Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)

1937-07-15 / 29. szám

20-ik oldal

1937 Julius 15.

A SZÉKELYEK

Irta: MÁTÉFFY DÉNES

N incsen az Istennek különb népe ennél, Koporsómig bánnám -ha tszékely nem lennék,

Amit édes apám hagyott vala nékem: .'Le^kerdveselib fltbból ez az örökségem.

'Van .gazdagabb népe «lég a világnak, flternnetne is hübet talán Űaliásabb;

:De ihecsiiktben és józan szorgalomban E világon «gy «em fénye^kedik jobban.

Ha iemosoly-og -a ta-vaszi verő fény,

Szapora munkával szántagat szűk földjén;

Szereti határát « a határ is tiszta;

Piros szemű maggal szereti öt vissza.

Csekély Otthonában, Idegen föld kincse Nem teszi hűtlenné akár hogy is intse Legfőlebb kirepül mint a köpü méhe;

Hogy ■ amit gyűjt azzal ismét hazatér-jeni

Ő és a szabadság, bár -külön két néven,

Egy és ugyanazon gondolat egészen,

Ha mezei munka és oltár nem volna;

VárHatna a -világ, amrg meghajolna!

Kölcsön eszet kérni sem jár a szomszédba,

Minden ö dolgait bölcsen veszi célba,

'S bár csak a ‘természet vén könyvéből tanul:

Ki nem fog rajta -sok pápaszemes nagy ur.

De leginkább tetszik mökem a Székelyben,

Hogy helyén éli szive békében és perben Felebarátjának nem rfordítja hátát S azt cselekedni az ellennel sem látják.

Ekeié .megy a székely bátran a halálba Á halál nem «olyan szörnyű dolog nála.

Ez a földi élet ha majd -véget éré,

Tudja, hogy mi lesz a síron túl is véle.

A menny kapujába mikor lelke felment,

Megkérdi ;szent Péter: ^enrd micsoda szerzet?

S -egy ni irr u tét sem kell, hogy tovább künn álljon, Mihelyt meg mondotta, hogy: székely instélom!

ARATÓ BÁLON

(A VEEHOVAYAíK LAPJA .RÉSZÉRE) Irta: Szeatmihályirré, .Szabó Mária

A ln Arg itgy rev/ket et t a levegőben, mintha ,a kék ége.n keresztül szitálta volna egv láthatatlan kéz. A fér iiak meg-megjájlták. Egyetlen gyors mozdulattal letörölték homlokukról a verejtéket . ■ • Aztán .lendült .tovább a kasza, mert :a sarkukba lépték \obia a niarokszrilők.

A tarkartihás görnyedő leán vökön nem látszott fáradság. Titokzatos ibang sürgette "két gyorsabb intiir kára. Más naipőkan ■sóhajtoztak, ha a kaszások lép* tek, -— most inkább tolni ■szerették volna őket, hogy mielőbb .sorvégre érjenek. Majlurídozásiíkban ®'l y a 11 mozdulatot ütköztök ki. mintha táweffii zenekar játszott volna ‘száímikrii ütemes muzsikát. S a jókedv íelkaocu irtotta hol .egyiket, hol másikat. Aunntegettek egymásnak:

— f'n az mj tég®« ti ruhát ve-.zeni fel. Tegnap imán haza is .hozta a -v,Hirmő.

iUanuajpiros .leány ihctyikém nézett végiig ,a többiii.:

— Kékem ikomplénm <vamü Kénéin hozta Pestről, ol.v.rerrt'

. még nem « iláittiutoik!

Megállt egy pilhanaitiim set magvarázni kezdte. De e~

Tőtte nagyot mordult az arató :

— Siess má, le! Borulás gyón. Kié" helever bennünket a vihar!

Klári lebiggyesztette ajkát. K éiiyszertkégböl ballad t a ■szölgalegény irtán. M i k o r leszerződött, arra ■goiühüt. hogy majd a gazdával arat. De a •fiatalember gy crr+Jin özgás u estedé d k éj ü k üt ■szólította magatnellé. Most is arra •sicmHtwtl Klári, nem■S

Ibesaőlgcrtnék-e ? De Tercsi -piros 'habos ruhája a kévék között virított. Szótlanul ílxsmtdt .sarkijával a leteriilo markok felé.

Sirás fojtogatta ,;i torkát.I Minden szó utat talált tűiébe., Az atatólnili készülődés az ő fiatál szivét is megdől logguttü. Először aratott. — először méh eteti! volna a liatálság közé táír cdlni. De nem is .gondólt erre. flggész életében csak dolgozott és nélkülözött. Apját ikonul elkövetelte a háborúban .szerzett betegség. Anyját tavaly vitte el <a tüdőbaj.. Ha a gazdag Fehér András nagyanyjához Ihe netn szegőtüietett »volna, •él 'Ivedlett '.völna mennie váirosi csélédnek. Már pétiig

Tercsi nem vágyott el a falujából-. ÍE1 sem tudta képzelni a városi emberek körnek közé zárt élgitét.

IXe most szeretett volna messze lenni innen. Éppen azért, mert nagyon is vágyott vohia a többiek közé. C sak »g» szer szeretett volna

ol.van lenni, mint a többi lányok. i[\e még ma sem lehetett. .1I iszen nem volt .nullája, hug.v .a bállia mehessen. Estére majd csaik bebújik a konyhába s oilman hallgatja a muzsikát.

(Ész eharapta száját. Kern sirt. Mikor a mimika kefe*, jezödö.tt .beállt ;a daloló lányok sorába, mi int tikinak nines titkolt bánata. JT.aimairosam egyedül maradt. Mii i »de.uk i rohant. Gyors szavakkal búcsúztak .egymástól. Tercsivel senki'nem 'törődött.. ..Elhagy a t-i'i't tan

bandukolt s észre seri vette hogy követi valaki. Csak az elében v.uló árnyéktól rettent meg.

.András ránc\ etett:

— De nagyon clgonoloE koztál! Tán .biz te is a ibá Irruhán töröd a fejed?

— Kekem nines ruhám.-— Hát most mibe vagy ? |

— Igen, de a többieknek selyem lesz -estére, városi divata. .Klárinak meg komp-, 'lé ja . . .

— Oszt'án miken az?

A legény Télé fordult. Iz-|

gatottan fürkészett a saeintH be.

— Aíl ;ig:a sem tud ja ?

— Keni 'biz én. Kent sokat törődök én a városi <fi*: vattai.

Egy ember odakiáltotl a legénynek. Megfordult. De Teri mégis úgy érezte., itt lépked mellette. Szavai légy alább is itt maradták. Aatj •mondta: Kern törődik a várj ros'i divattal . . . Deliiszenf akkor. . .

Repült hazafelé. Aíeg. sem áll. míg gazdaasszonyai jóságos kezét meg nem fogta. Évikét -vitte az öreg:asz-i szony •elébe:

— Erzsi ménéin, 'elmehetnék én estére a bálba?

A ráncos vén kéz integsr, mogjutta a bársonyos arcot.i

— Aki arat, annak tánc dukál.

d éri neki ívidulkt, ■égieit.t keze álaitit .a ítmmku. fflháttai a disznókat. hamar felmosta a déli edényt. 'Csák egyszer lopózott be a kamrába. Az egyik sarokba tulipános láda állt, — »ez volt .az sw »egyeitlen öröksége. Etel»nyitotta a fedelet. (Keleméire íkéh szál ruháját és benyúlt.; Megsimogatcrtt valamit. Ar, tán becsapta ,n vuspán.tos te-, delet és ment a csorda élébe.' Esti .harang®»«) állitottTi ki .a fejesből. Vitte a ífirtss, habos tejet. Afelótogoit. hogy teftsaiirje.

Az öregasszony zsó'n-tölődn-e fogta meg :a kezét:

is megtehetem. Mér nem imdnlsz már ?

— AVzonmnl Eitz-si inétiéiiia azonnal meg-yek . . .

Besivha.nt .a kamrába. izgatottan kezdett öltözni. Aztán egy paránvi tii'korlbe'U ■ megnézte magát. A 'beszir várgő alkonyaiéi fényben n*.á~ tnosolygnt j -kti]».mására. \ év g.igsimitotta testén ;a ruhát. Xizzent fején a gyöngyös .párta, -subi »got.t .a régi selyem. ■ .Szoknyáit ős sz-ek ellett logniia, hogy kiI érjen ,a sziik ajtóig De, ahogy a •konyhába kiért, sz-éjjelterült a il-ekete-selyem és téka-í gyigta.k ,;l pici. hímzett virágok.

Erzsi néni hátrafordult. Megrándult a keze. Kicsttr

ir. anit .a icsaiipariből r tej:

— Kéznl »csak nézd. Hisztez Hajdú dferka'!

— Kovács Térni. Enxsi né niin. KagtTanyámat ibittákj QU.ujdu Teréziának.

— .Kékem mondod? jj-őbhti'ti fluidom ;én aztt, minit ite. Együtt jártain véle tekölába. együtt nnagj-játiyosikodibitmlk. .Mlég ,a iinenn\V'egZ'őnik|

is egy esztendőben -vwilt.. Így 1 onni a volt a jtgynulhánk

is. Kii <csdk, itt .a it lédnek a ipárja.

Í/Zgiai to »titán ibozita ;a 'Etiilcsorfl. S ;a toisztta-'szoba rtintiipíános ládája .eh-iadta .a kis cseled ruháijánák mását.

Az • ómegas-saony ráncos Te•z<e megsimogattita. fGyöir géden Ibelj-fizte vissza.

— 1 gy higvyaübozttainm, • majd ebbe temessenek. ÍL>)e, ha mán föletted a párját, magiam iis elmteg\\.ek' abba a balba. Akegméztam, >m»lvv-enek -is voltunk annak liilejJbe.1

.A kulturház -ndv.iurún .nagy sátor vár.akaaoitit. Kétgódes járású leányctk, heitvlve kgéuy-ek várták a ifelhairsamó zenét. Miikor az öregiasszom-v mellettit Kovács d éri megéir- Eezett, vihogva lökdösték »egymást sgikhullha a Ián vők:

— Kezd mán ezit a másik arát !

— Ez tán ii^ég ;a .nagy.antiya ócskájába but t!

—- Ka, majd is árnlhaitt»va ■a tp e-tmezsűlyimet!

Es Klári ímegniszálta magát a Ivonnipléban, ,amii mgv .ráfesziilt, .mint itg\v -zsák.

A tér fiák .utánafonduiliták .a r.égii időkből íkilqpetíit Hteánnyalaknak. Itt iis, »ffltbt is rfidlvil- Ihnut .a tetszés. Az •önegionr■berék elhomákvosodó szemmel kezdték etnlegietbnii ,a jő napokat, mikor még mem Icezdte 'ki .a tahit .a div.atozás. Mikor niég böszaiiknyáikban. gyöngNj’ös pártákban, v.ákitój iingvállbati érlcezttieik tem^p-, lomba és »vigalomba a tiszta szh'ii lányok ... .

A tan-itó jelt adott a »cjgá.tryoknák. Kovács Terit aúE, te először táncba. A leány, megszédült .a boddogságlól. bilikor beihjpet.t. nugg «égig vart rajta ai .mvenmába szagőhogy szerető szemek köve* ttiik iniimütan imozslnlafát. S

;ii/z utjitoilh&n..........Az afítkóban

András állt. Még nem t.án* -OOjUt. í-'-ol\*tf->"M -Ót TK'ZItie.

A legény mellett az öreg•assKcmy -tónáilgette a szemét. '(Ada-mgta tmoká fának :

.Éppen ilyen votam én •is . . . .VIméetvbc-n ilyen. I )ó* gws, rendes. .mint ez a leány

...... Mer ez .az . . . So.hu nemi

«eilenkieaetit, soha nem huzóelőtti .a munka .alól . . . -Kezeimhez is ka.pa.ltam mán. illej. ha nekem ilyen menyem lett volna'!

.András atkáiul harapott. Anyjára gondolt, akit so*k* sz-o-r látott városi ruhákká ■öl.tózvwe,- tétlenül ácsorogni a kapu előtt. S aki «egy reggel nem jött üti vására. Tenni sem adóitt. kon is adhatott. miért már nem volt otthon. .hlmom .egv csavargó gépésszel. Soha nem is a* do)tt hint magáról. Még az ura temetéséne sem -jött haza .. . .

Kérnél el vh húzódott uagv.anyjalmz. Gomlolkozva nézte a lányt. JAxgíl gazdatemher meggondolása még egyszer felágaskodott henne:

— Nagyanyám! . . . Mit gondol, gazflalegény megtáneoltafhatt} a a cselédjét?

— Mér ne táncoltat haiti á meg tiara? !Em is árva \-o>ltam, én is cselédked'tem. M égis megtáncolta tol t nagy'pád. hl is vett becsülettel. Nem is 'hanta meg.-— lilát akkor . . .

A legény meghúzta mellényét. hmélt -lóvéi nézett széjjel a lányok során. 1 gy lépett Teri -elébe, Ihogy lássa irrrndehki : Öt választotta.

(Éppen akkor sietett a lány léié az ispán 'fia is. N'vtijt-óxtta a kezét -utána.

.András hátrább húzódott ■csak a szeme hívogatott.

'Es I erg habozás nélkül fordult féléje. (Maborult a keblére, hogy még jobban mi feszíti It a féket-e pruszli kiur.csii -derekára. *

Az its pun tfitt tnciroig'.va l ui tr.íiiltt. .S ;a ifiaitall pár lánowifn i ■kezdetit. -Összeesrmrihistfk, könnytöd libbenésük -olyan ivóit, Iliin liba régien -érzett vágyodhisok találkoztak valbtii. Áradi} a sóvárgás a fiatal testekből. hogy leaután mindig így, együtt lehessenek.

■S ílz .ajtóból kóiivniyiehi keresztül biztatóan .bodingatott -feléjük .az -omegasszoinv.

KATICABOGá«

— Hagyd csaik. Eccer énj] dött gúny. De -nioSit éneztte,.

•Foketejjéfcty-®»

Kati cabogár,

Amewe ropkods?:, ötrt van a itzép nyár.

H a m eg pih e n v e Zöld fűszálra ülsz, Vigyázz, 'mert tőlem »Meg nem ímenéLűlsz.

Ne TeI|i, mean bántlaL, Ked ve» vk*s lb»gwr., Tudom, Iha liltt vagy, Nálunk van a nyár.