Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)

1937-09-09 / 37. szám

1937. Szeptember 9. VfrhoDoyakJgp/a ÚJABB IDEGEN ELLE­NES GYÜLÖLETHUL­­LÁM csapott fel az ország keleti részeiben. — Harry R. Halloran, WPA. igazga­tója e hó elsején 800 beván­dorolt munkást a WPA mun­káiról és fizetési listájáról letett és helyükbe benszü­­lött amerikai polgárokat vett fel. — Egyidőben kapjuk most a hirt Buffaloból, hogy ott augusztus 31-én a kül­földi háborúkban résztvett amerikai veteránok megtar­tották 38-ik évi nagy konven­ciójukat, s azon határozati­kig kimondották, hogy min­den befolyásukat latba vet­ve kényszeríteni fogják a kongresszust, hogy törvény által történjék meg a közel jövőben az országba tör­vénytelenül bejött idegenek nek a deportálása és a jelen­legi bevándorlási törvények­nek a megszigoritása addig, mig minden amerikai polgár­nak nincsen munkája. Má­sodsorban pedig azoknak az idegeneknek a deportálása és azoknak az amerikaiak­nak a szigorú megbüntetése, akik az amerikai kormány­zati rendszer megváltoztatá­sát sürgetik, vagy akik erő­vel, vagy erőszakkal törnek az ország intézményei ellen. A NATIONAL SAFETY COUN­CIL (a nemzetbiztonsági tanács) szeptember elesején kiadott je­lentése szerint az autóbalesetek folytán történt halálozások szá­ma az 1937-ik év első hét hónap­jában ijesztően felszökött és a halottak száma 2270-el volt több, mint a múlt esztendő ugyanezen hét hónapjában, sőt ez év júliusá­ban nem kevesebb, mint 3420 for­galmi szerencsétlenség történt. Legtöbb autóbaleset halottja Chi­cagónak volt az első hat hónap­ban, de júliusban már New York került a legelső helyre. A szö­vetségi kormány, az egyes váro­sok közigazgatási hatóságai, sőt maguk az autógyárak U újabb és újabb kampányokat fognak most rendezni, hogy a forgalmi tragé­diák száma csökkenjék. ROOSEVELT ELNÖK Kossuth Lajos amerikai ut­jának legizgalmasabb fejeze­tét elevenítette fel a minap megtartott egyik beszédé­ben. Az elnök elbeszélése sze­rint 1851-ben az osztrákok­nak sikerült Kossuthot egy osztrák csatahajó fedélzeté­re csalni Konstantinápoly­ban, ahol épen a “Mississip­pi” nevű amerikai hadihajó­ra várt. Amikor a “Missis­sippi” parancsnoka megtud­­-ta, hogy Kossuth az osztrák hajón van, az amerikai hadi­hajó ágyúit nekiszegezte az osztrák hajónak és követel­te, hogy Kossuthot adják ki neki. Az osztrákok eleinte vonakodtak, de az ismételt felhivásnak eleget tettek, —­­mert megijedtek az amerikai hadihajó ágyúitól. így jutott Kossuth az amerikai hajóra, mely kihozta az Egyesült ál­lamokba, hol diadalmas kör­útját aztán elkezdte a ma­gyar szabadságharc volt ve­zére, akit a washingtoni kongresszus érdemrenddel is kitüntetett. #■ -PENNSYLVANIÁBAN e hó el­sejétől kezdve életbe lépett az a törvény, amely 10 órával alább­­szállitotta a heti munkaóra-rátát a női munkásoknál, akik most már 44 órás munkahét alapján dolgoz­nak. Earle kormányzó e tör­vény eredményekép azt várja, hogy legalább húszezer állástalan nő fog ismét munkát kapni. NEW YORKOT és Man­hattan félszigetet hernyósze­­rü rovarok lepték el az utol­só napokban. — Az egész­ségügyi hivatal megállapítá­sa szerint úgynevezett ci­gánymolyok azok a rovarok, amelyek nyolc héttel ezelőtt kezdtek feltünedezni. PITTSBURGH BAN a Magyar Egyletek és Egyházközségek Nagybizottsága elhatározta, hogy a magyar vértanuk emlékének ebben az esztendőben is kegyelet­tel áldoz október 10-én, vasárnap a pitstburghi-hazelwoodi Carne­gie ---- könyvtár előadótermében. MONTANÄBAN a na­­pókban a Crow indián rezer­­vációkon újra egybeseregle­­nek Amerika őslakói: a Sioux és Cheyenne indiánok, hogy a vendéglátó délmon­­tanai Crow indiánokkal együtt seregszemlét tartsa­nak és a “sápadtarcuak előtt bemutassák erejüket és vité­zi erényeiket. “Újra felhangzik a tom­­tomok ritmikus dobpergése, a mokaszin lábbelik osonló lépései alatt újra megzörren az avar, újra felhangzik az indián ceremóniák siralmas dallama és újra lejteni kez­dik a vad harcitáncokat, a­­mikkel egykor harcra lelke­sítették Bőrharisnya serege­it.” “De az indiánok mostani gyülekezése az ősi erdősé­gekben, fenn a canadai határ közelében, már nem jelent fenyegetést az indiánok szá­mára. A prairieken, amelyet egykor dúsan öntözött a pio­nír telepesek vére, a tábor­tüzeknél, ahol a törzsek vé­nei ezelőtt a betolakodó fe­hér emberek megrohanásait és lemészárolását tanácskoz­tak meg, most nem fenyege­ti veszély a győztes gyarma­tosok utódait. Az indiánok megszelídültek és elszívták a békepipát az idegenekkel. Amerikának igazi őslakói, a vörösbőrüek, meghódoltak a “sápadtarcuak” előtt, átad­ták nekik a virágzó hegye­ket és völgyeket, a termé­keny síkságot és a föld kin­cseit rejtő bányákat.- Átad­tak mindent, lemondtak min­denről s alázatosan beérték azzal, hogy megtűrt, kihaló, eltűnő emlékei legyenek egy olyan korszaknak, amely a természetimádás helyébe a pénz és az áru imádatát, a szél, az erdő és a patakcso­bogás muzsikája helyébe az arany csörgését hozta.” ‘‘Az indián törzsek “rally-­­ján most már a fehér embe­rek is résztvesznek. Együtt látogatják meg a szomszéd Little Bighorn folyó környé­kén lévő csatateret, ahol a Cheyenne indián harcosok vad üvöltéssel rohanták meg Custer seregét 1876-ban és csaknem teljesen kiirtották a fiatal amerikai katonákból toborzott csapatot.” A SPANYOL FRONTOKON még mindig véres harcok dúlnak. A hadiszerencse hol a felkelők, hol a kormány hü Csapatok olda­lára pártol. Emberek ezrei ve­­reznek el. — A spanyol vizeken az elmúlt héten pedig egy olasz tengeralattjáró garázdálkodik, mely orosz, angol, francia, dán és panamai kereskedő hajók ellen kí­sérel meg torpedómerényleteket. Mivel az olaszok kezdik elárasz­tani a spanyol frontokat, a fran­cia kormány azzal fenyegetőzik, hogy a spanyol-francia határt és korlátlan átmeneti lehetőségeket biztosit úgy embereknek, mint teheráruknak spanyol földre. E fenyegetésnek beláthatatlan kö­vetkezményei lehetnek. SZINAJÁBAN ismét ro­mán-jugoszláv- csehszlovák tanácskozások voltak s a tárgyalások folyama alatt Bárdossy László, bukaresti magyar követ is meglátogat­ta a három külügyminisztert s velők hosszabban tárgyalt. — A kisántánt miniszterei­nek konferenciája azt a fon­tos kérdést vetette fel, hogy vájjon beleegyezzenek-e a kisántánt államok abba, — hogy Magyarország is leráz­za magáról a trianoni béke­­szerződés katonai bilincseit. Bár azzal tisztában vannak, hogy a Duna völgyének re­organizálása nem történhetik meg Magyarország egyen­jogúsítása nélkül, a kérdés­ben mégsem döntöttek, ha­nem elhatározták a határo­zathozatalt az őszi kisántánt ülésre. A JAPAN-KINAI HÁBORÚT talán egy lap sem jellemezte talá­lóbban» mint D. Lloyd George, Nagybrittania volt miniszterelnö­ke a Timesban, aki a véres tusa kitörésekor a kővetkezőket irta: — A kínai-japán háború nem más mint a farkas és a bárány modernizált és brutalizált válto­zata. — A farkas el van tökélve arra, hogy felfalja a bárányt, a­­zonban a teljes felelőséget a ka­tasztrófáért szerencsétlen áldoza­tára hárítja. — Ehhez az ősi me­séhez keleti aláfestést ad még az a tortura, hogy falalról-falatra nyeli le ádozatát a támadó. ---- E-löször Mandzsúria következett, azu tán Jehol került sorra, majd le­szakították Kina testéről Tien­­csint. Most Pekingre és három újabb tartományra került sor. Az egész könyörtelen folyamat alatt mindig igyekeztek fenntartani a látszatot, hogy a szerencsétlen bárány (Kina) a támadó fél, ---­nem pedig a farkas (Japán) Bármennyire helyes is Lloyd George megállipitása, a puszta tényállás mégis az, hogy az el­múlt világháborúban Japán a győztes európai nagyhatalmak a nagyantant oldalán küzdött, de a zsákmányból a németek tulajdo­nát képező Cing-tau és Kiao­­-csoun, továbbá San-tung félszi­getén s néhány apróbb, szintén német szigetgyarmaton kívül úgy­szólván semmit sem jluttattak. A szövetségeseiben csalódott Japán belátja, hogy csak önma­gára, saját erejére támaszkodva, vívhatja meg a létért folytatott hatalmas harcát. A VÉRES HARC TEHÁT OLT­­HATATLAN LÁNGGAL LOBOG s hogy a borzalom teljes legyen felütötte fejét most az ázsiai kole­ra is, mely Shanghaiban mutatko­zott legelőször a mostani kon­fliktusban, ahol a kínai bombák, a japán hajólövedékek és mind­­kettejük légibombái, elsősorban a békés lakosságot' pusztították és azokat a házakat gyújtották fel, ahol sem nem japánok, sem nem kínaiak, hanem franciák, angolok, amerikaiak, tehát nem hadviselők laktak. A japánok és kinaiak bombái olyan veszélyessé tették a j(árást­­kelést Shanghai utcáin, hogy a halottak napokon át temetetlenül maradtak s a rothadó hullák bű­zével együtt, messze hordta a szél a sárga döghalál bacilusait is. Azóta itt is, ott is hulanak az ál­dozatok. VIDÁM ÖREGEK Van egy kilencvenkétéves londoni úriember, aki a beje­lentőlapján a “Foglalkozás” rovatba ezt irta: “A Smith fogadóiroda kifutója”. — Egy másik, aki pont nyolc­vanöt esztendős, születés­napján három kört irt le Lon­don felett a saját repülőgé­pén, amelyet maga vezetett, aztán pedig — bankettet rendezett önmaga tiszteleté­re, amelyet jóétvággyal egy­maga evett végig. Akik a vi­dám öregek életrajzát gyűj­tik, feljegyezték egy tanító­nőnek a nevét is, aki csekély hetvenöt esztendeje tanít, Érdekes, hogy a vidám öre­gek hona éppen a komoly fi­atalok hazája: Anglia. Kül­földön is gyakran találko­zunk velük, amint ezéstfehér hajjal, de fiatalos érdeklődés­sel járják a világot, gyönyör­ködnek a természet és művé­szet örök szépségeiben. És — mennyire igazuk van!| S-ik oLWl Hetenhinü hajóindulások AZ ÓHAZÁBA nagyszerű amerikai hajókon MANHATTAN WASHINGTON Amerika legnagyobb és leggyor­sabb hajói egyenesen Hamburgba Gyors vasúti összeköttetés MA­GYARORSZÁGBA és más európai országokba Kitűnő konyha, az ételeket úgy főzik, ahogy ön szereti. Figyel­mes kiszolgálás. Nagyszerű szóra­kozás. Nagy választék kényelmes * kabinokban ALACSONY ARAKON Vagy minden második szerdán, délben PRESIDENT HARDING és PRESIDENT ROOSEVELT hajó. Különleges őszi társasutazás az S. S. MANHATTAN hajón Október 6 Részletes felvilágosítást kér­jen a hajójegy ügynökétől United States Lines One Broadway DIgby 4-5800 Nincs szebb, nincs bölcsebb dolog a világon, mint meg­találni az utat a napsugárból az alk'önyatbtt, a forró nyár­ból, a kedves, szelid őszbe! Alkonyaikor is van ragyo­gás, bár a sugarak már bú­csút intenek, ősszel is van derült, kedves napsütés és néha ősszel viritanak a leg­szebb virágok ...! Amidőn, az angliai vidám öregekről olvasunk, kissé irigyeljük is őket, hogy olyan szépen, harmonikusan, derűsen, jó­kedvűen tudnak — öregek lenni. Ossip Shubin igy kiál­tott fel: “Bárcsak tél lenne már!” Antikor már a szív tuil van szenvedésen, vergő­désen, minden fájdalmon, minden hevületen. Ä mai vi­dám öregek ellenkezőleg, éppen arra tanítanak, hogy éppen a szivet kell átmente­ni frissen, fiatalos hevülettel a borongós őszbe, a megbé­kélt télbe. Ha a mai fiatalság jelmondata ez: “Helyet az ifjúságnak” — az öregek jel­szava viszont bölcsen lehet­ne az. hogy: “Helyet a vi­dámságnak !” (Pesti Hirlap.) A BÖLCS EMBER Az irodafőnök valami vic­cet ad elő. Mindenki röhög, csak a gyakornok arca ma­rad komoly. — Maga mért nem neve­tett? — kérdi tőle később a könyvelő. — Minek strapáljam ma­gam? elsején úgy is kilépek. ■■■■■

Next

/
Thumbnails
Contents