Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1937-07-22 / 30. szám
1937. Julius 22. 5-ik oldal ■Dfrhovayokdgpjo A MAGYAR NYELV Irta: NÉGYESY LÁSZLÓ Dr. SMOOTHNESS! BW *Takes More Time and Grain to Make KENTUCKY STRAIGHT BOURBON WHISKY BROWN ■ FORMAN Distillery COMPANY At Louisville in Kentucky Petőfi is, de legmüvészibb EUROPA közepén szigetként áll a magyar nyelv, körülnyaldosva a germán, latin és szláv nyelvtengerek hullámaitól. Hangalakjára, szerkezetére, szellemére nézve különbözik mindenkitől. Hasonló kelméjíi jés szerkezetű nyelvek csak Európa északi és keleti szélein találhatók. De rokonaitól is messze eltávolodott fejlődésben. — Legközelebbi rokonaihoz is sokkal kevésbbé hasonlít, mint a szláv nyelvek egymáshoz, vagy a germán nyelvek egymáshoz, avagy egyik latin nyelv a másikhoz. Csak mai hazánkban jó ezer éve él nyelvünk, de már azelőtt legalább annyi idővel elszakadt legközelebbi rokonaitól. Európa müveit nyelvei közt, a görögöt kivéve, leghosszabb idő óta él önálló életet. Ez idő alatt megőrizte családi jegyeit is, de tovább is fejlődött. A Ron foglaláskor már egy nemzetté szervezett nép nyelve, volt, tudatos nemzeti lélek szerve; régóta külön egyéniség volt a nyelvek közt, folyama zárt mederben áramlott. Megkülönböztette nemzetünket szomszédaitól s összetartotta a magyarságot, Nemzetünkbe a honfoglaláskor és azután egy csomó keleti nép olvadt be; kabarok, besenyők, kunok. Az itt talált indo-európai népelemekből is sok beolvadt, s mindemellett a magyar nyelv, egész tekintélyes földrajzi területén, bámulatosan egységes maradt. Ugyanaz a népdal ma is dalolható a stájer határszélen és a csíki havasok alatt. Két nagy hajtóerő szabályozza életét: szivósága és fejlődő ereje. Szívósan őrzi sajátosságait, tartja fenn azonosságát önmagával, — amint a századok egymásután haladnak. Feltűnő a képzésmódok sokasága. ,— Hogy kitudjuk fejezni egyetlen hangnyi alakítással a történés folyamatosságát (gyakoriságát), kezdődését, hirtelen végbenenését (csörög, csördül, csörren). Hány gyakoritó igénk van, hányféle kicsinyítő képzők! S milyen áldás a rövidségre nézve a mi ható igénk miiveltető igénk, birtokos névragozásunk, tárgyas igeragozásunk. A szívósságot és a tenyészet gazdagságát szépen szemlélteti legrégibb szöveges nyelvemlékünk, a több mint hétszázéves Halotti beszéd. Meglephet, hogy hétszáz év óta aránylag mily kevéssé változott el az, ami akkor meg volt; a Halotti Beszédet igen kevés felvilágosítással ma is megértjük. Megfordítva, ha a Halotti Beszéd ‘szövegezése feltámadna, nem értené meg a mi beszédünket, annyit gyarapodott a nyelv, főleg pedig bonyolultabbá fejlődött az akkor még aránylag egyszerű jelentésrendszer. ; Híven őrzi nyelvünk a hangzók összhangjának törvényét. Egy-egy szó hangzói egy hangrendbe tartoznak; vagy mind magasak, vagy mind mélyek. Egész szókincsünk (az egyszerű szókat értve) két tartományba oszlik, mintegy dur- és mollskálára. Határozottan megkülönbözteti nyelvünk a hosszú és a rövid magánhangzókat (kar — kár, kepék — képek). Épugy a rövid és hosszú mássalhngzókat is (vető — kettő). Ezért alkalmasabbak a mi nyelvünk a görög-római versmértékekhez, mint a mostani nyugati nyelvek. — Tisztán megkülönbözteti kiejtésünk a kemény és lágy másai hangzókat (nap—bab) Ezt a német nehezen szokja meg, mikor magyarul tanul; a németben a lágy- hang többnyire zöngétlen is, mig a mi lágy hangjaink kiejtésekor a mellkas is zeng. De meg is felelteti egymásnak az igy megkülönböztetett hangokat. Minden rövid hangzónak megfelel egy hosszú hangzó. Minden mély hangnak megfelel egy magas hang (jártak — keltek, járunk — kelünk), az o-nak kettő is; minden kemény hangnak egy lágy hang. Szótagképzésiinkre jellemző, hogy noha kezdődhetik a szótag hangzóval is, mássalhangzóval is (e-ke), általán szeret a szótag- mássalhangzóval megnyílni, de csak eggyel. Nyelvünk nincs is annyira megterhelve mássalhangzókkal, mint a germán vagy a szláv nyelvek, jóval folyamatosabbak. Szótagolásunk sokkal tisztább, mint például a német vagy a francia; ezekben ugyanis a hangsúlyos szótag kiejtése a fő, a többi aránylag mellékes. Hangsulyrendszerünk is sajátos. A hangsúly mindig a szó első tagján van (szálldogál) akkor is, ha ez csupán igekötő (leszáll). Még sajátosabb, hogy nyomatékei rendszerint nem az egyes szók kapnak, hanem az egész szólam (pl. jelzős főnév) : fehér rózsa, piros ró_ sza, szőke leány, barna; mig pl. a németben a főnév mindig hangsúlyos (rote Rose, blondes Mädchen). Hibás beszéd az, mikor a jelzős kifejezésben a főnevet rendszeresen nyomatékozzák. A mondatszerkesztésben szereti a magyar az egyszerűséget és világosságót. — Ahol választhat, inkább választja az egyszerű mondatot, mint az öszetettet, inkább a mellérendelést, mint az alárendelést, az alárendelésben igen takarékos; a nagyon bonyolult mondatszerkesztést kerüli. A magyar próza e tekintetben közelebb áll a francia stilushoz, mint a némethez. Jellemzi nyelvünket a takarékoskodás a kifejező eszközökkel. Hallgatag elve: nem mondani többet mint ami elég. A magyar nem ragozza a jelzőt a főnéivel együtt. Számnév után' nem teszi a főnevet többes számba (három alma, tizenkét kömives). 'Nem közvetlenség ez, mint néha mondták az indogermán nyelvekből kiindulva. Minek a főnéven is megjelölni a többséget, mikor a jelző már számszerint is megadta a dolog mennyiségét? Szórendünk is sajátos, ez is a nyelv alapfelfogásán nyugszik. Legfőbb szó a mondatban az állitmányszó; ha ige van a mondatban, az ige. Azon van rendszerint a főnyomaték. (Lajos elfoglalta Zárát) Ez a főszólam a mondatban. De szükség lehet rá, hogy a mondatnak valamely más tetszésszerinti szavát emeljük ki legnyomatékosabban. Ezt nyelvünkben úgy intézzük el, hogy az illető szót a mondat gyújtópontjába helyezzük, az állítmány szólamába tesziik, az ige mellé, még pedig eléje az igének, mert a hangsúly előre mozog s az ige hangsúlyát arra a kiemelendő szóra toljuk előre. Ilyenkor az igekötőt is kiszorítja helyéből a kiemelendő szó s az igekötő hátraszorul. (Lajos foglalta el Zárát. Zárát foglalta el Lajos. A velenceiektől foglalta el Lajos Zárát.) Szókincsünk eredeti gazdagságát az egyszerű föld népének nyelvében is tapasztalhatjuk. Müller Miksa, az Angolországban működött német nyelvtudós az egyszerű emberek szókincsét néhány százra, az angol munkásét körülbelül 800-ra becsülte. A magyar pásztornak csak az emberi és állati testrészekre, a különféle állatok élettanára, a légköri és évszaki jelenségekre ennél jóval több szava van, a mellett használja az általános szókészletet. A magyar szereti a tárgyi gondolkodást, de nyelvünk a gondolati elvonásokra is igen alkalmas és bőségesen vannak lelki jelenségii szavai. Egy nyelvbuvárunk, a hazai német születésű Vpll: György, rámutatott, hogy a honfoglaláskori magyar szókincsben olyan elvont jelentésű szók egész sorával találkozunk, amelyekből már akkor minden érzéki jelentés elpárolgott, mint okni (okulni), elme, gond (gondolkodás), ügy (figyelem), bölcs, eszmél, itél, mig pl. a németben a Verstand, Vernunft, Gefühl, Aufmerksamkeit, Empfindung még mind magán hordozza az érzéki jelentés tojáshéját. Egy mai bölcselőnk, Pauler Ákos, nyelvünket kiválóan alkalmasnak ítéli bölcséleti gondolkodás közegéül. Mikor az ő magyar nyelven irt tudományos logikáját német nyelvre fordították, a német fordítás több mint tiz százalékkal hosszabb lett a sok körülírás miatt. Hogy a költői szólásra mennyire alkalmas nyelvünk, azt egyaránt bizonyítja népköltésünk és költői irodalmunk. Háromféle versrendszer egész ritmikai lehetőségeit meg tudjuk szólaltatni magyarul. Mi a görög tragikusokat eredoti versformáikban tudjuk tolmácsolni, mig a francia prózában forditja. Mi a német, angol, francia, olasz és spanyol költészet minden termékét eredeti ritmusában tudjuk nyelvünkön tiikröztetni. Shakespeare-t épugy, mint Calderon-t, Danté-t, Goethé-t épugy, mint Hugo Viktort. A magyar költői nyelv és a széppróza századokon át alakult és fejlődött. Egészen tudatosan Kazinczyék óta. De a nyelvteremtő géniusz sem hallgatott el a tudatosság mellett. Vörösmarthy költészetében valódi nyelvteremtő képzelet nyilatkozott meg, ő a magyar nyelvet a nyelv szellemében tovább költötte. Nagy művésze volt a költői nyelvnek Arany költői nyelve: jelleinzetes, hangzatos. szitimagyár. Világraszóló müvei vannak a magyar prózának is. A folyó század jelképes költői iránya, mely a nyelv hangelemeivel különösen is sugalmazó hatásra törekszik, a maga művészi céljainak kiváló eszközét találja nyelvünkben, nyelvünk jelképiségében épugy, mint sajátos zeneiségében. Napjainkban nagy rohamát érezzük az idegenszerűségeknek; a tudományos, a művészeti, a műszaki, az ipari és kereskedelmi, a sportélet, a társasélet nyelvét a mai hatványozott forgalom elárasztja idegen szókkal és szólásokkal. De nyelvünk roppant szivósága ezt a teherpróbat is el fogia bírni. Költők, tudósok, politikusok és újságírók, a müveit közönség képviseői, az Akadémia, a szépiradolmi'intézmények, a sajtó és as iskola szövetkezett az uj nagy nyelvtisztitó mozgalomra. Ez a lelkes mozgalom fel akarja rázni, mint lelkiisme* retet, a magyarság nyelvérzékét, meg akarja menteni nyelvünk eredetiségét. A szeretet, mellyel édes anyanyelvűnkön mindnyájan csüggünk, fel fog lángolni és biztosítani fogja továbbra is a magyar nyelv eredeti épségét, sajátos szépségét. Villanyoson — Nem látja uraságod a felírást, hogy “ne tessék dohányozni ?” — Az is ki van írva, hogy “viseljen melltartót,” még sem teszem meg ....
