Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1937-11-18 / 47. szám
2-ili oldal 1937 Bovembfr 18 (Folyt, az előző oldalról.) lelkiismeretes tisztviselők a Verhovay vagyont a jövőben is gyarapítani fogják. De az, ami a Verhovay E- gyesület különleges értéke: a magyar nemzeti gondolat, az amerikai magyarság öszszekapcsolásának eszméje, a magyar tevékenység, csak az aktiv egyesületi élet ill. az abban ápolt “testvériség” által tartható fenn. S ebben van a Verhovay heti lap harmadik számú közértéke: hogy ébren tartja és fejleszti a tagokban azt a testvéri érzést, mely alapját kell, hogy képezze a fiókok egyesületi életének. S ha a fiókokban a testvéri érzés által valóban élővé válik az egyesület, ha a fiókokban közös érdeklődés és közös célok követése által meleg családi közösség alakul ki, akkor ezen magasabbra épülhet a Verhovay Egyesületnek magyarságot megtartó tevékenysége. Üzleti nyíltság — magyar tevékenység — testvériség: ezt a három értéket adta az elmúlt évben a Verhovay hetilap: bár adná ezt mindenkor! RETTMANN FARKAS------o-----Northapton, Pa. 216-ik fiók Ezüstjubileumi nagy bankettet tart NOVEMBER 20-ÁN, szombaton este, melynek fényét emelni fogja az, hegy DARAGÓ JÓZSEF, központi elnök is jelen lesz a jubileumi ünnepségen a Verhovay Segély Egylet képviseletében. Kitűnő zenéről, pompás ételekről és italokról gondoskodni fog az agilis rendezőség. Az összmagyarságot ez utón tisztelettel meghívja a fiók vezetősége.------o-----MAGYAR AMERIKA írásban és képben A- napokban hagyta el a sajtót egy piros vászonkötésii diszmii az amerikai magyarságról, melynek ma már nemcsak múltja, hanem szép jelene van és jövője is lesz. Bemutatja a , könyv az amerikai magyarság több vezéregyéniségét Írásban és jól sikerült képekben is. Az igen értékes mii első kötetét KÁLDOR KÁLMÁN irta meg és 4.00 DOLLÁR AZ ÁRA. A diszmii megrendelhető ezen a címen: Hungarian Publishing Co., Title Guaranty Bldg., St. Louis, Missouri. KI KORÁN KEL — ARANYAT LEL! Ha a jövő évben tényleg megakarja látni az óhazát, mint a Verhovay vendége, úgy azonnal jelentkezzék tagszerzési versenyünkbe. Verhovayakjhpja EGYSÉGFRONT EGYIKE VAGYOK azoknak az igen kevés magyaroknak, akik nem értenek a politikához, jobban mondva a politizáláshoz. így azt sem tudom, hogy egységfront csak politikában van-e, vagy sok mindenféle nagy és kis dologban, s lényegileg EGYÜTTÉRZÉST, HARMÓNIÁT, ÖSSZHANGOT jelent. Ha csakis politikában lehetséges egységfront, akkor ezt az írást ne is olvassák tovább, de ha másban is lehetséges, akkor hallgassák meg egy magyar ebédnek háromféle változatát. Római tartózkodásom má-| sodik esztendejében már kezdtünk nagyon ráunni a talián ételekre s néhány-magyar ismerősünkkel gondoltunk merészet s nagyot. Nem kevesebbet mint azt, hogy a cézárok városában, vadidegen világban egy “igazándi” magyar ebédet fogunk csapni, szinmagyar hazai ételekkel, italnak a “vino tocano”-val, mely az ötven vagy hányféle talián borok közül legjobban hasonlit a magyar asztali borokhoz. Egy csendes hétköznapon kibéreltük egy kis korcsmának a konyháját korlátlan rendelkezésre, s a feleségem nagyszerű magyar ebédet szerkesztett, hamisítatlan hazai ételekkel. No végre! — Meghatottan ültünk neki. Két óráig otthon fogjuk képzelni magunkat s magyarosan fogunk élni. Nagyon derültek voltunk; minden meg volt a magyar ebédhez, csak a környezet volt vadidegen. Nevetgélve néztünk egymásra, igyál pajtás, otthon vagy; ugy-e ez már teszi? De a derültségünk fanyar volt, láttuk egymáson, hogy erőltetjük a magyar hangulatot, én is, te is, ő is, és sehogysem illett a mi élményünkhöz a szomszéd asztalok zajos talián disputája arról, hogy a maccheroni “al sugo” jobb-e, vagy “al pomidoro,” és hogy Szicíliában mit csinál a maffia. Oszláskor fanyar mosolylyal vallottuk be, hogy szép volt, kedves volt, magyaros volt, de . . . de . . . “Jövő szerdán jöjjenek hozzánk,” — mondá egy magyar asszony. “A saját konyhámon fog készülni egy igazi magyar ebéd; a saját lakásunkban költjük el, ahol nem zavarnak talián vartyogások. Még a cselédünk is magyar; Kunszentmártonból való kun leányzó.” Kapva-kaptunk rajta, mert Rómában csak azért is magyar ebédet akartunk enni, oly hamisítatlan magyar hangulatban, mint otthon, de nem ám Budapesten, mely mindenféle mániáju jött-mentekből összeverődött nagy város, hanem valahol a Duna-Tisza közén egy kis magyar városban. És meg volt a második magyar ebéd is, sokkal magyarosabb mint az első, és őszintébben magyar hangulatban, mert csakis magyarok valának együtt. De a genius loci,, a helynek szelleme (vagy hogyis forditsuk le) nem volt magyar. A falakról Garibaldi, Cavout, Mazzini, II. Viktor Emánuel arcképe nézett le ránk, a nyitott ablakokon keresztül pedig felhallatszott az uccai gyalog árusok talián versengése, akik természetesen Európa legkitűnőbb fügéjét, halát, seprőjét, kukoricalisztjét, sajtját kinálgatták. Szóval annak az “igazi magyar ebédnek az egységfrontjában” sem volt teljes az a magyar harmónia, amelyet annyira áhítottunk. Azután hazakerültünk s nemsokára meg voltunk invitálva vasárnapi ebédre, egy kls-kunsági városba. Vendéglátó magyar ebéd nem lehetséges rohanó életű nagy városban, pláne Budapesten. A civilizált étkezéshez értő embereknek nem kell megmagyarázni, hogy miért. Csak csendes kis városban igazán stilszerü, és csakis vasárnap. Nem vallási vagy egyéb kegyes okokból, kérem ajássan, hanem mert egy vendéglátó ebédhez agybeli és lelki nyugalom kell, s ezt nem szabad megzavarni a hétköznapi élet, dolgos tülekedő látványaival. A kisvárosi magyar ebéd egységfrontjához nyári vasárnap kell, még kocsi se járjon a kihullt uccán s legfeljebb néhány ünneplőbe öltözött alak bandukoljon az álmos város uccáin. Az evés mindennap megtörténhetik, de az étkezés csak vasárnap. Az étkezés pedig nem egyszerű testi szükséglet, hanem civilizált emberek gyönyörűsége, amit nem kell szégyelni. Össze voltunk gyülekezve a vasárnapi vendéglátásra. Az egyik szobában jó hosszú asztal volt megtérítve, ragyogó tisztán, válogatott csínnal. Jobbra a másik szobában az “urak” gyülekeztek és — igen is — egy-két pohárkával bevevének abból a régi időkből való öreg törkölyből, “aki” csak “pálinka” volt, de világért meg nem sértettük volna azzal, hogy holmi chartreuset, cointreaut, vagy egyéb cifra nevii úri likőrt hozzá hasonlítsunk. Az ebédlőből balra eső szoba a hölgyeké volt, trécselve és csicseregve várván az ebédre. És megjelenik a kedves háziasszony, s jelenté, hogy tálalva van, és méltóztassunk helyet foglalni. És mi “urak” lassan, tempósan különös ünnepi hangulatban a hosszú asztalhoz járulánk. “Ünnepi hangulatban,” mi e g y t ő 1-egyig úgynevezett “faj-magyarok.” És most kedves magyar olvasóim, tessenek csak ide figyelni. Tudtuk, hogy körülbelül micsoda étel-fogások fognak ránk várni. Az is való volt, hogy azokat az ételeket mindegyikünk megrendelhette volna a saját házában, legalább is oly jókat. De bennünk ősmagyar hagyomány öntudatlan maradványa jelentkezett. Mi nem ebédhez, hanem “tor”-hoz járultunk. Nekünk az nem közönséges étkezés volt, hanem “ősi pogány ritus.” “Szer”-tartás, amilyet pogány eleink csapának Puszta-Szeren, vagy egy mezei tornál (talán épp ott, ahol most Mezőtúr város áll) annak örömére, hogy a besenyőkön vagy más vacak népségen sikeresen rajtaütének. Az ősök torát valami nagy cselekedet érzése tette fontossá és ünnepélyessé; mi késői magyarok nem szoktunk ugyan nagy cselekedetet művelni magyar vendéglátások előtt, de megmozdul a még bennünk lévő három csepp ősi vér, s az ősi hagyomány ereje tempóssá teszi az asztalhoz vonulásunkat, azt hívén, hogy ebédelni fogunk, pedig öntudatlanul is tort fogunk ülni és szert fogunk tartani. És az a kisvárosi ebéd nek e m szerény magamnak, végre hamisítatlan magyar ebéd volt. A nyitott ablakon magyar nap derűje sugárzott be; magyar földnek, magyar levgő'je áramlott be magyar szellemmel ’és hangulattal, ezer éves magyar élet históriájával “faji” ér■zéssel. A szobában nem Garibaldi és Cavour szelleme kóválygott, hanem régi elporladt drága ősöké. A nyitott ablakon át nem talián kofák fülbántó versengése hallatszott be, hanem báránybőr-sapkás surbankó magyar legény enyelgése egy magyar lánnyal. “Há mész Zsuzsa?” — “Hát csak a földekre, éd’s apámnak viszem ezt a lébönyöt!” Elmosolyogtam az édes hangokra. A többiek nem tudták miért, de én annál jobban tudtam. A római erőltetett próbálkozások után végre egy igazi magyar ebéd, amelynek fajbéli egységfrontjához, s ennek boldogító összhangjához minden, de minden kellék hozzájárult. YARTIN JÓZSEF Szünteti 666 HÜLÉST Kanalas, Pirula LÁZAT" Kenőcs, Orrcsepp eI*ő nap Fejfájás: 30 perc “Rub-My-Tism” Legjobb orvosság Kellemes fájdalomenyhítő Milliók használják ezt a világhírű tapaszt izomfájdalom enyhítésére, mert alkalmazása egyszerű, könnyű és gyors. Á fájdalom első jelénél használjon: RED CROSS PLASTER V ásárlásnál figyelje a Vörös Keresztet a tapaszon Készítik: Johnson & Johnson, a világ legnagyobb sebészeti kötszer gyárost Kapható minden gyógyszertárban NÉGYES TOBACCO GYÁR 423 East 5th Street NEW YORK CITY, N. V. Pipálják a legjobb Magyar Négyes Dohányt. Közismert és közkedvelt egész Amerikában. Ajándék szelvény minden pakliban. $1.00 beküldése mellett 4 csomagot küldünk. A LOSONCZY-féle állandó szeretet^* express hajókkal indulnak KARÁCSONYI és ÚJÉVI szállítmányok Nov. 26, Dec. 3, 10, 15 Szálitási dij 20 fontig $2 minden további 10 font 10c Csomagot küldhet Magyarországba, Csehoszlovákiába és Austriába. — Csehoszlovákiába csak használt ruhanemüek küldhetők. Vidékről a csomagot Raylway Express utján küldje a főirodába, — ugyanakkor check v. Money Order is beküldendő. Mindenféle óhazái vagy pénzküldési ügyben forduljon bizalommal hozzánk. .— .Főiroda .címe: KROBOTH & CO. 1541 - 3rd. A VE. New York City GARTNER LAJOS Utazási, pénzküldési és közjegyzői irodája: 207 E. 84th ST. NEW YORK Minden ügyben a Verhovay Tagság rendelkezésére áll. Különleges Pénzküldési árakért forduljon hozzá. 26 éve szolgálja a Magyarságot. — A Verhovay Egylet tagja. — »
