Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1937-12-23 / 52. szám
1937. december 23. 3~ik oldal UirhovoyokJopjo MEGHALT ADY ENDRE ANYJA t/azL « *'• Szikrázó hideg napsütésben Budán, a Horváth-kert mellett, egy öregasszony, botjával csöndesen tipegő fehérhaju néni, megtántorodott és a társaságban lévő egyik férfi karjába hanyatlott. A járókelők megálltak, körülfogták a csoportot, a nénike akkorra már nem élt. Az emberek, akik összegyűltek, abban a pilanatban nem tudták még, kicsoda az öreg néni, nem tudták, hogy Ady Endre édesanyját állják körül... Amikor a mentőorvos megérkezett, már nem élt. Ady Endre édesanyja a budai uccán, templomba menet, megszűnt élni. Váratlanul. Csöndesen, furcsán, szépen balt meg. Nem otthon érte el a halál Érmindszenten, ahol kissé konok és nyugtalan magányában élt ez a kiválasztott hivatásit asszony, hanem ott, ahol a fia élt és meghalt, gyötrődött és emelkedett a halhatatlanságba.... És éppen azon a környéken, amelyet Ady Endre is oly nagyon szeretett, a napfényes- téleleji uccán röppent el az életből. Érmindszenten élt, ahová férje sirja kötötte. Születése, fiatalsága. De azért még sem tudott otthon nyugodtan, megbékélten élni. Gyakran ült hirtelen vonatra, törődött testével bátran vállalva az utazás fáradalmait és jött fiához, a másikhoz, Ady Lajos tankerületi főigazgatóhoz. De valójában Bandi fiának emlékéhez jött. A sírjához. Ide, ahol azok élnek még, akik ismerték Ady Endrét, tudtak róla beszélni neki. Mindegyre Pestre szaladt, hogy ennek a városnak a légkörében érezze elszállt fia zsenijének szárnysuhogását s lássa a sirdombot, amely alatt pihen. Tavaly még egyvAdy-emlékiinnepélyen törődött testével, bottal kezében fölbicegett az emelvényre és reszkető szavakkal beszélt őróla, Bandiról. Mindig őróla beszélt. Csodálatos, nagy, végtelen szeretet fűzte ezt az asszonyt a fiához és a nyűgös Ady, aki gyakran volt harapóskedvü még a legjobb barátaival szemben is és nem tűrt maga mellett olyankor senkit, — anyját még ezekben az időkben is könnyes meghatottsággal ölelte magához. Tudta, érezte, hogy anyja megérti őt és ahogyan szereti, ezt nem találja meg másnál. Értette őt, a zseni fiát azzal az ösztönös megértéssel, ami csak anyának adatott meg s éppen ezért Ady a nagy zajlások, zivatarok, önmarcangolások és meghajszoltságok idején őhozzá szaladt Érmindszentre megnyugvást találni. Csak nézte furcsa fiát borzongó áhítattal s a “rossz” gyermek alázatos kisfiús szeretettel hajolt anyjához. Ők nagyon megértették egymást és az anya vállalta borzőngó féltéssel s ámulással a zseni anyjának furcsa, nehéz sorsát. Védte fiát aggódó éberséggel. Kisérte lépteit az Írásban is és gyakran virrasztott mellette, amikor Ady otthon a másik szobában éjszaka az alkotás lázában a szokásos üveg bor mellett irta verseit. Reggel CANTON, O. 64-ik Fiók 64-ik fiókunk 1938 január első vasárnapján d.u. 2 órai kezdettel a Bandi Hallban fogja megtartani évzáró és tisztújító gyűlését. E gyűlést követi a rendes januári havigyiilés. Kérem fiókunk minden egyes tagját, hogy e gyűlésen megjelenni szíveskedjenek. Tagtársi tisztelettel Mazalin János ügykezelő megkérdezte tőle, kifaggatta hogy mit ir, hogyan ir, hogy “irás volt-e, avagy csak ivás” s Ady vallott anyjának, őszintén megbeszélte a kicsi öregasszonnyal az éjszaka munkájának eredményét és megmutatta neki Írását. Neki legelőször és egyedül. • Pásztor Dániel érmindszenti református pap leánya volt Ady anyja Pásztor Mária. Egészen korán árvaságra jutott. Kabay Gábor kisnemes nevelte fel és nem is egészen 16 esztendős korában a 23 éves Ady Lőrincz feleségül véette. — Három gyermeke született, az első leány volt, még egyeszten-A new yorki Magyar Információs Könyvtár ezúton is tisztelettel felkér minden amerikai magyart, hogy minden olyan nem-politikai vonatkozású a n g o 1-nyelvü cikket vagy közleményt, mely bármely amerikai napilapban vagy folyóiratban Magyarországra vagy a magyarokra vonatkozólag megjelenik, szíveskedjen a dős kora előtt meghalt, a második Ady Endre, aztán a harmadik gyermeke Ady Lajos. Az volt a vágya, hogy Bandiból is tanár legyen. Nehezen törődött bele, hogy ezt a reménységét nem váltotta be, aztán megnyugodva vállalta igy is nehéz anyai szerepét. Ady tudta, hogy mennyi gondot, fájdalmat okozott anyjának, mert nem lehetett az élet szabályszerű útját járó ember. De amikor jött a siker, a hírnév, belenyugodott, hogy igy kell lennie. Mindig óvta őt, mindig biztatta, hogy hagyja ott a zajos és kegyetlen várost, menjen haza az érmindszenti csöndbe, vissza az anyai dédelgető gondoskodáshoz, de a nyugtalan Ady az ünnepi látogatások néhány napja után rohant, szaladt tova. És csak a távolból küldte anyjának a forró, könnyes leveleket, emlékezéseket, üzeneteket. Egyik legszebb versét, amelyet Őhozzá, Róla irt, itt közöljük. Az anyám és én Irta: Ady Endre Sötét haja szikrákat szórt, Dió-szeme lángban égett, Csípője ringott, a büszke, Kreol arca vakított. Szeme, vágya, eper-ajka, Szive, csókja mindig könnyes. Ilyen volt a legszebb asszony, i Az én fiatal anyám. • j Csak azért volt ő olyan szép, : Hogy ö engem megteremjen, I Hogy ö engem megfoganjon S aztán jöjjön a pokol. Bizarr kontyán ült az átok. Ez az asszony csak azért jött, Hogy szülje a legbizarrabb, A legszomorubb fiút. Ö szülje az átok sarját Erre a bus magyar földre, Az uj hangú tehetetlent, Pacsirta-álcás sirályt. Fénye sincs ma a szemének, Feketéje a hajának, Töpörödött, béna asszony Az én édes jó anyám. Én kergettem a vénségbe: Nem jár tőle olyan távol Senki, mint torz-életével Az ő szomorú fia. Ady Endre édesanyja 80 esztendős korában meghalt a pesti uccán s kihűlt teste ottmaradt abban a városban, ahol zseni fia a halhatatlanságba röppent! Könyvtár címére: HUNGARIAN REFERENCE LIBRARY, 20 WEST 45th ST., NEW YORK CITY, megküldeni. A .Könyvtár egyrészt össze kívánja gyűjteni a magyarvonatkozásu angolnyelvü cikkeket, másrészt pedig kész az ezen cikkekben megjelenő tévedésekre vonatkozólag a szerkesztőségeknek szükség esetén a tényeknek és az igazságnak megfelelő információt megadni. Karácsony előtt REMÉLJÜK és hisszük, hogy a karácsonyi szent ünnepek előtt minden olvasónk kezébe kerül ez a lapszám. Versenyzőinkhez volna egy pár szavunk. Harmadik országos tagszerzési versenyünket október l-ével indítottuk meg s igy közelesen három teljes hónap múlott el a verseny kezdete óta. A harmadik hónap a végéhez közeledvén, szeretnék, ha minden egyes versenyzőnk megkérdezné önmagát, hogy e negyed év alatt megtett-e mindent amit megtehetett volna, hogy a célhoz közelebb jusson? Sajnos erre a kérdésre, a versenyzők egy része, ha igazán őszintén, becsületesen akar felelni, csak egyet válaszolhat: “NEM”. Ezek a versenyzőink, akik ilyen választ kapnak önmaguktól, egész természetes, hogy nem szívesen vallják he mulasztásukat. És ám kor bevallják akkor mindenféle kifogással hozakodnak elő. Azt pedig tudjuk nagyon jól, hogy kifogást, mentő körülményt nagyon könnyű találni. De még jobban tudjuk, ismerjük azt az igazságot, hogy munka, fáradtság, áldozat nélkül . célt nem lehet elérni s aki igazán azt szeretné, hogy a jövő esztendőben, mint a Verhovay Egylet egyik verseny győztese szálljon a hajóra — annak minden szabad idejét rendszeresen fel kell használni a tagszerzés érdekében. Sokan versenyzőink közül avval hozakodnak elő, hogy a munka viszonyok rosszabbodása következtében nem sok eredményt tudnak elérni.. Ugyan akkor azonban elfelejtik azt, hogy éppen a holnap bizonytalansága a legjobb ütőkártya a tagszerzésnél. Hiszen a biztosítás nem luxus cikk, amire csak akkor van szükség, anvkor már minden egyebe meg van az embernek. A biztosítás fontosabb mint a mindennapi kenyér. Üres kifogás az, mikor valaki azt mondja, “Nem állhatok be a Yerhovay Egyletbe, b'árha kenyérre is alig telik'” Versenyzőink éppen most, a reánk nehezedett gondterhes időkben tölthetnek be igazi hivatást amikor munkájuk közben felébresztik az embertársaikat arra, hogy legelső kötelességük családjukkal szemben — a róluk való gondoskodást — gyakorlatban valósítsák meg. Az elmúlt héten a fiatalok csoportjába jelentkezett egy versenyző: VILMA SCHILLER 215- ik fiók, Muskegon Heights, Mich. Az idősebbek csoportjába pedig: TURNER JÓZSEFNÉ 108-ik fiók, Youngstown, O. KÉRELEM
