Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1937-12-23 / 52. szám
10-ik oldal 1937. december 23* OHAZAI RADIO MILYEN ANTENNÁVAL FOGHATJUK BUDAPESTET Aki nem foglalkozott tüzetesekben rádióval nem is hinné, hogy az antenna elméletnek és tervezésnek kötetekre menő irodalma van már. Természetesen ebbe az elméletbe sem fogunk bele menni, csupán praktikus tanácsokat fogok adni hatásos megoldásokra. Amint már előbb megtárgyaltuk, a tér zsúfolva van rádió hullámokkal és ezek mindenike hat minden aerielre. Legerősebb áramot vagy a legerősebb hullám fog létesíteni, vagy az, amelyiknek a hoszsza azonos az antennáéval, vagyis amelyikre az antenna hangolva van. Ha most a rádiót a fölfogott hullámok valamelyikére hangoljuk, a készülék azt a bizonyos hullámot megerősíti és átalakitja hanghullámokká. Az azonban bizonyos, hogy a rádió készülék csak azt a rádió hullámot képes hallhatóvá tenni. amit az antenna berendezés felfogott. Közeli állomásokat néha minden aeriel-nélkül lehet fogni, mert a hullámok ereje ilyenkor annyira nagy, hogy a készülék fémváza elég energiát fölvesz ahoz, hogy a rádiót megszólaltassa. Távolabbi pontokhoz is gyakran elég az antenna kapcsot puszta kézzel megfogni, s a test által felfogott hullámok már behozzák a kivánt állomást. Ha azonban tengeren túlra vadászunk, akkor egyre fontosabb szerepe jut az aerielnek. Ila valakinek semmi hajlama sincs a rádióval való mesterkedéshez, legjobbanteszi, ha már a vételnél a szerelővel föltetet egy úgy nevezett all wave antennát. — Budapest ma már olyan erővel szór, hogy jó idő esetén bármely gyár all-wave antennáján kielégítően bejön, s az ilyen berendezésnek az az előnye is van, hogy a többi állomások is ép úgy bejönnek rajta. Nagy távolságra a “doublet all wawe” antenna a leghatásosabb, melyiknek két drótvége közül az egyiket a készülék aeriel kapcsához, másikat a ground kapocshoz kötjük, mert az ilyen berendezést egyáltalán nem kell földelni. így kapcsolva közeire nem olyan hatásos, de nagy távolságra elsőrendű. Ha most már az amatőr nincs megelégedve átlag eredményekkel, hanem egy olyan antennát akar berendezni, melyen Budapest a legjobban jön be, akkor legjobb, ha irányított és hangolt doublet aerielt állít föl. Mondjuk, hogy a 32.88 méteres HAT 4 állomásra akar hangolni, tehát a hullámhossz 32.88x3.28 azaz közel 108 láb. Vesz két antenna drótot, melyek mindenike a fenti hullámhossz negyede, szóval 27 láb, s ezek végéhez hozzáíorasztja az úgynevezett twisted pairt, vagyis a sodrott kettős levezető drótot, melynek két szabadonmaraclt végét a legrövidebb utón a készülék kapcsához köti. A doublet antenna drót két végét azután minél magasabban és minél szabadabb helyen lehetőleg vízszintes irányban feszíti ki. Ez az úgynevezett félhullámhosszu doublet antenna és úgy a leghatásosabb, ha a szigetelőkön belüli minden pontja legalább 15 lábnyira van a legközelebbi földdel érintkező tárgytól. — Ilyennek tekintendők például tetők, drótok, kémények, fák és a többi. A csavaros kettős levezető drótnak fontos szerepe van: a készülék körüli elektromosság zavaró hatásának jórészét semlegesíti s igy az ember okozta zajt nagyjából eltünteti. Ez az antenna erősen irányított jellegű, vagyis bizonyos irányból jövő hullámokat jobban, másokat rosszabbul fog. A drót hosszirányába eső állomásokat vagy egyáltalán nem, vagy nagyon gyöngén fogja, s legjobb hatása a drót irányára merőlegesen van. Fontos tehát, hogy ezt az antennát Budapest irányára merőlegesen állítsuk, de az irányt ^ nem sikbafejtett térképről, hanem földgömbijön kell megállapítanunk. Budapest Pittsburghtól például a földgömbön csaknem észak keletre esik, s igy az antennát erre merőlegesen, tehát északnyugat-délkelet irányában kell beállítani. Ezt iránytű nélkül is pontosan megkapja az amatőr, ha antennáját a reggel kilencórai árnyékkal párhuzamosan állítja föl. — Más földrajzi fekvések iránymeghatározása hasonló elgondolás alapján történhet. Aki nem sajnálja a fáradságot és elég szerencsés is, hogy lakhelye körül a fenti előírás szerint állíthatja be az aerieljét, kellemes meglepetéssel fogja tapasztalni, hogy kedves állomása milyen összehasonlíthatatlanul jobban jön be, mint azelőtt. Viszont ha valaki ezt a tervet a terép miatt nem valósíthatja meg, más berendezéssel is érhet el ilyen jó eredményt. Érdekeltek forduljanak a szerkesztőséghez és kellő érdeklődés esetén más antenna rendszereket is közlünk. Markovits Árpád József. =VerhovayQkJhpjQ= RÁDIÓ MŰSOR DECEMBER 25. SZOMBAT Este: 6—7 E. S. T. STATION: HAT 4 9.125 kcls 32.88 m. 1. “Karácsonyi énekek“ —• Laskó Emil énekkara, Székelyhidy Ferenc operaénekes és a Kelenföldi Énekkar. 2. “Karácsonyi üdvözlet“ ——• Somogyváry Gyula előadása. 3. “Mi újság az óhazában?“ — Hírek. 4. Kodály: — “Bécsi harangok“ — Szatmári Tibor zongorán. 5. “Magyar nóták“ ---- Nyilas Pista cigányzerekara. 6. “Magyarország a nagyvilágban“ — Külföldi hirek. 7. Himnusz. DECEMBER 26. VASÁRNAP Reggel: 9—10-ig. E. S. T. STATION: HAS 3. 15.370 kcls. 19.52 m. 1. Szegedi Egyetemi Énekkar — Kertész Lajos vezetésével. 2. Vincze Ottó: “Pastorale” ---Revere Gyula hárfán, és Pál Tibor flótán. 3. “Magyar Karácsony“ — zenés jelenet. 4. Hirek angolul. 5. “Magyar népdalok“ ---- Pertis Jenő cigányzenekara. 6. “Mit üzen a rádió?“ 7. Himnusz. DECEMBER 26. VASÁRNAP Este: 7—8-ig. E. S. T. Station: HAT. 4 9.125 kcls. 32.88 m. (A vasárnap reggeli műsor megismétlése.) ^---DECEMBER 29. SZERDA Este 7—8-ig E. S. T. STATION: HAT 4. 9.125 kcls. 32.88 m. 1. Hlatky-Molnár — “Dalok“ ---- Sebő Miklós tenor. 2. “Mi újság az óhazában?“ 3. Liszt Ferenc szerzeményei: A. ) “Valse Oubliée“ — Lengyel Gabriella hegedűn. B. ) “VIII. Rapszódia“ — Vásárhelyi György zongorán. C. ) “Polonaise“ —— Kamarazenekar. 4. “Az őshaza“ — Csapody Csaba előadása. 5. “Magyar népdalok“ — Votisky Alice, Lakatos Flóris cigányzenekarával. 6. “Magyarország a nagy-világban“ — Külföldi hirek. 7. Himnusz. DECEMBER 31. PÉNTEK Este 6—7-ig. E. S. T. STATION: HAT 4. 9.125 kcls. 9.88 m. (Szilveszter esti műsor.) JANUÁR 1. SZOMBAT Este 6—7-ig. E. S. T. STATION: HAT 4 9.125 kcls. 32.88 m. 1. Kodály: Katona nóták — Munkás Énekkar. 2. “Mi újság az óhazában?” 3. Bartók: “Magyar este Erdélyben“. ---- Kamarazenekar. 4. “Magyar nóták“ ---- Farkas Jóska cigányzenekara. 5. “Magyarország a nagyvilágban“ —— Külföldi hirek. 6. Dohnányi: “Magyar svite“ — Az operaház zenekara. 7. Himnusz. A NYELV TITKAI Egy kedves olvasóm, valamelyik könyvemben lapozgatván, rápillantott olvasás vözben arra a szóra, hogy “megjuh aszódott”. — Erre nem restelte a fáradságot, leült és ezt a szót írásban szóvá tette előttem. Azt kérdezi tőlem: mi az, hogy valaki “megjuhászodik”? Miért hasonlítjuk a juhászhoz azt, aki felhagy hangos magaviseletével, megcsendesedik, megszelídül ? A juhász nem mintaképe a megcsendesedésnek, meghunyászkodásnak. Ezen a levélen elgondolkoztam. Csakugyan, hogy is áll ez a dolog? Miért irom én azt, hogy a regényemben szereplő ember megjuhászodott? Mert ezt a szót e«mélő korom óta igy tudom, így hallottam a szülei háznál, igy használta mindenki vidéken, ahol felnőttem, igy mondják irótársaim közül ama kevesek is, akik magyarul tudnak. De értelmét valóban nem értem. S ha kezdem a szót forgatni, méricskélni, kóstolgatni, gyanússá is változik előttem. Szerkezete kezd nem izleni. Mert az jól esik a fülemnek, hogy “megemberesedett”, de-az, hogy “megemberedett”, már nem. Ugyanígy a fiatal menyecskéről azt mondom, hogy “megasszonyosodott”, nem pedig “megasszonyodott”. — De másrészt: “meggazdagodott” ez épkézláb és természetes szó. — Eszem ágában sincs azt mondani, hogy “meggazdagosodott”. Nyilván azért, mert a “gazdag” már magában véve is melléknév. De ha az ilyen szóformáláshoz melléknév kell, nem pedig főnév, akkor azt kellene mondanom, hogy “megjuszászosodott”. Mégsem mondom, mert nem akaródzik. Fülem minden emléke és nyelvérzékem tiltakozik ellene. Abban maradok végül, hogy az olvasó levele megingatott és a gyermekkorom óta használt szó iránt bizalmatlanná tett. Azt fogom tenni, ami most hirtelen nem áll módomban: utána nézek a dolognak nyelvtudományi szakmüvekben. De addig is elmondom, mit gondol erről a kérdésről maga az olvasó, névszerint Okány-Schwarz József, aki nevezetes ismerője minden juhászati dolognak, hogy ne mondja,m: kutyaságnak. — Szerinte a szó onnan származik, hogy a juhász az oktalanul, szükségen kiviil csaholó, ugató nyájőrzőre igy szokott rákiáltani: “Juhoz, te!” A kutya nyomban behúzza a farkát és húzódik a juhokhoz, mert különben már is repül feléje a kampós bot. Vagyis “megjuhozkodik”. Azt közli velem a levélíró, hogy a nép igy is használja a szót csakugyan, ebben a formában. Ha igy van, érdekes. Ugyancsak felveti az olvasóm annak az ártatlan káromkodásnak a kérdését is, hogy azt mondja: “ejnye, a kutyafáját!” De az olvasó arra hívja fel figyelmemet, hogy ha kulyafa nincs is, viszont kótyafa van. Ez igaz. Én is tudom, mi az. Labdaütő fa. Ami az angol uraknak a rekett, az a magyar fiúnak a kótya, vagy kótyafa. De azok az ősi játékok, amelyeket az idegen eredetű testedzési formák kiszorítottak, nevüket is magukkal vonták a közhasználatból a sirba. A köznyelv elfelejtette a kótyafát és nem értette többé. S igyekezvén úgy csűrni csavarni, hogy valami értelmet szorítson ki belőle, átváltoztatta kutyafára. Nem emlékezett arra, hogy a kótya más formában is megvan még: az olyan csacsi emberre, akit semmire sem tudunk használni, azt mondjuk, hogy “félkótya”. Olyan ő, mint a fele’hosszu labdaütő, csak kapkod a tárgyhoz, de hasztalanul. Számomra a kutyafában a kótyafát keresni meggyőző és tetszetős gondolat. — LIgyanaz a káromkodó kedvű ember, aki nem akarván illetlenséget mondani, ezt kiáltja: “a kikésit neki”, hasonlóképpen emlegetheti a kótyafát is. Kutyafa nincs,de kiskés is van, meg kótyafa is van. Bizony nagy dolog az, magyarul tudni. Egy másik olvasóm, debreceni magyar, hat napig foglalkozott azzal, hogy a kezébe kerülő nyomtatott papirokból kiirta a súlyosabb természetű magyartalanságokat. Telejegyezte velük az árkuspapir teljes két oldalát s felszólitott, — hogy adjam közre ezt a gyűjteményt. Sajnos, nem tehettem, az újságnak ennyi helye nincsen. Pedig vannak, a rögtönzött gyűjtésnek olyan elrettentő csodabogarai, hogy például valaki “vállat vonított”. Ez elég bámulatos dolog, vert vonítani csak a kutya tud, de a vadával még az sem. Mikor tanulunk meg már valamennyien magyarul, a kótyafáját neki? Harsányi Zsolt.
