Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)

1937-07-22 / 30. szám

HS-ifc »Mal 1937. Julius 21. ♦ ———--------------------------------------------------------«> FALUVÉGI GYÖRGYÉK ♦------------------------------------------------------------------------------<$> Irta: Szentirmai Mártha — Minden szebb itt, mint apánk idejében volt! Ezt mondta. És előszedte aján­dékait. Sári mindennek nagyon tudott örülni, igy hát kétsze­­résén ragyogott a boldog­ságtól. Sürgölődött, forgoló­dott, szakadatlanul csacso­gott. ' — Szereted-e még a tejfö­lös hajdina kását? — Azóta se ettem. — Láss hozzá! Falu végi nagy gyönyörű­séggel látott hozzá, égig di­csérte, de valójában már nem is Ízlett neki. Elszokott tőle. Evés után térdére akarta ültetni a kis lányt, de az sivalkodott. — Idegen vagy még neki, — mentegette anyja. A gyerek szemben ült nagybátyjával s roppant fi­gyelt minden szavára. Ké­sőbb nekibátorodott s kér­dezgette. — Igaz, bogy Amerikában jaguárok vannak, mint a ta­nító ur mondja? Igaz, hogy a néger gyerekek feketén születnek? És az indiánok le­nyúzzák ellenségeik fejbő­rét? — Nem láttam én se ja­guárt, se újszülött niggert, se fejvadász indiánt, — val­lotta be nevetve Faluvégi. — Hát mit látott? — Nagy-nagy városokat, ritkán. A bányában a szenet, gépeket. Faházakat a bánya­telepen. És tanyákat, mint M agyarországon.-— Azér én elmennék oda, — vallotta be a fiú. — Agyonütlek, ha ilyent lei mersz ereszteni a szádon ! — fenyegette anyja. Inkább kérjed szépen Gyuri bátyá­dat, ő se menjen vissza. — Nem lehet! — felelt Faluvégi arra, amit húga igy akart megtudni. Még egy pár évig szerezni aka­rok. Azután, majd ha csalá­dom lesz, én is épitek Ker­­kán házat. Ezzel a kijelentésével rá­tért Faluvégi arra, ami gon­dolatait legjobban foglal­koztatta. Bekecs helyesléten bólin­tott. Szívelte sógorát... de az ellen se lehetett semmi kifogása, hogy földje neki jövedelmezzen. Nem szabad marasztalni,'ha kinn szerez­ni tud ! Kerkán van elég éle­lem, fa. — mert mindenkinek van erdőrésze — de pénz ke­vés forog. — Úgy, úgy ! Házasodjál, itt a legfőbb ideje! Van Kerkán 4—5 takaros fiatal hadiözvegy, tedd boldoggá, amelyik megtetszik. Özvegy menyasszony is van, fiatal szép. György arca megnyúlt s kissé ingerülten felelte: — Özvegyet én se boldog­gá, se boldogtalanná nem te­szek, nekem csak lány kell! Sári rosszalólag nézett urára s helyre iparkodott hozni vétkét. —-Ne vedd zokon Gyuri, az uram szeret legyeskedni a szép fiatal hadiözvegyek körül s azt hiszi, mindenki olyan, mint ő, — No, no! — védte ma­gát Bekecs. — Az még nem legyeskedés, hogy egy-egy tréfás szót vetek nekik. Saj­nálom őket. És ha király len­nék, megparancsolnám, hogy minden felmentett legény, vegye feleségül egy fronton elesett katona özvegyét s ha gyereke maradt, azt is nevel­je fel. Kötelességének tart­hatná parancs nélkül is min­degyik, aki nyavalyás létére itthon ténfergett s nem koc­káztatta bőrét. — Van benne valami igaz­ság ! -— hagyta rá kellemet­lenül Faluvégi. — Csakhogy azt hiszem, a legmujább le­gény is nyomban kiszabadul­na inkább a frontra, mint­sem az igazság kedvéért, kö­­telességbiil vegye nyakába a más családját. Hiszen szó sincs róla, megtették mán sokan, akik belebolondultak egy asszonyba. — Bizony ... a csesztregi korcsmárosnét 4 gyermek­kel vette el egy bótoslegény! — Akárhogy vélekszel fe­lőlem Lajcsi, nekem asz­­szony nem kell. De még ki­tanult lány se! Olyan volt előttem elég Amerikában is. — Kitanultak manapság a kerkai lányok is ! Faluvégi hitetlenül mo­solygott. — Nem. hiszem. Nem nyílhat itt úgy ki a szemük, mint a városiaknak. Senki se mondott ellent. — Olyan lány kellene ne­kem Sárikám, mint amilyen te vótál, szemérmes, de az­ért életrevaló. — Holnap vasárnap . . . — felelte Sári. — Mind ott lesznek a lányok a misén, megláthatod valamennyit. —*■ Váire mán plébánoso­tok? ■ — Nincs. Most is csak a csesztregi misézik minden második héten. A templom­ban nézd meg jól a lányokat. Délután egykét lányos ház­hoz elmegyünk látogatóba. Aztán kedden, március 15- én táncmulatság van: tán­colhatsz és magadhoz édes­­gethetet, aki megtetszik. — Okosan beszélsz, úgy lesz. Eszébe se jutott, mit szól a reuma a táncmulatsághoz, csak a kerkai lányok bő rán­cos szoknyái lebegtek sze­mei előtt, amint csárdás köz­ben olyan szépen rezegnek, forognak. Nyugovóra tért el. -Mé­lyen, jóízűen aludt. Apjával álmodott. Leolvasta előtte az elmulatott hizó ötszörös árát dollárokban s ő nyája­san hátba ütögette. — Jó van fiam, mán nem haragszol-;. Mikor felébredt,, szinte még hallotta a hangját. Felöltözött s az ablakhoz állt. Harangoztak, kapuk nyíltak, népesedett az ucca. Lányok, aszonyok indultak a templomba. De ráncos bő szoknya csak a vénasszonyo­kon *iolt. A fiatalabbak olyan rövid, szűk, ingforma ruhát viseltek, mint aminő a há­ború utáni anyaghiány ide­jén divat volt s némelyik ba­ját is rövidre vágatta. Faluvégi elfordult az ab­laktól. Csalódást érzett. — Azután elindult Bekecsekkel a misére. Sári ünneplő ruhá­ja is divatos, volt, — otthon még bő szoknyában járt. — Te is levetetted a régi szép viseletét? — ütközött meg bátyja. — Mindenki levetette, mert a bő ruhához sokkal több anyag kell. Nem aka­rom a szegényebbeket avval AZ UJ VERHOVAY JELVÉNY keseríteni, hogy »ekem te­lik rá! — Jó kifogás garast ér! — nevetett az ura. — Ne higyj neki Gyuri! Az úri nőket majmolják a kerkai fehér­­cselédek is, nem ragaszkod­nak a viseletükhöz, mint a sváb, meg a tót nők. — Elég baj! — mondta György. — Mér? Hiszen te is ura­sán jársz, barna cipőben, ru­hában, kemény gallérral. — Amerikában muszáj.... ott mindenki ugy öltözik, — o j y felelte György némi zavar­ral. Bementek a templomba. György kihúzta magát, mert minden szem rátapadt. — Tudták, milyen régen nem járt otthon ! Keresztet vetett s buz­gón imádkozott a kis temp­lomban, ahol oskolás korá­ban oly sokszor minisztrált a kövér, mosolygós plébá­nosnak, aki a sekrestyében meghuzogatta fület, vagy barackot nyomott fejére. — Most sovány, beesett arcú fiatal tisztelendő misézett. A minisztráns gyerek meg­rázta a csengettyűt, mely mintha azt csillingelte volna: ‘‘Minden más... minden más ... minden más! Falu­végi előtt nők térdepeltek. Két lenszőke hajfonat addig izgett mozgott egy kékse­lyem vállkendőn, mig észre nem vette. A hajfonatok végén rózsaszínű pántlika. A vállkendő hegye sokránca, bő szoknyára hullott. Es ez a fehér rózsaszinvirágu szoknya egy másik hasonló­val érintkezett. Arre pedig fehérselyem vállkendő hegye ért le és két barna hajfonat, piros pántlikával. — Hát ha nem káprázik a szemem, mégis csak van­nak kerkai lányok, kik nem hagyták el viseletűket! — gondolta György örömmel. No ezt a hét lányt élőiről is megnézem. Igen ügyelt, mikor isten­­tisztelet végén kifelé indul­tak a templomból. Sarkuk­ban maradt s a kifelé özönlő nép melléjük sodorta. Szép fiatal teremtés volt mind a kettő. A szőke hosszú szem­­pilláju, ártatlan fehér hom­lokig mint aki vizet se tud zavarni. Inkább lebegett, mint ment. A barna csillogó szemű, rátarti járású. A templom előtt megfogták egymás kezét, ugy mentek. Három legény azonnal hoz­zájuk csatlakozott, György koszán nézett utánuk. A szőke visszafordult, s hogy tekintetük találkozott, olyan lett mint a bazsarózsa. György mosolygott, Sári­hoz fordult. — Ki jányai ezek a taka­rosak ? (Folytatjuk.) KENDERESI JÁNOS: Egyesü­letünk ebben az esztendőben is fizet osztalékot. Ezt hivatalos lapunkban többször megírtuk, benne volt az igazgatósági gyűlés jegyzőkönyvében is. Mindazok a tagok, akik múlt év végével már három éve tagjai voltak a Verho­­vaynak 1936 december 31-i köt­vénytartalékuk 2%-át fogják osz­talék címén kapni. Mivel az osz­talékban csak olyan tagok része­sülhetnek, akik nem lesznek hát­ralékban, igyekezzen hátralékát rendezni, decemberi zárlatig. Az osztalékot október második felé­ben fogjuk kiutalni. PÉTERFI ISTVÁN: Nagy kü­lönbség van a biztositó társaság, valamint az egylet között. A- mig ott csak egy kötvényt kap, addig- ha a Verhovaynál vesz ki biztosítást ugy az egylet ügyei­nek intézésébe beleszólhat, vá­lasztható és választó; az egylet irányításában közvetlen, vagy közvetett utón részt vehet és mint minden más Verhovay tagnak, ugy Önnek is joga van vélemé­nyét a fiók gyűlésén nyilvánítani. Ha szorgalmasan olvassa lapun­kat akkor kell tudnia arról, hogy a Verhovay Egylet az egyetlen magyar egyesület, amely osztalé­kot fizet tagjainak, elöregedett tagjainak eltartásáról saját ere­jéből gondoskodik, a fiatalságot pedig sport csapatok és egyéb te­vékenységek financirozása révén nemcsak megszerezni igyekszik, hanem meg is tartja őket. Nincs egy másik magyar egye­sület, ahol a taglétszám arányá­ban az ifjúság olyan nagy szám­mal szerepel. Ugy Igazgatósá­gunkban, mint Ellenőrző Bizott­ságunkban a második generáció képviselve van. KÖRMENDI FERENC: Mivel három havi hátráléka volt, kény­telenek voltunk törölni Ha egész­séges visszahelyezésének nem lesz akadálya. Ki kell töltenie a visz­­szahelyezési formát, be kell fizet­nie összes elmaradott havidijait. Haladéktalanul keresse fel a fiók titkárát, aki visszahelyezési ügyét készséggel elintézi- NYÁRI ISKOLA. A clevelandi Verhovay Otthonban e nyáron is lesz Verhovay magyar iskola. A tanítását Monoky István tanító ur, aki szakember fogja végezni. Részletekért forduljon az otthon vezetőségéhez, vagy a fiók tiszt­viselők bármelyikéhez. Tanulmá­nyi segélyt csak az egyetem első évét sikerrel végzett kaphat, a részletes feltételek, a kitöltendő folyamodás kpi hivatalunktól bár­mikor beszerezhető. A kérést ugyanide szeptember 1-ig kell beadni. PÉTERFY M. Levelében azt kérdezi, hogy bűnt követett-e el, amikor a fiók gyűlésen történt dolgokat elbeszélte olyan tagok­nak, akik nem voltak a gyűlésen jelen? A fiók gyűléseken történt dolgokról a tagoknak tudomással kell birniok s ha valaki nem mehet •1 a gyűlésre, megkérdezheti egy olyan tagtársát, aki azon jelen volt. Ha mindent ugy mondott el — amint történt, akkor még sza­bálytalanságot se követett el!

Next

/
Thumbnails
Contents