Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1937-12-23 / 52. szám
1937. december 23. 11-ik oldal Verhova)QkJhpja JELIGÉS és kollegiális üzenetünk a mi kedves laptársainkhoz ebben a szép karácsonyi hétben: “Találkozunk a jászolnál.” — No. komám, karácsonyra igennagy örömet szerzek a feleségemnek. — Mivel, ides egy komám? — Majd pityókosan menek haza, hogy jól kiveszekedhesse magát. .boof j £-This Whiskey is 2 YEARS OLD 75c Pint $1.43 Quart CODE 2 4 CODE 23 CENTURY DISTILLING CO.. PEORIA, ILL. — FALUVEGI GYÖRGYÉK Irta: SZENTIRMAI MÁRTHA KARÁCSONYI HANGULAT AZ IRODÁBAN Alig néhány nap va,n még Karácsony előtt s a szigorú boss irodájába hivatja Mr. Brownt, a könyvelőt és nagy meglepetésére ezúttal nem szidja le, hanem helylyel kínálja és atyai hangon beszél hozzá: “Mr. Brown, én nagyon meg vagyok elégedve a maga munkájával. Igazán nagyszerűen dolgozott ebben az esztendőben s most, hogy a Karácsony itt áll az ajtóban, fogadja el tőlem hálám jeléül ezt a csekket!” Mr. Brown alig hisz a szemeinek, mert a csekk 100 dollárról van kiállítva. Meghatottan kezdi a köszönetét mondani, de a boss közbevág: — Ha pedig a következő évben is ilyen kiváló munkát fog végezni és újra ennyire meg leszek elégedve magával, akkor — ALÁ IS FOGOM ÍRNI A CSEKKET. — AZ ÜGYES ELEFÁNTOK Társaságban valaki megjegyzi, hogy a statisztika szerint évente 500 elefánt szükséges a világ billiárdgolyó szükségletének kielégítésére. Miszisz Pösze erre felkiált : — Csodálatos! Én csak azt nem értem, hogy hogy tudnak egy ilyen otromba állatot ilyen finom munkára betanítani. A könyvügynök beállít a Miszisz Kovácshoz: — Kérem, misziszkém, itt van például egy nagyon érdekes könyv. “Vadállatok szokásairól” — őszintén ajánlhatom. — Ugyan kérem, — szól miszisz Kovács — erre nekem nincs szükségem. Én már négyszer voltam férjnél. Bálon — Asszonyom, az ön leánya a bál királynője, mindnyájan bámuljuk. — És ugyan miért? — Olyan szép és kedves, hogy senki sem akarja elhinni, hogy nagysádnak a leánya. A csinos kis feleség igy szól az orvos urához: — Tudod, Fiam, hogy ma van a születésnapom? — Nem baj az, — válaszolja az orvos férj — holnapra elmúlik. CSAVARGÓK — És meg mersz erre esküdni János? — Hogyne! Nem volt ott senki . . .------o-----— Vádlott, hány éves? — Százkettő vagyok, instálom. ítélet: A bíróság enyhítő körülmények tekintetbe vételével vádlottat lopásért öt évi fegyházra ítéli. A vádlott: Tessék talán inkább életfogytiglanit kimondani. A TÓTÁGAS KARÁCSONYFÁJA A Tótágas, karácsony alkalmából, külön tótágaskarácsonyfát állít Magyarika számára és nagy szellemi áldozatokkal, a következő ajándékokat küldi szét: DETROITBA teljes, kommunista- és Buffaló-mentes magyar frontot. NEW YORKBA ugyanilyen teljességű magyarmentes egységfrontot. A VERHOVAY Egyletnek (F. I. Assn.) 10,000, — | nem — 100,000 uj Verhovaystát. A WASHINGTONI “Big Four” értekezletnek ugyanennyi, — nem — tizszerenynyi megértő, bölcslelkü követőt. A MAGYAR NAPILAPOKNAK, — az Amerikai Magyar Világ kivételével — 20,000 — nem 2000 inch hirdetést. AZ AMERIKAI MAGYAR VILÁGNAK szép, Fehér karácsonyt. A HETI LAPOK Szövetségének újabb, lelkes célkitűzéseket. A MAGYAR ÁRVAHÁZAKNAK mentői több adományt és mennél kevesebb magyar árvát. A RÁKÓCZIAKNAK ötvenezres-tagu karácsonyi álmot. A SZÖVET SÉGNEK (Amer. Betegs. és Életbizt. Szöv. Bridgeport, Conn.) ugyanezt. Az I. W. O.-nak ugyanezt a gyémántjubileummal ékesített horogkereszttel. KEMÉNY GYÖRGYNEK a “Halasztgatás közben” című legújabb müvét, időrendi összeállításban. GÖNDÖR FERENCNEK Csongrádi Kornél lovasitott szobrát. CSONGRÁDI Kornélnak az “Ember tragédiáját”, kötve. És végül ÖNMAGUNKNAK mindazok szives, kegyelmes és félkegyelmes bocsánatát, akik eme karácsonyi ötleteinket meg nem értik. APA A GYEREKSZOBÁBAN — Te szamár! — Te vagy a szamár! — Csend legyen, gyerekek! . . . Már megint megfeledkeztek, hogy én is itt vagyok ? — Mi van azzal a fiatalemberrel, akit csalás miatt feljelentett? — Kiegyeztünk, feleségül vette a lányomat. — Hát tudja ... lakott a mi utcánkban egy gyönyörű leány, szinésznövendék. A mamája is gyönyörű volt, meg a szálloda-igazgató papája is, aki imádta feleségét bár az idősebb volt nála. Nóra azonban haragudott úgy az anyjára, mint a mostohaapjára. Az anyja ugyanis vidéki urileány volt és városuknak képviselője csábította el. Nóra igazi apját nem ismerte, anyja úgy szolgálta, mint egy cselédet, de Nóra mindig szemére vetette, hogy ő törvénytelen gyerek. Pokollá tette szülei életét. Azt se akarták, hogy színésznő legyen. “Csak azért is!” — mondotta. Beleegyeztek. Az anyja mamám barátnéja volt s mindig nálunk panaszkodta ki magát. Egyszer sírva jött, hogy Nóra mindenáron férjhez akar menni egy csúf öreg kóristához, aki egy hiten sincs vele. “Eldobja magát!” — tördelte kezét. — “Nem birunk vele.” A mostohaapja igen nagy lelkűén viselkedett. Gyönyörű kelengyét, bútort, mindent csináltatott neki, lakást bérelt. És megtartották az esküvőt. Én is ott voltam, három évvel ezelőtt még jobban ment sorunk, nem ritt le rólunk a szegénység. Mindenki azt suttogta a templomban: “Hova tette ez a gyönyörű leány a szemét, hogy egy ilyen vén salabakter kell neki? Hiszen még a kabátja is olyan, mintha a ruhakölcsönzőből vette volna ki.” Két nap múlva a néni találkozott a Rákóczi-uton vejével, akiről azt hitte, Olaszországban van. Majdnem elájult, azt hitte, Nórának valami baja történt, azért fordultak vissza, vagy összevesztek. “Hát maga mit keres itt?” — kiáltotta rá ijedtében. “Kérem, kérem I” — húzta ki magát a vő sértődött arccal, — Én egyezségünk szerint mindennek eleget tettem, midőn kedves leányát elkísértem a tudott állomásig ahol a gróf ur várta nagy túra autójával.” Szegény Mariska néni azonban nem tudott semmiféle állomásról és megállapodásról, csak apránként vette ki vejéből, hogy Nóra egy mágnással ment nászúira, aki nemcsak nős, hanem többszörös családapa. Hát ehez mit szól? — Sok csalafintaság történik a világon s nemcsak annyi csaló van, ahányra a bíróság büntetést szab ki. Vacsorához gyülekezett a hajó népe, Faluvégiék is mentek. Vilma jóízűen evett ő maga úgy vélte, kissé mohón is, azért mentegetődzött: — Megéheztem .. s olyan nagyon jó ez a hal. — Talán nem is olyan nagyon jó! — gondolta György ki állandóan gyönyörködve nézte, mikor evett. Sokat éhezett szegényke. Olyan menyecske se sok lehet, aki a nászút előtt nem igen lakott jól. Vacsora után felmentek a fedélzetre, leültek egymás mellé. A part már nem látszott, nyugodt volt a tenger s a csillagok tisztán ragyogtak. Vilma azokban gyönyörködött. György pedig magában számlálgatta, hány egymásután következő egész éjszaka még az övé, mielőtt éjjeli turnusra megy a bányába? Mert szerette a nyugodalmas éjszakákat. De azért tenyere bizsergett már munka után. Ha Vilma nincs mellette, már unta volna is úri módját. A munka nemcsak kenyérkereset, hanem életszükséglet is. Azért kétszeresen szenvednek a mun(Folytatás a következő oldalon)
