Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1937-12-30 / 53. szám
Journal of Verhovay Fraternal Insurance Association VOLUME XX. 1937. DECEMBER 30. No. 53 SZÁM / AZ UJ ESZTENDŐ REGGELEN Semmi sincs rajta, ami* különös volna. Olyan téli időben megszokott reggel ez is, mint a tegnapi, aminek hideg szürkeségébe beletemetkezett a múlt esztendő. — A különbség csak bennünk van. — Képzelődésünk élénkült, uj vágyak és remények születtek lelkűnkben, mintahogy minden újévnek idején az történni szokott. Szóló szöllő, mosolygó alma, csengő barack a gyermeknek mesebeli álma; boldogság, amit az ember álmodik s EZ AZ, AMIT AZ UJ ÉVBEN TELJESÜLVE LÁTNI SZERETNE. Boldog Uj Évet! — köszöntik egymást, boldog uj évet, hozza az írás ... A keresztény világ ajakán általános ez az egyetemleges kivánatkifejezés s így erre az voln^ a helyes következés, ha az általános boldogság be is töltené a keresztény hitben élőknek mindegyikét. Az 1937 éven keresztül ennek a milliók leikéből feltörő kivánságnak nem volt azonban foganatja, mert valljuk meg őszintén, hogy csak külső kifejezésben voltak ezek egyezők, de lényegében kölönbözött az óhajtott boldogság. Itt volt és itt van ma is a baj, hogy az egyéni érdekek szerint elképzelt boldogságnak különféleségei nem fonódnak össze egy egyetemleges boldogság megteremtésére szükséges NAGYAKARATTÁ s mint az ajkak rebegéséből álló imádság, az uj évnek boldogságot kívánó köszöntései is bugyborék módján pattannak szét. BOLDOG ÚJÉVET, VERHOVAYSTÁK! VALAHONNAN a távoli mélyből, talán az Égből, megérkezett a kongó, borongó jelzés, az éjféli gong. Az ÖREG IDŐNEK menni kellett. Hát ment. Fáradt öt ujjával végigfésülte ősz szakállát és leemelte szénporos bányászsüvegé t, amin csillagosán égett a mécses és a jelenésre váró ijedt gyermek fejébe nyomta, akit ---- mint egykor őt, — riongva várt a mikrofonhoz az örökhatalmu tisztelt publikum. Aztán egyki csit szomorúan, de mégis megnyugvással szólt ▼ala igy: — Hát... tessék, édes egyecsém! A Gyermek, az 1938-AS, riadtan nézett körül és úgy félig, már csakugyan a lámpák elé is lépett. Múltból érkező, sötéten úszó felhők közül világitott rá a fény. Rá és a mikrofonra, ahol valamit mégis mondania kellett és eddig soha, de soha nem beszélt még nyilvánosság előtt. Az erdő, a fenyves és mögötte a könnyes KARÁCSONYI CSILLAG tőle fordult a sáros De könnyen elkövetkeznék hozzánk a boldogság, ha annak meghatározása közben elhagynánk mellőle minden lényegtelen hasonlóságot s csupán a fogalmat alkotó faji tényezőket vennénk figyelembe. A boldogságot nem fejeznék ki akkor az egyes emberektől sóvárgott érzéki örömök : gazdagság, vagyon, hírnévvel járó előnyök, — hanem magában foglalná az a szabad embert, akinek helye van a természet terített asztalánál s akinek lelkét béklyókba nem verheti a holnapnak gondja. Mert mnden szépséges főid* 'gömbbel. A feje szédült, nyelve kiszáradt s kedves zavarral vakarta meg szőke üstökét. ÖREG 3DŐ, a távozó, kezében az örök kaszával, szelíden szólt még vissza:----Ne félj. Bármit szólsz, tetszeni fog. Az Ember mindig riadó örömmel fogadja az érkezőt és mindig ... , De nem mondott többet. Ő már bölcs volt, tapasztalt és tudta, hogy az élet csak úgy lehet szép és jó, ha fel nem fedi a jövőt. A Gyermek végre is, nagy torokköszörülések után és majdnem hebegve megszólalt az ideges mikrofonnál: — BOLDOG ÚJÉVET, VERHOVAYSTÁK! És dübörögve, orkánosan zúgott föl a taps. Harangok kongtak, kürtök harsogtak, sípok sípoltak, poharak csengtek. Az emberek összevissza ölelték egymást, voltak, akik örömükben sírtak, zokogtak és legfőképpen hittek, bíztak az érkezőben, aki tiszta, csodálkozó kékszemmel bámult maga elé. És a távozó KARÁCSONYI CSILLAG, aki az ÖREG IDŐVEL egy nyomon vonult a múltba visszaküldte rá, az egész ujjongó tömegre néhány sugarát. Áldást küldött a reményhez mindenkinek. Vénnek, ifjúnak, az egész emberiségnek..., a VerHovaystáknak is. szólamok ellenére is az az igazság, hogy ÁLTALÁNOS BOLDOGSÁG CSAK AKKOR VÁRHATÓ, MIKOR SZÜLETÉSÉVEL SZERZETT JOGAIT ÉRVÉNYESÍTHETI IS MINDEN EMBER S MEGKAPJA TELJES RÉSZÉT ABBÓL A KINCSBŐL, AMELYET MINDNYÁJUNK RÉSZÉRE BŐSÉGGEL TERMELT AZ ÖRÖK TERMÉSZET. Ilyen boldogságot kívánok én az Uj Évnek reggelén minden embertársamnak s imádságnak beillő meleg óhajtással várom közeledését az időnek, mikor a mindent átformáló közös akarat az Uj Évi Üdvözletben igyleli meg a kifejezést: — LEGYEN BOLDOGSÁG! — Ez a parancsként hangzó újévi köszöntés hiszem, hogy hamarosan el is következik és elkövetkezik vele együtt a boldogságot hozó esztendő is, mihelyt azok is szájukra veszik az Uj Év köszöntését, akik a boldogsághoz vezető utat mindenkor és ernyedetlen szorgalommal építik és építették. A VILÁGOT FENNTARTÓ MUNKÁNAK SZAVA LESZ EZ, AMI FÜGGŐ HELYZETÉBŐL KISZABADÍTJA A MÁNAK GONDJAI ALATT GÖRNYEDŐ EMBERT, MEGMUTATJA KINEKKINEK AZT A HELYET, AMI ŐT AZ ÉLETBEN MÉLTÁN MEGILLETI. IGEN, A TEREMTŐ MUNKÁNAK AKARATÁN FÜGG AZ IGAZ BOLOGSÁGNAK ELJÖVETELE S BIZONYOSAN EL IS ÉRKEZIK HA A MUNKÁBAN GÖRNYEDŐK NAGYSZÁMÁNAK ESZÉBE JUT, HOGY ÖSZSZEFOGJANAK, HOGY A RÁNKVIRRADÓ UJ IDŐKBEN ÁLLANDÓVÁ ÉS ÁLTALÁNOSSÁ TEGYÉK A MINDENKI ÁLTAL SÓVÁRGOTT BOLDOGSÁGOT. Addig is járjuk reménykedve az élet útját s erősítsük ezt a kapcsolatot, amelynek segítségével a megpróbáltatások keserveit könynyebben elviselhetjük. Ápoljuk az összetartásból folyó erőnek már közöttünk levő csiráját s mint testvéreket fogjon össze az uj évnek napjaiban az egyesülés hatalmába vetett bizodalom! Úgy vélem, hogy a boldogságnak egy halvány sugara már belopódzott oda, ahol a Verhovay testvéri kéz segítő akarattal valaki felé biztatóan int, azért szeretettel szólít a Verhovay Közösségbe minden amerikai magyart a Mindnyájuk részére Boldog Uj Évet kívánó DARAGÓ JÓZSEF. »'■f
