Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)

1937-11-18 / 47. szám

Journal of Verhovay Fraternal Insurance Association

VOLUME XX. 1937 NOVEMBER 18 NO. 47 SZÁM

VERHOVAY ERTEKEK

A minap a Verhovayak^ Lapjá”-nak egyik szerkesztője felkért, hogy a hetilap megjelenésének első évfordulójára írjak egy cikket, mert — úgymond — “jó volna, ha valaki kívül álló írna cikket erre az alkalomra.” Megtisztelő kérés volt s örömmel fogadtam el, mert hiszen tudtam, hogy a szerkesztő ur dehogy is akart valami rosszat mondani akkor, mikor “kívül álló”-nak nevezett. Csak azt akarta mondani, hogy olyasvalaki írjon, aki nincs benn a központi hivatalban. De nekem azután mégis szöget ütött fejembe ez a szó. Mert épp ez világosította meg számomra a Verhovayak Lapjának első számú közértékét.

Igaz, hogy “kívül álló” vagyok abban az értelemben, hogy nem vagyok a tisztviselői karnak tagja. A Verhovay Egyesület 277-es fiókjának tagja vagyok csak, de különösen mióta a Verhovay hetilapot olvasom, nem vagyok “kívül álló,” mert a Verhovay Egyesület minden tervéről és eseményéről, egész üzletmenetéről tudomásom van. Nagy szó ez! Ha egy osztalékot fizető amerikai életbiztosítási társaságtól veszek életbiztosítási kötvényt, az a kötvény részvénynek számit s én részvényes vagyok. De a társaság vagyoni ügyeit intéző igazgatóság gyűlései jól párnázott ajtók mögött folynak le, honnan egy szó nem szivárog ki. Sok tízezer részvényestársammal együtt a párnázott ajtón valóban “kívül álló” vagyok. Hogy az igazgatóság mit csinál a pénzünkkel, arról nem tudunk meg semmit s abba nem is szólhatunk bele, mint ahogy a díszes formában kiadott évi jelentések nem számolnak be az igazgatóság tagjainak és a főtisztviselőknek adott 30- 40- 50,000 dolláros évi fizetésekről. Ott igenis kívül álló vagyok. De nem vagyok “kívül álló” a Verhovay Egyesületnél, ahogy nem “kívül álló” egyetlen olvasni tudó tagtársam sem, mert a Verhovayak Lapja által az igazgatóság gyűlései nyitott ajtók mellett folynak; a pénztáros könyvei kinyílnak előttünk s nincs oly üzleti vállalkozás,

A Ä,S'M» eyiEIRMIEIKlÜNlir*

ÖREG VERHOVAYSTA MONDJA: Az én édes gyermekem, a VERHOVAYAK HETILAPJA, már kilépett a gyermekcipőből s mire észrevettem, már a Verhovay seregek élén járt azzal az egyetlen fáklyázó gyertyaszállal, amit az egyéves születésnap disztortájá ról emelt le, hogy szépre, jóra, erényes és bölcs cselekvésre, magyarságunk, egyletünk és önmagunk megbecsülésére veszessen bennünket.

Bizony mondom néktek, Verhovay testvéreim az Urban, hogy akkor cselekszünk bölcsen, ha mindannyian követjük őt, mert Ő a Múlt, Ő a Jelen és Ő lesz a Jövendő is a mi életünkben.

^fenntartása. Szépirodalmi rovatai a magyar nyelv és a magyar képzelet édes muzsikáját a legtisztább formában szólaltatják meg. A “Tótágas” a magyar jókedvé, mig az első oldal rajzos cikke a magyar hangulaté. Angol rovatai az ifjúság kereső lelkének adnak világosságot. Ugyanakkor azonban elolvashatjuk azt is, hogy a Verhovay Egyesület mit tesz — nem csak ir — a magyar nemzeti eszme fenntartásáért. Magyar zarándokutak, magyar ügyek felkarolása, magyar eszmék áldozatos szolgálata: ezekről olvasunk a lapban s ezek bizonyítják a Verhovay Egyesület tevékeny magyarságát, melyre a mi csak szavaló, de tettekben oly szegény korunknak oly nagy.^szüksége van.

De ne felejtsük el, hogy a Verhovay Egyesület üzleti nyíltsága és tevékeny magyarsága az egyesületi életben keletkezett. A Verhovay Egyesület nemcsak üzleti és nemcsak magyar kulturális szövetség, hanem még ennél is több. Amit mi “Egyesület”-nek nevezünk, azt amerikaiak latin szóval “Fraternitas”-nak mondják, a m i magyarul “Testvériséget” vagy “testvéri szövetkezést” jelent. Tehát oly szövetséget, melynek tagjait az életkörülmények, a közös célok és közös világnézet oly közel hozzák egymáshoz, hogy ezt a közelséget csak ezzel a szóval lehet kellőképen kifejezni: “Testvériség.” A Verhovay Egyesület növekedésének titka abban rejlik, hogy azt magyar munkásemberek önmagukat felülmúló “testvéri” egyetértésben fejlesztették. Ha bajok voltak, az indulatokon a “testvéri” érzés győzedelmeskedett. Mig nem egy egyesület az érdeklődés hiányának tüdővészében sorvadozott az elmúlás felé, a Verhovay tagok “testvér-tudata” magától kitermelte a mindenkor szükséges szívből jövő érdeklődést i az egyesület élete iránt.

A Verhovay Egyesület jövőjének is igazi biztosítéka az egyesületi élet. Nem üzleti szempontból van erre szükség. A megbízható,

(Folytatás a következő oldalon)

melynek elgondolásában úgy, mint gyümölcseinek élvezetében ne osztozna egyenlőképen minden Verhovay tag. A Verhovayak Lapjának hetenként való megjelenése óta nincs oly tag, aki “kívül állana:” mind

bennfentesek, mind jólértesültek vagyunk. A Verhovay tagok biztonságának, öntudatositásának és felvilágosításának páratlan eszköze a Verhovay hetilap.

A Verhovay Egyesület azonban nemcsak életbiztosító és betegsegélyző egyesület, hanem “az amerikai magyar társasélet, a magyar nyelv és kultúra” fejlesztésének szövetsége. Ebből következik a Verhovay hetilap második számú közértéke : a nemzeti gondolatnak