Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1937-09-16 / 38. szám
1937 szeptember 16 •Hl «Mftl TM/iovayak^opfa A MAGYAROK SZÁRMAZÁSA ÉS A: “CSODASZARVAS REGÉJE.” Kedves Fiuk és Lányok, Drága Gyöngyfüzők! Valami megint elmúlt, mintahogy mindig elmúlik valami ezen a világon — és valami újra kezdődik megint, mintahogy mindig és minden újrakezdődik ezen a világon... Ezekben a nyárvégi, koraőszi napokban, amikor az ember nem tudja, megadóan bucsuzzék-e valamitől, vagy mosolyogva köszöntsön-e valamit, — most, — amikor ezeket a sorokat irom, különös gondolatok ébrednek fel bennem. Látlak benneteket drága Gyöngyfiizőim, amint iskolába siettek, majd amint szorongva ültök a padsorokban, hol pislogtok, kíváncsiskodtok és figyeltek tanítótok szavára, aki megmondja nektek, hogy mi szabad és mi nem szabad abban a félelmetes nagyvilágban, melyet élet-nek hívnak . . . Aztán kezdődik a tanulás ... És ti mindnyájan tudással vértezitek fel magatokat, s jóságban és tudományban is napról-napra jobban és jobban gyarapodtok . . . A PATAK MESÉJE Mikor aztán hazasiettek és örömmel hozzásimultok édes jó anyátokhoz, a családi tűzhely néhány percre elfeledteti veletek az iskolát.— Magyar szótól, magyar beszédtől hangos a családi ház s ti ugyebár sokszor kíváncsiskodtok és sokszor tudni szeretnétek egyet-mást nemcsak édes jó szüléitekről, hanem arról a népről, arról a nemzetségről is, melyet úgy hívnak, hogy — MAGYAR. Az amerikai iskolák tulmessze esnek attól a földtől, hol szüléitek bölcsője ringott s igy nem csoda, hogy olyat talán sohasem mesélt el nektek tanítótok, mint amit most el szeretnék én nektek mondani, nemcsak azért, mert erre Ígéretet tettem a múlt héten, hanem főként azért, hogy könnyed, meseszerii elbeszélés formájában megtudjátok és meg is tanuljátok, honnan származtak a magyarok és honnan kerültek abba az országba, ahol most is laknak, Európa szive táján: a Duna és Tisza völgyében . . . A magyarok Ázsiából, melyet az “emberiség bölcsőjé”-nek neveznek, jöttek Európába több mint ezer évvel ezelőtt. őshazájuk, — mint a láttató tudomány már kiderítette, — ott volt valahol az Európát és Ázsiát elválasztó Ural hegységben, az Ural folyón és a Káspi tengeren túl, — valószínűleg Perzsia szomszédságában. — A krónikák és a mondák Scythia, vagy “Szittyaország néven is említik ezt az őshazát, ahol a rokon hun nép is lakott, -r— Plogy miért hagyták el ezt a Szittyaországot a magyarok ősei, ezekre a kérdésekre biztos, okmányszerü adatokkal támogatott feleletet adni nem tudunk. A népek őskora és történeti tanra között mindenütt bizonyos szakadék van, amelyet csak a regék, mondák és szájhagyományok szivárványhidja ivei át. így van ez nálunk, magyaroknál is. Egy szép ősrege szerint, a hun és a magyar nép közös ősatyja NIMRÓD (i'agy Ménrót) óriás volt, akinek neje volt EMESE (vagy Enéh), akitől két ikertestvér — fia született, HUNOR és MAGYAR (vagy Magor).— Nimród, túl a Káspi tavon — messze Ázsiában élt békeségben és boldogságban feleségével, — sok vitézével és szolgájával; — sok kincse, barma és nyája is volt. Egy alkalommal azonban furcsa eset történt az ikertestvérekkel. A monda szerint Nimród és Emese két derék fia, Elunor és Magyar száz vitézzel vadászni ment a Meotisz ingoványaiba, hol napestig vígan folyt a vadászat. Estefelé egy gyönyörű gímszarvas ugrott fel előttük. Csodaszép állat volt a gímszarvas. Sohasem láttak még ahhoz hasonlót. A két ágas-bogas szarva össze volt fonódva s úgy lebegett a feje fölött, mint egy koszorú. A két szeme feketéiéit, ragyogott, mint a fekete gyémánt. A dereka karcsú, hajlékony, mint a lengő nádszál ; a lába vékony s amint rohant, nem látszott érinteni a földet. A'tiizesvérii vadászok űzőbe vették a gímszarvast, de el nem ejthették. Közben a nap is leszállt és — mint Arany János, a magyarok legnagyobb költője irja: — Ott a szarvas, mint a pára, Köd előtte, — köd utána — Mi g az ember széjjelnézne: Szeme elől elenyésze « » • — Késő volt már hazamenni, letáboroztak tehát, hogy majd virradatkor térnek vissza tanyáikra. — Másnap azonban alig hogy pirkadt a hajnal, alig szedelőzködtek össze, hogy hazafelé induljanak: hát a gímszarvas újra előttük ugrott föl és neki iramodott. — ltjainkat újra elkapta a vadászás kedve, utána eredtek és űzték hajtották napestig; de a szarvas elmenekült és este a bokrosokban ujra\ eltűnt. így ment ez a közelgő napokban is, mindennap viszszafordulni készültek és még is minden nap tovább hajszolták a csodálatos gímszarvast; e közben- mind messzebb távoztak apáik tanyáitól. A termékeny területeket üres pusztaságok váltották fel; az édes vizeket keserű, sós vizek; majd meg ismét gazdag hallal-vaddal teli vidékre érkeztek. — Ott a csodálatos gímszarvas végkép eltűnt szemük elől. Hanem a vadászok is úgy eltévedtek, hogy haza többé nem találtak. Hunor és Magyar kiséretiikkel igy szakadtak el hazulról és igy települtek le az előttük ismeretlen, de halban, vadban dús vidéken valahol az Azori-tenger környékén és halászattal, vadászattal töltötték napjaikat. Egy ilyen vadászat alkalmával, megint különös eset történt velők. Egy nagy erdő közepén mulatozó és táncoló leányseregre bukkantak. A monda szerint, Dúl király két szép leánya és udvarhölgyeik, illetve kíséretük voltak a vigadozók. Több se kellett Hunor és Magyar ifjú csapatának. Hirtelen körülfogták a vigadozó lányokat, nyeregbe kapott kiki egyet és azzal vágtattak vissza tanyáikra. Mindenkinek jutott egy-egy feleség. Hunornak és Magyarnak a két királylány és e házasságokból idővel két nemzet származott: Hunortól a hun nemzet, Magyartól a magyar nemzet. — Eddig szól a monda. így szállott az szájról-szájra, mint a madár ágról-ágra . . . Megszerették, megtanulták, ezt a szép regét apáitok, — tanuljátok meg ti is kedves Gyöngyfiizőim. Szerezzetek ezzel örömet kedves jó szüléiteknek és nekem is. — Erre kér benneteket Józsi Bácsi ITHACA, N. Y. a 221. fiók titkára értesíti a tagtársait ez utón is, hogy a havi dijakat csakis a megállapított rendes időben és a gyülésteremben fogadja el. A patak szélén álldogáló bokor egyszef megkérdezte a locsogó pataktól:--- Mondd, bová sietsz, bogy sohasem állsz meg? Mi dolgod van tulajdonképpen ?---- Elmondanám ---- felelt a kis patak — ha versenyt futnál velem, mert hosszú történet ez s nincs időm órahosszat beszélgetni. De, ha akarod, utam végén elmondom a folyóparti fának s megkérem, hogy üzenje meg neked egy falevélen. A bokor örömmel beleegyezett s várta, hogy mikor jön meg a falevélre irt üzenet. Nem sokáig kellett várnia, harmadnap odaérkezett a Természet postása, a szél s a bokor ágai közé hajitotta a folyóparti fa üzenetét. Köszönt is, de nem állt meg, hiszen még messzi ut várt rá, erdőkbe, kertekbe, hegyek tetejére vitte a rábízott faleveleket. A patakparti bokrok kíváncsian hajoltak össze lombjaikkal, valamennyien tudni akarták, mi van a levélben? Kérték is társukat, hangosan olvassa el a levelet. De várniok kellett, mig kisüt a nap, mert bokortársuk már bizony öreg volt s csak n apfé nynél tudott olvasni. Mikor aztán a nap kisütött, .megtanulhatták végre, hogy miért olyan sietős az útja a pataknak ? — Egyszer régen, nagyon régen, négy testvér élt a földön: négy kis forrás. Nagyon szerették egymást, boldogan éltek együtt a hegy tövében, csak azon búsultak, hogy nem vándorolhatják be az egész világot. Öreg barátjuk, a hegy, azt tanácsolta nekik, hogy az egyik induljon világgá s ha hazajön, mesélje el a többieknek hogy mit látott. így is történt. Nagy bucsuzkodás, sirás-rivás közben utrakelt a kis forrás, miközben a hegy, a szél, s az erdő jótanácsokat kiabáltak utána. Az otthonmaradt három testvér pedig egyre várta, hogy visszajöjjön. De hiába várták, elmúlt egy év, elmúlt kettő, elmúlt három, a forrás még mindig nem tért vissza. Amikor aztán a negyedik évben is hiába várták, elhatározták, hogy egyikük elindul s megkeresi. Igen ám, de hol, merre, mikor már negyedik éve nem hallottak róla semmit? így töprengtek, szomorkodtak, amikor váratlanul egy madár szállott le hozzájuk s kéretlenül is megszólalt:---- Nagy hirt hozok nektek a testvéretektől! Akár hiszitek, akár nem, már nem forrás ő, hanem tenger! Olyan nagy és olyan hatalmas, hogy három hét alatt sem tudok átrepülni a partjai között. Ő már nem jöhet többé közétek, de nagyon vágyik utánatok s azért arra l^ért, hogy ti menjetek hozzá. . . Egyéb se kellett, az egyik forrás útra kelt s ment amerre a madár vezette. De ő sem jött vissza, sem egy, sem két, sem három év múlva, helyette is a madár jött el a negyedik évben.--- Akár hiszitek, akár nem folyó lett a ti testvéretekből! Nagyon vágyik már utánatok, kér, hogy menjetek el hozzá . . . Amikor idáig ért a bokor az olvasásban, megszólalt a patak: — Egy percre megállhatok, a végét már én mondom el. Amikor ezt meghallottam a madártól, én is utrakeltem. Patakká változtam s azóta is mindennap elszaladok folyóvá lett testvéremhez. Legkisebb testvérem, a forrás üzenetét viszem a folyóhoz, ő pedig a tengerhez. így élünk mi négyen azóta is együtt, igy szeretjük egymást továbbra is, s igy fogjuk szeretni, amig világ a világ . . . A bokrok nem csodálkoztak ezen, hiszen ők is jó testvérek, akárcsak az erdők, a rétek, a hegyek. Ök mindnyájan szeretik egymást, mindnyájan békességben élnek: ha jóságot és szeretetet akartok tanulni, tanuljatok a Természettől.--------O--------GYERMEK KÖTVÉNYEK Tudja-e azt hogy egy pakli cigaretta áráért, háromszáz dollárig biztosíthatja gyermeke életét? És nem heti 15 cent a gyermekbiztositás dija, hanem HAVI TIZENÖT CENT. Gondolkozzon egy kicsit és lássa be, hogy havonta csak egy pakli cigarettáról kell lemondania s annak ára fejében gyermekét biztosíthatja nem csak halálesetre, hanem csonkulás esetére is! A Verhovay gyermekkötvények, amelyekért havi 15 vagy 25 centet kell fizetni, háromszáz illetve ötszáz dollárig biztosítják gyermekét. Miért nem hasonlítja össze a Verhovay gyermekkötvények árát azokéval, amelyekre hetenként fizet? VERHOVAY SEGÉLY EGYLET 17. és 18. kerületének központi irodája: 419 N. Conover St. DAYTON, OHIO Tisztelt Tisztviselő Uraim, Kedves Tagtársaim! E hó utolsó vasárnapján: szeptember 26-ikán délután és este a st. louisi 299-ik fiókunk fogja ünnepelni 25 éves fennállásának a jubileumát. — A nevezett fiók 1912 szep'tenfber 8-ikán alakult. Jelenleg a 18-ik kerület tagságát kérem fel, hogy haladjanak a megkezdett utón, mert jól esik hallani mindenhol, hogy tagtársaim érdeklődnek ezen fióknak a jubileuma iránt és azon tömegesen fognak részt venni. — Felkérem tehát Tagtársaimat, hogy tegyenek meg mindent a siker érdekében és az ünnepélyen itömegesen jelenjenek meg s hozzák el rokonaikat, jó barátaikat és ismerőseiket is! — Ugyancsak felkérem mindazokat, akik hozzám leveleket intéznek, hogy azokat jelenlegi ideiglenes címemre küldjék, mely a következő: BROADVIEW HOTEL, East St. Louis, Illinois, ahol személyesen is, minden nap délelőtt 12 óráig megtalálhatnak. — Viszontlátásra az oly szép nek ígérkező eziistjubileumon! ALBERTY LAJOS Manager
