Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)

1937-11-18 / 47. szám

Journal of Verhovay Fraternal Insurance Association VOLUME XX. 1937 NOVEMBER 18 NO. 47 SZÁM VERHOVAY ERTEKEK A minap a Verhovayak^ Lapjá”-nak egyik szerkesz­tője felkért, hogy a hetilap megjelenésének első évfor­dulójára írjak egy cikket, mert — úgymond — “jó vol­na, ha valaki kívül álló írna cikket erre az alkalomra.” Megtisztelő kérés volt s ö­­römmel fogadtam el, mert hiszen tudtam, hogy a szer­kesztő ur dehogy is akart valami rosszat mondani ak­kor, mikor “kívül álló”-nak nevezett. Csak azt akarta mondani, hogy olyasvalaki írjon, aki nincs benn a köz­ponti hivatalban. De nekem azután mégis szöget ütött fejembe ez a szó. Mert épp ez világosította meg szá­momra a Verhovayak Lap­jának első számú közérté­két. Igaz, hogy “kívül álló” va­gyok abban az értelemben, hogy nem vagyok a tisztvi­selői karnak tagja. A Ver­hovay Egyesület 277-es fiók­jának tagja vagyok csak, de különösen mióta a Verhovay hetilapot olvasom, nem va­gyok “kívül álló,” mert a Verhovay Egyesület minden tervéről és eseményéről, e­­gész üzletmenetéről tudomá­som van. Nagy szó ez! Ha egy osztalékot fizető ameri­kai életbiztosítási társaság­tól veszek életbiztosítási kötvényt, az a kötvény rész­vénynek számit s én rész­vényes vagyok. De a társa­ság vagyoni ügyeit intéző igazgatóság gyűlései jól pár­názott ajtók mögött folynak le, honnan egy szó nem szi­várog ki. Sok tízezer rész­vényestársammal együtt a párnázott ajtón valóban “kí­vül álló” vagyok. Hogy az igazgatóság mit csinál a pénzünkkel, arról nem tu­dunk meg semmit s abba nem is szólhatunk bele, mint ahogy a díszes formában ki­adott évi jelentések nem szá­molnak be az igazgatóság tagjainak és a főtisztviselők­nek adott 30- 40- 50,000 dol­láros évi fizetésekről. Ott igenis kívül álló vagyok. De nem vagyok “kívül álló” a Verhovay Egyesületnél, ahogy nem “kívül álló” e­­gyetlen olvasni tudó tagtár­sam sem, mert a Verho­vayak Lapja által az igazga­tóság gyűlései nyitott ajtók mellett folynak; a pénztáros könyvei kinyílnak előttünk s nincs oly üzleti vállalkozás, A Ä,S'M» eyiEIRMIEIKlÜNlir* ÖREG VERHOVAYSTA MONDJA: Az én édes gyermekem, a VERHO­VAYAK HETILAPJA, már kilépett a gyermekcipőből s mire észrevettem, már a Verhovay seregek élén járt azzal az egyetlen fáklyázó gyertyaszállal, amit az egyéves születésnap disztortájá ról emelt le, hogy szépre, jóra, erényes és bölcs cselekvésre, magyarságunk, egyletünk és önmagunk megbecsülésére veszessen bennünket. Bizony mondom néktek, Verhovay testvéreim az Urban, hogy akkor cse­lekszünk bölcsen, ha mindannyian követjük őt, mert Ő a Múlt, Ő a Jelen és Ő lesz a Jövendő is a mi életünkben. ^fenntartása. Szépirodalmi rovatai a magyar nyelv és a magyar képzelet édes mu­zsikáját a legtisztább formá­ban szólaltatják meg. A “Tótágas” a magyar jóked­vé, mig az első oldal rajzos cikke a magyar hangulaté. Angol rovatai az ifjúság ke­reső lelkének adnak világos­ságot. Ugyanakkor azon­ban elolvashatjuk azt is, hogy a Verhovay Egyesület mit tesz — nem csak ir — a magyar nemzeti eszme fenn­tartásáért. Magyar zarán­dokutak, magyar ügyek fel­karolása, magyar eszmék ál­dozatos szolgálata: ezekről olvasunk a lapban s ezek bi­zonyítják a Verhovay Egye­sület tevékeny magyarságát, melyre a mi csak szavaló, de tettekben oly szegény ko­runknak oly nagy.^szüksége van. De ne felejtsük el, hogy a Verhovay Egyesület üzleti nyíltsága és tevékeny ma­gyarsága az egyesületi élet­ben keletkezett. A Verho­vay Egyesület nemcsak üz­leti és nemcsak magyar kul­turális szövetség, hanem még ennél is több. Amit mi “Egyesület”-nek neve­zünk, azt amerikaiak latin szóval “Fraternitas”-nak mondják, a m i magyarul “Testvériséget” vagy “test­véri szövetkezést” jelent. Tehát oly szövetséget, mely­nek tagjait az életkörülmé­nyek, a közös célok és közös világnézet oly közel hozzák egymáshoz, hogy ezt a kö­zelséget csak ezzel a szóval lehet kellőképen kifejezni: “Testvériség.” A Verho­vay Egyesület növekedésé­nek titka abban rejlik, hogy azt magyar munkásemberek önmagukat felülmúló “test­véri” egyetértésben fejlesz­tették. Ha bajok voltak, az indulatokon a “testvéri” ér­zés győzedelmeskedett. Mig nem egy egyesület az érdek­lődés hiányának tüdővészé­ben sorvadozott az elmúlás felé, a Verhovay tagok “test­vér-tudata” magától kiter­melte a mindenkor szüksé­ges szívből jövő érdeklődést i az egyesület élete iránt. A Verhovay Egyesület jö­vőjének is igazi biztosítéka az egyesületi élet. Nem üz­leti szempontból van erre szükség. A megbízható, (Folytatás a következő oldalon) melynek elgondolásában úgy, mint gyümölcseinek él­vezetében ne osztozna egyen­lőképen minden Verhovay tag. A Verhovayak Lap­jának hetenként való meg­jelenése óta nincs oly tag, aki “kívül állana:” mind bennfentesek, mind jólérte­sültek vagyunk. A Verho­vay tagok biztonságának, öntudatositásának és felvi­lágosításának páratlan esz­köze a Verhovay hetilap. A Verhovay Egyesület a­­zonban nemcsak életbiztosí­tó és betegsegélyző egyesü­let, hanem “az amerikai ma­gyar társasélet, a magyar nyelv és kultúra” fejleszté­sének szövetsége. Ebből következik a Verhovay heti­lap második számú közérté­ke : a nemzeti gondolatnak

Next

/
Thumbnails
Contents