Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)

1937-07-15 / 29. szám

12-ik oldal

1937 Juliu« 15.

♦-------------------------------------------------------------------- --------FALUVÉGI GYÖRGYÉK

4>----------------------------------------------------------------—------------<s>

Irta: Szentimrei Mártha

(4-ik folytatás)

Csak akkor kapott észbe, mikor derekától kezdve lábszárán vegignyilallott egy alattcr os fájdalom, egészen nagyujjahegyéig, hogy sziszegett bele. Ökölbeszorult kezével homlokára csapott.

— Ni bolond, ni! Iszen se gyerek, se asszony, mér fül el a méreg? Bárcsak legalább asszony lenne, aki ilyenkor bedörzsölné lábadat egy kevés sósborszesszel.

Hejj Gyuri komám! Akárhogy kihúzod magadat mások előtt, valid be az igazat! Szereztél háromezer dollárt Amerikában — de makacs reumát is. Talán mégis különb volt nálad a 18 esztendős tapasztalatlan éned?

Testileg bizonyosan.

No, majd a császárfürdő helyrehoz, meg a pihenés itt a hajón. Rohan a hajó, táncolnak a hullámok, — de én pihenek, pihenek... Most ráérek ... és meg is érdemli a Keverést aki rogyásig dolgozott, 15 éven keresztül.

így, gondolataiba mélyedve, tervezgetve, önmagával vitázva, szinte félálomba zsibbadva testileg, lelkileg, töltötte ideiét Faluvégi Oyörgv egyik naptól a másikig.

Uj ismeretségeket nem kötött, aminek részben az volt az oka, hogy az az egyetlen bányásztársa, aki véle együtt szállt hajóra s akit még Alabamából ismert, terhére v It. Izgága ember volt ez a Tapló Imre. Valahol az orosházi tanyák egyikén kerülte el annyira az iskolát, hogy a betűk ismerete nélkül sodródott ki a nagyvilágba. KCzen van más írástudatlan is — altul lehet még kedves, okos erhber, ha saját józan eszére hallgat. Hanem 'Tapló Imréből éppen az hiányzói;. a józan ész. Bevett mindé i maszlagot, ha szájaize,szerint tálalták neki. Saját .meggyőződése nem volt, rsak >lyan formán cselekedett, i int a szamár, amelyik az ute: k hol a. jobb. hol a baloldaláról kapkodja a bogáncskörót. Jelenleg a bolsik édesgették magukhoz, véliik tartott. Fajuwgi ezzel nem törh! ót volna. Azért kerülte. mrt tudákos és erőszakos volt. Amit ő elhitt, azt minden áron másokkal is el akarta hitetni. Az ilyen emberek éppen olyan unalmasak ment kellemetlenek. Az ilyen emberekkel ha beszédbe elegyedik valaki akár a csillagos égről, akár tyukszemtapaszról, ők mégis mindig arra az egyre lyukadnak ki, amit a másik el akar kerülni. Láthatta, hogy Faluvégi rá se hallgat, de azért napjában többször belékö* tött.

— Csudálatos légéin vagy! Amik- r nem alszol, az újságba lúgod az orrodat. Pedig jobb lenne, ha a tengerbe hajítanád.

— A tengernek nincs rá szüksége, csak nekem.

— Neked sincs, tele van hazugsággal.

— Mióta tudsz olvasni?

— Tud a fene! De azért megismerem a formájárul. Mér nem a Fénycsóvát járatod ?

— Mert ezt szeretem, ez tartja számon a bányászok érdekeit, ez ád jó tanácsokat.

— Ez?

Tapló csufondárosan húzta félre száját.

— Nem értesz hozzá. Csak a Fénycsóva tudja, mitől döglik a légy.

— Semmi szükségem döglött legyekre.

— Hiába figurázol. Aki utoljára nevet, az nevet legjobban !

— Váljék egészségére!

Rövid hallgatás után rákezdte Tapló megint.

És elkezdte hosszasan magyarázni mindazt, amit Faluvégi tanultabb létére sokkal jobban ismert nála. Érthető hát, hogy unta ezt a szószátyár embert s iparkodott lerázni magáról. De azért nem múlt el nap, hogy Tapló meg ne próbálkozzon gyúrásával.

A hajó-ut vége felé Faluvégi szép csendesen azt mondta neki:

— Sok jó tanácsot pazaroltál rám érdemtelenül. — Cserébe én is adok neked egyetlen egyet. Nemsokára az óhazában leszünk. Talán tudod, hogy Magyarországon mennyi ideig garázdálkodtak a bolsik, s nép többsége most is arról koldul. Hát ajánlom, ott ne igen magyarázd a bolsik dicső tanait, inert vagy a parasztság maga látja el a bajodat, vagy hatósági emberek kezére adnak s akkor ülni fogsz olyan sötét börtönben, ahová az a nagyszerű Fénycsóva be nem világit! Mert te nem vagy amerikai állampolgár s igy az otthoni törvény alá tartozol. Sajnálnám a feleségedet ha hiába várna vissza!

Tapló zöldült, kékült, de hetykén vágta ki:

— Van nekem magamhoz való eszem ... és nem vagyok gyáva!

De azért elcsendesedett, magába szállt.

Amikor már magyar földön száguldott a vonat a két amerikással Budapest felé, mintha kicserélték volna őket. Faluvégi izgatottan felfelkiáltott, mert akkor még szembeötlők voltak már a vonatról is a pusztítás nyomai.

— Nézd! Ledőlt gyárkémény .. . Ur isten . .. csupa tatarozatlan ház ... Soha még ennyi kitört ablakot nem láttam. . . Sehol ennyi legelésző jószág... Mennyi kopott,

VerhovayQkJ&fCt=-rongyos ember! Jaj, mit tettek az én szép hazámmal a bolsik meg a románok. Verje meg őket az Isten!

Tapló magába roskadva ült, hallgatott mint a dinynye a fűben, szemére húzta kalapját s ijedten pislogott. Budapesten ki se szállt.

Faluvégi egy egész Viapot töltött Budapesten. Szétnézett és ajándékokat vásárolt Sárika számára. Ékszer, minden nagyon olcsó volt akkor dollárértékben. Egy szép gyűrűt vett húgának, sógorának órát. Közben tekintete egy csomó jegygyűrűre tévedt ami nem kerülte el az ügyes kereskedő figyelmét, azonal megkérdezte:

— Minden nagyságban van jegygyűrűnk ... parancsol talán?

Faluvégi elmosolyodott.

— Még nem ... de úgy lehet rövid idő múlva igen.

Távozóban, mialatt végigment a Petőfi Sándor uccán, megint ' mosolygott magában. Isten tudja hogyan, Hamupipőke meséje jutott eszébe.

“A királyfi egy kis aranycipővel járja az országot, akinek lábára könnyen felmegy, az az igazi menyaszszony.”

— Jó lett volna kiválasztani egy jegygyűrűt s ráhúzni annak a kerkai lánynak ujjára, akiére illik. Hátha az lenne az igazi, nekem való menyasszon)' ?

Nagyon ráérek most, azért jut eszembe ilyesmi, — gondolta. Baj lenne, ha a bányában is igy elkalandozna az eszem. Könnyen pórul járnék!

Átment az Erzsébet-hidon s elsétált egészen a Császárfürdőig. Jegyet váltott s élvezettel íürdött meg a gyógyhatású vízben. Szinte érezte, mint szívja ki izmaiból a fájdalmat. És utána a heverés nagyon jól esett. Fehér, tiszta, békességes volt körülötte minden. Ébren volt s mégis látta magát, amint rossz ruhában, görnyedtél! töri a bánya mélyén a szenet. Azért jó hely a bánya is, ott szerezte a dollárokat. De pihenni is jó. Nem környékezi semmiféle veszedelem.

NAGY CSALÓDÁS

Bekecs szekérrel várta sógorát a zalalÖA'ői állomáson. Mikor Faluvégi leszállt s szétnézett, azonnal hozzá sietett.

— Isten hozott Gyuri! Ne vedd zokon, hogy csak magam fogadlak. Sári sehogy se birt magával, minden áron jönni akart. Alig hirtam meggyőzni, hogy otthon a helye, a főzés, meg a kislány; meg a jószág miatt. Annyi év után az a pár óra mán se ide, se oda . . . igaz-e?

— Igaz! — hagyta rá Falu végi,' de szemében csaló* dús sötétlett. Sárit szerette volna azonnal látni. Nem olyan fontos az eszém-iszom annak, akinek csordultig van a szive.

— Nem szeretnék asz* szony lenni! — tette hirtelen hozzá.

— Én se! nevetett rá Bekecs. De... mire mondod?

— Egy asszony ritkán teheti amit szeretne, vagy az ura, vagy gyermeke miatt mond le róla. Persze, csak jóravaló asszonyról beszélek!

— Hát Sári aztán jóravaló! Tud parancsolni magának — de másnak is!

— Örülök, hogy megvagytok egymással elégedve.

— Jól élünk... de azér talál ő bennem elég kivetni valót. Az ő szemében csak egy hibátlan ember van a világon.

— Ki az? A pap?

— Nem ! Hanem Te!

— Csak azért, mert nem vagyunk együtt.

A fenyőerdőhöz értek, mely Kerkáig húzódik. Faluvégi nézte a fákat. Integetnek a tavaszi szélben ujjakhoz hasonló világoszöld tavaszi hajtásaikkal. Milyen barátságosak! Senki se hinné, milyen haragosan zúgtak utána, mikor botjára akasztott batyucskával világgá ment. Még meg is csapkodták.

A rázós utón keveset beszéltek. Az ember könnyen elharaphatja nyelvét, meg a lovakra is nagyon kell ügyelni.

Jó sokára beértek a faluba. Mintha a földből bújtak volna ki, azonnal gyerekek futottak a szekér után, belekapaszkodtak a saroglyába. Bekecs megfenyegette őket, ostorával, de rá se hederitettek. Nyilván nem féltek tőle, aligha suhintott még komolyan feléjük. Hiszen ő is igy csinálta . .. valamikor.

— Ahun ni... Sári a kapuban vár bennünket.. —

fordult hátra Bekecs. Faluvégi merően nézett arra, de a testes asszonyban, aki gyermeket tartott karján, nehezen ismerte fel bugát.

A szekér megállt, Faluvégi leugrott róla. Sári leültette lánykáját és zokogva' borult bátyjára.

“Örömében sir” — szokták mondani, mikor egymás után vágyódok hosszú válás után találkoznak. De vájjon bizonyos-e, hogy valóban öröm sajtolja ki azokat a könnyeket? Vájjon hem a viszontlátás pillanatában fogják fel veszteségük egész nagyságát? Mert soha se az jön vissza, aki elment s változatlanul élt tovább az otthon maradó szivében. S a visszatérő se találja azt akinek képét magával vitte. Az idő úgy bánik az emberi arcokkal, mint z iskolás gyermek palatáblájával: mindennap letörül róla valamit s mást ir helyébe. A két testvér szorosan öszeölelkezve, némán ment be a házba. Bekecs karjára vette a kislányt s utánuk vitte.

Sári leste bátyja ajkáról az első szót.

(Folytatjuk.)

L. W.—PITTSBURGH, PA. — Mi arról nem tehetünk, hogy Ön nem olvassa figyelemmel lapunkat s feltételez olyant, hogy a megkezdett regényünknek nem volt eleje. Nézze csak meg a Verhovayak Lapjnak f. é. junius hó 19.-Í 25 számát, melyet Szentimrei Márta irt s mint látja, a* lapunknak eredeti regénye.

ALMÁSI JÁNOS, Levelét át adtuk az útra már nagyban készülő főtitkárunknak, aki kérését a legnagyobb készséggel teljesíti. Hiszen csupán csekélységről van szó. Alig hat hetet lesz távol a kpi hivataltól, a szeptemberi igazgatósági gyűlésre már itt kell lennie. Komájának semmi oka nincs a haragra, hazai szilvalekvárt New Yorkban is kaphat, azt igazán nem veheti rossz néven, hogy annak importálására főtitkárunk nem vállalkozott.

FIÓK TITKÁR. Az előírás értelmében a beszedett havidijakat a havijelentő és pénztári szelvény kíséretében úgy kell beküldeni, hogy az, legkésőbb a hónap utolsó napjára itt legyen. A csekket kénytelenek voltunk viszszaküldeni, mivel ahoz nem csatolt pénztári szelvényt. Ellenőrző Bizottságunk legutóbbi vizsgálata alkalmával szigorúan meghagyta a kpi hivatalnak, hogy pénztári szelvény nélkül havidijakat nem fogadhatunk el.

ÉRDEKLŐDŐ. Kyr Pál magyar orvos volt a XYI. -ik században. Brassóban magán iskolában tanította a galenusi orvoslást. Nyomdája is volt s itt jelent meg 1541- ben a legelső magyarországi nyomtatvány.

NAGYKOVÁCSI AMBRUS: Kötvényét felemelheti ezer dollárra, beküldendő orvosi bizonyítvány valamint befizetendő két évre visszamenőleg a havidij különbözet. Természetesen most már csak 18 évig kell fizetnie a havidijat s akkor kézhez kapja az ezer dollárt. Ha a különbözet befizetésre nem hajlandó, akkor vegyen ki egy újabb — jelenlegi keletű kötvényt — melyre azonban már nem 24 hanem 26 éves korának megfelelően kell havidiját fizetni.

BOROS JÁNOS: Nagyon csodálkozunk azon, hogy idegen, ismeretlen embereknek olyan könynyen bedőlt. A két gazember által elvitt ezerháromszáz dollárt bizonyára hosszú évek során, verejtékes munka árán takarította meg s egy két szép szóra odaadta a levelében emlitett két gazembernek. Hiába Írjuk meg azt, hogy a két csaló egyike Nagy József néven szerepelt s mezőkövesdinek adta ki magát — hiszen a következő városban már más nevet vett'fel biztosan. Ami azonban legjobban érdekeit volna bennünket — arról mélyen hallgat levelében. Nem Írja meg, hogy miféle Ígéretekkel birták rá arra, hogy ezerháromszáz do’lárját átadja nekik. <-