Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1937-07-15 / 29. szám
ÜS37 Julius 15. : Verhovay Journal'-11 -ik .Mal y í& H k í& tzá© CIPÖPERTLI Irta: Karinthy Frigyes JELIGÉS ötletünk e héten: Moszkvából már kétszer is berepültek az oroszok Amerikába. Mi lenne, ha most I Amerikából repülnének be Moszkvába az oroszok és ha ezt a revánzs-repülést maga az Ujelőre végezné el? CSIP-KE Csak úgy elmondom, hogy mi van mindig reggel a eipőpertlivel, nagyon jól tudom, hogy ez mással nem történik meg, rendes emberekkel, igy hát nem is ismerik ezt a dolgot, de azért mégis elmondom, hogy mi van velem, mindig reggel, a eipőpertlivel. A cipőpertlit megveszem és hordom rendesen egy hétig. Hefiizöm, bekapcsolom és szépen másliba kötöm a végén. Egy hét múlva fönt az a kis hegyes réz, ami arra való, hogy a lyukon keresztül huzza az ember a pertlit, ez a kis réz letörik reggel. — Ejnye, veszek cipőpertlit, — mondom mérgesen. — Milyen komiszak ezek a eipőpertlik. Erre benyálazom a leszakadt pertli végét és kicsit pödröm az ujjaim közt. Azután behúzom. Másnap, mikor huzom a pertlit, érzem, hogy olyan gyanúsan nyúlik. — Fene egye meg, cipőpertlit kell vennem, — mondom. És megrántom a pertlit. Erre a pertlinek a vége hirtelen leszakad és ottmarad a kezemben. így most nem lehet máslit csinálni, mert a pertli egyik vége hét centiméterrel rövidebb, mint a másik. Nem baj, úgyis veszek pertlit, mondom és most ilyen dolgot csinálok. Meglazítom a hoszszabb végét a pertlinek, egészen végig és a másik oldalon áthúzom a rövidebb vége felé, amit igy kinyújtok. De nem jól csináltam, mert a másik vége lett öt centiméterrel hosszabb, megint nem jön ki a másli. Félóráig vesződtem vele. Büdösnek nevezem és intenzív gyűlöletet érzek a pertli iránt: jó, hát nem lesz másli, mondom vad daccal és mérgesen csomóba kötöm a pertlit, kettős csomóba. Estig jó lesz, akkor lesz uj pertli’. Este nem lehet szétbontani a pertlit, a csomó megfeszült és megdagadt. Dagadj meg. Némi 'habozás után mutatóujjammal alája nyúlok és a becsomózott pertlit, ami most olyan, mint egy hurok, megfeszítem és egy ügyes és kecses mozdulattal leemelem a legfelső kapocsról. Ezáltal meglazult az egész. Mély és intenzív gyönyör ömlik el egész lényemen. Most a többi kapocsról egész kényelmesen le,lehet fejteni a pertlit és a cipő lemegy. Másnap. A hurokszerü pertli ott lóg a cipőn. Kicsit megdöbbenek. Mi lesz most? Hirtelen átvillan agyamon mint egy kinyilatkoztatás, hogy ha este le lehetett igy is fejteni, most vissza is lehet fejteni az egészet. A hurkot megint rácsavargatom a kapcsokra, a végén erősen meghúzom és némi erőlködés után a végét rápattantom az utolsó kapocsra. Nagyot lélegzem. Hiszen ez nagyszerű. Miért nem csinálják a pertlit mindjárt igy, ez sokkal kényelmesebb, nem kell máslit kötni. Homályosan és futólag a szabadalmi iroda jutott eszembe. Úgy is veszek ma pertlit. Most napokig tart ez élet-halál játék. Reggelenként diadalmas csatákat vivők, a hurok belemegy mindig az utolsó kapocsba. De ősz lesz, hullanak a levelek s reggelenként bámulatos sejtelmek boronganak fölöttem, még az ágyban, mikor hirtelen eszemben jut a pertli. A pertli lazul, már nem kell erőlködni, hogy fönt bepattanjon, ellenben néha magától lemegy a kapocsról. Dühbe jövök, erősen meghúzom, hogy még egyszer becsomózzam. Egy roppanás — a pertli elszakad. Üveges szemekkel, megdeimedva nézek a roncsra. Mi lesz j most? Okoskodni nem lehet sokat. Dollinger jut eszembe, akinél végignéztem egy operációt. Kibontotta a hasat és akkor jött rá, hogy az egész bélrendszert ki kell vágni, mert csupa daganat az egész bél. Mit tegyen? A seb nyitva van, valamit tenni kell, meg kell kisérteni a lehetetlent s még hozzá percek alatt. Hirtelen kivágott mindent és — semmi se maradván a gyomorból — a bárzsingot egy merész mozdulattal közvetlenül összevarrta a végbéllel. És az operáció sikerült. Lázasan dolgozni kezdek, a torkom kiszárad, vadul lihegek. Kirángatom az egész pertlit. A göböket és csomókat letépem. Most egy tizenöt eentiméteres nagyságú esutak van a kezemben. Agyam villámgyors munkát végez, csa': a zsenik látnak és éreznek ily tisztán, elhatározó percekben. A három utolsó kapocsra rácsavarom a csutakot. összekötöm a végét. Hiszen még ma megveszem azt a ronda pertlit. És most napokig járok a csutakkal. Este lerántom az utolsó kapocsról és reggel ráteszem. Lassankint hozzászokom. Úgyis veszek délbe pertlit. Mindegy. így nagyon jó. Egy nap aztán a eipő nyelve kibújik a csutak alól. Az utcán történik, nem veszem észre. A cipőm gúnyosan és esufolkodva Winyujtja a nyelvét. A sarkam alá kerül. Megbotlora és elesem. Hátgerincem kitörik. Most már igazán nem kell pertlit venni. “800,000 PENGŐT vágtak zsebre Milotayék a magyar államkasszából” — írja az Ujelőre és álmodozva gondol az I. W. O. bugyellárisára. HA A MUNKÁSLAPOKAT olvassuk, kétségbej esünk a munkások sorsán. Ahány lap, annyi felé húz. I És itt van ez az egységfrontos Ujelőre! Mért nem csi! nálja meg legalább ezen a vonalon az egységfrontot? A VILÁG legnagyobb költői nem Goethe, nem Verlain, nem Petőfi, nem Ady, i sőt nem is Varga József, ha} nem azok a magán-rádiósok, akik szerencsétlen Amelia Ehrhart rádióüzeneteit megszövegezték. I STALINNAK kétségtej lenül a hőhullám a legna~ > . , gyobb konkurrense, de —- No, szomszédasszony, hat a kend fija nem men ak4rh pusztit _ még Magyarországba Verhovay követnek? | mindig messze van a moszk— Nem a. Peg millen jó követ lett vóna belüle. Nincs i vaj rekordtól az a nap, hogy ne követne el valamit. A KÉT VARGÁK PÁRBAJA Két kis vargák mulatva mentenek, Az egyik részeg volt a másik józan. Habaka, hababa S a részeg szólt: Add nekem a felleségedet! Add nékem felleségedet, add nékem f elleségedet! Hahaka, babaka! S a józan szólt: A feleségemet nem adhatom. De itt van néked egy jó nagy pofon! Hahaha, bababa! S a részeg szólt: A bicskámat most kiveszem, Mert elvesztettem mostan az eszem! Habaka, kakaka! És ottan mindjárt párbajt vivtanak És mind a ketten meg is baltanab! Mindkét varga busán megholt. Ámbár — Bár mind a kettő agglegény volt! Hahaha, habaka! i UJ MAGYAR ■ jelentek meg az I Államokban: az Amerikaii Magyarság és a Rádió Újság. És mi szívesen állapítjuk meg, hogy mind a kettőnek van legalább annyi létjogosultsága, mint egyegy tótágasnak. AZ EURÓPA nevű hajó julius hó 24-én indul el New Yorkból a Verhovay szivekkel, hacsak az Ujelőre meg nem akadályozza ennek a ‘‘contraband”-nak a tengeri szállítását. Az Elv —Főnök ur, legyen szives elengedni egy félórára. Kihuzatom a egyik szemfogamat. — Mit huzat ki? Nézze meg az ember! Én magát szemfoggal vettem fel, maga szemfoggal fog ittmaradni, pont! Tréning Spitz ur a Lima Parkban sétál és meglátja barátját, Blaut, amint a poíozógép előtt áll és már az ötödik dime ára pofont sújtja a dagadt gépember ábrázatára. — Mit csinálsz Blau? — kérdi tőle meglepetve. Semmit, — felei Blau. — A feleségem nyaralni akar, kicsit trenírozok. Vadászaton Mórickát elviszi vadászatra a papája. A papa háromszor is rálő egyegy nyulra, de nem talál. Móricka megkérdi : — Mondd papa, hányszor kell agyonlőni egy nyulat, hogy igazán meghaljon? Jó tanács A vén tolvaj: — Hát fiam, én most bevonulok. Három hónap leülni valóin van. Légy jó és becsületes. És nehogy rajtaesipesd magadat. Vadak közt. Az elfogott misszionárius: De ugye, édes fekete testvéreim, az urban, nem öltök meg. A vadak: Nem atyám, még nagyon sovány vagy. Előbb meghizlalunk. Ez csak tiszta — Fiacskám, már elég volt, ne tömd magadat tele azzal a görög dinnyével; kis fiuk megbetegszenek a s®k dinnyétől. — Mamukám, hát hogyan tudliftssa a görögdinnye, hogy én kis fiú vagyok? Nagy kalapok — Láttad már a feleséged uj kalapját? — A felét. A másik felét majd a jövő héten nézem meg, ha ráérek. Mátkaság idején — Mondd, édes Palim, rám gondolsz te egész napon ? — Ahhoz a napok most már túlságosan hossznak. Kin vicc — Na, hogy van a lánya, Vocákné ? — Köszönöm kérdésit, Miszisz, dadának érzi magát. Dilemma A kabarédirektor: — Most vége a szezonnak, most vagy én csukom be a boltot, vagy engem csuknak be . , . Koncerten — Azt hiszem, tisztelt hallgatóim, hogy önök szeretik a szép zenét? . . . — Nem baj. csak folytassa.
