Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1937-12-23 / 52. szám
I 4-ik oldal Journal of the Verhovay Fraternal Insurance Ass’n. Printed by STATE PRESS, 7 E. Buchtel Ave., Akron, Ohio PUBLISHED WEEKLY BY THE Verhovay Fraternal Insurance Association Editors: BENCZE JANOS és RÉVÉSZ KÁLMÁN, Szerkesztők EDITOR’S OFFICE — SZERKESZTŐSÉG: 345 FOURTH AVENUE, ROOM 805, PITTSBURGH, PA. All articles and changes of address should be sent to the VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION, 345 FOURTH AVE. PITTSBURGH, PA. MINDEN, A LAPOT ÉRDEKLŐ KÖZLEMÉNY ÉS CIMVÁLTOZÁS A VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION, 345 FOURTH AVE. PITTSBURGH PA. küldendő SUBSCRIPTION RATES: United States and Canada í 1.00 a year Foreign Countries $1.50 a year Advertising Department (Hirdetési iroda) : P. O. Box 7. — Woolsey Station — Long Island City, N. Y. Entered as second class matter January 2, 1937 at the Post Office at Akron, Ohio, under the act of March 3, 1879. HA FIAM VOLNA ... HERCZEG FERENC HA FIAM VOLNA, azt mondanám neki: ne nagyon örülj az ajándéknak, amit a karácsonyfa alatt találsz, mert végül mégis megcsaltak és megloptak. Mindabból, ami igazán boldog ünnepeket szerezhetne, semmit sem kapsz meg. A szivárványgyertyákat, a paradicsomi édességet, a tündér játékot neked szánta a kis Jézus, de idegen porontyok elkapdosták előled. — Ami a magyar gyermeknek jut, az csak olcsó szemfényvesztés, selyempapirba takart keserűség, aranyfüsttel befuttatott nyomorúság . . . — Hát nekünk magyaroknak nem született meg a Jézus? Nem gyulladt fény a halál tartományban? Karácsonyra nem született meg az örök igazság? — Megszületett, de ez úttal sem akarták felismerni. A farizeusok megkötözték és kiröhögték. Trianonban leköpték és keresztre feszítették, szurtos, bocskoros zsoldosok kockát vetettek a köntöse felett ... És ebben a gyalázatos játékban elveszett minden, ami szép és nagy volt a világon: elveszett az emberszeretet, a szabadság és művelődés, elveszett a nemzetek dicsősége és gazdagsága, el a férfiak lovagiassága és a kis gyermek karácsonya ... És elveszett a béke is . . HA FIAM VOLNA, mindennap megmutatnám neki az utcán Trianon magyar áldozatait, a menekülteket, a kopott embereket, fakóarcu asszonyokat és szomorú gyermekeket és keserű elégedetlenségben nevelném.’ Megértetném vele, hogy az egész magyarságot és vele engemet is, őt is fekete verembe lökték. A veremben nincsen élet, — a nemzet ma nem is él, csak vár. Ott kün virágzik és ujong a napfény, a szabadság a jövő. Ki kell törnünk, fel kell támadnunk, ma vagy holnap, erővel vagy csellel, — de szabadulnunk kell minden áron! Egyedül erre, mindig csak erre gondolunk a nap és az éj óráiban. És megmondanám neki, hogy a Megváltó a megváltás munkájának egyik részét az emberre bizta. Ő megnyitotta előttünk az élet kapuját. Ö megmutatta az utat, de elvárja tőlünk, Isten gondolkozó gyermekeitől, hogy a maguk bátorságával haladjunk az igazság utján . • . HA FIAM VOLNA, tüzes haragban nevelném a magyarság fosztogatójával szemben. Aki nem tud haragudni, az nem is tud szeretni. — Ne példálózgassatok a keresztény alázatossággal! A Megváltó azt mondta tanítványainak: legyetek szelidek, mint a galambok, de azt is mondotta: legyetek okosak mint a kígyók. A Megváltó haragos volt, midőn a pénzváltókat kiostorozta a templom csarnokából. Ha fiam volna, a kígyó okosságával és a krisztusi felháborodás ostorával fegyverezném fel . • • És nem tűrném, hogy elrévedezzen és elálmosodjón az ünnepnapok langyos levegőjében, hogy pinceféregként megszokjon a sötét veremben, hanem azt mondanám neki: — nincs nyugalom, nincs élvezet, nincs ünn<*p Magyarországon, mig agyaglábu törpék tipornak rajtunk! • • • « Derhovayok^bp/a 1937. december 23* A SZENT FÁK KULTUSZA A karácsonyfa a szeretet és boldogság jelképe. Már hetekkel karácsony előtt készülődik mindenki a karácsonyi ajámlékozgatásokra, meglepetésekre az öröm izgalmával, a szeretet melegével . . . Aztán kigyuladnak a szeretet fájának fénylő kis csillagai s teljes az öröm, teljes a boldogság. — Olyan szép, olyan kedves az egész, hogy az embernek eszébe sem jut megkérdezni, vájjon mi hát tulajdonképen ez a karácsonyfa, mióta állítunk egyáltalában karácsonyfát és miért ragaszkodunk a karácsonyfán azokhoz a különös díszekhez: papirlánchoz, eziist szalagokhoz, aranyalmához stb., amelyek a legszegényebb és a leggazdagabb házban egyaránt feltűnnek a karácsonyfán? Sem angol, sem román, sem szláv népek nem szoktak karácsonyfát állítani. — Angliában a karácsonyi ajándékok fölé leginkább a fehér bogyóju, örökzöld fagyöngyött akasztják s ez a karácsonyi növény az utolső évtizedekben az európai kontinemsen is széles körben elterjedt. A karácsonyfa állítása kétségtelenül közép-európai, főként németországi szokás, amelynek első nyomaira a 17- ik század elején bukkanunk. Azonban általánossá Németországban is csak a 18-ik században lett s csak a 19-ik században terjedt el főként itt Amerikában. Magyarországon még a múlt század negyvenes éveiben is oly kevesen ismerték a karácsonyfát, hogy pl. Petőfi hírét sem hallotta. Csak a hatvanas években terjedt el nagyobb mértékben és ekkor bukkant fel a magyar irodalomban is. Az első, aki megénekelte, Jókai volt, 1866-ban “A Koldusíiu” cimü elbeszélésben. Azóta azonban annál többen hódol tak szépsége előtt. Mint látjuk a karácsonyfa története európai viszonylat ban is csak rövid három szá zadra terjed. Önkénytelenül felmerül hát az emberben a kérdés: vájjon hol rejtőzött előbb s honnan bukkant fel egyszerre teljes szépségében? • Hogy erre a kérdésre megfelelhessünk, messze ősi időkbe kell visszatekintenünk és mélyen az emberi őstermészetbe kell bepillantanunk. A szép nőtt hatalmas fa mindenkor tiszteletet gerjesztett az emberben s ma is tisztelettel állunk az öreg és tisztes fák előtt. Többféle körülmény ösztönöz erre. Nemcsak a fa alakja, magassága, vagy terebélyessége, hanem hosszú életkora is. Emberek jönnek, emberek mennek, egyik nemzedék a másikat váltogatja, — a hatalmas fa változatlanul áll, —— mintha soha el nem pusztulna, mintha az örökkévalóságot képviselné a földön. Korunkban természeti emléknek tartjuk az öreg, tisztes fákat, — az ősidőkben szentnek tisztelték. Akárhol járunk a Föld hátán, mindenütt találunk a primitiv népek lakóterületén szent fákat, amelyeknek éppen úgy áldoznak, mint a szellemeknek. Az ősmagyaroknak is voltak szent fáik s azokra uráli őshazájukban, drága prémeket, ruhákat raktak, mint még napjainkban is teszik a rokon vogul és osztyák törzsek. S miként napjainkban a tisztes fákon gyakran szentképeket találunk, azokképpen kétezer évvel ezelőtt bálványait, a szedernek fából faragott képeit állította a szent fa alá a pogány előmagyar. Az állati áldozatokat is gyakran a szent fa előtt mutatták be s ilyenkor az áldozati állatot a szent fához kötözték. Úgy volt ez másutt is az ősidőkben. Ott is, ahol később a fejlődő civilizáció városba csalta az embereket s egyre jobban eltávolította a természettől és az erdőtől. Úgy volt ez az ősidőkben a nyugatázsiai fultura földjén is, ahol az ősi fakultusz együtt fejlődött a vallásokkal, de a civilizáció korában is az ősiséget, az első emberi tisztelet képviselte. Nyu gatázsia földjén keletkezett a biblia, a szent könyv s ennek első lapján is megtaláljuk ez ősi fakultuszt. Az ember története, Ádám és Éva históriája, a Tudás Fája alatt indul az élet nagy útjára. A természet elkészült, az ember ott áll a pa radicsomban, de az idő még nem vált el az örökkévalóságtól ... Ekkor megjelenik a színtéren a Tudás Fája az almafa, rajta a csábitó kígyóval és a mosolygó, piros almával s az első emberpár megizleli az almát és ezzel megkezdődik a történelem. A középkorban a Tudás Fáját a “betlehem”-ben látjuk viszont. Akkor még nagy feladata volt a betlehemnek. Kevés volt a ritkán lakott földeken a templom, karácsonykor tehát hivatalos egyházi embereket küldtek szerte, hogy hirdessék a “szeretet istenének” megszületését, aki megváltotta a bűntől az embereket. A kiküldöttek készítették a betlehemet s abban mutatták be a megtért pogányoknak Krisztus születését és a világ megváltását. A betlehemi vallásos megmozdulások alkalmával a Tudás Fáját a középeurópai tájakon mi képviselhette volna méltóbban, mint az örökzöld fenyő, amelyre ráakasztották az almát és papírszalagból rácsavarták a kigyót. íme a fenyőfa, illetve a karácsonyfa azóta még most is magán hordja “betlehemei emlékei”-t: az almát és a kígyót. Az almát képviseli a közönséges karácsonyfán a különféle gyümölcs, a kigyót az egyszerűbb papírszalagok és csillagok. Az egész fa pedig a megújított ősi fakultuszban a SZERETETET, melyet “az újkor evangéliumának” hirdettek és hirdetünk m,ég ma is, — bár ha az uj kor evangéliumát a maga valóságában mutatnák be, — akkor meglepetve látnánk, hogy annak lapjai télé vannak ármánykodással, irigységgel, gyűlölettel, és más gonoszsággal — s a sze-retetet talán csak ilyenkor Karácsony zsolozsmás, szép ünnepén fedezzük fel benne. KI KORÁN KEL — ARANYAT LEL! Ha a jövő évben tényleg megakarja látni az óhazát, mint a Verhovay vendége, úgy azonnal jelentkezzék tagszerzési versenyünkbe. Dance Xmas Nite DECEMBER 25, 1937 FOR THE BENEFIT OF THE VERHOVAY ATHLETICS OF BRANCH 396. at U. M. W. of A. HALL, Jacobs Creek, Pa. Introducing CHUCK SEVER and his twelve piece band Admission: Ladies 25 cents Gentlemen 40 cents Cönlé to Jacobs Creek on Xmas Nite for plenty of enjoyment
