Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1937-12-09 / 50. szám
12-ik oldal December 9, 1937. VfrhaxmkJbpjo^ Irta: SZENTIRMAI MÁRTHA — Jó lesz ... a verseket úgyis nagyon szeretem . .. Vilma becsületesen igyekezett jó előre megismerkedni a helyzettel, amelyben asszony kötelességeit teljesítenie kell s György szavai után el is képzelte. Mig megérkeztek Parisba, bizalmas beszélgetéseik során megismerték egymás felfogását sok mindenről. Két napot töltöttek Párisban. Ezen a két napon Vilma csöndes volt, mint a gyermek, mikor pillanatra elámul a karácsonyfa ragyogásán. Csak nézett, nézett, hol a látnivalókra, hol a György szemébe. A Notre Dame katedrálisból úgy jött ki. mintha az égben járt volna. \ — Istenem, hogy ezt megértem .. . hogy itt imádkozhattam édesanyám gyógyulásáért. Szomjas szeme felivott minden szépséget, elraktározta lelkében, hogy kincse legyen, amig él. Bármily fiatal volt, felérte észszel, hogy ilyen ajándékot az élettől nehezen kap mégegyszer. Mielőtt elhagyták Párizst, könnyes szemmel mondta: — Oh György . . . lesziinke még valaha oly boldogok, mint itt voltunk? György nagy bizakodással felelte: — Leszünk bizony még boldogabbak is, mikor erre jövünk vissza az Óhazába, hogy végleg otthon maradjunk. Nemcsak Vilma vigasztalására mondta ezt, hanem előre kalandoztak a jövőbe s komolyan hitte. Gondolatai előre kaladoztak a jövőbe s már elébe is hozták a képet, nflkor ismét megérkeznek Párizsba. Egy kis fiú megy előttük peckesen, bátran s kézenfogva vezeti bámészkodó hugocskáját. Anyjuk alakja megtelt, arca színes, még szebb mint leánykorában, mert ragyogó tekintetéből anyai büszkeség sugárzik. Szinte hallotta hangját : “Tamás te már legény vagy, jól ügyelj Ilonkára!” Annyira látta ezt a képet, hogy önkénytelenül körülnézett, hová lettek a gyerekek? — Keres valamit? — kérdezte Vilma. — Igen ... az az hogy nem. Furcsákat mondok? — Milyen ijedten néz! Ne féljen, nem bolondultam meg, csupán egy kicsit részeg vagyok. — Ugyan, hiszen nem ivott semmit... — A boldogságtól vagyok mámoros, meg a reménységtől, hogy mikor visszatérünk erre, már hiába tátja utánam fekete torkát a bánya, én fügét mutatok a bányarémnek. Gazda leszek! Legényesen félre vágom a kalapomat s pacsirtaszó mellett ballagok napsütésben az eke után. Mert mégis csak az a kedvemre való élet. — Akkor mért megyünk Amerikába? Hiszen itthon van a földje! — Igen, de nem elegendő! Különben földből'soha sincs elég. Jókora darabot akarok szerezni azért szívesen kinlódok még néhány esztendőt. még győzöm erővel. — Találjon ki valamit, amivel én is szerezhetek pénzt, hogy gyorsabban gyűljön. — Arrul szó se lehet! Asszonytól elég, ha szépen beosztja, megbecsüli amit az ura keres, nem herdálja, nem cifrálkodja el. Meg talál is elég dolgot az otthonában aki ad a rendre, tisztaságra. — Hiszen emlegette, hogy sok bányászné burdosokat tart... én is megtenném! — Még csak az kellene! Azt verje ki a fejéből! — De hát miért... ha hoz a konyhára! — Mert nem akarom! Nem engedem! Vilma elámult, hogy nagy készségéért nem dicséri meg, sőt rossz arcot vág. — Milyen keményen mondja! — Nem is hittem volna, hogy igy tud parancsolni, eddig olyan volt, mint a selyemkendő. — Ezután is olyan leszek Kincsem! Csak az én feleségemre ne merjen senki szemet vetni, mert annak csontját töröm. A burdosok pedig férfiak. Bolond aki ajtót tár a veszedelemnek. — Ezzel megsért... én jótállók magamért. — Meghiszem Kincsem.... de maga nem ismerheti úgy a férfiakat, mint én. Olyannal is eldicsekednek, ami nem történt meg. Azért mi csak éljünk szépen, kettecskén. — Igen... ha ilyen féltékeny uram van. Ez elszomorít. Sokszor hallottam, hogy a féltékeny férj mellett még többet szenved az asszony, mint a részegestől vagy kártyástól. A Bosnyák utcában egy cipész féltékenységből beledöfte az árt a feleségébe... igaz, arról többen állították, hogy megcsalja az urát. Nem halt meg, de az urát azért lecsukták. •— No... az ő helyében én* nem raboskodtam volna érte! Az olyat az ajtóval kell megverni. Fel is ut, meg le is ut! Erigy ahho, aki jobban kell neked, mint én. — Igaza van. De mit szól majd, ha én is féltékeny leszek ? — Nem adok rá alkalmat. Különben én soha se csábítottam el senki feleségét. — Maga ritka férfi György! (Folytatjuk) 100% MAGYAR BESZÉLŐ FILMEK! “MOZI VILÁG” HANGOS HETI HÍRADÓ “LOVAGIAS ÜGY” AZ ÉV LEGJOBB KACAGTATÓ MAGYAR FILMJE Dec. 15-én és 16-án, szerdán és csütörtökön kerül bemutatásra Pittsburghban, a hazelwoodi Grand színházban Kabos Gyulát, Gombaszögi Ellát, Percei Zitát, Sziklai Szerénát, Ráday Imrét, Gózon Gyulát, Mály Gerőt, Vágónét és Salamon Bélát, a mozilátogatók válogatott kedvenceit fogja viszontlátni a közönség legjobb szerepeikben. Csak a szereplők névsorát kellene felsorolni ahhoz, hogy az olvasó egykettőre megérezze, hogy rendkívüli mozi élmény vár rá, mikor a “Lovagias ügy” cimu filmet megtekinti. Az eddig bemutatott filmek között úgy a közönség mint a kritikusok Ítélete szerint kivételes helyet foglal el Kabos Gyula legújabb filmje a “Lovagias ügy” amelyben a kiváló művész életének legjobb szerepét játsza. Tessék elképzelni a páratlan humorú Kabos Gyulát mint egy konzerygyár főkönyvelőjét 30 éve dolgozik a gyárnak, aki valósággal összenőtt a vállalattal. Vele egy irodában dolgozik a kövér Giziké (Gombaszögi Ella) aki ugyan már túl van a bakfiskorón, de mégis egyetlen vágya, hogy karcsú és csinos legyen. Szentimentális, szeret enni és csupa szív teremtés. Ebbe a szegény, jószivti, mindenáron fogyni akaró, de fogyni nemtudó leányba szerelmes Virág ur, (Kabos Gyula) a józan családos főkönyvelő, aki naplót vezet arról, hogy mi mindent venne Gizikének, ha pénze volna. Ki tudja hogyan alakulnának az események ha nem lépne a vállalat kötelékébe a eégfőnök unokaöccse, a fiatal Milkó Pál. (Ráday Imre). Elegáns könnyelmű fiú, a nők kedvence, akibe Giziké is szerelmes lesz. Virág ur látja ezt és ok és jogcim nélkxl féltékeny a fiatalemberre. Ez a féltékenység ellenszenvvé fajul és Virág ur egy alkalommal látja Giziké és Pali ártatlan pajtáskodását, összevész a fiatalemberrel. Nem tudva uralkodni magán, megsérti a fiút, úgy, hogy tetlegességre kerül a dolog és az idős ember, összetört cvikkerrel és összetört lélekkel örökre elhagyja az irodát, amelyben úgyszólván egész életét töltötte. Ebből persze majdnem “Lovagias ügy” lett. Otthon persze feleségével, leányával és a süket negymamával nem közöl semmit arról, ami vele történt és arról sem, hogy mától kezdve nincs állása. Virág ur gondok között él és elhatározza, hogy lakásuk egyik szobáját kiadják. Milkó Pál, aki épen azért jön, hogy személyesen kérjen bocsánatot Virág úrtól, látja mint az öreg a ház kapujára kiteszi a “szoba kiadó” cédulát. Megvárja, mig Virág eltávozik és felmegy a családhoz ahol is álnév alatt kiveszi a szobát, hogy legalább azt a kárt tegye némileg jóvá, amelyet Virágnak az álláselvesztésével okozott. Milkó Pálnak az első percben megtetszik Virág leánya Baba, (Perczél Zita) akivel való barátságból lassanként szerelem lesz. Virág ur már szeretné megismerni albérlőjét, akiről csak jót hall családjától, de Pali mindig kikerüli az öreggel való találkozást. Talán még egy magyar filmnek sem volt olyan gördülékeny tökéletes meséje, mint a “Lovagias ügy”-nek, nemcsak mert a történetet a legjobb magyar iró irta, Hunyady Sándor, filmre átdolgozta Vadnai László, zenéjét Márkus Alfréd szerezte. A “Lovagias ügy” cimü filmet mindenhol zsúfolt házak előtt játszották — Pittsburghan is ez lesz a sorsa — december 15 és 16-án a HAZELWOODI GRAND SZÍNHÁZBAN. KABOSNAK ez a pompás filmje, McKeesporton, pedig, pénteken, december l?-én kerül bemutatásra a MAGYAR HÁZBAN. December 17-én Pénteken este 7 és 9-kor a McKEESPORTI MAGYARHÁZBAN ‘LOVAGIAS ÜGY’ MOST PÉNTEKEN, December 10-én “Torockói menyasszony”
