Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1937-09-16 / 38. szám
8-ik oldal 1937 szeptember 16 IJÍÍrhovayakJapfi “ISTEN ÁLDD MEG A MAGYART!” A Verhovay Lapok részére irta: NYÁRY ANDOR Ott történt . . . hol történt volna máshol, mint a* hol á csíki hegyek ormán kettészakad a felhő, mint a székelyek keserű magyarságán az oláh mesterkedés. * * * 1 ' Az oláh ezredes magához hivatta a magyar tanítót. A fekete, hatalmas szál ember megjelent a nagy ttr előtt. A deszkapadló szinte csikorgóit léptei alatt, mikor megállt előtte. Az ezredes ránézett: — Maga a tanító? A nagy ember szembefordult az apró ezredessel, keményen, hogy csak úgy pörkölt a tekintete: — Én vagyok — mondta tompán. — Mióta tanít a községben ? — Huszonöt éve. ■ — Afire tanitja a gyerekeket ? A tanító őszintén felelte: . — Tanításom lényege egy: “Szeresd a hazát!” — Melyiket? —- kérdezte sötéten. A tanító melle kidomborodott A-—Csak egy haza van: Magyarország 1 Az ezredes a szemébe nézett : — Ezután Oláhországot kell me gszerettetnie a gyerekekkel! A tanító kihúzta magát, hogy az ezredes a melléig ért: — Áfától kezdve Magyarország szentebb előttem, mint bármikor volt! Az «ezredes gúnyosan felkacagott : — Tudomásul vettem! Azzal intett az őrnek s át* tói a naptól kezdve a tanítót nem látta többet senki, * * * A szinmagyar faluba oláh tanító került. Az ezredes őt is magához hivatta. " A gyáva, toprongyos, ktr tyaalázatu oláh megjelent előtte. A lábainál csaknem hátra görnyedt. Alég remegett is, mint szűkülő állat. Az ezredes ránézett: — Alaga a tanitó? Az oláh meghajtotta magát: — Én vagyok, szolgalatjára ! Az ezredes felállt és szembenézett a szolgalelkü emberrel : — Parancsnokságomnak becsületszavamat adtam, — mondta nyomatékosan és taglaltan, hogy a tanitó jól megértse, hogy mához egy évre ebben a faluban nem lesz magyar gyerek. Rákiáltott a tanítóra: — Alegértette? A tanitó a földig hajtotta magát: •— Parancsára, ezredes ur! Az ezredes unottan intett: — Elmehet! A tanitó kihajlongott. Az ezredes elégedetten rágta a szivarját. * * * Az idő múlt. Egy hónap gyorsan elrepült. Az ezredes oláh Szempontból rendet teremtett. Véres átok kisérte lépteit. A tanitó ugyanakkor jelentette : — Székely gyerekek már éneklik az oláh himnuszt. Az ezredes arcán mosoly suhant: Nagyon helyes! Alegint múlt az idő. A második hónap is gyorsan elröppent. A tanitó ismét jelentette: — székely gyerekek kezdenek oláhul beszélni. Az ezredes arcán ismét mosoly suhant. Aztán megint múlt az idő. Alegint elröppent egy hónap, aztán még egy. Aztán tél volt. . . A tanitó áradozva hajlongott: — Ezredes ur, alázatosan jelentem, a faluban nincsennek székely gyerekek. 1919' et írtak akkor, alig két héttel karácsony előtt, amikor a nagy hegyeket már vastagon borította a hó. . . * * * Az ezredes korán kelt. Csillogó díszruháját vette magára. Alikor felöltözött és megállt a tükör előtt, látomása volt: Úgy látta, mintha a zubbonyán, a szive fölött az érmek sokasága eggyel megszaporodott volna. Jó kedve támadt, fütyülve ment az irodába s amikor lovaglópálcáját nyeglén az asztalra dobta, sietve odaszólt az ügyeletesnek: — A tanítót! Aztán leült az asztala mellé és mosolygós arccal maga elé nézett. * * * A tanitó belépett az irodába. Hosszú, rosszul szabott fekete ruha volt rajta, csupa gyávaság, csupa alázat s a szemében romlott sunyi'ság lappangott. Az ezredes elnyujtózott a széken és hanyagul beszélt: — A miniszter ur őnagy méltósága má megérkezik. A tanitó mosolygott: — Tudom, ezredes ur. Az ezredes ránézett a férfiatlan emberre és megkérdezte tőle: — Rendben van minden? — Igenis, ezredes ttr, — hajlott meg mélyen a tanitó és hirtelen beszédes lett. — A miniszter ur őnagyméltósága — azt hiszem — meg lesz elégedve. És elmagyarázta terveit: — Alikor a kegyelmes ur belép a terembe, a gyerekek felállnak és a magas vendég tiszteletére eléneklik az oláh himnuszt. Az ezredesnek tetszett a terv, elismerőleg bólintott: — Nagyon jól van! A tanitó mosolygott és lelkes szavakkal tovább magyarázott : — Az ének után három gyerek' a miniszter elé járul s ői|agyméltóságát a székely gyerekek nevében üdvözli oláh nyelven. Az ezredes felállt a székről és elismerése jeléül melegen megszoritotta a tanító kezét: — Nagyon jól csinálta! Afegvagyok elégedve. Köszönöm ! A tanitó visszament az iskolába. * * * A havasodról szél zúgott. Az iskola ormán mérgesen pattogott az oláh lobogó s bent a teremben mindenütt oláh szin undorodott. A katedra felett pedig frissen vágott és feldiszitett fenyőágak között szélesen terpeszkedett az oláh király képe. Alintha mosolygott volna. Ötven kis székely gyerek pirosra lelkesült arccal, ünneplő ruhában várta a nagy urat, a minisztert. A tanitó a katedrán trónolt. * * * A száguldó autó búgva porzott az országúton s a faluba érve éleset tülkölt. A katona berohant a terembe és jelentette: — Itt van a miniszter ur! A tanitó izgatottan kapkodott, aztán sietve odaszólt a gyerekeknek: — Amikor a kegyelmes ur belép, egyszerre rázendititek a himnuszt. A gyerekek felé fordult: — Megértettétek? A gyerekek karba zúgták: — Igenis! Alost a tanitó kiszaladt az osztályból és az iskola előtt várta a vendéget. * * * A miniszter megérkezett: — Nos, mit csinálnak a székely gyerekek? — kérdezte, amikor kiszállt az autójából és megállt a tanitó előtt. A tanitó a földig hajolt: — Székely gyerek nincs, kegyelmes uram. A székelyek oláhok lettek! A miniszter ránézett a sima emberre s az arcán mosoly suhant: — Úgy? . . . Ennek örülök! — szólt s a tanitó és az ezredes kíséretében elindult a terem felé. * * * Az ajtó kinyílt s a miniszter belépett az osztályba. Csend. Alég a légy zümmögését is meglehetett volna hallani. Az ötven székely gyerek tüzes, csillogó szemmel állt egy ideig, aztán, mint mámoros gondolat, dacos ajkukról élesen felcsendült a himnusz: Isten áldd meg a magyart Jó kedvvel, bőséggel . . . Az arcukon rózsák nyíltak, a szemükben édes imádság remegett és énekelték, hogy kicsi tüdejük majdnem beleszakadt. A tanitó elsápadt. A miniszter hátra tántorodott. A folyosó felől tompa durranás hallatszott. A katona beszaladt és jelentette : — Az ezredes ur agyonlőtte magát! Oláh emberek futkostak, a katonák készülődtek. Nem tudták, hogy mit csináljanak. A gyerekek tüzesen énekelték : Megbünhödte már e nép A multat s jövendőt! S az örök igazságról szóló ének friss szárnyakkal szállt fel az ég felé s az ötven kis székely gyerek forró kívánságát tizennyolc millió magyar nevében odatette az LTisten zsámolya elé. DETROIT, MICH. A 36-ik fiók tagjaihoz! Értesítem a tagsársakat, hogy a 36-ik fiók elnökének megbízásából, jelenleg én végzem a titkári teendőket. Felkérem a tagtársakat, hogy fizetéseiket lehetőleg a gyűlésen intézzék. Aki azonban azt nem teheti meg, SZERDÁN és PÉNTEKEN este elintézheti a “VERHOVAY OTTHONBAN” 7 - 9 órák között. Nyomatékosan felkérem tagtársaimat arra, hogy lakáscímüket a fizetési szelvényen minden alkalommal írják fel. Ha ennek a kérésemnek tagtársaim eleget tesznek, úgy minden ügyük gyorsan és pontosan lesz elintézve. Tagtársi tisztelettel PAPP GÁSPÁR, titkár 8058 Lane Ave. Detroit, Mich. Phone: Vinewood 1-5195 Gyászj elentés A Verhovay Segély Egylet szomorodott szivvel jelenti az alant megnevezett tagok elhunytát. Fiók Tag neve Kora 2 OROSZ JÁNOS _____________________ 55 13......WARHOLF MRS. JOLÁN ................. . 49 14BENKŐ JÁNOS ............................................ 58 UDZSELY TÓZSEFNÉ ________. ............ 59 26MÉSZÁROS ISTVÁN ...................... ............ 64 36BÁLINT ANTAL G. ________________ 17 37PUHA LAK TÓZSEF ......................______ 59 40BENCZÓ JÁNOS ...................-........................ 54 42BREZNAI JÁNOSNÉ ......................_ ____ 66 45NAGY LÁSZLÓ ................................... ........... 67 OLESZKA SÁNDORNÉ ........................... 43 89TÓTH ISTVÁN B. ........................... 52 911DB. NAGY JÁNOS _____________. ............ 67 114SCHI MAI EL MIKLÓS ............._....____ .... 36 132GYARMATI JÓZSEF ........................ ......... 64 133KOVÁCS PÁL .....................................______ 59 180BÉRES JÁNOS ........................................... . 52 187TEFENHÁRT JAKAB .............................. . 75 214IGNECI MIHÁLY ............................ ............. 47 220CSANDA JÁNOS ............................______ 58 226SERFŐZŐ MIHÁLY ___________.......... .. 63 248DUDÁS ANDRÁS ..................................... . 54 290TAR BÁLINT ......................................... ........... 58 368CHER FERENCZNÉ ....................... ............ 36 Legyen álmuk csendes! Pittsburgh, Pa. 1937. augusztus 31.
