel : “Justice for- Szalay.” ROSEVELT mondja, — hogy Európát csak egy bű­vész húzhatja ki a pénzügyi és gazdasági válságból. — Osztjuk az elnök vélemé­nyét, de azt hisszük, hogy a kérdéses bűvész sem cilin­derből, hanem csak egyszerű paraszti süvegből .emelheti ki a megoldást. MAGYARORSZÁG nagy kitüntetésben részesült a pá­rizsi világkiállításon. Ifj. Roosevelt és bájos neje a magyar pavillonban sörö­zött. ÚGY OLVASSUK, hogy az orosz repülők már kiku­tatták, hogy mi okoz zavaro­kat a mágneses sarkon. — Ügyes dolog. De talán most már azt is kikutathatnák, hogy ki okoz zavarokat Oroszországban ? HÁROMEZER jeles bi­zonyítványt osztottak» ki a budapesti középiskolák diák­jai közt. Vájjon megkapják­­e majd hozzá ezek a kitűnő magyar diákok a háromezer kenyeret is? REGÉNY TÖREDÉKEK Az őrgróf erre kijött a sodrából és összehajtogatva bedugta az ágy alá. A rettenetes hőség hova­tovább oly tűrhetetlenné lett, hogy Armand az inkog­­nitóját is levetette. A bárónak leesett az álla és nagyot koppant a padlóza­ton. S --- « Edömér azonban feltalálta magát és igy azonnal a sza­badalmi irodába sietett. A márkinak kétszerannyi kellett kosztra, mióta Ai~ mandával szemben édes re­ményeket táplált. A megvadult gróf utála­tának kifejezésére kettőt kö­pött dühében, egyet akkorát, mint egy villamoskocsi, — egyet, mint alább követke­zik. . .. I. Hősünk, a pióca, egy kis mocsár partján született. — Egyszerű, földhözragadt pi" óca-család egyetlen gyerjne­­ke volt. Amikor fölcsepere­dett, szülei megkérdezték, hogy milyen pályára akar lépni. Atyja amellett volt, hogy a kis pióca felnöveked­vén, uzsorás legyen. Anyja óhajtása az volt, hogy újság­kiadó legyen. A pióca nagy­apja bankárt szeretett volna nevelni az unokájából. A ko­moly természetű és korához képest felvilágosodott kis pi­óca azonban elhatározta, hogy az orvostudomány szolgálatába áll és mint se­bész fogja megkeresni min­dennapi kenyerét. II. Nemsokára eljött az ideje, hogy az orvosi tanulmánya­it megkezdje. Jött egy? or­vos, akinek megtetszett a komoly pióca és azonnal első asszisztensének fogadta. — Adolf, mert igy hívták a fia­tal piócát, egy burnotszelen­­cében kapott lakást az orvos­nál, aki hamar megtanítot­ta, hogyan kell daganatokat leapasztani. Adolf ettől fogva szorgal­masan járt a betegekhez és nemsokára annyi dolga akadt, hogy alig győzte. II f. Történt aztán, hogy az or­vost egy kastélyba hívták. A falu mellett volt ugyanis gróf Beél Huruth kastélya. Ott volt a beteg. A szegény orvos oda volt a boldogság­tól, hogy már a kastélyba is hívják és mindjárt elmondta az örömhírt Adolfnak is, aki épen tétlenül úszkált burnót­­szelencéjében. — Oh, vigyen el magával a kastélyba, —- könyörgött MELYIK ROSSZABB — Miért olyan szomorú, asszonyom ? — Oh van rá okom. Kép­zelje, van egy fiatal uracs­­kám és folyton beteg. — Mit szóljak én akkor? Nekem van egy vén felesé­gem és folyton egészséges. PÁRBESZÉD — Mit szól ehez az időjá­ráshoz ? — Kellemetlen. — És mit csinál kedves ne­je őnagysága ? — ő is. A DISZKRÉT EMBER-v Uram! Adhat ön ne­kem tiz dollárt. . . szigorú diszkréció mellett! — Óh hogyne, hogyne, diszkrécióra feltétlenül szá-Adolf, az asszisztens, — hát­ha szüksége lesz rám. Az orvos el is vitte s a kar­­társak a rájuk várakozó hin­ten a kastélyhoz hajtattak. IV. Gróf Beél Huruthnak gyönyörű felesége volt. Az arca olyan volt. mint a fa­ragott márvány. A szája,, mint a cseresznye. Most azonban éppen az volt a baj, hogv a grófnő szá­­jaeskája megdagadt és egy ormótlan kelevény csúfítot­ta el kívánatos ajkait. A grófnő ezzel a szerencsétlen­séggel ébredt föl és azóta sirt, zokogott és. minden percben meg akart halni. Végre is elküldték az orvos­ért, hátha ő is tudna segíteni a bajon. V. Az orvos megvizsgálta a bájos grófnő ajkát és konsta­tálta, hogy a daganatot egy darázscsipés okozta. Nem veszedelmes baj, de kel­lemetlen. Borogatás alatt csak lassan gyógyul, de ha piócával kiszivatják. egysze­ribe elmúlik az egész. A grófnő beleegyezett a pióca* mütétbe és Adolf, a kis falusi pióca, boldogan sietett elő, hogy a grófnő ajkaira tapad­jon. Majd kiugrott az orvos remegő kezéből, oly mohón kereste Beél grófnő ajkait. VI. Az orvos nem győzött cso­dálkozni Adolf fürgeségén és buzgóságán, meg is intet­te a nyugtalan szeleburdi pi­ócát : — Ejnye, ejnye, te gézen­gúz. A grófnő ajkára ugye, mindjárt rá tudsz tapadni. Bezzeg, mikor tegnap, a fő­­orvosur talpán kellett hi­szi vnod egy daganatot, egy félóráig kellett kapacitálni, amíg odatapadtál. mithat. Sőt annyira megyek, hogy már is úgy csinálok, mintha nem hallottam volna semmit. A VÉN KOLDUS — Ugyan Miszter, hát nem szégyenii magát. Ilyen nagy kalapba ilyen kicsi pénzt bedobni. VILÁGFIAK — Nézd, Muki, ez a régi iskola. Az ember nem veri a falba a fejét. z — Hát? — Egyszerűen:' adóssá­gokba veri. ÜZLET 1 —* Mondja kérem, mi ez a maga hosszú szakállu barát­ja? — Régiségkereskedő. Most adja el mind a két lányát..

Next

/
Thumbnails
Contents