Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1937-10-07 / 41. szám
8-»k oldal 1937 október 1* A st. louisi Jubileum LÉLEKEMELŐ SZÉP ÜNNEPI KERETEKBEN FOLYT LE A 209-IK FIÓK 25 ÉVES JUBILEUMA Komoly, méltóságteljes szép siker jegyében folyt le a Verhovay Segély Egylet 209-ik St. Louis-i fiókjának 25 éves jubileumi ünnepsége, amely szeptember 26-án, a St. Lous-i Magyar Házban volt megtartva. Az újonnan kifestett Magyar Ház termei hagyományos vendégszeretettel fogadták falai kö^zé, a Verhovay ünnepségre egybegyült magyar testvéreket. A Rendező Bizottság tapasztalatból ismerve a közönség., mindig “rá érek” szokását, hogy a kitűzött idő után pontosan egy órával később szokott megérkezni, azért az ünnepség kezdetét d.u. 3 órai kezdettel hirdette, hogy a 4:30-ra tervezett műsort pontos időben elkezdhessék. A szép Verhovay testvéri ta- <$>------------'------álkozásra jóval 3 óra előtt kezdtek “LET’S GO SNOOPIN’ ON VERHOVAY AVENUE”* megérkezni a magyar testvérek mind sűrűbb csapatokban. A távolabbeső fiókoktól megjelentek közül a következők neveit sikerült feljegyezni: a 322-ik Decatur, 111., fióktól Mrs. Bauer elnöknőt, továbbá Nyikes András tagtársat és családját. A 187-ik Granite City-i fióktól Veres Jór zsef elnököt és családját, valamint Krisztián Ferenc titkárt és még sok más tagtársat. Madison, 111., fióktól Csömör Mózest, Mrs. Liptákot. East St. Iroius, 111., 303-ik fióktól Erős József elnököt, Tímár Lukács titkárt családjával, valamint Kralina István tagtársat családjával. A felsoroltakon kívül még számos Verhovay tagtestvérünket láttuk jelen, de hiszen képtelenség is lenne mindazok nevét felsorolni, akik az ünnepséget jelenlétükkel megtisztelték. Még csak annyit kívánok ezzel kapcsolatban megemliteni, hogy Terre Haute, Ind., tagtestvéreink szive is együtt dobbant velünk ezen a testvéri találkozón. Az ünnepi műsort Labanics Miklós üdvözlő beszéde vezette be, akinek felszólítására egymásután foglalták helyeiket a színpadon az egyletek elnökei és Németh Kálmán a Verhovay Segély Egylet igazgatója kpi. képviseletben és Alberty Lajos a Verhovay Segély Egylet 17-ik és 18-ik kerületének szervezője. Labanics gondosan előkészített üdvözlő beszédét a közönség nagy tetszéssel fogadta. Utána következett Veres Józsefné a Granite City-i fiók tagjának lelkes énekszáma Kvitzky József zenekarának kísérete mellett, amelyet a közönség olyan kitörő tapssal fogadott, hogy Mrs. Veres indíttatva érezte magát egy másik dal elénekelésére is. Majd Nussbaumer Ede alapitó tag mondott mélyen átgondolt ünnepi beszédet élénken vázolva a régi magyar társadalmi életet, a szervezetlenséget, azt az időt, amikor a könyöradományok érdekében kellett házalni, hogy egyik, vagy másik szerencsétlenül elhalálozott honiftársunk temetési költségeit összehozzák. Vázolta a Verhovay Segély Egylet fejlődését, erősségét és megbízhatóságát. A beszédet nagy figyelemmel hallgatta a közönség és lelkesen megtapsolta. Széchenyi mondásával fejezte be *beszédét, idézve, hogy “Magyarország nem volt, hanem lesz.” Ezt a mondást a Verhovay Segély Egyletre átformálva mondta és pedig: “A Verhovay Egylet nem volt, hapem lesz.” Ezután Sipőcz Erzsiké harmonika szólója következett, akinek művészi játékát dörgő tapsviharral fogadta a közönség, amely mind-addig nem akart megszűnni, amig Sipőcz Erzsiké egy kis ráadást nem játszott. Ez a kedves kis fiatal művész leány, aki még csak a High School növendéke s akiről a közönség nem is sejti, hogy az iskolai zenekarban az első hegedűsök között éppen olyan művészettel kezeli a hegedű vonóját, mint a harmonikát. Gondunk lesz rá, hogy ebbeli művészetében is gyönyörködhessen a magyarság. A műsor következő számát Rudnay Gyula a fiók titkára tültötte be, aki a fiók 25 éves történetének kimagaslóbb ' mozzanatait foglalta dióhéjba és azt tömören adta elő. Felolvasta az alapitó tagok és az első tisztviselők névsorát, továbbá a még életben lévő alapitó tagokat névszerint a következőket: Nussbaumer. Ede, Nussbaumer . Edéné, Nyikes János, Lipokatity János, Fagyai János, Jakly József és Hangya István. Megemlékezett az elhalá- | lozott tagokról is, akiknek szintén felolvasta a névsorát. Számokban kimutatta, hogy fiókunk 25 év alatt összsen 18,000.00 dollárt fizetett ki haláleset, betegsegély és jótékony célt támogató adományokban; tehát az elmúlt 25 esztendős küzdelem nem volt hiábavaló. Rudnay titkár beszámolóját ismét egy bájos kedves amerikai müvészlány énekszámai követték, akinek brilliáns szép hangja valósággal elbűvölte a hallgatóságot és azt tomboló tapsviharral honorálta. Szép magyar hangzású neve van, Josephine Somogyinak hivják. Sajnos mégcsak nem is magyar szülők gyermeke, mindössze 17 - 18 éves lehet, de énekel olaszul, spanyolul; a St. Louis-i Grand Operatársaság megbecsült és dédelgetett énekesnője. Nagyon szereti a magyarokat, a szilaj tüzes magyar népdalokat és nagy buzgalommal igyekszik ezeket a szép magyar nótákat magyarul megtanulni. Persze ez csendben, titokban megy s ebbeli nagy buzgalmában és a titoktartásban, Sipőcz Erzsiké segít neki nehogy a titok kipattanjon. Ez csak úgy kerülő utón jutott e sorok írójának tudomására, de nincs szivem nekem sem ezt a kedves kis huncutságot elárulni; nem is szólok egy szót sem csak úgy magamban örülök, hogy ilyen kedves amerikai gyermekek is léteznek, akik a magyar gyermektől szorgalmasan tanulgatják, hogy “Csak titokban akartalak szeretni.” Áldja meg az Isten érte ezeket a gyerekeket, dehogy is árulom el a titkaitokat, csak folytassátok szeretettel. A következő szónokok voltak az egyesületek elnökei, akik Egyesületünk nevében fejezték ki szerencse kivánataikat. Név szerint: Veres József a 187-ik Verhovay fióktól, Erős József a 303- ik fióktól, Mrs. Bauer a 322-ik fióktól, Dávid Ferenc az IWO 1025-ik osztályától, Konya János a Munkás Betegsegélyző Szövetség 11-ik osztályától, Győry Sándor a Magyar Ház Egyesülettől, Spitzer Mihályné a Női Segély Egylettől fejezték ki jókívánságaikat egyletük nevében. Az ünnepélyen a West Side-i magyarság is méltó módon képviselve volt. Ott lehetett látni Tóth Józsefet, Palánk Józsefet, Francsics Gyulát, akik a Hunyadi osztálynak megbecsült tevékeny tagjai. Ezután a konferáló Labanics, aki a műsor szereplőit bemutatta, Németh Kálmán igazgató tagtársunkat mutatta be, aki a központ képviseletében volt jelen. A közönség kitörő lelkesedéssel ünnepelte Németh Kálmánt, aki a beszédének kezdetén mégis azon töprengett, hogy vájjon beszéd helyett nem-e lett volna jobb, ha ő is valamilyen hangszeren tanult volna meg játszani? Nem tudjuk, hogy Németh urnák milyen zenei hallása van, mert se fütyülni se dalolni nem hallottuk, de azt megállapítottuk, hogy a szónoki képességének meggyőző ereje éppen olyan megértő, szivbemarkoló hatással ragadja magával a hallgatóságot, mint a legjobb muzsika. Nem akarom az áltála elmondottakat itt megismételni és ezzel kapcsolatban csak annyit tartok szükségesnek megjegyezni, hogy az ő beszéde kitűnő és méltó volt a nagy Verhovay Egylethez. Nem hagyhatom még szó nélkül azt a szép jelenetet sem, amikor Németh igazgató beszéde alatt Alberty Lajos szervező a tagtársak mellére tűzte a Verhovay emlék érmeket. Németh igazgató beszéde után Alberty Lajos a 17-ik és 18-ik kerület szervezőjének beszéde fejezte be a műsort, aki a tagszerzéssel járó nehézségeket fejtegette; bár hálátlan foglalkozás, de kitartó szorgalmas munkával és utánjárással meg lehet és meg kell győzni a magyarságot arról, hogy a Verhovay Egyletben van a helyük nemcsak azért mert a Verhovaynál biztos és jó biztosítást kapnak a világ legnagyobb magyar egyleténél, amely vetekedik a legnagyobb amerikai insurance company-kel, hanem azért is a Verhovayban van helye minden magyarnak, hogy ezzel a magyar társadalmi és kulturális életünket is életképessé tegyék. A nagy érdeklődéssel meghallgatott beszéd után két zenekar egymást felváltó muzsikája mellett megkezdődött a tánc, amely a Kvitzky és Hegedűs Pál zenekarok mellett éjfélig tartott. Az ünnepéllyel kapcsolatban 14 uj taggal szaporodott a 209-ik fiók, de a további tagszerzések folyamatban vannak. Az ünnepély erkölcsileg szépen sikerült, anyagiakban sem lesz panaszra ok; ezideig még nem sikerült az elszámolást megejteni. A nyeremények ki lettek sorsolva és a szerencsés nyerőknek ki is lettek osztva. LABANICS MIKLÓS Are you changing your Address ? If so, please see to it that your new home is listed with the officers of your branch so you may receive your Verhovay Journal regularly. Yes, it’s me — back again, (much to your regret, eh, readers ?) The other day I was looking over my scrapbooks, diary, etc., and in my trunk I ran across the July 29, 1937, issue of the “Verhovayak Lapja.” Believe it or not, I had put it away for future reference because I didn’t have time to read it. And when I did read it, I acquired lots of valuable information. Here are my comments upon its reading: I must thank Mr. John J. Balazs, of Branch 366, Cleveland, Ohio, for noticing and praising my column. Here is an excerpt from the “Ferret’s” news column for July 29th: “Beware, girjs, when she cqmes back, she’ll make us all look like scarecrows after a dust storm.” Ah, ha ! The “Ferret” said ‘she’ll make US!’ Sounds as if “she” is one of “us” females, too! Come on, Ferret, why not confess? I wonder why the “Three Stooges, Inc.” dissolved? I am one.of them, but do YOU know who the other two are? I’m not a-sayin’. How about some front page scandal from the Beaver Falls boys? I’m not saying anymore, boys. You know of whom I speak, anyhow. (Pretty soon I won’t be safe walking down the street in broad daylight!) My good-looking cousin, Norman Reader, of Massillon, Ohio, wrote me a letter the other day and he says, “E ver since the young people have something to say in the Verhovay Journal, I haven’t found any paper I like better. The letter “Bugs” wrote to the “Haditor” was the berries, and, Helen, when you write in again, tell him I’m waiting to read another of his good letters.” His letter made me feel so enthusiastic. I am so happy to hear that at least some of our members take an interest in the lodge affairs. If we had more boosters like Norman, we’d be doing a lot of good. Right you are about the letters the “Bugs” writes, Norman. They are clever, witty and original. We want more of them “Bugs”, so strut your stuff! I have five prized possessions from Europe that I received during the stay of the Verhovay group. I received two letters and two beautiful cards from < u well-beloved friend, Mr. Pálinkás, who stayed at the Hotel Metropole, Budapest. I also received a lovely card from a young gentleman, one of the contest winners who enjoyed the trip over this year. I wish to thank you both for your kind remembrance of me. In closing, I wish to write that I am glad that our members returned from their memorable trip across the “Big Pond” safe and sound. Helen E. Vestrocy, Vice Pres. Br. 484 Beaver Falls, Pa. _ Address any comments you may have to: 1509 Fifth Street New Brighton, Pa. 1231 Quinnipia Ave. New Haven, Conn. September 27, 1937 DEAR MR. DARAGO: I wish to take this opportunity to thank you and the Verhovay for the wonderful time 1 had in Budapest and the various places I visited with the Verhovay contestants. • This trip will never be forgotten; now that I have returned I will to the very best of my ability try to get more applicants for the Verhovay. My gratitude will never cease. I hope in this letter I have shown my thanks and gratitude to you and to the Verhovay. Yours truly, Mary Rose Blasius-------o-------NOTHING NEW I saw a girl, a social pet, light up a costly cigarette; she blew the smoke around her head, and mournfully I sighed and said: “Great Ceasar! Whither do we drift? These modern women are too swift. I guess I am behind the times; I’m always seeing sordid crimes and vicious customs, all day long, where others notice nothing wrong. But in the old days gone to seed, no women used the filthy weed.” I make such statements off the reel; I always Hke to make a spiel of dear, dead days beyond recall, when sin was not on earth at all. But when I sit me down to think I find my spiel was on the blink. The women of the bygone years were wedded to the pipe that cheers. My grandma had an old clay pipe and smoked a weed that smelled like tripe. The housewives used to blithely puff; when tired of smoke they tackled snuff. I see them smoking in a row and slinging gossip to and fro. An old clay pipe is worse, you bet, than any modern cigarette. My moral feet are always cold, such sinful customs I behold! Yet ever when I look behind, and call old customs back to mind, I see that granny put up grass, just like the giddy modern lass.--- Walt Mason (Chicago Daily News)